Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-09-23 / 38. szám

Kezdjük élűiről, mindjárt a gyermek születésétől. Mit tesznek a szülők csecsemőikkel, midőn ezek a világra jönnek? Röviden felelek: elkövetnek vele minden kigondolhatót, liogy a legnagyobb kényelemben legyenek. Ez rendén vari, bár Spárta ellenkezőleg tett. De tovább! Midőn a gyermek a csecsemő korból még ki sem jutott, a gondos szülők gyermekeiket elhalmozzák minden piperével s le nem veszik e tekintetben gondjukat róluk még akkor sem, habár ez anyagi áldozatokba kerül is. Ez sem vehető rosz néven, mert szeretik a szülők az ő magzataikat s kellemes gyönyört találnak abban, ha valaki látja s kérdezi a szépen felöltöztetett kis polgárocskát, hogy: kié az a szép kis gyermek? természetesen az öltözék után Ítélve. A szülői hiúság ki van elégítve, de esak részben, nem egészen ; hátra van még a testi szépség és tudomány tekintetében is az itészet. Ezek pedig felette fontos körülmények, mondhatni elengedhetlen körülmények, tehát ez a lényege mindennek, ezek nélkül a többi tulajdon nem ér semmit, mert ha valaki (kivált leány) nem szép, vagy nem bír elég tudománynyal, akkor ugyan keveset érő tagjául látszik lenni a társadalomnak. Mindezek oly tulajdonok, melyek nem elégítenek ki minden embert; van még valami, a mire sokat adnak: a divat. A divatot pedig értem úgy az öltözködésben, valamint az embernek magatartásában is. Ezek is lényeges feladatok, sőt ezeken sarkallik jelenben az ember sorsa nagy részben, mert a ki nem tud divatosan öltözni, vagy magatartásában hiányzik a divat, — akkor már elmaradt emberrel van dolgunk, hátha még hiányzik a zene, tánc, társalgási képesség, sport iránti hajlam stb. stb. A nevelés tere az, mely kiterjedésére nézve oly nag}', hogy az ember alig képes azon kellően körültekinteni. Alig van ember, a ki csak teljes felfogással bírhatna is mindazon kellékekről, melyek a nevelés fogalmának mindenben megfelelhetnének. ° / Evek hosszú sora kell arra, hogy valódi nevelésben részesülhessen a gyermek; folytonos őrködésre van szüksége mellette, hogy nemes irányát el ne téveszsze; lelkiismeretes és fáradhatlan tanácsadók nélkül a helyes gondolkodás és nemes izlés kifejlődésre nem juthat; szivének tiszta hajlamát, melyre pedig minden ember született, — gondos kezeknek kell vezetni, hogy fejlődjék és öntudatra ébredjen ; tetteiben pedig kell, hogy olyanok által vezéreltessék, a ki maga is a társadalomban megérdemelt tiszteletben áll. Hallani vélem azon általános megjegyzést, hogy hiszen ily irányban nevelik ifjainkat, ezen szellem uralkodik minden szülői háznál, sőt többet is tesznek ezek, mert az oktatás terén is hoznak gyermekeikért áldozatot, csakhogy ezek minél több nyelvet beszéljenek, minél több zene, rajz ismerettel bírjanak, a tornászat és vívás mesterségében jártasok legyenek, a könnyű társalsrás és tánc gyakorlatában hiányt ne érezzenek stb. Hová kell ennél szebb s alaposabb, ennélfogva kifogástalan nevelési módszer? Meglehet, hogy igazuk van, meglehet, hogy nincs

v Én sem egyik, sem másik tétel előnyeit nem sorolom elő, feladatul sem azt tűztem ki, de meg e téren szakavatottabbak tehetnek többet, s végül nem is vitára készülök, ennélfogva visszatérek az elmondottak után a modern nevelésre, tulajdonképen pedig arra, hogy minő hatást gyakorol az az itjura, s minő eredménye van életére. Ha elfogulatlanul akarunk ítélni önmagunk felett, be kell vallanunk, hogy korunk megvan mételyezve az emberiseg legnagyobb hibáival, melyeket elsorolni nem feladatom, de azért látjuk azokat naponkint, sőt percenkint megjelenni és pedig minden helyen s a nép és társadalom minden osztályánál egyaránt és ijesztően. Nincs az a nap, nincs az a lap, a melyen s a melyben nem olvasnók, hogy egy ifjú még talán gyermeknek nevezhető — férfi vagy nő öngyilkossá lett; olvashatjuk, hogv megfeledkezvén magáról, valaki hivatali sikkasztást tett; hogv egy ifjú pár, kik még papi áldással összekötve nem voltak, a szülői házat elhagyta s hollétük nem tudatik; olvashatjuk, hogy egy ifjú nő férjét hűtlenül elhagyta, vagy megfordítva a férj lett hűtlenné; olvashatunk többször ezeknél hajmeresztőbbet, azt hogy nő férjét gyilkoltatja meg, a fiú apjának életét vette el stb. Sötét szín ez t. olvasóim, de a ki komolyan tekint társadalmi életünk terére, lehetetlen, hogy figyelmét hasonló esetek kikerülték volna, s megvagyok győződve, hogv kiki borzadva tapasztalja, hogy igazat mondok. De nem az elszomorítás célja közleményemnek, hanem az, hogy a társadalom maga jusson annak tudatára, s törekedjék ezen, hazánkra is vészthozó állapottól önmagát megmenteni. A jelesebbek, a nevelés terén működő tanárok és pedig különösen a zsenge ifjak oktatásával foglalkozók lehetnek első sorban azok. kik e dologhoz szólhatnak, ezek birnak leginkább azon tapasztalattal, hogy a baj okát kifürkészve, annak eltávolítása s megszüntetése végett a szükséges tanokat közzé tegyék. C* CT J Tökéletesen hiszem, hogy a nevelők s tanárok ismerik azokat, melyből a jelzett bajok erednek, félre kell tehát tenniök a kíméletet s szebb hivatásuknak eleget téve lépjenek sorompóba, azon szülők ellen, kik gyermekeik nevelését otthon, tehát ott, a hol a lélek és gondolkodás, a szív és érzelem fejlődik s növekszik, — elhanyagolják; azok ellen, kik a gyermek nevelését abban vélik állani, hogy legtöbb esetben gondatlan cselédek vezetése alatt engedik magzataikat nem csak csecsemő korukban, de később is vezetni, s maguk teljes kényelembe vonulva, a gyermek nevelése s fejlődése körüli folytonos elfoglaltatást oly munkának tekintik, mintha hozzájuk nem, hanem kizárólag a romlott cselédség feladatához tartoznék. A társadalmi szokás, de esak az eltévesztett, a ferde szokás adja azt, hogy a nevelés korunkban ily módon történik, s én ezen hibát egyenesen a mostani rossz szokásnak róvom fel, — mert régen nem így volt, s a társadalom annyi kórban nem is szenvedett. — következőleg a jelenlegi nevelési rendszer, a modern nevelés az, a mit gyökeresen kell mielőbb átalakítani, • gyermekeinket önmagunknak s szorongatott hazánknak megmenteni. ct o Dr. Fiírnek László. Rögtönitélo bíráskodás Zala-Egerszegan A zalaegerszegi kir. törvényszék rögtönitélo' bírósága, mely a rögtönitélő bíráskodásra a belügyminisztériumnak f. évi augusztus hó 28-án 3461. szám alatt kelt rendeletével nyert engedélyt, Zala-Egerszegen, a megyeház nagy termében f. évi szeptember hó "20-án d. e. 10 órakor ült össze. A rögtönbiróság tagjai: dr. Gyömörey Vince elnök, Somogy János előadó, Mihálovics Károly, Szeghő István, Hrabovszky Flóri szavazó bírák, Gidró László pótbiró, Bessenyey György kir. ügyész, dr. Mangin Károly törvényszéki orvos, Rutich Sándor törvszéki jegyző. Felolvastatott mindenekelőtt a belügyminisztériumnak a rögtönitélo bíráskodásra vonatkozó rendelete, továbbá a zalaegerszegi járási szolgabírónak azon jelentése, hogy a belügyminiszteri rendelet Süjtörün augusztus hó 29-én délután 5—6 óra között kihirdettetett. Továbbá felolvastatott az 1868 évi november hó 1-én kelt rögtönbiráskodási szabályrendelet, az 1873. é. nov. hó 8-án kiadott utasításokkal együtt. Ezután a rögtönbiróság elnöke és tagjai az előirt esküt leteszik, mely után elnök értésére adja a rögtönbiróság tagjainak, hogy vádlottak elmebeli állapotának észlelése