Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. 6. r.
BÍRÓI GYAKORLAT. 449 a melyekből a mellékkörülményekkel kapcsolatban felismerhető a tettesnek akarata, hogy e cselekmények által a büntettet elkövesse. Az objectiv elmélet szerint a kísérletet az a nemleges mozzanat jellemzi, hogy abban a bevégzett bűntettnek nem összes ismérvei valósulnak meg. Ez a nemleges mozzanat az előkészületet és a véghezvitelt elhatároló tárgyi ismérvet nem nyújt, s Geyer ily tárgyi ismérvnek felállítását lehetetlennek, a kör négyszögitésének mondja; mert az előkészület és a véghezvitel között — szerinte — nincs minőségi, hanem csak mennyiségi különbség. Véghézviteli, s azért kísérleti cselekmény minden oly cselekmény, a melylyel a tettes kitűzött czélját megközelíti, tehát a fegyvernek megtöltése, megjelenés a lopás színhelyén, sőt a fegyvernek, gyújtogatás czéljából a gyufának vásárlása is az ! A gyakorlati kérdésnek megoldásánál irányadó az, hogy a cselekmények nagy csoportjánál azoknak egy meghatározott bűntett czéljából történt véghezvitele csak beismeréssel bizonyítható ; ezek azért már a beismerés valótlanságának veszélyére tekintettel, a büntetendő kisérlet köréből — mint u. n. kétértelmű cselekmények — kizárandók, s a büntetendőség azokra a cselekményekre szorítandó, a melyekben — a beismeréstől eltekintve — valamely meghatározott bűntettre irányulásuk felismerhetőleg nyilvánul. Pl. az embernek czélbavétele. Nem szükséges azonban, hogy a cselekmény a szándékot teljesen bizonyítsa; elég, ha a cselekményből magából a szándék valószínűvé válik, elég tehát a «dolus ex re» valószinüsitése. A bizonyítás mellékkörülményekkel kiegészíthető. E felfogással ellentétben Carrara az előkészület és a véghezvitel között minőségi különbséget lát, sőt a minőségi különbség alapján a cselekményeknek nem is két, hanem három osztályát állítja fel, u. m. a) előkészületi cselekmények (atti preparatorii; ; b) véghezviteli cselekmények (atti esemtivi; ; és c) elkövetési cselekmények (atti consumativi). Az előkészületnél csak a tettes, s esetleg még a használatba vett eszközök szerepelnek; a véghezvitelnél a kísérletnek tárgya, vagyis az a tárgy, a melyben egy harmadik személynek joga nyilatkozik, de nem az a jog, a mely a bevégzett bűntettnek a jogtárgya; az elkövetésnél végre az az ember vagy dolog, a mely a bevégzett bűntettnek tárgya. Pl. előkészület a hamis kulcsnak, a betörésre szolgáló szerszámoknak a megszerzése; véghezviteli cselekmény a behatolás a lakásba, a házjognak megsértése; elkövetési cselekmény az elvétel, a lopás tárgyát képező jognak megsértése. Ez a hármas felosztás felesleges; nemcsak azért, mert a véghezvitel az elkövetéshez tartozik, s az elkövetés is véghezvitel, s mert a büntettet véghezvinni és elkövetni egyenértékű fogalmak, hanem főleg azért, mert a véghezviteli és az u. n. elkövetési cselekmények egyaránt kísérletet képeznek. Az, hogy az előbbiek a «távoli». az utóbbiak a «közeli» kisérlet fogalma alá esnek, oly törvény szempontjából, a mely a büntetési tételben különbséget nem tesz, gyakorlati fontossággal nem bír. A positiv ismérv, mely a véghezvitelt az előkészülettől elválasztja, Carrara szerint:
