Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

4 1 Szombat, 1985. július 13. • • Ötven sor Nyúlfarknyira sikeredett nyaralásunk egyik szép élménye a családi szalonnasütés volt. Kint a kertben, ahova gyerekkori játékok emléke fúz, nagy fák és szőlőlugasok díszletei között lobbant föl a láng, vas­tag háziszalonnát tűztünk a nyársakra, frissen szedett hagyma karikái takarták a hatalmas kenyérszelete­ket, a tőkék tavalyi zamatát ízleltük a vörösborban. S valamelyik este a lakótelep paneljeinek tövében csapott meg a sült szalonna illata. No, gondoltam, sült szalonna és lakótelep igencsak anakronisztikus fogalmak. S ime, nemsokára én is ott guggoltam a parázsló tűz mellett, élveztem a füst kesernyés illatát, a csöpögő zsír sercegését, a bor savanykás ízét. A tízemeletesek mellett ezen az estén néhány „do­bozlakó" megkísértette az ősi reményt, a tűz össze­tartó, közösségkovácsoló erejét. Mert az évtizedek ro­hanásában, n generációk stafétaváltásában gyökeresen megváltozott életmódunk. A városi gyerek hamarabb lát bontott csirkét a hűtőpultban, mint kapirgálni pa­rasztportákon. Lehet, nem is sejti, hogy a hagyma a földben terem, s a disznót régen szalmával perzsel­ték. Egy-egy ilyen szalonnasütés visszalop néhány emléket az immáron soha vissza nem hozható múltból. A tűz körül azok az emberek, akik évek óta leg­feljebb lépcsőházi kanyarokban vetetlek egymásnak egy jó napotot, egy liftbe kényszerülve váltottak két szót az időjárásról az emeletek között, most megnyíl­tak. Az oly hiánycikknek számító beszélgetések örö­mét élték át. Az egymásra figyelés, a megnyilatkozás, az érdeklődés őszinte vágyát. S szó esett az este csil­lagokkal kivert égboltja alatt mindenről, ami „a szi­vünket nyomja". Kiderült, ki az, aki felnőtt fejjel is tankönyvek fölé hajol, miután lefektette a gyerekeket és rendet rakott a konyhában. Előkerültek a testi és lelki nya­valyák, s már a kimondástól is könnyebbé lett sajgó gerinc és megtépázott lélek. Szóba kerültek a nemré­giben lezajlott választások eseményei, mindenkinek volt egy-egy története, kialakult véleménye, javaslata. Igencsak elgondolkodtató, megszívlelendő nézetek, amelyek jószerével soha nem fogalmazódtak volna meg, mert nehezen, gátlásokkal küszködve nyújtjuk fel kezünket a nyilvános gyűléseken, szorongunk a sokadálomban. Pedig el kell gondolkodnunk például azon, sokan miért azonosítják a társadalom rossz ref­lexeit egyes vezetők tetteivel, miért vetítik személyes sérelmeiket a torzító szemüvegen át megítélt „hata­lom" vásznára... S vajon miért az egyetemi felvé­telik végeztével ver hullámokat a szülői elégedetlen­ség, miért csak most derül ki egykori szakemberek­ről — akik ma például házmesterséget vállalnak, hogv reggeltől eslig a kilincset váltó negyedikes diákoknak adjanak különórákat —, mennyit kérnek a borítékba egy-egy folkészitőért, s miként duplázzák meg azt si­keres fölvételi esetén . . . Es persze, zsörtölődtünk a lakótelepi utak szűkössége miatt, a parkolók hiánya okán, szervezni kezdtük egy játszótér megteremtésé­nek társadalmi munkáit... A tűz nagy dolog. Nemcsak szalonnát lehet sütni benne. Melegedni is lehet körülötte, és ami még fonr tosabb, beszélgetni. József Attila óhaja szerint meg­raktuk a nagy-nagy tüzet, most ilyen kisebbekre van szükség. Csak ne felejtsük el: a tüzet táplálni is kell! Tandi Lajos Kiállítás — A hazai művészeti szimpozionok eredményeit bemutató kiáUítássorozat ré­szeként a kerámia és a tex­til alkotótelepek munkáiból nvilt kiállítás pénteken a Műcsarnokban. A tárlaton mintegy 300 alkotást: a sik­lósi. a kecskeméti, valamint a velemi műhelyek eddigi terméséből válogatott, leg­szebb és legjellegzetesebb darabokat tárják a közönség elé. Az 1969-ben létrejött sik­lósi kerámia szimpozion az