Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-11-11 / 45. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. szeptember 9. 11 . szám. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem killdiink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Választás előtt. Zaiamegye tisztújító kérdése immár foglalkoztatja nemcsak a közönséget, hanem provinciális sajtónkat is. Igen helyes, hogy ez így történik, mert nagyon sokan vannak, kik akár közönyös voltuk miatt, akár pedig egyéb elfoglaltatásuk következtében a közügyekkel törődni nem igen szoktak. Ez pedig nincs rendén, károsan hat a megye beléletére, károsan végződik egyesekre nézve is. O O t A „Zala" vette fel legelsőbben a keztyűt, a .,Zalai Közlöny" pedig harmóniát irt hozzá. *) A X.-Kanizsán megjelenő lapok tehát csak kötelességüket teljesítették és szent feladatuknak teleltek meg az eszmék pengetése által, míg ha az ily életbe vágó dolgokról sem a hivatva levő sajtó, sem azok nem beszélnek, kik vezérszereplésre alkalmasak, úgy közelétünket adjuk fel, s túltekintsük magunkat többé tényezőknek, hanem nyugodjunk meg azon egyszerű tudatunkban, hogy élünk, sőt hogy csak tespedünk. Midőn még a megyék virágzó korukat élték Magyarországon, a közgyűlések teremtették és kiképezték a tehetséges szónokokat, kik a viták élére állva támogatták, sokszor vezették is a közjóért buzgó pártokat. A megyei gyűlések voltak azok, hol az ifju«ág látta b hallotta, miként kell a nép javáért küzdeni, itt szerezték aztán maguknak meg a gyakorlatot úgy a szónoklat gyönyörű mezején, mint az ismereteket is a kormányzat göröngyös utain. A népnek ezen helyek szolgáltak alkalmat arra, hogy az ifjú erőket, kik a mindennapiság szűk és parányi köréből kiemelkedtek, felismerje s bennök bizalmat helyezve, közülök azokat, kik hivatottabbak voltak, nem kortes fogásokkal, nem erőszakoskodásokkal, hanem valódi érdemeikre való tekintetből állította azon kitűnő polcokra, melyeken annyi bülcseséggel tudták megyéjüket kormányozni, s népük érdekeit képviselni. Ilv megyei gyűlések mutatták meg Zalának Deákját, Biharnak Beöthyét, s mondhatom min*i Lapunk október lió !4-én megjelent számában „Restauratio" rin.inel szintén foglalkozott már általánosai «• kérdéssel. Szerk. den megyének azon vezércsillagát, ki után haladva, soha sem volt okuk arra. hogv a választásoknál mellékes érdekek által magukat eltántorítani engedjék. Mai megyei gyűléseink csak árnyai a régieknek ; a vezérférfiak nagy rész ben kidőltek, vagy hanyatlóban vannak, s ifjúinkat a közügyek élire családi befolyások, vagy más érdekek elérése erőszakolja fel. A megyék hatalma úgyis erősen meglesz nyirbálva, s naponkint észrevehetőleg látjuk és tapasztaljuk azoknak hanyatlását működésük terén is. inert nem viseltetünk liozzájok valódi érdekkel, olyannal ugyanis, tnelv nem saját énünk kizárólagos javára, hanem a megye jólétének hű megőrzése mellett a közös haza felvirágzására is céloztatnék. A megyék kormányzata betöltetik ugyan férfiakkal, nincs hiány az egyes hivatalokra pályázókban, ámde a választók legtöbbször kenyeret Ígérnek adni szavazatok által, s nem a valódi érdemet jutalmazzák nteg az ügyesen öszsze szedegetett szavazatok többsége folytán. IIa így siilyedünk alább minden választásra, — úgy kevés idő kell már arra, hogy megérjük, midőn azt fogja mondani a/, egyszerű, de íiozzáférhetlen szavazó, hogv minek is oda menni a választásokra, hiszen a választások eredménve úgyis a családi összeköttetésekben találja megoldását.. / Es igaza van annak, a ki igv fog gondolkodni, mert hiszen egyik sent saját akarata, hanem