Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Degré Alajos: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás.

DEGRÉ ALAJOS PALÓCZI HORVÁTH ÁDÁM ÉS AZ 1819. ÉVI ZALAI TISZTÚJÍTÁS I. Sokat olvashattunk az 1820—1848-as évek zajos megyei követválasztásairól, tisztújításairól, melyeken tömérdek bor és pénz fogyott, és a választásokra begyűjtött bocskoros nemességet a legkülönbözőbb csalárd „hadműveletekre" használták fel. E választásokat a reformkor írói élesen gúnyolták

1

, a múlt század végének irodalma pedig némi nosztalgiával szépítgette őket.

2 A jogász közvéleményben az a nézet terjedt el, hogy ezek a zajos, költséges, etető-itató választások a nemesi vármegye lényegéhez tartoztak, és eredetük a nemesi vármegyék keletkezéséig nyúlik vissza. Ez azonban nem így van. A török háborúk idején még kívánatos volt, hogy a megyegyűléseken kihirdetett felsőbb rendeletekről minél többen tudomást szerezzenek, bírság terhével próbálták kötelezni a nemeseket a közgyűléseken való megjelenésre, de az egy telkes bocskoros nemeseknek elég volt falunként egy vagy két követet küldeni, választásokon pedig ha hangsúlyozták is az egyenlő szavazatok elvét, ezek a bocskorosok csak falunként egy szavazatot adhattak, más megyék pedig hangsúlyozták, a szavazatokat nem annyira számlálni, inkább mérlegelni kell, ami annyit jelentett, hogy a főurak és nagyobb vagyonú birtokos nemesek szavazatát többre értékelték, mint a kisnemesek nagyobb számának kívánságát. A XVIII. században már több megye hangsúlyozta, hogy szavazati jog csak a birtokos nemeseket illeti meg.

3 Ennek következtében a XVIII. században a megyegyűlések kis számú, 20— 30 előkelő nemesnek, táblabírónak és megyei tisztviselőnek összejövetelévé ala*P1. Nagy Ignác: Tisztújítás 1842, Arany János: Elveszett alkotmány (1846), Eötvös József: A falu jegyzője. Pest 1845 stb. -Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán (1854), A kőszívű ember fiai (1869), Degré Alajos: Visszaemlékezéseim. Bp. 1884. I. 35, 37. 1. 3 Tanulmányok a helyi önkormányzat múltjából. Bp. 1970. 42. 1.