Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
VII. Béres Katalin—Kiss Gábor: Csány László kultusza Zala megyében
szobrászra. 27 ) Az ellenvéleményeket ugyancsak igyekezett lesöpörni: „A bíráló bizottság szakismeretét, művészetmegítélését igazán nem befolyásolják ezek a nyomtatott, roppant gyönge magánvélemények" — írta egyik cikkében. 28 Mindenesetre a bizottság nem merte vállalni a döntés felelősségét: Borbély sürgetése ellenére úgy döntöttek, hogy „ezeknél is jobb tervezetet várunk". 29 A kiállított műveket nem díjazták, ellenben hat szobrásznak — közöttük Istóknak — felkínálták, hogy hat hónap alatt készítsenek újabb pályaművet, melyet jeligésen kell beküldeniük. 30 A következő fordulót 1911. február 12-én tartották: a zárt pályázatok közül a zsűri a „Szabadság és munka" jeligéjűre szavazott. A boríték felbontása után ismeretessé vált a szobrász neve is: Istók János. Vele kötötték meg tehát a szerződést, mely szerint legkorábban 1913 június, legkésőbb 1914 októberéig elkészíti a szobrot. A főalakot bronzból, a mellékalakokat elsőrendű kemény haraszti mészkőből, a talapzatot erős fagyálló kőből. Magassága minimum 6 méter legyen. 31 Ahhoz azonban, hogy a még hiányzó 6—7 ezer koronát előteremtsék, újabb gyűjtés vált szükségessé. Csakhogy a közönségnek kezdett elege lenni a véget nem érő adakozásból. Egyre többször találkozni a korabeli sajtóban Borbély elkeseredett írásaival, melyekből kiderül, hogy „ .. . előkelő úri családok, mintegy ötvenen kijelentették, hogy máskor mindig elmennek, de a Csány-szobor javára nem mennek el", 32 hogy a március 15-i szabadságbálon milyen kevesen voltak, mert nem akartak adakozni, 33 hogy az emberek megnyúzásával vádolták meg. 3 '' A pénz pedig igen kellett volna, mert Istók nekilátott a munkának. A Magyar Paizs 1912. november 14-i számában tudósít a szobor készítéséről. A szobrász így beszélt elképzeléseiről: „E munkámon igazán lelkesedéssel dolgozom ... A mellékalakokkal Csánynak kettős minőségét akartam szimbolizálni. A csatába menő honvéd és a népfölkelő a sorozást vezető kormánybiztos, a munkás pedig a közlekedési miniszter működésének a jelképe. Ez utóbbi alakban még az erőteljesen előrenyomuló szociális gondolatot is kifejezésre kívántam juttatni." A mellékalakok mintázása decemberre fejeződött be — így 1913 januárjában Budapestre utazott a szoborbizottság három tagja: Borbély György és Pásztor Imre tanárok, valamint Wapper Ignác kőfaragó, hogy megtekintsék és átvegyék az elkészült alakokat: a kőhengergető munkást, a csatába rohanó zászlóvivőt és az anyjától búcsúzó felkelőt. A műteremben tett látogatás után Borbély lelkesen jelentette a közönségnek: „Illetékes hozzáértőknek az a véleményök, hogy ez a Csány-szobor alighanem egyike lesz a legremekebb szoborműveknek az összes magyarországi szobrok között. . ." 35 27 ld. 18. sz. jegyzet 28 MP 1910. júl. 14. 1. p. 20 MP 1910. júl. 21. 1. p. 30 Uo. :U MP 1911. márc. 30. 3. p, 32 MP 1911. márc. 2. 3. p. :i:1 MP 1911. márc. 23. 1. p 34 MP 1911. dec. 21. 3. p. 35 MP 1913. jan. 30. 3. p.
