Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-10-07 / 40. szám

a százezer forint a dijakból s ezek gyümölcsöztetéséből összegyűl, ötvenezer forintot jeleljen ki. Ez által semmi hátrányt nem szenvedőiül, mert a kamatokkal azontúl is korlátlanul rendelkezik. Hogy pedig a nemesi alapítványi választmány tömege érdekei megóvása tekintetéből a biztosítási intézet ügymenetét folyton figyelemmel kisérhesse, a kezelést ellenőrizhesse: a biztosítási intézet igazgatósága és felügyelő bizottsága tagjai fele számban az alapítványi választmány kijelelése szerint annak tagjai közül választatnak. III. A még hiánvzó harminc ezer forint megszerzése végett a megye közönségéhez felhívás leend intézendő, hogy a biztosítási alap kiegészítéséhez készpénzbeli alapító rész tőkékkel, — (100 frt legcsekélyebb összegben) járuljon ' — a hozzájáruló 200 frt résztőke után a gazdasági egyesület alapító, 100 frt toké után ugyanannak — a további évi rendes tagsági dij fizetése nélkül rendes tagjává leend. ezen felül a befolyandó évi biztosítási dijakból számadás szerint fennmaradó tiszta jövedelemnek 1 10 részéből kamat osztalékot kap. a mi azonban hat százalékot meg nem haladhat. Például: a felhívás folytán az alaphoz 50 egyén egyenkint 100 forinttal, 75 egyén egyenkint 200 forinttal járult; a dijakból az első évben befolyt p. o. 9000 frt - miből a költségek p. o. 3000 frt levonása után fennmaradt 6000 frt, ennek 1 ,„ része 600 forint, melyet a 20000 forintra felosztva egv száz forintra három forint, az az 3"„ esik; ha a következő évek valamelyikében a dijakból befoly 17000 frt a például felhozott 3000 frt költségek levonása után fennmaradó 14000 frt tiszta jövedelem 1 u, része '1400 forintból a 20000 frtra felosztva minden száz forintra 7"'ii esnék, de a hozzá járult alapító csak 6"'« kamatot kapna. Azon reményben azonban, hogv az alap kiegészítése ilv kamatozó tőkékkeli hozzájárulás utján sikeresen eszközölhető, ennek elérése tekintetéből a hozzájárulok részére a tiszta jövödevedelem 1 m része helyett 2 m rész, s a 6" o kamat helyett 7—8% erejéig terjedhető kamat biztosítható annál inkább, mert az általok befizetett összeg is 5—6" ii kamatot gyümölcsözik, a dijak terhére tehát csak az 1—2°/» kamat különbözet megtérítése esik. IV. Ha még ezen művelet utján sem hozható össze a százezer forint alap, akkor a megyei földbirtokos osztály ismert hazafiságához, a jó ügy iránti érdeklődéséhez kell járulni, s felkérni, hogy a biztosítási alap megalkotásához alapító tőkével járulni szíveskedjék akkép, hogy az ajánlandó százzal osztható — biztosítási' tőkéről kötvényt állítván ki, ez a vállalat költségén jelzálogi bekeblezéssel biztosittassék. Ezen kötvényeken alapuló összeg ténvleg befizetve nem lévén, mint biztosítási alap ki nem mutattathatik, hanem a kötvények értékesíttethetnek akkép, hogy azokra, mint biztos jelzálogi fedezetre, valamely pénzintézet a kötvén vbeli összeget kifizeti úgy, hogv a biztosítási vállalat ugyanazon pénzintézetnél egy idejiileg folyó számlára elhelyezi, s mint ily tőkéjét tűzkár biztosítási alapul kimutatja. Mintliogv pedig a biztosítási kötvényeken alapuló tőkék után az alapítók kamatot nem fizetnek, a pénzintézet által ezekre kifizetett öszszeg után a biztosítási intézet a pénzintézetnek 1—2 százalékkal magasabb kamatot tizet, mint a pénzintézet a folyó számlára betett összeg után ad: - voltaképpen tehát a tűzkár biztosítási intézet e pénzügyi müvelet keresztül viteléért a pénzintézetnek évi 1 —2 százalék üzleti dijt fizet. E műveletet bármely pénzintézet feltéve, hogv a biztosítási kötvények az alapszabályaik szerinti jelzálogos kölcsön biztosítási követelményeknek megfelelnek •—szives készséggel teljesíti. mert voltaképpen a biztosítási k<"tv nyéket csak kezelésileg realisalja; mert azon összeg, mely ezekre kifizetendő volna, mint folyó számlára ugy anott egyidejűleg elhelyezett összeg, tényleg a pénztárában marad, s a nélkül, hogy ezen összeg egyéb üzleteitől elvonatnék, a teljes öszszeg után^ -2 százalék üzlet dijt. mint tiszta nyereményt élvez. Ezen pénzintézettel megállapíttathatnék az is, hogv a biztosítási vállalatnál beérkezendő díjak mig rendeltetésükre fordíttatnak ugyanazon pénzintézetnél helvezendők el betétkép. A mint a díj jövi"»delinekbői s ezek gyümölcsöztetéséből annyi összeg összegyűlt, mint a jelzálogos biztosítási kötvények összege, — a pénzintézetnek általa, a jelzálagos kötvényekre adott összeg visszafizetendő, a bekeblezett biztosítási kötvények a biztosítási intézet költségén telekkönwileg törlendők, s a kiállítóknak viszszaszolgáltatandók ; — sőt ezen törlesztési mivelet akár az első év után a rendelkezés alá fennmaradó tiszta jövödelem erejéig niegindíttathatik, a törlesztendő kötvények sorrendje kisorsolás által határoztatván meg. Az összes kötvények törlesztése után ezen mivelet a nemesi pénztár által assignált alap összeg devinculatiojára, — azután a készpénzbeli rész tőkékkel hozzá járulók tőkéi visszafizetésére, — végre a gazdasági egyesület által assignált tőkére nézve'folytattatnék. Tekintve, hogv az' indítványban felhozott hivatalos statisztikai adatok szerint a három évi átlagban egy évre 13—15 ezer forint tiszta nyeremény mutatkozik, a száz ezer forint összeg, mely az után mint a biztosító intézet saját vagyona képezendi az alapot, — ha semmi magán biztosítási ügylet nem köttetnék is, 8—10 év alatt esak az árvák értékei biztosítási díjaiból is össze jön. Igaz, hogv 8—10 év után igen sokan közülünk, kik ez intézménynek megyénk anyagi érdekeire nagy horderejű voltát felismerve, annak létesítésére törekedünk, örök álmunkat aluszszuk, de ez ne csüggészszen el bennünket, sőt bátorítson azon hit, hogy az utánunk jövők azt jó szándokainkhoz luven a közjóra hasznosítani fogják. Rámutattam ezekben — nagyjában azon bizony nem csekély — nehézségekre, ine„ O Iveket a vállalat létesítése céljából leküzdeni kell. Ha ezen elmondott miveletek keresztül vitele sikerül, akkor a száz ezer forint alap tényleg befizetett összegben kimutatható leend, — a vállalat létesítését s az alkotandó alapszabályok szerinti működése megkezdését mi sem akadályozza. » / En az előadottakon kívül más forrást s miveletett az alap elő állítására nem tudok, — az ügynek igen jó szolgálatot tesz tehát, a ki, ha tud mást és sikerrel biztatóbbat, tudatni szíves leend, mert a biztosítási alap kimutatása lévén a vállalat lényeges feltétele és sarkpontja, míg ez ki nem mutatható, addig további kezelési részletekbe bocsátkozni úgy is nagyon idő előtti lenne; a fő elvnek úgy is minden esetre annak kell lenni, hogy a zalamegyei gazdasági egyesület által a biztosítási intézet mint külön álló osztály az ide vonatkozó törvény követelményeinek megfelelő alapszabályok szerint nyilvános számadásra kötelezettség terhével az intézet igazgatósága által a felügyelő bizottság ellenőrködése s a közgyűlés intéző hatósága alatt kezeltessék; — az intézet vagyona alapítván vi vagyont képezem! minden időkre, melynek jövedelme kiválókig mezőgazdászat! - de más közgazdasági, s egyéb közérdekű célokra fordítandó és sem az alap vagyon, sem jövedelme egyénileg soha fel nem osztható. A kiküldött bizottságnak mindenek előtt tehát a lényeges pont: a biztosítási alap mikénti összeállítása és kimutatása iránt kell javaslatát a közgyűlésre beterjeszteni s ennek a felett határozni. Ha a fentjelzett nehézség leküzdésére sem az előadott módozatok, sem más célszerűbb és sikerrel biztatóbb eszközök elfogadhatóknak nem találtatnak, akkor igen természetes, hogy az indítvány felett egyszerűen napirendre kell átmenni. En azonban rem mellem hogy a sok jóakaratnak és hazafiúi tiszta szándéknak sikerlilend az ügyet eredményre vezetni. Faxint Superi ! Szlgethj Antal. A zavargasok és törvényszékünk. Az augusztus lió utolsó napjaiban megyénk é.s városunk területén előfordult sajnos és nem eléggé kárhoztatható zavargásokról, melyeknek bővebb és kiszínezett leírásától lapunk az amúgy is izgatottságban levő kedélyek nagyobb felingerlésének mellőzése céljából tartózkodott, - a fővárosi és vidéki sajtó egy részében o 1 y irányzatos és téves közlemények jelentek meg, hogy a zala-egerszegi kir. törvényszék birái kényszerítve érezték magokat állásuk méltóságával oly szép összhangzatban levő tartózkodó helyzetükből kilépni s a jelzett i nsi nua t i o k at azon a téren, melyen megtámadva lettek, a sajtóban, a nyilvánosság terén visszautasítani. Alább közöljük egész terjedelmében a nyilatkozatot, melyet a „Pesti Napló"-ból veszünk át s melyből kitűnik, hogy mennyiben irányult a közlemények éle a zala-egerszegi kir. törvényszék ellen, illetve, hogy az említett irányzatos közlemények oly sziliben akarták a zala-egerszegi kir. törvényszéket és kir. ügyészséget a Ivét barátai és ismerősei irigyelni kezdték. Hősünk pedig luven eltáncolván Euláliával hatvan quadrille-t, 29 cotiliont, 299 csárdást és tour-táncot, gyűjteményébe helyezvén tömérdek cottilion jelvényt, hervadt virágot, „forró pillantást és kézszorítást", elérkezettnek látta az időt komolyan fellépni. Fraekot öltött, s kifogástalanul ünnepélyes toilett-ben vonult be dr. Kalbernessék kapuján, s betoppant az ezredorvos szobájába, hol épen Eulália kisasszony gyengéd gonddal üldözte cd drága papája közeléből a legyeket és az unatkozást. Komolyan és egyenesen előadta mondandóját, melvszerint: „ő a bájos Eulália kisasszonyba, szivének legszentebb érzelmeivel bátorkodott bele szeretni, s a mint eddigelé tapasztalni vakiuerősködött: a fentebb tisztelt úrhölgy is helyeslőleg bír tudomással szivének lángoló állapotáról s ennélfogva a kisasszony hónál fehérebb kacsójának birhatásáért epekedni szerénytelenkedik." Eulália pirult, dr. Kälberness kéjelmesen mosolygott. Megannyi bíztató előjel. Azonban mi ez? I)r. Kälberness, mint dühös fene vad, szökik fel helyéről, s dühös haragra gyúlva kérdezé a meglepett Ivótól: Szerencsétlen fiatal ember, tudja-e micsoda nap van ma? Ma április 13-ka és péntek! A ki ilyen ominosus napon kéri meg a leányomat, azzal boldog nem lehet! Ne is fáradjon az úr, nem kapja meg a leányomat! Mintha a menykő ütötte volna meg Ivót, szótlanul haza támolygott és átadta magát a setét búbánatnak. Eulália (dicséretére legyen mondva) megsiratta Ivót, s egy hónap múlva jegyet váltott egy meggazdagodott marha gyógyászszal. a ki hiteles mértékek szerint : 2ö0 kilogrammot nyomott. Hősünk szive sokáig sajgott. Alig tudta emlékezetéből száműzni a kedves, játszi Eulália légies alakját Végre mégis sikerült. Egy alkalommal komor gondolatok rajától megszállva sétált a temetőben, s úgy találta, hogy a komor környezet és kedélye között egész a kétségbeesésig, sok az összhangzat. Megható látvány tárult szemei elé. Egy omlatag sirkő mellett tetőtől talpig gyászba öltözött fiatal hölgy térdelt, s oly meghatóan, oly keservesen zokogott, hogy Ivó egészen elérzékenyült, s pár lépésnyire helyet foglalt a sivó-rivó angyal mögött, azon töprengvén: hogyan hatolhatna be ennyi és oly nehéz bánat misteriumai közé. A hölgy végre felkelt, s midőn Ivót megpillantotta, bíborszín árasztotta el liliom arcát. — Ali uram ! mondá ön megleste búmat! Nagysád! felelt mohón Ivó a véletlen vezetett engem ide, talán épen szerencsés véletlen, hogy karomat ajánljam föl kegyednek, mert ím a marha csorda, élén egv bősz bikával, felénk tart. Nagvsádnak szüksége van egy lovagias férfi védelmére. Ezek után karjára ölté a végképpen elszomorodott úrhölgyet. - betegápoló korában szerzett stratégiai isme rétéinek érvényesítésével ügyesen megkerülte a bősz bika vezénylete alatt közelgő csordát, s diadalmasan haladtak a város felé. Hősünk ismét érezni kezdé azon leírhatatlan és kimondhatatlan kéjes nyugtalanságot, melyet Eulália kisasszony megpillantásakor tapasztalt. Elénk és meleg részvéttel tudakozódott a bánatos hölgv szomorúságának körülményeiről, s megtudta, hogy Csatári Rettentheő Holofernes cs. k. százados gyászba borult özvegyével van szerencséje megismerkedni, ki a sírkertben épen boldogult férje, s egyetlen leánykája Hannibálina heti megsiratásával volt olfoglalva. Tehát özvegy! Tehát semmi akadály sem gátol ja boldogulását! Mily megnyugtató gondolat. Ivó nyomban engedelmet kért, hogy a gvászos özvegynél tiszteleghessen. Az engedély kész szívvel lón megadva, s hősünk érezte, hogy az a pár szó: „nagyon fogok örülni, ha lakásomon fogadhatom," nem a közönséges udvariasság hangján lőn kiejtve. Nem bizony, hanem sokat ígérő szikrákat szórtak azok a tüzes szemek, melyek a boldogtalan Ivó ellenében Cupido ivét képviselték. Természetesen már a következő napon sietett Ivó özvegy Rettentheő-nő ő nagyságánál látogatást tenni. Szívesen fogadtatott. A bájakban dús özvegy, mint régi barátot fogadta. Ivó magánkívül volt elragadtatásában. A látogatások kezdetben gyakoriakká, majd meg nem sokára mindennapiakká lettek. Végre Ivó minden rendelkezhető pillanatát imádottja lábainál töltötte. Társalgásuk nagyobbára ilyen formán hangzott: Oh Camélia! (Camillából készítette hősünk ezt a szellem dús virág nevet.) Oh Ivó! Imádlak! Szeretlek! (Csattanások, melyek nagy buzgalommal folytatott csókolózás gyanúját ébresztik a figyelmes hallgatóban.) Oh Camélia! Oh Ivó! Boldogtalan lennék, ha egv napig nem tekinthetnék kék szemed szelíd azúrjába, melyeken át angyali lelked varázsos álmait vélem láthatni! stb. stb. Olvasóink bizonyára nem lesznek meglepetve, ha nyilvánosságra hozom, miszerint Kancsócz mezőváros érdemekben megőszült levél-kihordója Pokora Eustáchius a következő értesítést hordta el az uri házakhoz : <>zr csatári Rettentheő Holfernesné, szül. pomádi Gyenyhe Camilla é s Kancsóczi Bor Ivó, jegyesek. (Vége köv.)