Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-11-27 / 48. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. november 27. 48. SZÍ 1111. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 trt. Egy szám ára 70 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetés­nél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. N.yilttér petitsora 12 kr. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A nehéz napok. Amint a verőfény mind ritkábban ereszt­geti felénk lassan gyengülő sugarait és a borús felhők kezdik a láthatáron elfoglalni az uralmat amint gyérül a külső személyforgalom és kiki inkább a szobák falait keresi föl, ahol a fűtött kályha több és több lakót talál: a szerint gytil a gond, szaporodnak a barázdák a gazda hom­lokán, különösen ha a Gondviselés több család­taggal áldá meg, akik ellátásának súlyos gondja reá nehezedik. Nyugodtan pihen a meleg helyen és gondol vissza a lefolyt év eseményeire, bizonyos önér­zettel tekint a jövőbe s számol — a bevetett földre alapítva reményeit — a jövő esélyeivel, ha a mult gazdasági év számláját akként zárja le, hogy a termésből a téli napokon, midőn a keresetre semmi kilátás, magát és családját sze­rényen ellátva tudja. De a lehulló zúzmara csikorgása, mint meg annyi tőrdöfés, járja áL a családfő kebelét, mi­dőn a sárguló levelekkel utolsó reményszálait érzi tova röppenni és kamarájában, pajtájában körültekintvén, mindenütt csak az üresség ijesz­tő réme terjeszti felé karját. Ki Írhatná le azon érzelmeket, a melyek ilyenkor keblében dúlnak? A csalódás és remény­telenség vivnak belsejében haláltusát s marcan­golják a pihenni vágyó fáradt tagokat. Mit te­gyen, mihez fogjon?! Ez a kérdések kérdése! Az önfentartás ösztöne élni készti. De az élet olyan, mint a tűz, emészt. Hol a gyújtó anyag, amelyből melegét merítse? Ezekre kellene a hires néptribunoknak megfelelni. Még gyermek valék, midőn ősz tanárom egy kis vékony füzetkét nyomott kezembe. Olvasd el fiam figyelmesen — mondá — s majd a jövő vasárnap, mikor visszahozod, el­mondod röviden, mit tanultál belőle. A falusi jegyző és tanító szép hivatása volt tettekkel benne illustrálva. Morális kötelmeiket nem a rideg paragrafusok, hanem szivök jó ösztöne szabta meg s míg nemes példájukkal a népet magukkal ragadták az erkölcsiség terén, szivjó­ság sugalta működésük oly anyagi jólétet terem­tett a községben, hogy míg e két emberbarát volt a lakosság péld ínyképe - dacára az oly­kor bekövetkezett sovány esztendőnek — i nép a takarékosság erényét sajátjává tevén, évtizede­ken keresztül szükséget nem ismert. Sajátságos rendszerévé kezd válni népünk­nek a vétel anélkül, hogy az adásra figyelem fordíttatnék. A régibb idők cseréje kezd teljesen kimenni a divatból. A szükségletnél vagy a jó­tékonycélú humánus alap előteremtésénél az ó­nép jó szivére ápellálnaK, hozzá, mint kiapad­hatlan forráshoz, fordulnak. Az utóbbi uiég meg­járja, mert fölöslegéből meríttetik, de az első a kell már vétel, melyért adást méltán várhat; mert különben megzavarodik az egyensúly, kü­lönösen ha a forrás kiszáradó félben van. A téli idő, midőn a földmivelő minden mun­kától föl van mentve, alkalmas volna arra, hogy oly kézi munkára taníttassák a nép, amelyet játékszerűen a kályha mellett kényelmesen vé­gezhetne. E munkának kettős céljaVolna : meg­mentené az unalomtól, amely már annyi bajnak és bűnnek volt szülőanyja vagyis ahelyett, hogy a korcsma padján lábát lóbázva a jövő termését már jó eleve torkába bekebelezi, szóra­koztató munkát talál; más részt oly sanyarú időben, amidőn az év szűk termése nem hozott annyit, hogy a tél terhes napjait gondtalanúl átélhetné, nyújtana mégis annyit, hogy szigorú számítás mellett legalább annyit biztosítana a családtagoknak, hogy tisztességes uton jutván valamelyes keresethez, a kényszerűség nem za­varná meg olyon könnyedén az enyim és tied fogalmát. A házi iparnak annyiféle faja van, hogy úgy szólván minden vidéknek van