Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. november 30. 45. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirde­tésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyi Ittér petitsora 12 kr. társadalmi, közművelődé sí és gazdászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Bérnientetlen leveleket esak ismert kezektől fo­gadunk el. Kézii ltokat nem kiíldiiiik vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Olvasóinkhoz. Lapunk jelen számával második é\ i pálya­futását fejezi be. A lefolyt idő alatt bő alkalma volt a n. é. olvasó közönségnek meggyőződni arról, hogy a lap megindításakor kitűzött elvekhez szigorúan ragaszkodva, lépésről lépésre igyekezünk nemes feladatunkat megvalósítani. Valamint a múltban legfőbb törekvésünk oda irányult, hogy lapunk a megyei események híí tükre legyen és e mellet élénk figyelemmel kisértünk városunk és vidéke érdekeire befolyást gyakorló minden egyes mozzanatot: ugyancsak e kettős cél fog szemünk előtt lebegni a jö­vőben is. Ezt tenni annyival is inkább legszentebb feladatunknak tekintjük, mert e körülményben gyökerezik legfőkép lapunk létjoga, ez volt fenn­állásának biztosítéka a múltban s ez fog lenni a jövőben is. Dacára, hogy lapunk a legolcsóbb megyei lap és kiállítása tetemes költségünkkel jár, még­is az események összetorlódásakor, a nélkül, liogy e részben legcsekélyebb kötelező Ígéretet tettünk volna, a jelen évben tízszer adtunk mellékletet, hogy a közönség igényeinek minden tekintetben eleget tennünk sikerüljön. - Ezen áldozattal járó intézkedést a szükséghez képest lenntartjuk a jövőben is. Ez uton akarjuk rész­ben ugyanis meghálálni azon szives pártfogást és anyagi támogatást, melybe a n. é. közönség lapunkat részesíteni kegyeskedik. Lapunk a „Zalarnegyei gyazdasági Egye­sület" hivatalos lapja levén, az olvasó közönség az egyesület működéséről lapunk utján teljes tájékozást szerezhet; mivel az egyesület minden nemű hivatalos közleménye lapunkba foglaltatik. Az előfizetési ár, dacára a nagymérvű ki­adásoknak, csak a régi leend t. i. egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. Az előfi­zetési pénz legcélszerűbben pósta-utalványnyal küldhető a lap kiadó hivatalához. Helvbeli előfizetőinknek egyúttal értésére adjuk, liog\ új évtől kezdve a lap részére tett előfizetésekről szelvényes nyugtatványokat fo­gunk adni a netáni tévedések kikerülése végett. Kérjük az előfizetés mielőbbi megújítását, hogy a nyomtatandó példányok száma felől idején kellő tájékozást szerezhessünk. „Zalamegye" szerkesztősége és kiadóhivatala. Az első karácsonyfa. Az elvetett mag megfogamzott, mert ter­O o o mékeny talajra talált, gyöngéd női kezek ültet­ték el a magot, s mikor az csirát hajtott, ápol­ták teljes odaadással; Isten megjutalmazta fára­dozásukat, gyors növekedésnek indult a gyenge hajtás, s nlig egy év leforgása alatt előttünk állott a sok szép gyümölcscsel megrakott ka­rácsonyfa. A szülők vonzalma övéik iránt és a gyer­mekek ártatlan öröme a szeretet ezen ünnepén vonzó képét adja a családi összetartozandóság­nak. A karácsonyfa körül csoportosul az apró népség, s megleli rajta mindazt, a miről előbb csak álmodott. Uton útfélen sok mondani való­jok van egymásnak, s emlegetik nagyba, hogy mivel jók voltak, milyen szép jutalomban része­sültek. De sokan voltak eddig olyanok, a kik ezt sóvárogva nézték messziről, s kön \ telt sze­mekkel panaszolták el, hogv ők másokhoz ké­pest milyen boldogtalanok. Azt gondolhatná az ember, hogv előbb ta­lán mégis boldogabb idők jártak, mert ily nemű jótékonyság gyakorlásának szüksége nem merült tél; talán nem volt anntyi röghöz tapadt szé­péin'. kinek testén alig) akad meg a rongy? Nem volt annyi árva, kik a jó lelkűek gyámo­lítása nélkül elesnének a létért való küzdelem­ben ? Volt előbb is elég; a társadalmi bajok alig egy két kivétellel régiek, hanem az érte­lem új. mely azokat a magok valóságában fel­ismeri. s az emberszeretet, mely orvosolja. Zalamegyének nincsen árvaháza, hol az elhagyatott gyermekek menedéket találnának; a balaton-füredí szeretetház áldása ugyan vidé­kének. de nem rendelkezik olyan alappal, hogy a megyei árvaháznak helvét pótolhatná; nincs is kilátás arra, hogy ilyen a közel jövőben létre jönne, s igy az árvák egyesek könyöriiletessé­géből tengődnek. A tél rendesen ruhátalanul találja őket; sokszor megesik e miatt, hogv ok­tatás nélkül is maradnak, mert télen a ruha hiánya tartja otthon őket, nyáron pedig mun­kára alkalmazzák. Ezek ügyének felkarolása céljából keletke­zett városunkban a karácsonyfa egylet, és si­keres tevékenységének gyümölcsét az idén mu­tatta be először. F. hó 24-én karácsony előes­téjén történt meg azon ruhák kiosztása, melyek­nek elkészítésére nagv részben egyleti tagok válalkoztak. akiknek önzetlen fáradozását bősé­gesen megjutalmazta az az öröm és boldogság, mely a szegény gyermekek arcáról visszatükrö­ződött. De ezt a szerény jutalmat mégis érde­melték, mert a szegények és elhagyatottak gon­dos anyjaivá lettek az által, hogv őket felru­házván, egy időre elfeledtették velők szánandó sorsukat. A ruha és élelem az ember legelemibb szükséglete, és ezeknek akkor is, midőn a leg­egyszerűbb család is többé kevésbbé el van látva, — nélkülözéssel kellett volna küzdeni, ha a karácsonyfa egylet fel nem karolja ügyöket. Valóban emlékezetes marad az első kará­csonyfa a közönségnél is, mely a sikerdús mű­ködés meglepő eredményét látta rajta, de meg a szegén)' gyermekeknél is, kik között gyümöl­csét kiosztották. Mi azt hiszszük, hogy ezt a jó termő fát, — melynek árnyában oly sokan eny­hülést találtak — kiszáradni nem engedik, sőt meg vagyunk győződve, liogy termékenyítő nedv gyanánt fog rá hatni az a sok örömkönnyü, melylyel annak tövét az árvák és elhagyatot­tak megöntözték. .. * .. A zalamegyei jegyzői egylet választmánya f. hó 10-én tartott választmányi gyűlésé­nek határozatából kifolyólag az 1*74. évi XXV. t. e. módosítása tárgyában készített törvényjavaslat 20. §. érdemében a megye törvényhatósági bizottsági közgyű­léséhez a következő kérvényt terjesztette be: Tekintetes megyei bizottság! A nagyméltóságú m. kir. igazságügyminiszter úr az 1874. évi XXXV. törvénycikk módosítása tárgyában törvényjavaslatot készített, melynek 20. §-a következő­leg van szövegezve: „Telekkönyvi jogok szerzésének, megváltoztatásá­nak. vagy megszüntetésének telekkönyvi bekeblezése a telekkönyvi hatóság által magánokirat alapján csak azon esetben rendelhető el, ha a magánokiraton a felek név­aláírásainak, keresztvonásainak, vagy kézjegyeinek va­lódisága közjegyzőileg bizonyítva van." A törvényjavaslat indokolása szerint a magas kor­mány, ennek törvényerőre emelé»e és életbeléptetése által minden más intézmény megsértése nélkül a telek­könyvi visszaéléseknek óhajtja elejét venni s ez által a közügynek hasznos szolgálatot tenni vél: ezen törvény­javaslat illetőleg 20. §-a s indokolásával szemben Zala­megye jegyzői kara egészen ellenkező következtetésre jutott, mint a mi annak tulajdoníttatni szándékol tátik; tehát a közérdek iránt táplált nemes érzeténél fogva férfiasan, minden habozás nélkül kijelenti, hogy az úgy­nevezett „hitelesítési kényszer" életbe léptetése által több intézmény nyílt megsértésével és a nagy közönség ki­számíthatatlan károsításával egyedül a közjegyzői jöve­delem fokozása eéloztatik : mert a nagyobb és kisebb birtokosoknak egyaránt megnehezíti a vagyonuk feletti szabad rendelkezhetést, és mert a miveltség oly magas /.invonalán álló ügyvédi kar, valamint a községi jegyzői testülettől elvonja a magánokiraton alapuló jogügylet bekebleztetésének lehe­tőségét, midőn a névaláírások hitelességének bizonyítá­sát a közjegyzőre ruházza. A mint felemlíteni bátorkodtunk, a szóban forgó törvényjavaslat által első sorban az egyéni jog sértetnék meg, és a nagyobb birtokos