Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-10-22 / 43. szám

October 22, 1953 r , I * TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL J SZIVÁRVÁNY Az ókor és középkor embe­rei _ nyilván természeti is­me r e t e i k kezdetlegessége miatt — “isteni jelnek tar­tották az égen megjelenő sokszinlü szép sávot — a szi­várványt. A babonás hiedelmek nyo­mait napjainkban is megta­láljuk. Manapság is akad­nak, akik azt hiszik, hogy a szivárvány az égen az esőzés végét jelzi. Ez a megállapítás azonban helytelen. Hiszen ele­gendő csupán néhányszor megfigyelnünk a szivár­ványt s meggyőződünk: bi­zony, eső előtt, esőben és eső után egyaránt feltűnhet az égen. Hogyan születik a szivár­vány? A napfény bizonyos körülmények között a szín­kép színeire, külön színes su­garakra bomlik, mint általá­ban a fehér fény. Egy ékala- ku üvegdarab, a háromoldalú prizma segítségével nyomon követhetjük a jelenséget. Ha a fény ilyen prizmán ha­lad keresztül, megváltoztatja egyenesvonalu útját, megtö­rik. A fehér fényt alkotó kü­lönböző színes sugarak nem egyformán törnek meg: egyesek élesen, mások ke- vésbbé. A prizma mögött szé les, sokszínű sáv pedig — a színkép. Harmat-, prizma- és esó'szivárvány A vizcseppek felületére eső napsugár behatol a cseppbe s Jközben megtörik. A csepp belső fala visszaveri a suga­rakat és a kihatolási ponton visszavert sugár ugyanúgy megtörik. E kettős fényörés- nél a cseppben e különböző színes sugarak — akárcsak az üvegprizmánál—nem egy­formán törnek meg. Ilyrnó- don a fehér napsugár a viz- cseppben is színképre bomlik. Gyakorta megfigyelhető jelenség ez a természetben. Korán reggel a napon a harmatcseppecskék is a szi­várvány színeiben játszanak. Esőben a nap sugarai meg­törnek a hulló vizcseppek mi- riádjaiban. Szemünk azonban csakis azokat a színes suga­rakat fogja fel, amelyek hoz­zánk és a naphoz képest azonos helyzetben lévő csep- pektől érkeznek. Kiderült, hogy az ilyen Cseppek körvo­nal mentén helyezkednek el és a szemünkkel érzékelt va­lamennyi szivárványs zerü sugár ezektől ered. Miután pedig az ilyen cseppeknek se szeri, se száma, igy az álta­luk képzett színes sugarak összefolynak és sokszínű sá­vot alkotnak — az úgyneve­zett szivárványövet. Este és reggel alacsony Nap állásakor a szivárvány- iv félköralakot ad. Minél ma­gasabbra emelkedik a Nap a horizont fölé, annál kisebb a szivárvány. Érthető. Hi­szen mi a szivárványban nem látunk mást, mint a színkép szinedre bomlott napsugara­kat. Tehát a szivárvány hely­zete az égen, kell, hogy a Nap helyzetétől függjön. Mi­nél magasabban van a Nap az égen, annál kisebb részt látunk a szivárvány ivéből. A többit elfödi a horizont. Ha a levegőben magasra emel­kedünk, láthatóvá válik az egész szivárványiv. A nagy­szerű képben gyakorta gyö­nyörködhetnek a léghajósok. Sugártörés, szinsorrend A szivárvány színei min­dig azonos sorrendben követ­keznek egymásra. Magyará­zata: a színkép sugarai, ami­kor kilépnek a cseppből, nem egyformán törnek meg. A vörös szin sugártörése a leg­kisebb, az ibolyáé a legna­gyobb. Szemünk ezért min­den cseppből — a szivár­ványsávban elfoglalt helyze­tétől függően — csak egy bi­zonyos szin (vörös, narancs- j párga, kék stb.) sugarát fog-j ja fel. A cseppben megtörő többi sugár a megfigyelő sze­me fölött vagy alatt “elsik- lik”. Ha tehát a ceppek füg­gőleges sorát vesszük, ame­lyek a levegőben ott helyez­kednek el, ahol a szivárványt látjuk, akkor a cseppek leg­tetejéről vörös sugár, a lej­jebb elhelyezkedőktől pedig, egymásra következően na­rancssárga, sárga zöld, vi­lágoskék, kék, - stb. sugarak érkeznek hozzánk. A szivár- v á n y s á v legalacsonyabb cseppjétől a megfigyelő sze­mébe az ibolyasugár jut. Mindegyikünk “saját” szi­várványát látja az égen. “Távolodjunk” kissé “oldal­vást” és a szivárványiv ve­lünk együtt mozog: uj csep- pekben, melyek sugarai ko­rábban félrementek, látjuk meg a szivárványt. Mitől függ a szivárvány fénye és fajtája? Megfigyelhető, hogy a szi­várvány fényessége változó. Annál fényesebb a szivár­vány, minél nagyobbak .az esőcseppek. Ugyancsak az esőcseppek nagyságától függ a szivárvány fajtája. Amikor a levegőben nagyobb cseppek vannak, a szivárványban fé­nyesen kiválnak a zöld és ibolya sávok, de még a vörös sáv is látható. Kisebb csep­pek szivárványában a sárga szin tűnik fel. Az esőcseppek olyannyira sebesen követik egymást va­lamennyi ponton, hogy a vil­lámgyors sugarak, amelyek belőlük a megfigyelő szemé­be jutnak, eggyé, állandóvá folynak össze. Noha a lehulló esőcseppeket minden pilla- naban ujabbbak követik, mé­gis ugyanazok a sugarak jut­nak tőlük a megfigyelő sze­mébe. Ezért látunk mi hosz- szu időn keresztül mozdulat­lan szivárványsávot. Éjjeli szivárvány Kettős szivárvány akkor keződik, amikor a sugarak az AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7-----------V i ■■■ ! ' 1 T­-U. A nép örök életet ad annak, aki megérdemli . . . a; Szép Ernő emlékére “Mint magányos lovast az este, Elér a bánat engernet” így, ezzel a gyönyörű kép­pel bukkan fel Szép Ernő a magyar költészet kapujában: Összes Költeményeinek elő- hangja, líránk e nyolcsoros kis remeke kezdődik igy. S igy, mint magányos lovast az este, igy érte el őt halála is. Igen: Mint, már-már utolsó sereg­hajtóját egy nagy költőcsa­patnak, halottaknak, kiknek élén Ady vágtatott legelébb egyenként szólítva maga után Tóth Árpádot, Juhász Gyu­lát Kosztolányit, Babits Mi­hályt ... híveket s hütelene- ket, de akarva-akaratlan: csapatát. A költőcsapatpt, mely ben vezérkedett, ön, kéntelen csapattá verődött magányos lovasaiban egy nyugtalan, ujuló társadalom költői forradalma jelentke­zett s hágott költészetünk ormain Vörösmarthyék s Petőfiék nyomába. A halot­tak fényes menetének, mely­nek élén az Ady táltosának patkója ver szikrát, utána- poroszkált.most Szép Ernő is. Az, akit e nagy költőcsapat­ból Ady Endre az ő “drága emberéljek” nevezett* s aki­nek költészetéről a testvér­szellem, Tóth Árpád irta a legalaposabb s legszebb ta­nulmányt. S most, mikor elő­ször lapozzuk át Összes Köl- teményei-nek kötetét azzal a mozdulattal, ahogy a befeje­zett életműveket szoktuk, az­zal tesszük le a könyvet, a- niivel Tóth Árpád tet,te le: ~ “Elbűvölve érezzük a köl­tészet csodáját.” A költő halála napján esőcseppekben kettős belső' visszaverődésen mennek ákj Két egymás fölött elhelyez­kedő szivárvány is látható. A szinek ezekben a szivárvá­nyokban fordított sorrendben kövekeznek; hogyha az el­ső iv felső része vörös és az alja ibolya, *akkor a felső Ív­ben éppen fordítva, a vörös az alsó szín és az ibolya a tetőszin. Az alsó szivárvány a szo­kásos módon keletkezik, a [sugaraknak meghatározott esőcsöppekben való egyszerű (Visszaverődésén. A felső azonban akkor jelenik meg az égen, amikor az egyszerű ’belső visszaverődéssel egy­idejűleg a napsugárak kettős belső visszaverődésen men­nek át azokban a ceppekben, amelyek az alsó szivárványt képező cseppek felett helyez­kednek el. Szivárvány akkor is föl­tűnhet, amikor az esőcsep­pekben nem a közvetlen nap-1 sugarak verődnek* vissza, ha­nem a folyók, tavak, tenger­öblök vize által visszavert sugarak. Éjjel a Hold fé­nyénél is feltűnhet a szivár­vány. Igaz, az ilyen éjszakai szivárvány igen ritka jelen­ség. Amellett az éjszakai szi­várvány . színei nem elég fé­nyesek és nem egykönnyen vehetők észre. • «.-•••• . (1884—1953) számot kell adni a nemzetnek róla, hogy mit veszített. Elvesztette Szép Ernő ha­lálakor huszadik századi nagy költészetének, az Ady-nemze- déknek egyik legeredetibb képviselőjét; s elvesztette egyúttal az uj magyar elbe­szélő próza, színpadi költé­szet és művészi igényű köny- nyü-publicisztika egyéni han­gú mesterét. E hármas vesz­teség közül az a legsúlyosabb, ntely költészetünket érte. Szép Ernő lírája — mely­nek elmezésére itt most, hely is, idő is kevés — attól csupa művészet, hogy csupa embe­riség: a gyengéd, gyermeki­en érzékeny s ugyanakkor a világ minden szenvedésével egyetemesen és határtalanul szolidáris lélek költészete. E költészetről Tóth Árpád ezt írja: “A népköltészet örök és mélységes forrásaiból merít­ve tökéletesedett olyanná, melynek az üdeség és közvet­lenség a főjellemvonásai.” A költőtárs e mondatában Szép Ernő költészetének leg- lelkét ragadta meg, egész tartalmát foglalta össze. Va­lóban: Szép Ernőnek a nép- költészet forrása fölé oly mélyen sikerült hajolnia, hogy tükrében — anélkül, hogy egy vonása is elmosó­dott volna — a legvárosibb fejlettség s a legeurópaibb érzéskultura is önmagára is-' mert. Költői hangütése oly tisztán csengő s oly eltéveszt- hetetlen, mint, igen keveseké. S a Harapás debussy-i mű­vészete csak attól a Szép Er­nőtől telhetett ki, akinek | népköltészeti egyszerűségből a Tiszapart cimii örök álló­kép remeklésére futotta. Irodalomtörténeti közhely már Szép Ernőt a férfikor­ban is megőrzött friss, gyér-1 meki lélek költői kifejezője-1 ként emlegetni, sőt már-már skatulyázgatni. Ám attól,1 hogy közhely, igazságából I mit sem vészit. S ne feled- j jük (anélkül, hogy Kosztolá­nyi művészetét kisebbitenők) A szegény kisgyermek pana­szai előtt Szép Ernő gyerme­ki ihletésű lírájának sokkal eredendőbb s hitelesebb pa- ] naszai jártak. Többek közt azért is, mert ő valóban szegény kisgyer- j mek volt. Szegény kisgyer­mek, falusi tanító koldusdiák j fia, s szegény újságíró,, sze- j gény költő maradt világéle- j tében. Olyan panasza nincs| is a szegény kisgyermeknek j a világirodalomban még egy, j mint a Szép Ernő hires, a: sok koptatástól sem halvá- j nyúlt verse, a Gyermekjáték. Szolidaritása a szegények­kel, kiket soha cserben nem hagyott, egész költészetének I. alaphangjához tartozik — s ez az alaphang az első világ-1 háborúban kapott először himnikus szárnyalást. Bor-, ] zalmas inzultus volt az neki; i költészete úgy reagált, reá, hogy legott önnön csúcsaira emelkedett. -E világháborús versei — Adyéi és Babitséi mellett — a magyar lira i egyik legszebb erkölcsi bizo­nyítványát teszik: a magyar költészet feltétlen, teljes és hősi elutasítását a háboru- csinálókkal szemben. Szép Ernő költészete, e mindaddig inkább rövid dalokban meg­szólaló művészet ekkor csap át végtelen strófáju elégiák­ba, ekkor születnek a Néked szól, a Mit tettetek velem, az Itt volt benn a szivemben, a Jaj, fájdalom s kivált a De kár megrendítő, tiltakozó, nagy hangjai s rövid dalfor­mában is a feledhetetlen Imádság, a Ti ártatlan szegé­nyek, a Világtalan katonák, a Mint a hangafa a pusztá­ban, az 1917-ben, meg mind a többi. S költészete ettől fog­va, a két háború közt s az­óta is: ennek a szolidaritás­nak költői világát szélesíti s járja be. Nem a világnézet konkrét megformáltságával persze, de bátyán, őszintén, emberül. “Revoltálni !•” Ezzel a szó­val csengett ki az Ady End­re forrón testvéri hangú bí­rálata, melyet negyven évvel ezelőtt Szép Ernő egyik kö­tetéről irt. Tudta, miért Írja s kit bátorít: abban a köny­vében irt Szép Ernő a Ganz- gyár ötezer kizárt munkásá­ról, s szerepelt benne az ifjú Szép Ernő moszkvai utjának némely élménye is. (Az iro­dalomtörténet számára álljon itt: a Szovjetunió előtti s 1914 előtti Oroszországban a magyar irodalom jelesei kö­zül ő járt egyedül. Persze, nem mai szempontú érdeklő­dés volt, ez — de 1905-öt hagyta el a naptár, s Szép Ernő munkatársa volt Kiss Józsefnek, aki a Knyáz Po- temkint irta, s tisztelője Bródy Sándornak, ki lapjá­ban a forradalomnak rovatot nyitott s akciót kezdett a be­börtönzött Gorkijért,. Min­denesetre : érdeklődés volt, mely e szintén Páris-járó ma­gyar költőben nem volt egy­irányú s melynek nyomai köl­tészetén is kimutathatók. •Nos, hát Szép Ernő “revol- tált”. Nincs a világon az a mákszemnyi gonoszság, vagy rútság, amellyel szemben ne lett volna szolid kis barikád még .leghalkabb. verse is; a világ minden ocsmánysága és nyomoritása ellen egész köl­tészete csendes,* de határo-. zott revolució. Az volt a két háború közt is, mikor szoli­daritása 'az elnyomottakkal egész líráján eluralkodott s színezése ebben már részle­tekbe ment. (Lásd' A Ritz előtt, ha zene szól cimü ver­sét.) De jött a második vi­lágháború: neki még ször­nyebb, gonoszabb, mint az első. Imádság cimü remekét, melyet Bajor Gizi művészete hordozott, meg’ országszerte, a Horthy-világ háborús le­venteoktatói már Mécs Lász­ló neve alatt szavaltatták, hiába tiltakozott. A második világháborúban tüntetőleg el is. némul: a Nyugátbdh (vagy Magyar Csillagban £) nyomtatásban jelenti bje, (Folytatás a 14-ik oldalon)!

Next

/
Oldalképek
Tartalom