Délmagyarország, 1947. december (4. évfolyam, 274-297. szám)

1947-12-25 / 294. szám

Csütörtök, 1947, i) clmacl arobszág Egy élet kisarjadok . , Ujgazda János három éve Jánossal a háború utolsó évében jöttünk össze. 1944-ben valami katonai irodakukac eltalálta, ho® nekem az Íróasztal mellett és Jánosnak a kisszállás! uradalom magtárában nincs módunk lépést tartani, a korszerű haditechnikával és SAS-behivőval átképzésre invitált mindkettőnket helvzelét j 1 9 -4 5 kezdetén vetődött haza az akkor még álló frontról. Szerencsés véletlen folytán megúszta a hadifogságot. Hazajött Kisszállásra s első dolga volt megnősülni. Pirost vette el, akiről néha-néha szűkszavúan elejtett egy-egy szót éjszakai csendes beszélgetéseinken. A faluban már nagyban zajlott a földosztás. János az ezer Holdakra terjedő uradalmakból 8 holdat kapott. Kisszállás és Ottömös közt, egy kicsit messze, de jó földutlai "a bajai kontra. A földet szeptemberben mérték ki, addig alkalma volt aratórészt vábami, sőt még Méiykutra is eljutott kukoricát törni. Az ott keresett pár mázsa gabona, szabna, kukorica és kukoricaszár . képez Le egész évi élelmét és első tőkéjét a földön kivül. Ebhez a tőkéhez nagy lendülete és SZÍVÓS doígozniakariása járult. Bent, Kisszálláson, az uradalmi épületek körül kialakult uj tanvacsoportokon ugy ismerték, mint az eleven higanyt. LótolL-futott, spekulált, tevékenykedett. A tágas uradalmi épületekben a Vörös Hadsereg egységei tanyáztak. Október elején északabbra vonultak. 60—'70 seiejfes ló maradt utánuk, amit "a Földosztó Bizottságon keresztül egy-egy támogatásra szoruló ujgázdiának adtak ki. Jánosnak a rrontszolgálalát, ujMzasságút tekintetbe vették és kócos, bozontos sörényű panye loval adtak. A birkaistállók tájékán, ahol az orosz kocsik álllak jóidéig, addig sürgötl-forgoLt, mig egy négykerekű, kocsi formájú alkalmatosságot nem fedezett fel. I.DGW Miuiiüons—Carée Nr. 12706 Bt. 127/XI. volt rápingálva és János tudta, bogy némeiektől zsákmányolt lőszeres kocsi. Szerzel! hozzá bárom szál deszkát és egész jó alkalmatosságot rögtönzött. Ekkor már nemcsak földje, lova, takarmánya, de kocsija is volt. Ekét, boronát kölcsönbe kapott, az aratórészbőt pedig velnivalót cserélt. November végén, bár a panye tóból lett Bogárra! nehezén ment a szántás, készen volt. .Sőt karácsonyra itt-ott feízsendüU az első zöld szín a föld. a saját tulajdon földje felett. ' II 1 | 1946 | elrekesztette. Jiovolb helye. Amikor 19 4 7 Léh hónapjaiban nem maradt tétlenül, nem ült apósa kuckójában. A kisszállás! végben levő, de még a szegedi halárban eKerülő városianyai erdőbe is eljárt fái termelni, részre. A halasi határban levő Fehértóra nádért ment. A tavaszt nehezen várta. A friss, böjti szelek aldg szántották fei a nyolc holdból készakarva szánl'atian maradt dombos részt, akácrönkökel, oszlopokat fuvarozott ki. Négy ágast leásott, telejót rúddal összekötötte, erre zsuppot hányt, oldalát náddal górnak már volt- helye, szomszédjainak egy-két holdat felszántott, már a Bogár mellett aludt János az istállóban. Gabonát, kukoricát takaritott meg jóformán^ saját és lova száján. Ez Tolnában, ahol katonakorunkban együtt jártunk, becseréUe borért. A bort átvitte Tiszántúlra és ott valami bontásból származó fcnyőlagerendáiícal és párszáz téglát kapott érte. Jánoshalmára gabonáért kapott napraforgót vitt és cse-' réppei tért vissza. Májusra vályogot vetettek, aratás előtt egykét' héttel apósa, sógorai segítségévet összeütötték a viskót. Mire sárgulni kezdett az uj föld első aratása lenn volt a színtelen,- de mégis cseréptelő. Ablakot, ajtót inkába csak keretet iszkabáll. össze, egyenlőre csak zsákpokróc függönnyel. Kukorica törésre már benn laklak és János saját küszöbérői indult kukoricát törni a harmatos éjszakába. Három hold sajáthoz még két hold részes kukoricája " voit. Egy bácskai áttelepült tanácsát megfogadva négyszer kapált és először jó magasra töltött. Az év kezdődő aszályát megúszta annyira, hogy a szomszédban csali mellkasig ért, ő'pedig kocsistói sem látszott kit a négyszerkapált kukoricából. Piros tavasszal csirkét ültetett. Ránlanivalók jól fizetlek a dühöngő inflációban. Szöget, abiakkilincset, egy-két ruhadabot csak el-^cseréltek belőle. Iforó gabonáért, hol lisztért pedig petróleumhoz, gyufához jutottak. A jó kukoricatermés örömére őszei három malac került a házhoz. . Első negyede folytatása volt az elmúlt év nagy őszi munkálkodásnak. Az őszi elvégzése ulán a panyelóbóí lelt Bogár oly erőre kapott, hogy János jobbra-balra fuvarra indult. Ez hozott annyit, hogy beüvegezte házát, napraforgószárral takaros kerítést "rögtönzött. Tavasszal még takarmányféle, pillangós is kierüK a földbe s mire bejött az országos aszály, ő már jó részét letakarította. Piros is nagy akarással kezdte az évet Pulykája lett hat-nyolc fészekalja. Eleinte megküzködölt vele, mert a kiispulykáiknak másfél kilométerről hordta a túrót. De ez csak a szöcskejárásig tartott. Annyi pulyka lett, hogv S elmeiderék Halason egylételben vették meg most áz'őszei. Az országos szárazság nagyon éreztette hatását János 8 holdján is. De szerencsére a kukorica ismét fizetett és az év őszére már valamivel egyensúlyba jöttek az ipari és 'mezőgazdasági árak. Bepótolták a kis bútorfélét. Pirosnak ágynemű, ruhanemű is jutott. János az őszei Mélykuton járt ismét kukoricái törni. A három malacból kettő áprilisban felbugódott, az ősz elején lekocázlak. Az egyiknél öt, a másiknál három lelt. János most novemberben eladta az anvadisznók egyikét, a másikat hizyii fogin be. Á harmadik és a malacok az őszi bajai vásáron keh lek el. János nagy tervekel forgat magában, tehenet szeretne Bogár mellé állítani. GyüimölcsfátrendeJít és januárban-februárban el szerelne ültein). vagy száz csemetét. Egy fél hoidacskára pedig vesszőt ís szerelne telepileni. Most e céh az ő külön hároméves lervé érdekében kissé összehúzta ismét a nadrágszíjai. Az asszony, a Piros, októberben, novemberben zúgolódott egy kicsit, mert két évi küzlködés után már jobban szeretne élni, de rögtön elhallgat, ha János arra figyel mezteli, hogy nézzen a tükörbe. Hat hónap múlva tesz János és Piros közös hároméves tervének első állomása — a gyerek. Takarékoskodni pedig azért is érdemes. éviét jó másfél óráig tartott, mig ebeket a dolgokat, ezt a három bekeretezett y megbeszéltük. Jánosnak a jövője is1 érdekelt és kérdezősködtem arról is. János barna szeme belemerült a komisz "dohány füstjébe s csak annyit mondott Dolgozni, de ez mellett tanulni is. dolgozni. Emlékszik — mondotta — egyszer a vonalban egy járőrzés előli arról beszéltünk, hqgy a paraszti életet felülről sohasem lehet megváltoztatni. Most már összmarokkal szedte kiadás és Rudas László A kinlódó, vergődő kéikézi napszámosoknak, parasztoknak alulról kell épitenök Akkor — ne szégyell ük bevallani — ezt éreztük, de nem tudtuk hogyan tudom. A háromnegyedes kabát belső zsebébe nyúlt és elő az újságokat. Szabid Nép, Szabad Föld, filléres Petőfi ki Társadalmi formák fejlődése brossurája. Én nem tudom, maga po biizál-o va® sem, pártban van-e vagy sem, de én nem vagyok téllen. Bekapcsolódtam a közösségi munkába és u® érzem helyes uton járok - mondotta, miközben kocogott a pohárfenékkel — fizetni! a z alkonyat már a Marx-tér nyakába hullt, amikor szótlanul megindultunk a központ felé. Az üzleti sátras, karácsonyi zűrzavaros Széchenyi-lé ren, a zárás előtti forgalmú Kárász-utcán, a Jókai-utcán végig szótlanul, elgondolkozva, ballagtunk. Hősök kapuja alatt kék Voll a köd, amikor elbucsuzlunk. Magas, vállas alakja lieleveszett ebbe á szétfolyó kékségbe. Én távoztával, hosszan, hosszan bámultam utána. Ember, igaz, becsületes derék ember. Azt hiszem különb, mint én, különb, mint mi mindannyian... NÉMETH LAJOS. Betlehemi királyok Irta: JÓZSEF ATTILA Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta — biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segits, édes Istenem. Islénfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Ugy hallottuk, megszülettél, szegények királya leltél. Benéztünk hat kicsit hozzád, üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, alfélé földi király személye. ádjonislen Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országbóJ. Főtt kolbászunk mind elfogyott ' fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hát matickjkal, tömjént egész vaslazékkal. En vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig "látja JézuskájAl. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! ÍAGYKAKA'CSONY ECGAKÁJÁN... Már december első napjaiban 5—6 tagu gyermekcsoportok indulnák útnak szerte az országban. Orruk alá szénnel fekete bajuszt rajzolnak, kezükben na®' kampósbotok, az egyik egy kis papirházat szorongat, benne a betlehemi istálló képe, a másik meg e®enesen angyalszárnyai ragasztott magának. Gyermekkorunk kedvenc alakjai ők: a bellehemesek. A ®enneksereg minden ben megtalálja a maga örömét, i® a bellehemezés is vidám szórakozássá válik, pedig alapjában véve sok helyen inkább csupán kereseti forrás lelt belőle. Általában ugyanis a szegényebb családok fiai, ritkábban leányai vállalkoznak erre. Házrólházra járnak és bezörgetnek az ablakokon: — Dicsértessék! Möghallgatják-e az angyali vigasságot? A mindennapi gondok-bajok néha eldurvítják az embereket, igy hál nem csoda, hogy a válasz nem épp a legfinomabb modorban történik. — Mönnyetök nián, az anyátok ... — hangzik belülről. Az an®ali vigasság erre elmarad, hanem helyelte valami egészen másfajta »vigasság« fakad ki a kis legénykék szájából, aminek bizony kevéssé örülnének az angyalok. No, de hát nem mindenütt lörLénik ez i®. Van, ahol a csatád apraja addig csé.rog, mig a zord családfő is meglágyul és kiszól: — Gyertek csak befelé. Boldogén fognak hozzá odabenn a meleg szobában az éneknek: — Ave Maria gráfia plena! Igy üdvözlé angyal a szép szűz Máriát, Krisztusnak választott anyját. A »Mennyből az angyalt* aztán e®uitt énekli már velük az egész család, mire végére érnek az éneknek, a kedves jeleneteknek. Üres hassal azonban himnuszokat is nehéz énekelni, igy hát végül a »tái®ra:< térnek és együtt kántálják: - Eljöttünk mi kántálni, kántálni: Nem költ minket bánta ni, bántani: Aggyanak e® darab kolbászt, Mi is hoztunk fülit-fark át! Aztán, ho® nem igen mozdul a család, még hozzáteszik: Eredj, te szolgáló, nézd mög azt a pulykát, * Nem vágta-e el a gulyás a nyakát, Hallom, hogy zörgetik a kulcsot, pénzt akarnak adni, Ha húszast nem adnak, el se fogjuk vönni, Ha piszkafát adnak, el fogjunk szaladni! Kapnak is ajándékot erre hol többet, hol kevesebbe'. Egy-két tojás, szalonna, kolbász mindig akad, vagy legalább egy kevés pénz hullik nekik. I® tart ez karácsony estéjéig ______ Szent esle aztán össze®ül a család és a szegényebbjei is igyekszik ezen a napon eleget tenni a régi ha®omáuyoknak. A szobát teleszórják szalmával, hogy hasonlatos legyen a betlehemi isiállóhoz, az ajtót meg a legnagyobb hidegben is kissé nyitvaha®ják, ho® bejöhessen az Ur Jézus E®-e® gerezd fokhagymát is megesznek, ho® álmukban a gonosz lélek kigyő képében be ne másszék a szájukba. Környékünkön paszulyleves az első fogiá majd mákoscsik következik. Mézbe mártogatott almát, diót rágcsálnak utána meg »bagolytüdőt*, va®is aszaltalmát. A gazdasszony a világért le nem ülne közben. — Nem lönne akkor jó kotlóstyukunk — mondja és sok helyen még le is guggol s csipőre lett kézzel szökdeli körül az asztali egyre mondogatva, ho® »koty, koty, koty«. Számtalan más szokás is él i® népünk között, amivel kedvesen eltelik az idő az éjféli miséig. Elsétálnak akkor a templomba, különösen a fiatal leányok, mert ineglíIhatja olt mindenki jövendőbelijét. Csak egy almába kell harapni és utána ha hátranéz, aki épnen követi, az veszi el. Ha éppen messze van a templom, hát akkor lehet az éjféli harangszókor a kulba is nézni, mert a szerencsés ott is m egjáthatj a j övendőbeli j ét. „Nagykarácsony éccakájának* sejtelmes varázsa i® telik meg annyi sok hiedelemmel, szokással. Reméljük, hogy végre valóban az emberek, nemzetek, országok közötti tartós béke, szeretet ünnepe is lesz Dr. Lőkös Zoltán.