Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

6g Indokok: Alperes a kereskedelmi törvény 504. §. 1. és 3. pontjai •és a 474. s 475. §-ai alapján kéri a kereset elutasitását, mert biztosított F. F. életét öngyilkosság folytán vesztette el, mert továbbá vétkesség terheli és mert a biztosítási ügylet megkötését megelőző betegségét elhallgatta. Ezek az alperesi kifogások alappal nem birnak. A biztosított halált okozó megsebesülésénél egyedül B. Gy. kocsis volt jelen, ennek a tanúnak a vallomásából pedig kétségtelen, hogy ez a tanú nem látta és így közvetlen tapasztalaton alapuló tudomással nem bir arról, hogy a biztosított öngyilkossági szándékkal lőtte meg magát. A tanú által vallomásában előadott körülmények és adatok pedig, melyekből tanú azt a véleményét, hogy öngyilkosság esete forog fen, következteti, a biztosított öngyilkosságának megállapítására kellő bizonyítékot nem szolgáltatnak. Jelesül abból a vallomásából, hogy a biztosított, ki a tanú által hajtott kocsin ült, a kocsiúton, amint a városból kiértek, a fegyverét megtöltötte, hogy az uton szomorú volt és fejét fegyverére hajtva sóhajtozott ; hogy a kocsiról háromszor is leszállott és harmadszori leszállás alkalmával a fegyverét a kocsiban keresztbe fektette és tanúnak, mint kocsisának azt mondotta, hogy nézzen előre, nem jön-e valami kocsi és tugadólagos válasz után a háttal ülő tanú anélkül, hogy észlelte volna, hogy a biztosított az álló kocsi felszállójára lépett, pár pillanat múlva lövést hallott és visszafordulván, biztosítottat lősebtől vérezve a kocsiúton találta és hogy a fegyver mellette a földön feküdt; mindezekből a körülményekből, még ha ezek a valóságnak teljesen megfelelnek is, szükségképp nem következik és ennélfogva következtetés utján sem állapitható meg meggyőző határozottsággal az, hogy a biztosított öngyilkossági kísérlet és nem véletlen baleset folytán sebesült meg. De nem állapitható meg a biztosítottnak öngyilkossága az imént ismertetett tanú vallomásának a kocsi és fegyverszakértők által előterjesztett adatokkal való egybevetéséből sem, mert az a vélemény, hogy a bakon ülő B. Gy. tanúnak észlelnie kellett volna azt, hogy a biztosított a kocsi felhágójára lép és hogy a kocsiban fekvő fegyver véletlen elsülése esetére nem arra az oldalra, ahol biztosított a földön feküdt, hanem ellenkező oldalra esett volna, nem zárja ki annak lehetőségét,