végett dr. Mangin Károly kir. törvszéki orvos meghivatott, a kit letett hivatalos esküjére figyelmeztet. Elnök a rügtönbiráskodásra alkalmat szolgáltató bűneset tényállását következőkben adja elő: 1883. évi aug. hó 29-én este 9 óra körül Deutsch József lakása és boltja feltöretett, ingóságainak nagy része a betódult gonosztevők által elvitetett, részben pedig hasznavehetetlenné tétetett és ez által Deutsch Józsefnek 9596 forint kár okoztatott. Ugyanazon este Spitzkopt Jakab söjtöri lakos boltja is feltöretett és 180 frt értékű ingóságait elvitték. A rendőri előnyomozás szerint Kis Boksa Ferenc azzal terheltetik, hogy Deutsch József udvarába hatolván, az istálló előtt levő Gyuricza Boriska és Tál Teréz szolgálókat, ugyanott Pécsy István és Asboth Annát baltával fenyegetve, bevágta az udvarra szolgáló konyha ajtót és a boltból Asboth Anna és Tál Teréz bizonyítása szerint ingóságokat vitt el. Horváth József söjtöri lakos beismeri, hogy ugyanazon alkalommal Deutsch József boltja elől kendert és vasalót vitt el, Asboth Anna azt is látta, hogy benn volt a boltban. Szakáll György söjtöri lakos beismeri, hogy a merénylet elkövetésének ideje alatt kint volt az utcán és 27 darab patkót talált; ezen patkókat Deutsch József ingóságainak ismerte fel és Asboth Anna vádlottat bent a szobában látta, a mint az almáriomból ruhanemüeket szedett ki. Dómján Pál pusztaszentlászlói lakos beismeri, hogy a merénylet elkövetésének ideje alatt Söjtörön volt, de a fosztogatásban részt nem vett. Ellenében azonban Stoll János és Bölecz Ádám tanúsítják, hogy Deutsch József boltjából tárgyakat vitt haza felé. Ezek után elnök értesíti vádlottakat, hogy az előadottak alapján lettek a rögtönbiróság elé állítva, felhívja egyúttal őket, hogy védő ügyvédet válaszszanak, mire Kis Baksa Ferenc és Szakáll György Horváth József ügyvédet, Dómján Pál Kovács Károly ügyvédet nevezi meg, Horváth József részére pedig hivatalból dr. Czinder István rendeltetett ki védőül. Azt hiszi, asszonyom, hogy a becsület esak a gazdagok erénye, s a ,szegény ember csak az anyagiakban leli boldogságát. En nem szorultam kincseire, a mit tettem, nem számításból tettem s ha e pillanat el nem érkezik, soha sem ismert volna meg nagyságod engem. Isten önnel, bocsássa meg az ég önnek asszonyom azt, a mit ón soha meg nem bocsáthatok! Laura kendőjébe szorította arcát s zokogott. Anyja kiméletlenül vonta magával. Végig nézett rajtam s szó nélkül távozott. Tölgyessy Árpád hátra maradt. Uram, mondám neki, nevem Bognár Sándor, ha szavaim megsértették, kész vagyok elégtételt adni. —- Nevem Tölgyessy Árpád, feleié. Segédeimet el fogom küldeni. — Kalapját megérintette s ő is távozott. A történtek álomként tűntek föl előttem. Kevés percekkel előbb a boldogság hajnala derengett felém s ime ily rövid idő alatt mily szerencsétlenné lettem! Ilyen a sors szeszélye. Vannak pillanatok, hogy bibor trónon képzeled magad s az ébredés a föld sarában talál. Végig tekintettem boldogságom s szerencsétlenségem szinhelyén. Laura bevallott szerelme fájdalmamat csak növelte; anyja keserű kifakadásai megértették velem, hogy leánya örökre elveszett reám nézve. Szomorúan tértem haza. A párbaj másnap, korán reggel, kardra történt. Tölgyessy súlyos sebet kapott karján; eszméletlenül vitték haza. En sértetlenül maradtam. Pár nap nmlva villámcsapásként ért áthelyeztetésem. Haladéktalanul Z.-be kellett mennem, uj állomásomat elfoglalni. Képzelheti lelki állapotomat. El kellett hagynom a nőt, ki szerelnie édes szavával boldogított; el a vidéket, hol oly gyakran megfordultam, a kies tájakat, miken Laura szemei annyiszor megpihentek. Nehéz feladat volt, de engedelmeskednem kellett. Uti készülődéseim közt ajtóm kopogása rezzentett tol gondolataimból. Agg pórnő nyitott be az ajtón, levelet tett asztalomra s a nélkül, liogy szólt volna, sietve távozott. Kíváncsian bontottam föl a levelet. Osermelyi Laura neve volt aláírva. Áhítattal szorítottam ajkamhoz, a kedves sorokat, szívem hevesen forrt, képtelen voltam izgatottságomon uralkodni; reszketve futottam át a sorokat. A levélben Laura bocsánatot kér, hogy annyi baj okozója lőn; ha ön nem ismer, úgymond, most, már boldog talán, ha sorsa nem hozza velem össze, én már nem élek s nem-e jobb lett volna így? . . . Ön földönfutóvá lőn miattam, jelenlétem távozásra parancsolja s nekem nincs hatalmam, hogy e parancsot megmásítsam. Messze távozik, elhagy engem s nem merem kérni, hogv még egyszer lássuk egymást. Vétettem ön ellen. Nem volt erőm szembe szállni az akadályokkal, mik sziveink közé tornyosultak. De ha emlékemet nem mosták el az önnek okozott szenvedések, ha szerelme, mit megvallott, nem halt ki kebléből: úgy ön fel fog keresni, hogy utoljára átadjam búcsúmat. Ma este, a szokott helyen, kertünkben várok önre. A végső sorok után a levél kihullt kezemből, egy székbe roskadtam s átengedtem magam a fájdalom uralmának. Gyengének vallom magam, de oly nőnek, mint Laura, elvesztése, a legerősebb természetet is ellágyítaná. Jóval a megjelölt idő előtt értem a kertbe. Az idő rettenetes lassan haladt; már-már attól remegtem, hogy Laura nem jön el. írását nem ismertem, gyanakodtam, hogy cselszüvényt űznek velem. Végre ruhasusogást hallottam. Laura érkezett meg a levelet kézbesített öreg nő cseléd társaságában. A cseléd félre vonult, én szenvedélyesen siettem Laura felé, karjaimba szorítottam s az első csókot leheltem hófehér homlokára. A hold szelíd fénye nyájasan mosolygott reánk; a zephirektől ihletett lombok suttogva hajlongtak felénk. Körülöttünk minden csendes volt. Laura arca az átélt szenvedések folytán halott halavány, — szemei kisírtak voltak. Szelíden bontakozott ki karjaim közül s szomorúan kívánt szerencsét további életpályámhoz. Parányi kezét ajkaimhoz emeltem s kitörő fájdalommal jajdultam föl a végzet ellen, mely éltem boldogságát ily kegyetlenül feldúlta. Eljövend még az idő óh Laurám, mondám végre, hogy a sors-üldözött is menhelyet talál; eljövend a nap, hogy anyja tisztelni fogja bennem az embert, s akkor óh akkor, egymáséi leszünk. Szomorúan rázta fejét. Mi sohasem találkozunk többé, felelte komolyan. Anyám kérlelhetlen, akarata változhatlan, hogy Tölgyessy neje legyek. Tölgyessy megsebesíttetésének is én vagyok oka. Anyám határozott parancsa, liogy szenvedéseit kezem által jutalmazzam. Oh Istenem, akaratlanul is mennyi bajnak lettem okozója! S nekem dacolnom kell a szülő akaratával, én Tölgyessy neje soha sem leszek. S most isten önnel, ne feledjen a távolban, mint én sem feledem önt soha! Oly nehezen váltunk el, ,mint ha éreztem volna, hogy élve nem látom többé. Én másnap elhagytam a várost. Később tudtam meg, hogy áthelyeztetésem Csermelyiné s a Tölgyessy család befolyása következtében történt. III. Két évig lehettem már uj állomás helyemén. Kedélyem lassan visszanyerte ugyan nyugalmát, de Laurát feledni nem tudtam. Egy alkalommal ismeretlen kéz által irt levelet kaptam. A posta bélyege az elhagyott városkát jelezte ieladó helyül. Mohon téptem föl a levelet, remélve, hogy Laurától hírt kapok. A levél tartalma azonban szerencsétlenségeim koronája volt. Laura anyja, a büszke nő, értesített, hogy leánya halálos beteg, velem óhajt beszélni, könyörög, hozzam meg ez áldozatot, leánya' élte függ attól. Ön egyszer már megmenté leányom életét, végzé