Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-14 / 314. szám
6 új Dunántúli napló 1992. november 14., szombat Egy kis antant? Mosonmagyaróvár pedig nincsen(?) Átcsapnak az indulatok a határok felett? Meciar szlovák államfő immár nemcsak nacionalizmust, hanem antiszemita kijelentéseket, esetenként fasiszta megnyilvánulásokat és határre- vítiós igényeket is tulajdonít Budapestnek- Hozzátette: Szerbiában, Romániában és Ukrajnában is élnek hasonló vélemények Magyarországgal szemben! Csak a bősi válság motiválta volna a szavait? Akkor miért éppen a Közös Piac és a „ visegrádiak” vezetőinek londoni találkozójáról hazatérve mondta ezt a szlovák politikus? A kérdések sorozata folytatható. Szolgáltattunk-e alapot Meciar kijelentéseihez? Menynyiben felelhet meg a valóságnak, amit a szlovák minisztereihez. idén a GDP (bruttó hazai termék) reálértékben 5 százalékkal csökken - állapítja meg a Pénzügyminisztérium - legutóbb elkészült jelentése. A szakemberek a prognózist a gazdaság augusztusi, szeptemberi helyzetét elemezve készítették el. A visszaeséssel párhuzamosan továbbra is kedvezően alakult az ország folyó fizetési mérlege. A mérlegben augusztus végén 770 millió dollár aktívum keletkezett, s az előzetes számítás szerint ez a többlet szeptemberben is fennmaradt. Az adósságszolgálat finanszírozásához a folyó fizetések aktívuma nagymértékben hozzájárult. Az áruforgalmon kívüli folyó fizetési tételek aktívumai a következőképpen alakultak: az Ritkán fordul elő, hogy egy nagykövet nyílt levélben tudatja a fogadó ország közvéleményével kormánya álláspontját. Tar Pál, hazánk washingtoni nagykövete rövid időn belül kétszer is alkalmazta ezt a módszert. Először a Csurka-tanulmány vitájában részt vett amerikai törvényhozókhoz írt levelet, másodszor pedig - éppen a napokban - válaszolt Soros György magyar származású üzletembernek, aki sérelmezte a magyar sajtóban őt ért támadásokat. Egyéni kezdeményezés? Nem tudni, honnan jött az ötlet, és azt sem, hol írták a végleges szöveget. A külügyi szóvivő nem hagyott kétséget, hogy a nagykövetek levelei a Külügyminisztérium álláspontját fejezik ki. Mi a közös a két levélben? Az, hogy a diplomata egyértelnök Belgrádról, Bukarestről és Kijévről állít? Miben egyezhetnek és miben különbözhetnek különféle szomszédaink aggályai? De a legfontosabb az a kérdés, vajon a szlovák nyilatkozat célja csupán publicisztikai hatáskeltés, játék az érzelmekkel otthon és külföldön, vagy politikai lépések nyitánya? Esetleg emlékeztető az egykori kisan- tantra, amely újjá is születhet? Mi lehet a mi magatartásunk? Egyfelől vegyük tudomásul a tényeket, még akkor is, ha a szomorú történelemre emlékeztetnek: vannak, ellenérzések Magyarországgal szemben. Másfelől ez sem lehet ok arra, hogy hagyjuk magunkat provokálni. Legyünk bölcsek! idegenforgalmi többlet 340 millió dollár, a viszonzatlan átutalások aktívuma 520 millió dollár, a szolgáltatások többlete 100 millió dollár volt. A vizsgált időszakban 2,5 milliárd dollárt ért el a bruttó tőkebevonás. Ebből 930 millió dollár érkezett működőtőke formájában. Az adósságszolgálat teljes összege pedig 2,66 milliárd dollárt tett ki. A kormányzat arra számít, hogy az év egészét tekintve az export valószínűleg 5 százalékkal bővül, az import pedig 4-6 százalékkal esik vissza. Az import összetételét vizsgálva azonban megállapítható, hogy a gazdaság egy termelési, beruházási fellendülési szakasz előtt áll. műén kimondta: kormánya nézeteit fejti ki a szóbanforgó kérdésekben. Az első esetben a kormány elhatárolódásának, a második esetben további együttműködési készségének adott hangot. Szükség van-e ilyen levelekre? A nemzetközi diplomácia „piacán” a legkelendőbb áru a kiszámíthatóság, mert ez az alapja mindenfajta hosszú távú együttműködésnek. Ezért partnereink joggal igénylik, hogy a magyar kormány a velük kapcsolatos kisebb-nagyobb kérdésekben világosan fejtse ki az álláspontját. A nyílt állásfoglalás megóv a félreértelmezéstől, és jó ellenszere a félremagyarázásnak. Fontos érdek tehát, hogy külföldön tisztában legyenek a magyar politikával ilyen levelek segítségével is. A meghasonlott nemzet - szemlátomást - nem fogadta el november 4-e után az ellenforradalomról szóló meggyőzőnek szánt, ám a friss élmények ismeretében aligha elfogadható magyarázkodásokat. Hetekig tartottak még az utóvédharcok, melyeknek a zászlóvivője a Nagybudapesti Központi Munkástanács volt egészen addig, míg a rendszer azzal is k nem számolt. És akkor jött még a MŰK fenyegetése, ami a konszolidálódni látszó rendszer nagy megrázkódtatása volt: országszerte sok tízezer „veszélyes elemet” dugtak a kritikus napokbn rács mögé, s ezzel talán elejét is vették az újabb eseményeknek. A nemzet változatlanul meglévő passzív ellenállása újabb és újabb magyarázkodásra ösztökélte a hatalmat: meg kell győzni az embereket arról, hogy 1956 októberének dicsőséges két hete nem dicsőséges szabadságharc volt, hanem nagyon is dicstelen ellenforradalom, kezdődő fehér terror. A magyarázkodás, a „népnevelés” egyik eszközét az ún. fehér könyvekben találták meg a rendszer propagandistái. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának a Tájékoztatási Hivatala négy kötetet jelentetett meg. Az első hármat „Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben” címmel, a negyediknek a „Nagy Imre és bűntársai ellenforradalmi összeesküvése” címet adták, s ez volt a leg vaskosabb. Szinte fillérekért - 2, 4 és 7 forintért - dobták az utcára ezeket, hogy minél többen vásárolják meg. Lehet, hogy ezek a könyvek is hozzájárultak a konszolidációhoz, a lelkek megvásárlásához és semlegesítéséhez, a kádári jelmondat - aki nincs ellenünk, az velünk van - elfogadtatásához? Ma - 36 évvel az 56-os forradalom és szabadságharc vér- befojtása után - újraolvasva a fehér könyveket, azok a történtek valósághű ismeretében már nem is olyan hitelesek. Mindenáron arról akarták meggyőzni a szerzők a könyvek olvasóit, hogy nyugatra emigrált fasiszták szervezték az eseményeket a nyugati hatalmak támogatásával, itthon pedig az első vonalban köztörvényes bűnözők harcoltak, esetleg megtévesztett, jószándékú emberek még, akik azt hitték: a Rá- kosi-rendszer hibáit javítják ki. Nem véletlen, hogy olyan név, mint Angyal Istváné, még csak véletlenül sem fordul elő. Túlságosan kényelmetlen lett volna megmagarázni, mit keres egy hithű kommunista, aki ráadásul zsidó is, egy harcoló „ellenforradalmár” csoport élén. És máris itt vagyunk egy másik „elő nem forduló” eseménynél. A mosonmagyaróvári vérengzésnél. Igen, az 1956 október 26-i mosonmagyaróvári sortűz, a száznál több áldozat egyszerűen nem létezik a fehér könyvek számára, illetve csak rettentően áttételesen, de úgy, hogy magára a véres eseményre még csak nem is utal. Bizonyára ezért nem szerepel a fehér könyvekben Földes Gábor győri színész neve sem, aki az események hírére rohant Mosonmagyaróvárra csillapítani a végletekig felkorbácsolt hangulatot. És micsoda logika! Ma már tudjuk, éppen ez lett a veszte. A csillapítani akaróból hangulatszítót fabrikáltak, s így „igazolták” a rá kirótt „méltó” halálbüntetést. Mosonmagyaróvár igen kényelmetlen volt a konszolidálódó rendszer számára, ezért igyekezett megfeledkezni róla. Az első kötet 16 vidéki település „ellenforradalmi” eseményeiről tudósít - Mosonmagyaróvár kivételével. A második kötet 38 településről szól - Mosonmagyaróvár nélkül. A harmadik kötet 12 megye számos településének az eseményeiről szól - a sorban természetesen nem szerepel Győr-Sopron megye. Ám a 22. oldalon egy egészoldalas kép látható, rajta egy földön ülő bekötött fejű férfi két másiknak a társaságában, ezzel a szöveggel: ,A beteg Stefkó József határőrfőhadnagyot a kórházból kihurcolták és az utcán főbe verték, majd a lábánál fogva felakasztották”. De hol történt az esemény? Erről egy szó sincs. Hogy Stefkó a mosonmagyaróvári sortűz részese volt, azt a rádió Vasárnapi Újság c. műsorából tudni, amely 1989-ben vagy 1990-ben tárta fel először a tragikus eseményeket. Ugyancsak a harmadik kötet a 125. oldaltól kezdve a szabadságharc másik oldalán elesett 54 ÁVH-s, határőr, rendőr, ill. civil képét közli pármondatos szöveggel, benne a halál helyével, körülményeivel. Itt két mosonmagyaróvári áldozat szerepel, Gyenes György 28 éves határőrfőhadnagy, valamint Vági József 27 éves határőrszázados. Az előbbit „az ellenforradalmárok zászlórúddal kínozták halálra", az utóbbiról: „a helyi és az Ausztriából beszivárgott el- lenforrdalmárok megtámadták a laktanyát és Vági századost elhurcolták a tanácsházára, ahol ütötték-verték, majd kidobták az ablakon, A súlyosan sebesült tisztet halálra taposták és mellére saját vérével ötágú csillagot festettek. ” Váginál mintegy mellékesen megemlítették, hogy a tisztiiskola után Mosonmagyaróvárra került, így sejthető, hogy a laktanya is az ottani határőrlaktanya. Ők ketten egyébként ennél szűkszavúbban még a Nagy Imre kötetben is megjelennek, persze anélkül, hogy akár a legcsekélyebb utalás is lenne haláluk előzményére. Nos igen, így tálalva a dolgot az „ellenforrdalmá- rok” állatiságát lehetett „bizonyítani”, míg ha leírják, hogy a békés tüntetőkre Dudás István laktanyaparancsnok által vezényelt sortűz száznál több ember halálát okozta, ez már egészen más megvilágításba helyezi az egyébként csakugyan brutálisan meggyilkolt határőrtisztek halálát. Volt egy másik sortűz is, amit nem kerülhettek ki a fehér könyvek: túl nagy volt a visszhangja, ezért bagatellizálni kellett, s a felelősséget másra kenni. Természetesen a sokat emlegetett budapesti Kossuth Lajos téri gyilkos sortűzről van szó, melynek nyomán máig is tisztázatlanul sok békésen tüntető budapesti polgár esett áldozatul. A harmadik kötetben a 118-125 oldalon „Mi történt a parlament előtt 1956 október 25-én?” címmel minden rejtélyt „megoldottak”. „Nyilvánvalóan előre kitervelt provokációról volt szó, amelyet az ellenforradalmárok azért rendeztek, hogy segítségével azAVH ellen uszítsanak. ” Ki is lőtt tehát? Természetesen az „ellenforradalmárok”. 10-12 percig tartott a lövöldözés - olvasható -, ám mindössze 22 polgári személyt és néhány szovjet katonát gyilkoltak meg. Érdekes, az életben maradott szemtanuk ennek a többszörösére emlékeznek, s egészen másként élték át a tragikus eseményt. Két eseményt illetően tehát tetten érhető a fehér könyvekben a történtek letagadása illetve megmásítása. Mi lehet akkor a többivel? Hársfai István Fellendülési szakasz előtt Kellenek a nagyköveti levelek? Az egykori mosonmagyaróvári sortüzet elrendelő' Dudás István jelenlegi lakása előtt tiltakoztak az elhunytak hozzátartozói október 24-én Kiskunhalason. MTI fotó Hamis ezresek Az ország keleti szegletében, néhány Hajdu-Bihar megyei postahivatalban az elmúlt napokban ugyancsak meglepődtek a pénztáros kisasszonyok, amikor a pénzkötegek számolása közben gyors egymásutánban kilenc darab hamis 1000 forintos címletű bankjegyre bukkantak. Hamis pénzek gyakran előfordulnak manapság, a postai forgalombn azonban ritkábban. Hogy kitől származhattak a színes fénymásolóval készített hamisítványok, azt akkor nem tudták megállapítani, hiszen nem a befizetések során, hanem akkor vették azokat észre, amikor már nem tudták megkérdezni a hamis pénzzel fizető személyt, hogy hol kapta, illetve hogyan jutott hozzá az értéktelen papírdarabhoz. A hamis pénzek felbukkanásakor minden esetben rendőrségi vizsgálat kezdődik, s az eddigi tapasztalatok alapján bátran lehet állítani, hogy a forg- lamazók, de a gyártók is előbb-utóbb rendőrkézre kerülnek, s miután - ez a pénzen is írva vagyon - „a bankjegyhamisítást a törvény bünteti”, a bíróság előtt kell felelniük. Úgy tűnik azonban, hogy a törvényi tiltás önmagában nem elég visszatartó