Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-20 / 17. szám

D £ r M KG 7 A T? O R S Z X G WA§lájCHq&gaaét&h TUNGSRAM DUPLASPIRALL AMPA t955 január 20. 11 kereskedelmi miniszter engedélyezte a VII. szegedi ipari vásárt (A Dilmaggarország munkatársától.) Fabinrji Tihamér kereskedelmi miniszter értesítette a polgármestert, hogy május 25. és junius 3. közötti időre engedélyezi a VII. szegedi ipari vásárt. A miniszter az engedéllyel együtt elküldte az ipari •ásár szabályzatát is. A szabályzat szerint a vásáron elsősorban kfe­müiparosok Tehetnek részt készítményeikkel, gyáriparosok, iparművészek, kereskedők csak abban az esetben, ha a kézmüiparosok igényeinek kielégítése után még marad szabad hely a vásár területén, külföldiek pedig csak akkor, ha olysin kiállítási anyaggal jelentkeznek, amelynek készí­tésével Magyarországom egyáltalában nem foglal­koznak. A szabályzat meghatározza a vásáron szedi­hető helypénzeket is. A helypénz a födött helye­ken, a földszinti részen négyzetméterenkint lő, az emeleten 12 pengő, a fedett csarnokban 10, a nyitott helyeken pedig 8 pengő. A legkisebb ki­állítási hely két négyzetméter. Szabályozza a miniszter a kedvezményeket is. Azok, akik a vá­sárra február 15. előtt jelentkeznek, 10 százalék­kedvezményt kapnak, de kedvezmény jár a sze­(A Délmagyarorezág munkatársától.) Iskolai tizperc. Virgonc nebulók futkosnak le a lépcsőn. Foltos a ruhájuk, ványadt-sovány a kis testük, de a jó meleg tizpercben nem cserélnének senkivel A szolga nagy kannákat visz az osztályokba Finom illatú gőzök csiklandozzák az orrocská­kat. Bögrék állnak katonás rendben a katedrá­kon és a kanna önti a jó, édes kakaót. A gyere­kek szeme követi a kanna minden mozdulatát, a kakócseppek útját. Igazgató bácsit, tanító néni­ket, vendégeket, mindent elfelejtenek, akik pedig ott lesik, hogy robban ki a boldogság a pincela­kások kis mártírjaiból, ahogy sorra vándorol a teli bögre és a félzsemlye a tüdővésztől marokra­fogott csontos, sovány gyerekkezekbe. Az angyalok mosolya lehet csak ilyen könnyes, .Hálás; az angyalok szemében sugárzik csak igy a menyország boldogsága, ahogy ezek a kis pro­letárgyerekek néznek a meleg kakaóra. * Nincs az a fény azonban, amelynek nyomá­ban ne járna árnyék és nincs öröm, lehan­goltság nélkül. Kakaót iszik az egyik, mellet­te ül a másik, akinek tüske törött kis szivébe. Neki már nem iutott kakaó. Odacsuszik a másik társa mellé, megrezzen a kakaó illatá­tól és fátyolos szemmel nézi, mint tűnik el a meleg álom. Csalódott szegény gverek. A ió­tékonvság nála már becsukta zsebeit. Pedig mennvire rászorult volna ő is. Neki is vézna, keskeny az arca, ő is harminc kilót nyom csak 8 éves létére, az ő anyia is a városi üst mellől viszi az egvetlen melegitő ételt. Tavaly mé" 170 adng kakaót kül­dött a tejakció, ebben az iskola­évben már csak 146-ot. Az uccáról bevilágító fehér hó elszürkül «'"műnk előtt. Fi tudna itt örülni. Minden teremben «"Ivmérő táblázat van. Az esrvik gverek 5 kf'őt. •» rná«'k R kilót Mzott a tefafc­óta. \ lefftöb^ mellett azonban ott lesei­Lali a tbc. fenyegetése. F"v 30 «veretes osztá'vhan ip<?­ilnhb 10 "v("-<>t<«7i>m iriöTÜl fe­nveget a kór réme. liesztó látvány és ilesztő iövő. Szeeénvek ngy gedi ipartestület tagjainak is. A polgármester a miniszter rendelkezéseit most közli az ipartestület elnökségével. habzsolják kakaójukat, mint akik életet nyel­nek kortyonkint. Közülük legalább tíz lakik földalatti odúkban, legalább tiz kap csak nép­konvhás kosztot és ott él tbc-től súlyosan fer­tőzött környezetben. Csak egy iskolában, a Csonfrádi-sugáruti eleminek egyetlen osztá­lyából. Hol van a többi osztály és hol van a többi iskola rengeteg osztályával... Dunlázott őrszemekre van itt szükség, ál­landó harci ké«zült«éCTe, amelv felveszi a küzdelmet, ha kell, áldozatokkal, ha kell. erők megfeszítésével, de nem engedi, hogy a vil­lánrmitott «zegénv«ég nyavalyá ja lángra gyú jt­sa fiatal életeinket. Több tejet és több kakaó*! « Ki kell ezt erőszakolni. Még sok olyan őran­gyal, m!nt D o 1 e h Margit, a Csongrádi-su­gáruti elemi lelkes tanítónője, aki mindenkit megelőzve reggelenként besiet iskolájába, hogy megfőzze a harminc IHer kí»V»őt, mert az igy helyszínen elkészítve olcsóbb és több gyerek­nek int a kiszámított fillérekből — és nafiy­szerü lendülettel emelkedne a gyermekvéde­lem. * A Stefánia véd<K»tézetek rókosi oputálván va­aynnk. Beteg csecsemőket bontogatnak szomorú anyák. — Rosszul tánlálf, mesfhült. — hangzik az or­vos melancholikus hangja. Nincs koszt, nincs fűtőanyag, a refrén. A cse­csemők pedig csendesen nézgelődnek, gyengék és mintha máris belefáradtak volna piciny létükbe, nedig a kék ég béke*^ságe és szeretete még gló­riával foszforeszkál ártatlan tekintetükben. Sírás hangzik ki az egyik teremből. — A gyerekem gyönge, hogy fogom felnevel­ni... Nem marad meg, ha nem segítenek rajtam. Még most adják csak ki a tejadagot. Csendes válasz. Egv másik hang riad fel. — Miért éppen tőlem vonják meg a tejet, miért éppen az én kicsi babám pusztuljon. Istenem .. — Ha éhenhal a kisfiam, ne éljek én se tovább — sikolt egy hang és kisirt szemű asszony vánszo­rog ki az ajtón. ÁJS orvosok és védőnők feldúltan hallgatták a naponta iismétlödő jajveszékelést. Szerteszét fo­lyik a könny, feketére festi a falakat a bánat Nines elég tsj. T>r Török, a rókusi Stefánia orvosa szomo­rúan mondja: — Naponta, legalább száz asszonyt kell elküldenfink tejigénylésével, mert ae idén nincs elég tej. Mindössze 22 litert kapunk a Szanyi-féle tejak­cióból. betegsegélyzőtől, várostői együtt. Ebből kell küldenünk .1 litert a gyerek ágyasoknak, a többit beteg csecseinőknek, azután jönnek három éves korig a gyerekek, akiknek sürgősen szüksé­ges. Ezt a kategóriát váltogatjuk, hogy minden ínséges gyerek legalább 1 hónapig jnthas<son tej« hez De ötször ennvira volnq szükség ebben a ke­rületben, mint amennyit kapunk. Ilyen védőintézet pedig öt van Szegeden. helyen ugyanaz a kétségbeesett küzdelem a gye­rek életéért, az anyák százainak zokogó proeesz­szi ójával. * Górcsővek és közlekedő edények, lombikok és kísérleti tüzek, a vegykonyhák izgató fivegalakn­lataí között, jegyzetek halmai előtt görnyed-netó Tehérkabátos vegyészek. Nagy csend van Munka és fegyelem. Még a légy dongása is feltűnő lárma a tudomány e halk műhelyében. A vegykisérelti állomáson minden csendes. A tejakció is oly csendben bonyolódik itt, hogy já­téknak látszik az egész. A hölgyek és urak fölös, leges idejükből szakitanaik ki perceket admi­nisztrációra szívességből, jótékonyságból és a nagy akció kis aktái szerény ivekben mutat­ják a modem racionalizmus, gyorsaság és okos­ság módszereit. Szanyi István fővegyészröl közrtudomásu. hocv nagyszerű energiával és még melegebb süivve' karolta fel az apró gyerekeket, hogy tejtizórail juttasson nekik. Az ő lelkesedése fejlesztette p'rt dás méretűvé az akciót Most, hogy szem brr, állunk vele é>s a .tapasztalt tejhiányok felől érdek lődünk. elborul előzékeny mosolya. — Amíg a mult évben 3200 kis gyereknek tudtunk adni finom pasztörizált tejet, ebben az évben a iótékouysáií medesappant mére­tei mellett már csak 2687 gye < reknek jut a fehér tízóraiból. • — A klinikák értesítései és a gyerekek egész­ségügyi lar>iai szerint az idén fontosabb lett volna a létszám fenntartása, hiszen a köz­egészspgügv állandóan romlik. — Kik vonták meg a segélyezést? — kér­dezzük. — Az összes egyesületek kevesebbet adnak, mint a mult évben, az egyházközségek pedi« megfe'cdkertek az akcióról. Felhívásokat, ké­relmeket küldtünk mindenfelé, de válasz-csak SSO iiiev ief, 63 Hité kenyér, 330 zsemlye R* ingyen-lej akció nehéx küzdelme a gyermekekért Az idén 600-aí kevesebb ayermeknek ju4 iejiixóvai, meri szomorúan -megcsappantak az adományok

Next

/
Oldalképek
Tartalom