Ebergény-Felsőrajk - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 7.

Egeraracsa 7.128. 25

1237: Orocha /ZO i, 12/, 1335: Arachaa /ZO I, 298-9/, 1364: ^emetgywBghfeld alio nomine Aracha /Csánlci III.29./, 1484: Eger alio nomine Aracha /Eszterházy lt. Holub jegyzet/, 1498: Aracha alio nomine Byk /Dl,36.777/.Holub jegyzet/, 1877: Eger-Arácsa /Ortslex/. Az éger fanév ismeretlen eredetű /MTEtSz/. Először erdő-, maSd viznév s ebből településnév. Korai változata az eger alak /Mikos: MNy XXXI, 245/.- Az Aracsa személynév bizonytalan eredetű. Származtatják az ara ősi magyar szóból -csa képzővel /Mikes: XXXI, 252-3/» de az Ara nemzetségnéwel is Németh-HonfKial. 30/ is vonatkozásba hozhatjuk /Lőrinczy Éva: Nyert. 33 sz. t 80./. Névt. II.1. - II. 3. 2. Egeraracsa Zala m. Zalaszentgróti járás. Aracsa a XI-XIII. századokban a zalai vár földje volt. 1019től a zalavári apátság tizedfizető helye volt. 1568-ban a török hódoltság alatt elpusztult. 1715-ben a curialis helyek között szerepel. A szatmári békekötés után népesült be ismét r. kath. vallású magyarokkal. Eger és Aracsa még külön vannak feltüntetve 1851-ben is: Egernek 1828-ban 214 lakosa volt, Aracsányak 185* 3. H. 34: Aracsa D. Egeraracsa U. 25.: Aracsa Fn.: Aracsa. H: ma Egeraracsa. - Ma Egeraracsa egyik része, azonban a Z-ből nem állapitható meg világosan, a hogy a belterülettől és a faluhatár melyik része tartozott Egerhez, illetőleg Aracsához.