erő, mert a ha- mispénz-forglamazási kísérletek Magyarországon nem csökkentek, sőt, amint azt a Magyar Nemzeti Bank illetékes osztály- vezetőjétől, Nemes Károlytól megtudtuk, igen dinamikusan növekedtek. Tavaly 20 esetben próbálkoztak hamis 1000, illetve 5000 forintosok forgalomba hozatalával, az idén már legalább százszor fordult ilyesmi elő, és még vége sincs az esztendőnek. Az év első hónapjaiban volt egy nagy hullám, s amint ezt a legutóbbi hajdú- hadházi, -szoboszlói, -nánási ás újfehértói esetek sejtetik, most az év végén újabb invázióra, színes fénymásolókkal készített pénznek tűnő hamisítványok felbukkanására lehet számítani. A hamis pénzek „gyártásának” egyik oka kétségkívül az lehet, hogy nagyon elszaporodtak hazánkban a színes fénymásolók. Jelenleg kb. ezer van belőle, Zöme Canon 500-as, mely a legjobb minőségnek számít. Ezek az eszközök a jelek szerint „pénzkészítésre”, színes másolatok gyártására csábítanak egyeseket. A tapasztalatok szerint ezekből a hamisítványokból mindig sikerül elsütni egy-kettőt. Vannak tehát kárvallottak, rászedett emberek, sokszor még pénztárosok is, akiknek pedig akár bekötött szemmel is fel kellene ismerni az ilyen típusú hamisítványokat. A színes fénymásolóval készített hamisítványokat tényleg. könnyű felismerni. De hogy hogyan, arról Nemes Károly, a bankjegyek egyik legkitűnőbb hazai ismerője szívesen adott felvilágosítást. A legfontosabb ismérv, hogy a fénymásolatok szemben a valódi pénzek érdes tapintásával síkos felület érzetét keltik, s ezt bárki tapasztalhatja. De hogy miért azt is jó tudni. A metszett mélynyomás esetében - a magyar bankjegyek ezzel az eljárással készülnek - jól kitapinthatok a rajzolatok. A portré, a számok, a cirádák kiemelkednek a papír felületéből. A színes fénymásolási technológiához viszont hozzátartozik a sima felület. A fotóeljárással dolgozó technika a papírra felvitt festéket egyfajta lakkréteggel, hő segítségével rögzíti. A hő hatására a lakk egy kicsit megolvad, megömlik, s miután megszilárdul nagyon sima felületet ad. Másik fontos ismérv a színes fénymásolóval készített nyomatok estében ugyancsak a technológiával kapcsolatos. A már említett védő lakkréteg nagyon merev, s ha a papírt meghajtják vagy megtörik, a lakkréteg azonnal elreped. Ugyanannyira, hogy a törések mentén leporlik a festék, kilátszik a festék alatt lévő fehér papír. E sorok írója Nemes Károly jóvoltából többféle színes fénymásolóval készített hamisítvánnyal is próbát tett. Az összehasonlítás kedvéért először egy metszett mélynyomással készített, valódi ezerforintost hajtott meg élesen. A bankjegyen jól látszott az éles törés, viszont a pénz festése, a mintázatok, még a legvékonyabb vonalak mentén is sértetlenek maradtak. A színes másolással készített ezerforintos esetében viszont, mely egyébként „úgy ránézésre” jónak, szépnek tűnt, az éleshajtás mentén azonnal lepattogott a festék, előtűnt a fehér papír!!! A hamisítási kísérletek között kevesebb ötezres tűnt fel. Nem csoda. Ez a pénz jobban védett, ellenőrző szál van benne, s ezt, valamint a mikroírással készített Magyar Nemzeti Bank szöveget a színes fénymásoló nem tudja reprodukálni! Nemes Károlytól megtudtuk azt is, hogy a magyar pénz fokozottabb védelme érdekében a jegybank nagyszabású fejlesztésbe kezdett. A legkorszerűbb papírgyártó és nyomdai gépek beszerzését tervezik. Remélhetőleg a legújabb címletek készítésénél már alkalmazni tudják ezeket, s így portré vízjel is lesz a magyar papírpénzben, amely ugyancsak kitűnő védelmet jelent a színes fénymásolóval készített hamisítványokkal ellen. Feltételezhetően a magyar tízezer forintos készítésénél - amelyre ha ma még nincs is szükség, a pénzforgalom alakulását figyelembe véve a szakemberek véleménye szerint 1995-ben, vagy 1996-ban viszont már igen - alkalmazni tudják a hamisítások ellen még több védelmet nyújtó modem pénzkészítési eszközöket. Halász Kálmán