osztály is a „hitelesítési kényszer" s az ezzel járó tanuszerzés kellemetlenségei­nek alá vettetnék, de másod sorban ezen egyéni jog megszorításával a nagy közönség anyagi romlása hatal­masan előidéztetnék és a magas kincstár is tetemes rö­vidséget szenvedne. A ki a nagy közönség körében él, az ismeri a szegény nép zilált anyagi helyzetét és tudni fogja, hogy egyesek 10 frt sőt még ezen aluli értékű jogügyletet is kénytelenek megkötni, vájjon kivánható-e az, hogy ilyen jogügyletek megkötésének hitelesítésére a felek a köz­jegyző székhelyétől több órányi távolságra fekvő lakhe­lyükről, személyüket ismerő tanukat is költséges fuva­ron beszállítva a közjegyző előtt megjelenjenek és ott ismét az azonossági tanuk szerzése kellemetlenségeinek magokat alávessék? Vájjon követelhető-e a/,, hogy a fé­lek időtöltés, fáradság és költségekkel együtt annyit, vagy többet költekezzenek, mint a milyen értéket a jogügyleti összeg kitesz? Azt hiszszük, a ki a nép. élet mozzanatait csak felületesen is ismeri, ezen feltevésre „nem"-mel fog felelhetni; ha tehát az említett törvény­javaslat törvényerőre emelkednék, a telekkönyvi állapot csak ziláltabbá tétetnék és a felek által magok között kötött jogügyletek be nem jelentésével a magas kincs­tár is tetemesen károsíttatnék. A törvényjavaslat azon indokolására, hogy a köz­jegyző által történendő hitelesítések a telekkönyvezési visszaéléseket megszüntetni fogják, csak azt említjük fel, bog) 7 az ily nemii visszaélések száma oly csekély, hogy a nagy közönség érdekét ezen ok miatt szem elől elté­veszteni nem szabad, és hogy egyes eseteket említhet­nénk fel, melyek szerint a telekkönyvi visszaélések épen közjegyzői okiraton alapulnak. A közjegyzői intézmény módosításáról levén szó helyén valónak látjuk felemlíteni, hogy azok által akár a kis-, akár a nagykorúak érdekében tartott hagyaték tárgyalások alkalmával a telekkönyvi állapot nem egé­szen hozatik tisztába; mert számos példával bebizonyí­tani tudnók, hogy egyes birtok részletek, melyek az örökhagyó által még életében eladattak és valami ok miatt a vevő nevére át nem írattak, a hagyaték tárgya­lás alkalmával érintetlenül hagyatnak és az eredeti bir­tok-iven továbbra is a volt tulajdonos nevén megmarad­nak, holott a hagyatéki tárgyalásnak egyik főcélját, a birtok állapot tisztába hozatala képezi. A törvényjavaslat azon célzatát, mely a községi jegyzőt népe bizalmától az által, liogy az előtte történt aláírások vagy aláíratások nem hitelesek, megfosztani é a községi jegyzőt csekély mellékes keresetétől elütni akarja, említés nélkül szinte- nem hagyhatjuk; mert ha a jegyző iránti bizalom megingatva van, azt a magas kormány is mélyen érzi; és mert a községi törvény al­kotása és a jegyzői fizetés megállapítása alkalmával a mélyen tisztelt képviselő házban hangsúlyoztattatott, hogy a jegyzők fizetése ezúttal magasabb összegben azért nem állapittatik meg, mivel a néppel való érint­kezése folytán némi mellékes jövödelemre is számíthat. Nem fejtettük ki részletes- n a törvényjavaslat ká­ros hatását, csak főbb pontjaiban jeleztük, hogy átalá­ban a nagy közönség és egyesek érdekeit mélyen sértik. A felhozott indokoknál fogva tisztelettel kérjük a tekintetes megyei bizottságot: miszerint a nagyméltóságú m. kir. igazságügyminiszter úr által annak idejében be­terjesztendő törvényjavaslat, illetőleg annak 20. §-a visz­szavonása tárgyában a mélyen tisztelt képviselőházhoz feliratot benyújtani méltóztassék. Tisztelettel maradván a tek. megyei bizottságnak alá­zatos szolgái a zalamegyei jegyző egylet képviseletében : Illés Lőrinc nemes-apátii körjegyző, egyleti elnök. Kaics József bucsu-szent-lászlói körjegyző egyleti jegyző. Az uj ipar-törvényjavaslat. Iparosaink körében általános óhaj volt az ipartör­vényt tartalmazó 1872. évi VIII. t. c. módosítása. Az iparügyi minisztérium kebelébeu legközelebb készítették ei

Next

/
Oldalképek
Tartalom