ország első ilyen jellegű mű­helye volt: évente mintegy; 10—10 hazai és külföldi mű­vésznek ad otthont és lehe­tőséget az alkotásra. A kecskeméti kerámia stúdió 1978-tól, a velemi textilmű­vészeti alkotótelep pedig 1975-től működik: művészi színvonalukban és kísérlete­ző munkájukban az egyete­mes képzőművészet legfris­sebb áramaihoz kapcsolód­nak. A válogatás nemcsak a műhelyek történetét idézi fel, de reprezentálja válto­zatos művészi tevékeny ié­güket is. A tárlatot — amelyet Pándi András, a Művelődé­si Minisztérium főosztályve­zetője nyitott meg — au­gusztus 18-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Film- és videoszemle Film- és videoszemlével kezdődött meg a Dél-du­nántúli Művészeti Hetek idei rendezvénysorozata pénteken Keszthelyen. A vasárnapig tartó, országos jellegű fesztiválon zömmel Baranya, Somogy. Tolna és Zala megye városait, tájait, illetve természeti és népraj­zi értékeit bemutató. 45 percnél rövidebb, hivatásos kollektívák által készített munkák kerülnek vászon­ra. illetve képernyőre. A 14 intézménytől érkezett. 8 al­kotócsoport által forgatott 36 fjlmet cs 5 videoműsort 9 tagú zsűri bírálja el. Hibaelhárító kombájn­műszerek Házilag előállított műszer­újdonságok egész sorával biztosítja az E—516-os jelű NDK gyártmányú gabona­kombájnok munkájának zavartalanságát a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz elektronikai üzeme. Az általuk gyártott „Digitális Electronik" tesztelővel, a diplomatatáska nagyságú készülékkel a mezőn is gyorsan és pontosan beha­tárolható a kombájnok szin­te minden elektromos hibá­ja, s így a javítás is gyor­san elvégezhető. E készülé­ket egyébként már minden olyan országban alkalmaz­zák, ahol NDK-ban gyártott kombájnt használnak. A mezőtúriak nevéhez fű­ződik a kombájn-komputer feltalálása is. Ez a már so­rozatban gyártott szerkezet a gép hibái mellett a szem­szóródást is jelzi és alkal­mas egyes hibás elektroni­kus panelek helyettesítésére is. Egy másik újdonság a KK—24-es jelű kábelköteg­vizsgáló készülék, a kom­bájn kábelkötegeinek zár­lat- és szakadásvizsgálatára szolgál. Most vizsgázik egy kombájnra szerelhető új légkondicionáló berendezés. A kombájnosok munkakö­rülményeit javítja majd. Előnye, hogy más nagy tel­jesítményű mezőgazdasági gépekre is felszerelhető. So­rozatgyártása a közeljövő­ben kezdődik meg. n júliusi Pártélet Az MSZMP XIII. kong­resszusának határozata két oldalról közelíti meg az ideológia és az ideológiai munka funkcióját. Köpeczi Béla elemzi -a határozat ideológiai alapgondolatát. Krasznai Lajos, a KEB tagja, a Pest megyei part­bizottság első titkára a párt­testületek felelősségéről, munkájuk színvonaláról, az aktivitás erősítésének, a partszerű vitalégkör fejlesz­tésének feltételeiről nyilat­kozott a szerkesztőségnek. Gazdasági fejlődésünk Je­lenlegi szakaszában, amikor az extenzív fejlesztési lehe­tőségek mar kimerültek s az intenzív fejlődés útjára kényszerülünk, a statiszti­kai információs rendszerrel szemben is módosultak a követelmények. Nyitr?< Fe­rencné a statisztikai infor­mációknak az új körülmé­nyek közötti hasznosításáról ír. A művezetők helyzetének, feladatainak, megbecsülésé­nek kedvezőtlen irányú változását gyakran csak a pálya iránti társadalmi fi­gyelem és közmegbecsülés csökkenésének tulajdonít­ják- Gerencsér Ferenc cikk­ben összegzi művezetőkkel, pártmunkásokkal és gazda­sági vezetőkkel folytatott beszélgetésének tapasztalata­it, tanulságait. A párt művészetpolitiká­jának alapvető célja, hogy kedvező feltételeket teremt­sen a művészetek társadal­mi feladatainak teljesítésé­hez. Ennek érdekében egy­értelművé kell tennie állás­pontját a kívánatos művé­szi értékrendet illetően. Er­ről a kérdésről folytattak kerekasztal-beszélgetést . a szerkesztőségben a téma szakértői. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője vezette. A Német Demokratikus Köztársaságban mind az iparban, mind pedig a me­zőgazdaságban nagv súlyt he'"eznek a teljesítmények összehasonlítására. A mód­szert Werner Scholz, a Neu­er Wegnek, az NSZEP párt­élettel foglalkozó központi lapjának főszerkesztője is­merteti. Az Egyesült Villamosgép­gyár arról ismert a főváros X. kerületében, de az üzem határain túl is, hogv a párt­szervezet nagv figyelmet fordít a fiatalok közötti po­litikai befolyás erősítésére. A szerkesztőség munkatár­sai elbeszélgettek a gvár nártmunkásaival tapaszta­lataikról. eredményeikről, eszközeikről. Kun László szerelmei Ősbemutató a gyulai Várszínházban Fdua (Fazekas Zsuzsa) cs a z ifjú László király (Máté Gábor) A XIII. század a gyulai várszínpadon. A szkripto­rok az 1277-es esztendőt jegyzik, és megírják az év augusztus 26. napján bekö­vetkezett morvamezei győ­zelmet, ahol az ifjú. tizenöt éves magyar király, IV. László és az ötvenkilenc éves Habsburg Rudolf se­regei szétverik a Magyar­országra (és nemcsak Ru­dolf római koronájára) áhí­tozó Ottokár cseh király hadseregét. A győzelem tel­jes: Ottokár elesik a csatá­ban, László nagykorúságát véli bizonyítani a hadisiker­rel, Habsburg Rudolf oedig megerősíti hatalmát, a Habsburgok több évszáza­dos uralmát, majd éppen Magyarország felett is, Mo­hács után. Különös, és kimondhat­juk: tragikus a'akja a ma­avar történelemnek ez a László, az utolsó előtti Ar­pád-házi király. Lehet, hogy nevelésével nem sokat tö­rődtek, lehet, hogv anyja (a bosszúszomjas és vadul erkölcstelen) kun Erzsébet, és szeretője, a kun Edua hatására lett azzá, amivé, hogy végül is kunjai öljék meg. Itt azonban még nem 'ártunk, az író, Szabó György következetesen, szépen építi fel darabjának első részét, a korát nem értő, nem is­merő, számtalanszor meg­alázott Árpád-házi aranvág, félig kunvér ifjú király vég­zetes irányba forduló tragé­diáiát. Kár azonban, hogy Szabó György sem kerülte ki a történelmi tények laza kezelését, mi több. a tények megmásítását. Mondják, az író megteheti, nem kötelező a teljes hitelesség. A kérdés azonban változatlanul kér­dés: nem vezetjük-e félre a történelmet alig, vagy ke­véssé ismerő nézőt efféle torzításokkal? Mint ahogy itt, például a kunok szere­pe, és megítélése dolgában? Vagy László személyiségé­ben is bizonyos szempont­ból. hiszen konoksága, bu­tasága. tájékozatlansága, ke­'"'etlenkedése éDoen nem a jövő emberét sejteti. A drá­mában valami különös nosz­talgiaként lép előtérbe a pusztai, csillagnéző, vajákos, babonás világ, a kunok vi­lága. És vele szintúgy vala­mi „ősi tisztaság, becsület". Holott a IV. Béla által be­fogadott kunok a XIII. szá­zadi Magyarország egyik le®nagyobb belső problémá­ját okozták. Ez a vad, ke­gyetlen, irtózatot keltő, le­telepedésre alkalmatlan, eu­rópai fogalmakkal (de azok vnélkül is) mérve barbár nép 40 ez<"- lovassal számottevő hadierő az ország közepén! Ebben a helyzetbe!? érkezik el a történelem a morva­mezei ütközethez, László nagykorúságához, és kama­szos dacból, bosszúból ki­bontakozó „rémuralmához", melyhez talán az idézőjel sem szükséges. Nagy lehetőség mindebből drámát írni. és Szabó György a dráma első részében nem is hagyja ki ezt a nagy le­hetőséget. A szünet után azonban a játék egyenetlen­né válik, a történelem és az ember roniant küzdelme többször is érthetetlen, ko­mikus helyzetekbe fullad. Ács János rendezése mér­téktartó, és ebben a mér­téktartásban a legkövetke­zetesebb. Nem hódol a sza­badtéren szinte kötelező, látványos megoldásoknak, és színészeit sem mozgatja-n>­hangállatja agyon. Tulajdonképpen egyetlen nagy szerep tartja az elő­adást, a Kun Lászlóé, Afáté Gábor átélt, sokszínű alakí­tásában. Emlékezetes a kun szerető, Edua (Fazekas Zsu­zsa), az Izabellát alakító Kováts Adél is felvillan időnként. Fontos szerepe van a pápai legátusnak, Fülöp­nek, Verebes István azon­ban többnyire csak illuszt­rál. Tévedés áldozata Eper­jes Károly, aki írói, vagy rendezői (?) utasításra bu­gyuta Habsburg Rudolfot alakít. Akikre még oda kel­lett figyelni: Jordán Tamás (Muhtmer), Szétyes Imre (Tárnokmester) és Kiss Je­nő (Szkriptor) valamint Szakács Györgyi, aki töké­letes. korhű jelmezeket ter­vezett ehhez az első vár­színházi ősbemutatóhoz. Sass Ervin Műsorajánlat PESKÓ GYÖRGY OR­GONAESjTJE következik a Filharmónia dómban ren­dezett koncertjei sorában, hétfőn, este 8-kor. A műsor; Bach: g-moll fantázia és fúga, BWV. 542.; g-moll partita, BWV. 768., Liszt: Adagio; Weinen, Klagen...; Karácsonyi dal, Antalffy: Toccata. A SZEGEDI VASUTAS KÉPZŐMŰVÉSZ STÚDIÓ ÉS SZAKKÖR a 35. vasu­tasnap alkalmából kiállítá­son mutatja be 20 alkotó munkáit. A megnyitó hét­főn, délután 2 órakor lesz a Vasutas művelődési ház­ban (Rákóczi u. 1.) A SZEGEDI STÜDIÓ RE­GIONÁLIS ADÁSA a szo­kott időben, kedden fél 7­kor jelentkezik, a kettes programon. Másnap, szer­dán 19 óra 10 perckor ugyancsak a kettesen a stú­dió szlovák nyelvű nemze­tiségi műsorát láthatjuk, az ismétlése szombaton reggel fél 9-kor, az l-esen lesz. Újrahasznosítás Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár Szerszám- és Por­kohászati Gyárában sikeres kísérleteket folytattak a ke­ményfémhulladékok újra­hasznosítására, a forgácsoló szerszámok cserélhető lap­káinak újraélezésére. A ' fé­mek megmunkálásához szük­séges szerszámok betét­jei elhasználódásuk után ál­talában a hulladékok közé kerülnek, pedig alapanyaguk igen értékes. Az előállítá­sukhoz szükséges volfrá­mért vagy titánért, tantálért és kobaltért az ISG évente átlagosan 20 millió forint­nak megfelelő konvertibilis devizát fizet. A betétekből nem kis mennyiségre van szüksége az országnak, hi­szen szinte minden ipari vállalatnál találhatók ilyen forgácsológépek. Egy-egy lapkával mindössze néhány óráig dolgozhatnak, de van olyan is, amelyet már né­hány perc után újra kell ki­cserélni. A gyárban most olyan korszerű gépeket állítottak munkába, amelyek segítsé­gével a normál kopású, anyagában nem károsodott lapkákat újraélezhetik, s minőségük nem marad el az eredeti termékétől. Táborban Korok, kultúrák — anyagok, ornamentikák Az idén negyedszer szer­vezi meg a Bartók művelő­dési közpönt a gyerekek vi­zuális kultúrájának fejlesz­tését célzó nyári táborát. 20 felső tagozatos diák a nép­művelők irányításával teg­naD. pénteken kötözött ki a kettőshatári alkotóházba, amely 10 napig ad otthont, sok érdekes-játékos ismere­tet és alkotó munkát a gye­rekeknek. Most azokat válogatták ki, akik már korábbi táborozá­sokon jártasságot szereztek a képzőművészeti ismeretek­ben s az ezek alapján végez­hető manuális tevékenysé­gekben. Amolyan szintetizá­ló iell?ge lesz tehát a kö­vetkező 10 napnak: külön­böző korok és kultúrák dí­szítőművészetével ismerked­nek, és ízelítőt kapnak a különféle anyagok díszítő­technikájából. Alkalmuk lesz persze az alkotásra, egvéni ízléssel megformált ornamentikák létrehozására is. A foglalkozások komp­lex jellegűek: a vizuális is­meretek mellett irodalmi, történelmi, zenei érdekessé­gekről szereznek tudomást, hoqy a történelmi korok lé­nyegét, természetét viszony­lagos teljességben láthas­sák. Rajzolással, festéssel, applikációval készítenek or­namentikákat, szőnek, sely­met festenek, cserepet, ke­rámiát készítenek és díszí­tenek. A „kiselőadásokat" és Ryakorlati foglalkozáso­kat eredeti tárgyak, diák, filmek bemutatói egészítik ki. Táborzárás elölt kiállí­tást rendeznek a tíz nap alatt elkészült saját mun­kákból. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom