Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)

1942-07-01 / 145. szám

2. ZALäMEG^EI újság 1942. július 1. Levente-nap Göcsej szivében Perzselő nyár íikkadt sugara hull. A nap tüzes csókjával, érlelő erejével járja határun­kat, áldást ontó melege alázatba hajtja ka­lászok ringó tengerét. Kalász, kalász, drága magyar kalász, de sok verejtékes homlokot el­simítasz, amikor így Péter-Pál táján a friss kenyér szagával üzensz be hozzánk. Megtöl­töd örömmel bokrétás szíveinket. Az elmúlt vasárnapot meg országszerte ennek szentel­tük, a nemzet virágának, a honvédségnek ad­tuk. Ezt a pompás keretet töltötte meg nagy­szerű tartalommal a novai levente egyesület újoncpróbával egybekötött táborozása. Zenés ébresztő után szentmisére vonult a csapat, hogy könyörgő imádság és zengő ének szálljon, a Mindenható felé a magyar véderő, a dicső honvédség minden tagjáért, főként azokért, akik tulajdon vérükkel írják a magyarság új legendáit. Majd fogadalomíétei következett a hősi emlékműnél amit Bujdosó János örspa- rancsnok vett ki s' kitűnő beszédben mutatott rá a leventeeszmény értékeire, nemzetépítő feladatára. Plusz éve, hogy a romjaiból fö’- éiedt nemzettel együtt elindul az ifjúság új alapokra rakott nevelése. Az első gyümölcsök már letették a nagy próbát ott, ahol a halált osztják s nem csalódik benne a magyar haza. Ez az új generáció értéket jelent, mert tudja, mivel tartozik Istenének és hazájának. Utána kezdődött a táborozás a novai fenyves erdő aljában. Fénypontja, gyöngyszeme az esti tá­bortűz-gyújtás. Amint a félelmetes őserdő: a tűz misztikus mélységeibe néztem, egy döb­bentő gondolat gyújtogatott bennem. Istenem! Mennyiféle tüzek égnek. Harag, irigység, az istentelenség romboló parazsa, ami nem vilá­gít, hanem elhamvaszt tradíciót, kultúrát, amit századok építettek. Mennyivel más a magyar­ság megszentelt tüze, amit Árpád vezér gyúj­tott meg, amikor őrt álló posztját a magyar­ság elfoglalta. Ezt a tüzet, ősmagyar erőt. védeni kötelessége az ország minden fiának. Ez égett lelkében a rongyos kurucoknak, Már- ványtenger partján, rodostói magányban epén úgy, mint a Héttorony rabjának, Török Bá­lintnak szívében. De ez gyulladt lángra va­lahányszor orozva nyúltak szent talizmána, szabadsága után. De ez adott erőt a világhá­ború bakájának, hogy megállhasson bástya­ként az uzsoki szorosban, Kraszniki fensíkoh, vagy a Doberdó véres bércéin. Ezt kapta örök­ségül az erősebb apáktól a magyar levente­ifjúság s vinnie kell tovább a második ez­redév felé. Tudatában is van nemzeti níisz- sziójának, rajta keresztül értékelik a kívül­álló népek az ország erkölcsi súlyát. Nehéz lenne felsorolni a sok mókát, de­rűt, amit Kohó, fiatal szívek kiöntötték. Az újonnan alakult zenekar premierje egyenesen szenzációként hatott. Nem is fu­Icarkodott az elismeréssel a nagyszámú kö- ’• zönség. , - 1 -ajsan hamvadC a tűz, imára, esti fohászra kulcsoíodnak a kezek. Mintha lelkünk niéiv- ségéből tépnék a szavakat, illatos csokorként tették a magyarok nagy Gondviselője lábai­hoz: Aki elfogadta Ábel áldozatát, tekintsen az ezeréves magyar áldozatra, amit golgotái? útjain erőben és vérben olyan gavaliérosan meghozott. Legyen a vezérünk nagy törté- ndmi fordulókon, ahol nemzedékek sorsa dől el. És alázattal kértük, mivel a muszka föl­dön ritkán jár a posta, vigye el dalunk azok­nak, akik messge, messze távol állják a vár­tát. Akiket haza varunk, meleg cipóval, omlós kaláccsal. Az édesanyák puha ágyat vetnek. a hitvesek ölelésre tárják karjukat, a jegye­seid Pe-:pt_ megfonják mirtusz koszorúikat; ezért imádkoztunk. Köszönettel tartozunk a leventéit jóság melegszívű parancsnokának, Sümeghy László lohaanagynan. Csuk azt kívánjuk, váljék va- lora a zengő nóta, amivel riai körülrajong­ták, ami olyan biztatóan csengett az éjsza­kában: »Nincs jobb ember a mi főhadna­gyunknál, balszemére vágja tiszti csákóját, ha­zafelé, a szebb és boldogabb jövő felé vezeti q századját«. Mátyás László. A Balatoni Társaság szeretet vendégsége a sebesültek részére A Balatoni Társaság Irodalmi, Tudomá­nyos és Művészeti Egyesület .nagyszabású mű­soros teadélutánt rendezett Budapesten sebe­sült hopvédeink részére. Ott volt József Fe­renc főherceg feleségével, az ő asztaluknál is sebesültek ültek. Ott volt Petry államtit­kár feleségével, Esterházy János gróf, Bipka Ferenc, Reményi-Schneller Lajos, Fabioyi Ti­hamér, Esterházy Móric gróf, Traeger Ernő, Pöltzel Jenő dr. és még számosán a közélet előkelőségei sorából. A sebesült és lábadozó honvédek elvegyülve ültek a közönséggel az asztaloknál. Meghatóan szép kép volt, társa­dalmi életünk legjobbjainak szíve nyílt ki a harctereken veret hullatott magyar honvéd felé. Minden asztál versengett, hogy minél több szeretettel, minél melegebb magyar lé­lekkel és minél több földi jóval is gondoskod­janak a vendégül látott magyar harcosokról, akiknek egész este bőven és lelkesen kijutott az ünneplésből. Gy. Czikle Valéria, a Társaság társadalmi j szakosztályának vezetője mondott lendületes j megnyitói, majd vitéz dr. József Ferenc kir. j herceg, a Társaság elnöke olvasott fel igen j nagy sikerrel yerseiből. Végé-hossza nem volt a tapsorkánnak, amivel a díszes közönség a ' rokonszenves magyar urat. a sokoldalú köz­életi vezetőt és tehetséges poétát ünnepelte. Zilahi Famos Eszter saját szerzeményű da­lait énekelte kirobbanó sikerrel. Nagyon szé­pek, írnom hangulatúak voltak Némely Gyula dr. balatoni versei. Izeri Izsák’ Gyula, a Tár­saság fáradhatatlan ügyvezető elnöke »A Ba­laton üzenete« című bensőséges írását olvasta fel. Albert Ferenc, a magyar muzsika euró­pai nevű fiatal képviselőjének művészi élményt jelentő számai után Lontai Rajner László éne­kelt Albert Ferenc kíséretével. Barbarits La­jos, a nagykanizsai költő versei következtek volna, de sem ő, sem a másik vidéki sze­replője, Misuray Krug Lajos soproni poéta, katonai szolgálat miatt nem tudtak megje­lenni a lélekemelő magyar ünnepen. Hajdú, Anna balatoni dalai rendkívül meleg tetszést arattak, nemkülönben az Ács Klára által elő­adott költemények. A műsort a Himnusz fe­jezte be, amit a lelkes hangulatban a közön­ség és szereplők, valamint a sebesült honvé­dek együtt énekeltek. A Balatoni Társaság nemcsak ezzel a szel­lemi értékeiben maradandó és vendéglátásá­ban emlékezetes szerété {vendégséggel kíván gondoskodni a véráldozat adóját meghozott hőseinkről, hanem többet azok közül család­jaikkal együtt levisz pihenni és nyaralni a Balaton mellé. FISYELE ——á A 46 vádlottas bűnügy folytatólagos törvényszéki tárgyalása Sok értéKes íár^y a bűnjelek között ÉPÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU SBBS m « hí »äS! Htel mn m :2ä á *?* m & m 4» a ^ ARANY J.-U.28. y ÉPItmXÉ&I 5f«8,. LALKOZi Faanyag-, szén- és i ü xi fan agy kereskedő. Kérem a nagyközönség szíves pártfogását. TELEFON 1—69 SÜL A zalaegerszegi kir. törvényszék büntető tanácsa kedden délután folytatta a 14 tagív tolvaj cigánybanda bűnügyének tárgyalását. Az egész délután az orgazda vádlottak kihallga­tásával telt el. A vádlottak leginkább azzal védekeztek, hogy nem tudtak a megvásárolt holmik lopott eredetéről, mert .a cigányok rész­ben csempészeknek, részben pedig székely há­zaló kereskedőknek mondották magúkat. A keddi tárgyalást délután fél 7-kor fejezték be s a folytatólagos tárgyalást ma reggel 9 órakor nyitották meg. A mai tárgyaláson Pénzes László dr. fő­tárgyalási elnök kihallgatta még a hátralevő négy orgazdát, majd bevitette a bűnjeleket, amelyek között nagymennyiségű ruha-, ágy- és fehérneműek, díszpárnák, lábbelik, 4 darab vadászpuska, értékes edények és evőeszközök szerepelnek. Az elnök sorraveszi az iratokból a hol­mikat s megkérdi a kárvallottakat, ki ismer a bűnjelek közül a sajátjára. Vitás esetekben polgári perre való uta­sítás következik az orgazdákkal szemben. Lapzártakor a tárgyalás még tart. Értesítjük előfizetőinket, hogy Zala vár m egye Címtára munka alatt áll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom