Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-10-21 / 42. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. octóber 21. 42 .szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre I ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. \yiliter petitsora 13 kr. i A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratukat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Okuljunk ámulton, rendezzük a jövőt. A közelmúltban ország-szerte lezajlott és neinzet-gazdászatunknak. valamint hitelünknek kiszámíthatlan károkat okozott mozgalom kell. hogy népünket ne csak kijózanítsa, de egyidejűleg egv közös intézkedés megtételére utalja. Ha ugyanis a lezajlott sajnos mozgalom végrehajtóit vizsgálódásunk tárgyává teszsztik és az ezen mozgalom folytán letartóztatottaknak legnagyobb részét tekintjük, továbbá ha az illetők megfenvítésére utalt végrehajtó hatalom nyilatkozatait figyelembe veszsziik: azon tapasztalatra jövünk, hogy a börtönökben túlnyomókig a kereset nélküli egyének léteznek, mint ilyenek, nem mintha kereset képtelenek volnának, de dolgozni restek levén, a könnyebb megélhetés szempontjából az ámítók és csábítók hitegetésének engedve, meggondolatlanul követtek el olyasmit, minek következtében kereskedelmünk és hitelünk oly érzékeny csorbát szenvedett. Elmondom, nézetem szerint hol a hiba? Mint fentebb is érintém, a mozgalom folytán letartóztatottak zömét a dologkerülők serege képezi. Es miért került elő ezen nagy szám? mert tért engedtünk a megtelepedésnek s így alkalmat szolgáltattunk arra, hogy a dologtalanok száma napról napra növekedvén, kereste az alkalmat, hogy mások szerzett vagyonán minél inkább osztozkodhassék. Kell tehát, hogy okulva a múlton, a jövőben egv biztosabb alap létesíttessék. melyet a törvény nemcsak megenged, de parancsol is, különösen az 1881. évi X\ 111. illetve az 18Í5. évi XXXV. törvény, mely a megtelepedést s ezzel kapcsolatosan az illetékesség megállapítását tárgyazza s ha a törvény ezen intentiójának eleget teszünk, akkor kénvszeríthetjtik azokat, kik most kereset nélkül lézengnek, szolgálatba állásra, s ezzel azoknak o ' r» megélhetőségét biztosíthatjuk. Vegyük ugyanis kissé szemügyre a jelenlegi állapotot. Ha egy rendes gazda cselédjét bizonyos mulasztásért megdorgálja, az helyét elhagyva zsellérségbe áll és ha ezen férfi- vagy nőcselédnek esetleg szolgálatban lévő kedvese van, azonnal ez is úgy kezdi magát viselni, hogv gazdája kénytelen őt elbocsátani, mire ketten összeállva családot képeznek s mint ilyenek a községi cselédséggel viszonyban levén, a helven levők által némi segélyezésben is részesülnek. Igy keletkeztek és keletkeznek a dologtalan O«/ n egyének, s ezek napról napra szaporodnak, mi által egy felől a gazda munkaerő nélkül marad s jövödelmében e téren is hátrányt szenved, más részt meg a létező bünbarlang esak hátrányára és világos károsodására válik, mit a következmény világosan igazol. Hogv ily viszás állapotnak egyszer s mindenkorra eleje vétessék, mindenek előtt szükséges volna egy, a megtelepedést korlátozó szabályrendelet, melyben kimondatnék többi közt, hogv ki-ki csak is a megélhetését biztosító a 1 a]> kimutatásával telepedhetik m eg; h o g y a házi gazdák 1 a k ás u k a t csak úgy és azon feltétel alatt adhatják idegennek bérbe, ha ez azon község' hatósága által részére kiadott tele p edési engedélyt felmutatja, e nélkül semmi esetre. A népmozgalmi nyilvántartás okvetlen behozandó, az anyakönyv vezetésére hívatott lelkészek a kis-komáromi plébániában már életbe léptetett családonkinti anyakönyvet vezetnének, melylyel egyidejűleg a községekben vezetendő törzskönyvi nyilvántartás adja meg a további bisztosítékot, hol mint az anyakönyv vezető lelkészeknek felekezetenkint külön, így a közséy' O J o törzskönyvelésénél azok az összes felekezetek szerint vezettetvén, folyton nyilvántarthatok. A lelketlen ámítók, kik a könnyen hiszékeny népet tévedésbe ejtik, a társadalmat rettegésnek és kereskedelmünket, úgy hitelünket megrázkódtatásnak teszik ki. ezen nyilvántartás által üzelmiiktől elriasztatván, azok is munkára lennének kényszerítve. Minden rendkívüli állapot rendkívüli intézkedést kiván. Ezen intézkedés által reménylem, hogy a jövőre eleje vétetik minden oly cselekménynek, mely kiszámíthatlan károsodást von maga után. De az imént lezajlott eseményeknél iparos osztályunk tanoncai sem maradtak hátra, sőt ha egyes helyeket tekintünk, azt tapasztaljuk, áz ablak beveréseknél nagyban segédkeztek. E téren is tenni kell és a gazdát tanonca cselekményéért felelősségre kell vonni. Majd ha tudja, hogy segédei- és tanoncaiért felelőséggel tartozik, nagyobb figyelemmel fogja azokat kisérni és így a siker biztosabban eléretik. Ebben ismét a népmozgalmi nyilvántartás segithet legtöbbet; mert ha a helyi hatóságok folyton tudomással birnak a községbe érkezett s onnét távozott egyénekről, a kívánt célt minden tekintetben biztos siker fogja koronázni. Ezek azon egyéni meggyőződésemen alapuló körülmények, melyek alapján a közös cél elérésében biztos eredményt látok. Kováis János. Megyei élet. A folyó évi szeptember 25-én megválasztott megyei bizottsági tagok igazolása a következőképpen történt:*; Alsó-Eó'rs: Köves Ede F.-Eőrs, Nagy Gábor Kövesd. Udvari: Csepely Károly B.-Füred, Kapolcsi Károly B.-Udvari, Molnár János t )rvény

es. Balaton-Fii red: Segesdy Miklós B.-Füred, Keüd József B.-Füred. Köveskálla: Győrty Pongrác Tapolcza, Illés Ferenc Köveskálla, Zakál Lajos Köveskálla, Nagy Pál Szepezd. Monostor-Apáti: Dr. Esső U vula Tapolcza, Schmidt János Tapolcza, Bakacs Imre M.-Apáti. Káptalantóti: Aczél József Gyulakeszi, Adám József Tapolcza, Eőri Miklós Gulács. Csal>-Rend'ek: Bogyay János, Gosztonyi József Csáb-Rendek. Sümeg: Surgóth Miksa, dr. Lukonits Gábor Sümeg. Ukk: Somogyi Mihály, Takáts Zsigmond Sümeg, Fábián József Nyavalád. Mihálgfa: Forintos Sándor Mihályta, Zimits Sándor Bazsi, Lovonya Elek Ohid. Tűrje: Ackerman Ferenc, Hokk Pál Tűrje. *) Minthogy a miniszteri le'rat. szerint a f. évben megtartandó tisztujításnál már az 188-t-ki tagok fognak szavazni, tisztelt olvasóinknak hasznos szolgálatot vélünk tenni, ha a megállapított névsort minél elöbh tudomásukra hozzuk „Zalamegye" tárcája. Az én örökségém. (Egv elitélt naplójából.) Irta: Jenvay Géza. Fiam! •— igy szólt hozzám haldokló apám, utolsó perceiben meggyalázott becsületünk véres elégtételt kíván! Bőszüld meg magadat a Zádor családon. Mosd le vérükben azt a szennyet, melylyel nevünket megbélyegezték a világ előtt, avagy légy örökre átkozott, kisérjen apai átkom életed utolsó perceig s legyen átkozott még az a nő is, kit majdan magadénak fogsz mondani s ne legyen számotokra boldogság ez életben soha, de soha ! Így szólt a haldokló, azután még egyszer görcsösen ragadta meg kezemet s lelke elszált oda, hol örökre megpihen a szív, a hol elnémul minden gyűlölet, minden boszú. Meghalt. S örököse lettem a nagy vagyonnak, mely irigyelt anyagi helyzetet biztosított számomra, de a mely egy szomorú kötelességet, végzetes meghagyást is rótt rám s a lcgszánandóbb, legnyomorultabb emberré tőn az egész föld kerekségén. Mint egy setét árnyék, mint egy rémes kisértet követett minden lépten nyomon az apai átok s mert éreztem, sejtelmem azt súgta, hogy ez lesz a vesztem, kezdett terhemre lenni az élet. Oh; pedig csak most akartam még igazán élni, hisz szerettem, szerettem forrón, imádtam, bálványoztam egy leánykát, s mi sem állt utamban más, hogy magamévá tehessem csak az apai átok. Magamra vegyem azt, vagy lemondjak szerelmem boldogságáról, vagy legjobb barátom vérében fttrödve boszuljam meg az apák bűnét az ártatlan unokákon! ? Igen: inert a véletlen, — mely nem egyszer oly kegyetlen játékot űz velünk. - úgy hozta magával, hogy a Zádor család utolsó s egyedüli sarjadéka, legjobb barátom legyen. Nagyon jól emlékszem rá, egy fényes bálban jutottam e borzasztó felfedezésre, mely örökre sirba temette boldogságomat. < >tt állt tehát végre előttem az az ember, kit évek során át hiába kerestem, s a kihez a legigazabb baráti érzelmek fűztek — ott állt előttem s fülemben zúgott az apai átok, megujultak emlékezetemben a borzasztó szavak. Csakhogy már későn! Elza már menyasszonyom volt s a világ engem tartott a városban a legszerencsésebb, a legboldogabb, legirígylendőbb halandónak. Oh, pedig ha tudták volna, mily nyomorult volt életem. Hányszor akartam feltárni szivemet Elza előtt s kérni, hogy ne szeressen, taszítson el magától; mert boldogtalanná teszem egész életét; de erőm nem volt erre soha, mert lemondani oly nehéz. Hisz, ha láthattam, ha hallottam édesen suttogó szavait, új élet szált elfásult, elcsüggedt szivembe, új biztatást olvastam ki azokból a ragyogó szemekből - hogy azután annál hangosabban támadjon fel lelkemben a lelkiismeret szózata, mely lépten nyomon üldözött. így ment ez hétről hétre, s minél közelebb jött esküvőnk napja, annál inkább erőt vett rajtam a kétségbeesés, a búskomorság. Kerültem az embereket, gyűlölni kezdtem az egész világot, önmagamat, mindenkit esak Elzát szerettem, imádtam örülésig. * * « A csillagsereg már rég az égen ragyogott, midőn egyik szép nyári estén - az egész határt bebarangolva - fáradtan, kimerülten tértein haza a vadászatból, mely ennyi lelki tusa között, egyedül volt képes némileg szórakoztatni. Fejemet keblemre csüggesztve, bánatos arccal ballagtam a rét bársonyán keresztül a tahi felé vezető gyalogösvényen, s észre sem vettem, midőn egyszer esak Elzáék parkjához jutottam, melynek százados fái között megpillantva a kifehérlő kastélyt, szivem lázasan kezdett dobogni, s egy fájdalmas sóhaj tört elő keblemből. Már éppen tovább akartam menni, midőn megütközve vettem észre, hogy a parknak a rét felé nyíló s mindig zárt kis ajtaja féíig nyitva áll. A kíváncsiságtól ösztönöztetve a kertbe léptem tehát, s még nagyobb lőn meglepetésem, midőn az ajtótól alig pár lépésre, a hold világos fénye mellett, egy férfi kesztyűt pillantottam meg. Egv gonosz eszme villant meg agyamban, az után zsebembe gyűrve a kesztyűt, céltalan kezdtem bolyongni a parknak illatos bokrok, terebélyes fák által árnyalt tekervényes utain. Mély cseni! honolt mindenütt. Csak a ház őrző ebek csaholása s a panaszos fülemilék csattogása zavarta meg néha-néha a természet néma ünnepét, mig egyszer csak, távolból jövő hangok ütötték meg fülemet. Szívem egyszerre lázasabban lüktetett s lélekzetemet viszsza fojtva, hallgatózni kezdtem. Újra néma csend lőn ! Majd, néhány perc múlva, ismét egy sóhajt hozott felém a langyos esti szellő, melyet úgy vettem ki mintha suttogó szavak is követtek volna. Hallkan, mint csak lehetett, csúszó kígyóként lopództam azután a hely felé, honnét a hangok jöttek. Elzám! mindenem! hallatszott most ismét egy suttogó férfi hang ha tudnád, mily kimondhatlanul fój" az nekem, hogy 'a világ előtt titkolnom kell végtelen szerelmemet. fo-az! - sóhajtott hűtlen menyasszonyom nekünk nem volna szabad egymást szeretni, nem volna szabad a forró csókokat viszonoznom. De hát. ki parancsolhat a szívnek, tehetek-e róla, ha oly forrón, oly végtelenül szeretlek ! ? — És Kázmér!'?