a kezébe nyomott s már kész névsor beadása mellett segíti legtöbbször elő azok megválasztását. kiket sem szeinélyökben, sem bírok, sem tudományukban nem ismernek és sokszor megtörténik velők, hogy midőn haza felé mennek, s valaki azon kérdést tenné hozzájuk, hogy ki lett az alispán vagy szolgabíró? — szégyen szentre nem tudnák megmondani nevét sem, mert hiszen azt nem is hallották, csak eszköz gvanánt működtek közre ők is a többiekkel. - azaz oda adták a cédulát, a mit kezökbe nyomtak. No de választáson volt az ilv szavazó is, csakhogy nem nagy köszönet volt eljárásában a megye életére, de azért mégis csak választott, hanem maga is felsóhajtott rája. Megvagyok győződve róla, hogy minden megyében és így Zalában is vannak még azon kimagasló alakokból, kik a kornak ezen romboló hatását ismerik és átérzik; de épen azért, mert ilyenek is vannak, még nem szabad kétségbe esnünk a küszöbön levő választások eredménye felől, mert ezen férfiak őrszemmel fogják kisérni az ügyek menetét, s befoh ásuk minden súlyát mérlegbe vetik, hogy csak az győzzön a választásoknál, a mi jobb. Közel a választás, közel lehet tehát a veszély is. melyet a kicsinyes indokok állíthatnak elő, ha jelesebbjeink a cselekvés mezején őrködni nem fognak. Dr. Fürnek László. A megyei taiiszermuseimi ügye. Az 1881. évben Budapesten tartott első országos tanító-testületi képviseleti közgyűlés munka progranlmjába felvevé a megyei tanszermuseumok kérdését és határozattá emelte, hogv minden megye területén a tanító-egyletek közreműködése mellett tanszermuseum szerveztessék. A képviseleti közgyűlés ezen határozatát a vallás- és közoktatásügyi minisztérium jóváhagyta. Az e tárgyban hozott határozat alapján egyes megyék tantestületei, belátva az eszme üdvös és célirányos voltát, a tanszermuseum szervezéséhez hozzá fogtak. Megyénk hivatalos tantestülete a f. évi aug. hó 28-án Balaton-Füreden tartott közgyűlésén hozott határozatával kimondotta, hogy a megyében tanszernmseumot fog felállítani a megye székhelyén Zala-Egerszegen és az Ugy kivitelét, a tnuseiun szervezését és vezetését a zala-egerszegi tanítói járáskör választmányára bizta. A zala-egerszegi tanítói járáskör választmánya lelkes örömmel karolta fel ez Ugvet, a tanszermuseumi bizottságot megalakította és tagjaivá Balassa Benő, Bődv Józsof. Csiszár Pál, Faller József, gr. Festetits Benó, Krób Pál, Mendly Károly, Paukovicli (fyörgv. Réfy Laura, Schmidt József, Udvardv Ignác és Udvardy Vince választmányi tagokat megválasztotta ; egyúttal az első országos tanító-testületi közgyűlésen a 111. „Zaiamegye'

4 tárcája. Pletykázás a hírlapírókról — Tárcalevél dátum nélkül. — De kényelmes dolog vendégnek lenni! Sóhajt fel Kató néni. l)e kényelmes dolog „nagyérdemű közönségnek" ^enni! — Sóhajt fel a néhai szerkesztő. Es mindakét sóhaj indokolt. Legkivált a szerkesztőviselt úré. Mert hogy „úr" a szó legkérlelhetetlenebb értelmében, az nem szorul lemmatikus bizonyításra. Egy szerkesztőnek hevesebben udvarolnak az „illetők," mint a legmakrancosabb hajadonnak. Előkelő celebrítások, az „illetékes körök," a félreismert lángész, a jótékonycélú bálok iiirtösfejű rendezősége, a zöld ágra nem vergődhető művész, az utcai lámpák számát gyarapítani nem hajlandó városi magistratus, a „rendőr sehol sem voltMéle rágalmakat kiállani képtelen rendőrségi tisztviselő, s mit tudom én, még ki és kik hajhászák „hathatós föllépését" az igazság érdekében. A szerkesztő nagyhatalom. De valamint általánosan elfogadott nézet, hogy a viharok rendeseu kelet felé tartanak : akképen végtelen sok ellenkező szél botlik a szerkesztő vitorláiba. Állunk elébe! (Persze, miként az uralkodó, ép úgy a szerkesztő is többesszámú első személy. Hisz nagyhatalom!) Más ember fia kényelmesen megkérődzi gondolatban amit végezni akar; a szegény szerkesztő azonban a legkényesebb „közlemény fölött is kénytelen sommás uton napirendre térni, mert hisz kell a ..kézirat." Persze, innen van, hogy a kellőleg nem intőiméit szerkesztőnek a „jobban értesültek" tábora neki ront mindenféle tónusból. — Szitkozódik, rágalmaz, kisebbít, sőt nem ritkán „elégtételt" emleget, sőt vesz is; és úgy megdinstllajdinántozza, *) hogy arról koldul hat halálos holtáig. Tessék aztán „népszerű" embernek lenni! Valamelyik demokrata historikus azt mondja, hogy az uralkodók akkor születnek, mikor a trónt elfoglalják: erre az állításra e helyen nincs véleményü/i/.-, (igenis : ünk és százszor ünk!) tehát e helyen nincs véleményünk, hanem hogy a szerkesztő akkor születik, mikor a tró . . . hohó! —mikor a bureaut elfoglalja: az már históriai factum. Non nascitur, sed tit. Nem fölösleges kérdés, hogy hát miképen praeparálódik **) a szerkesztő? Hirdetmény. Közhírré tétetik, hogy aki az itt föltett kérdésre eqy ívnél kisebb terjedelmű papiroson is képes kimerítő feleletet adni: a „ Vaspöri Híradó" politikai napilap dolgozótársai részéről egy füles bagoly szárnyából készült kalamussal fog megjutalmaztatni. (A fiiles bagoly — tetszik tudni egy madár: a philosophtHok madara! Mondaná Lazsák Zsuzsa nagysám az „Igmándi kispap"-ban. Irta Csiky Gergely L. u. o.) Tisztelet adassék a szerkesztőnek! 0 vagy ők a nemzet névtelen napszámosa és ai. Vezérczikket is ír, aztán még sem publikálja a nevét. Igaz, hogy ott van minden egyes szám végén, hogy: „Felelős szerkesztő X. Y." S ez annyit tesz. hogy a lap minden egyes cikke és „tölteléke" az ő neve alatt inkább fölötti jelenik meg. O a drámahős. a többi csak mellékszereplő. *1 Be fura egy szó! Hm. -- Szedó. **) No ! — Tisztelem a Garamvüíeji úr tollat —Szedő. Egy szellemes hírlapíró a lapot épülethez hasonlítja, a melynek építésze a szerkesztő, szobrásza a tárcaíró. *) pallérjai a rovatvezetők. Láttam már eleven szerkesztőt, aki a reporterségen kezdte, hanem azt állítja, hogy arra a „pályára" sem készült komolyan. Hja! bizony a szegény repórternek több péntekje van, mint vasárnapja. — Feladatának nagyságától áthatva be kell tolakodnia a „nyilvánosság" mozgalmaiba, és „megbízható forrásból," „jól értesült" körökből, „kétségtelen informatiók alapján" lóhalálban tudósítani a lapot minden momentumról, a mi „közérdekű." S mindezért kijár neki a „tiszteletpéldány" is. Különben egy telivér reporter igényei minimálisak. Nyolc lapot tndósit ugyanazon dologról, s mind a nyolc más és más hangú é> terjedelmű. Már ahogy azt a lap „iránya," „kerete" sthff. körülmények kívánják. — nevetséges föltételek mellett. De ez már kétkulacso ág! kiált fel valaki. Bocsánat! édes valaki barátom, téved, mert ez nyolczkulacsosság . . . Mindenesetre ügyesség, több: művészet kell ahhoz, hogy valaki így ragyogtassa pennáját. A „nagyérdemű közönség" persze erről mit sem tud. Tán nem is hiszi. Színházba, hangversenybe, ünnepélyekre a repórternek, „tiszteletjegy" dukál. Ilyenkor érzi leginkább személyének fontos mivoltát. Csak úgy foghegyen beszél a színigazgatóval, a primadonnák neki udvarolnak, s nem ő azoknak : innen van, hogy végre egészen elkényesedik. A hangversenyek sikere tőle függ. A képviselő népszerűségét ő hordja a tolla hegyén stb. Potentes potenter agunt. *) Bizonv Garamvülgvi úr is jobban t nné. ha kapuszobrokat faragna tárcák helyett! — Szed ö.