oly parlagon heverő produktuma, amelyet a hosszú téli esté­ken kellő vezetés és utmutatás mellett hasznosí­tani lehet. Egyik vidéken szalma van, melyből kalapokat, lábtörlőket lehet készíteni; a másik vidék erdőségekben gazdag, amelyekből vesszőt kosárkötésre és faanyagot játékszerek és farag­ványok készítésére olcsó pénzen nyerhetni, me­lyek feldolgozva, némi koresetet nyújtanának. Igaz, hogy a nép nincsen tájékozva az efféle munkában, azonban a papok, tanítók és jegyzők, akik már olvasás utján a világban körültekinte­nek, meghozhatnák embertársaik érdekében azon csekély áldozatot, hogy maguk a házi ipar egyik-másik ágát elsajátítván, a téli estéken arra falubelieket is megtanítanák s azok eladását némileg közvetítenék. Ez volna azon humánus érzet, amelylyel míg embertársaik kebeléből a szűkség- és nyo­mortól szült elkeseredést kiirthatnák s őket a valódi emberiségnek tisztán megőrizhetnék, más részt maguknak — a tiszta öntudat szülte leg­szebb jutalmon kivül — elévülhetlen érdemeket szerezhetnének ! A soproni kereskedelmi- és,iparkamara köréből, A soproni kereskedelmi- és iparkamara október hó 20-án tartott rendes közös ülésének jegyzőkönyvét meg­küldvén, abból a vármegyénkre vonatkozó határozatokat a következőkben közöljük : A kereskedelemügyi miniszter tudatja a kamará­val, hogy Zalavármegye alispánja felterjesztette Nagy­Kanizsa város kérvényét, melyben megengedni kén, hogy az ottani országos vásárok — állítólag az eddigi gyakorlathoz képest — már az illető határnapokat meg előző vasárnap délután vehessék kezdetüket. A kamara tájékoztatásául megjegyzi a miniszteri leirat, hogy a hivatalos vásárjegyzék összeállítása alkalmával ezen országos vásárok határnapjai akként állapíttattak meg, hogy a vásárok az illető határnapok előtti hétfőn kez dődnek és két napig tartanak s hogy a városnak a fentebbiekhez hasonló kérelmét az előző miniszter, tekin­tettel arra, hogy a vásárok engedélye esak a hétfő és keddi napra terjed s egyúttal hivatkozva a vasárnapi munkaszünetről szóló 1891. évi XIII. t.-c. célzataira — már egy Ízben megtagadta. Mindazonáltal — mielőtt a város kérelmét íonto'lóra venné — az alispáni jelentés A „Zalamegye" tárcája. Deák Ferenc gyermek- és ifjúsági éveiből. — i 1 üssy Tamástól. — Ha a családfők a családi eseményekről rendes naplót vezetnének, e naplók igen sok esetben hazánk történetéhez nagybecsű adalékokat szolgáltatnának. A családtők számos esetben maguk is a társadalom kimagasló alakjai, talán épen országos ügyekben sze­replők. Ha napról napra házi krónikát vezetnének, mennyi érdekes, jellemző vonás maradna íönn rólok nem csupán az életrajzok, de az ország történetének kiegé szítéséhez is ! Míg ily családi naplók hiányában a házi szentély életének legfényesebb mozzanatai legalább is az egykorúak halálával feledékenységbe mennek, s már a harmadik-negyedik nemzedéknél még a vékony hagyo­mány is elmosódik. És mennyi érdekeset tüntetnének föl e naplók a gyermekek neveléséről, fejlődéséről, első iskoláztatásukhoz köt.ött szülői tapasztalatokról, amelyek legtöbb nagy emberünk életrajzaiban jóformán teljesen hiányzanak. Pedig kicsinyekből leszuek a nagyok ! Kitűnőségeinkkel sok esetben úgy vagyunk, mint a mély völgyek lakói, kik csak akkor látják a napot, midőn az teljes melegét terjesztve, fejők fölött ragyog. Az a hosszú út, melyet a nap megtett, míg hozzájok ért, elfödve maradt előttük ! E helyen hazánk egyik legnagyobb, legönzetlenebb fiának, a haza bölcsének : Deák Ferenc nek ifjúsági életét óhajtanám a fiatal nemzedéknek bemutatni. Hz azonban nem könnyű föladat. Sokan vannak, különösen Zalamegyében, kik őt személyesen ismerték, barátságá­val dicsekedhettek, kiket hozzá vérrokonság kötött; de ismerték őt azon korban, midőn már, mint Magyarország vezérfértia, szerepelt. Azok, kik gyermekéveiket töltötték vele, majdnem mind eltűntek az élők sorából, s velők sírba szállottak a föl nem jegyzett gyermekkori emlékek is. Levéltárakban hiábau kutatunk; azok nem igen szokták a gyermekek élményeit megőrizni ; neküuk, ké­sőbbi nemzedékeknek, jobbára a hagyományokhoz kell folyamodnunk ; azokból a gyér tudósításokat összegyűj­tenünk. E sorok irója nem kiméit időt és fáradságot, hogy Deák Ferenc ifjúsági életéből, a háromnegyed század előtti időből, a feledékenységtől megmentse, amit megmenteni lehetett. Köszönet azoknak, kik e munkám­ban támogattak. * Alig lesz köztetek, kedves ifjak ! valaki, aki ne tudná, hogy Deák Ferenc Zalamegye szülöttje. Zala egyike Magyarország legszebb megyéinek. A festői szép­ségű Balaton tó Almástól a Keszthelyen túli Fenékig érinti. A tó zalai partvidéke gyönyörű regényes fekvéssel bir. A kies balatonfüredi fürdőhely; közelében a Bala­tonba mélyen benyúló Tihany-félsziget, mely mintegy a tó hullámaiból látszik kiemelkedni, egy ősrégi sz. bene­deki apátsággal, hires viszhanggal, mely 15 szótagot j hangoztat vissza ; odább a tóba szinte bekönyöklő bor­l termő Badacsony, alant szép nyári lakokkal körülvéve ; I belebb a Somlyóhoz hasonlító Szent-György hegy, Cso­! báncz, Hegyesd, Tátika, melyek Kisfaludy Sándor, szin­tén Zala uagy fiának, regéiből is ismeretesek ; a pompás fekvésű Szigliget várromjaival és bűvös-szépségű öblével ; Keszthely közelében az alacsonyabb Szent-Mihály hegy : mindezek összeségökbeti hazánk egyik legszebb panorá­máját tüntetik a szem elé. A megye nyugati része, szelid emelkedésű halmaival, termékeny völgyeivel szintén kellemes hullámos területet képez. Kiválik ebben szépsége által a Zala folyó által átszelt Zalavölgye, melynek Zala-Apáti és Szent Gróth közti részében, domb alján fekszik Kehida, a Deák családnak legismeretesebb volt birtoka. A legtöbben, kik Deák Ferenc életéről följegyzé­seket tettek közzé, azt állítják, hogy hazánk e nagy fia Kehidán született. De ez tévedés. Ferencüuk születési helye nem Kelnda, hanem Söjtör, mely a Zala, Kerka és Váliezka folyók között fekvő és szintén Zalamegyéhez tartozó Göcsej keleti határán innen, Zala Egerszegtől, a megye székhelyétől, délre fekszik. Ezen észak-déli irányban három kilométer hosszú helység dombkoszorúval körülvéve, szép vidékkel bir ; maga a falú a nyugati dombsorozat alatt terül el. Közel a faluhoz nyugat felé foly a Váliezka, melyen túl Göcsej kezdődik. A helységet számos urodalmi épület és több urasági ház diszíti. Egykor, midőn a Deák család még ott lakott, nagyobbrészt a söjtöri nemes családok fiaiból kerültek ki Zalamegye tisztviselői. Mai nagyobb birto kosai : Tarányi Ferenc, a söjtöri Deák-birtok örököse azon cimen, mert édes atyja, Tarányi Mihály, testvére volt a gyermektelenül elhalt Oszterhuber-Tarányi Jó­zsefnek, Deák Klára férjének, tehát D"ák Ferenc sógo­rának. Továbbá özvegy Sümeghy Ferencné, kinek férje Deák Ferenc barátja s egykor Zalamegye részéről or szággyülési követ volt ; úgy szintén Deák Ferenc kor­társa, a jelenleg 86 éves Marton Pál és Tolnai Festetics Mária grófnő, udvarhölgy, ki a nyár egy részét szép söjtöri kastélyában szokta tölteni. A falu közepén, a plébánia-laktól délre, a negye­dik telken, benn az udvaron, jelenleg teljesen elhanya­golt állapotban van a szerény, egyemeletes ősi Deák ház, melyben Deák Ferenc született, az emeleten négy, a földszinten három szobával. A földszinti szobák középső­jében balra zöld kályhacserépen a Deák család cimere van a falba illesztve, a bal mezőben D. F. betűkkel, a jobbikban tollat tartó kézzel. A földszintet jelenleg Ta­rányi Ferenc birtokos ispánja lakja; az emeleten aratás után gabonát szoktak tartani. Emléktábla, sajnos, a házat nem jelöli. Az a tévedés, hogy Deák Ferenc Kehidán szüle­tett, onnan eredhetett, hogy iskolai évei idejében rendes lakhelyéül Kehida van a tanulók névjegyzékébe beirva. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Kehidán született, hanem hogy a bejegyzés idejében Kehida volt édes aty­jának lakóhelye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom