Vadász- és Versenylap 43. évfolyam, 1899

1899-01-28 / 5.szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Trainingben levő lovak jegyzéke I Kezdete 1898. évi karácsonyi számunkban.) • 9. Törökbecsei magánidomitó intézet. Idomár : Horváth Károly. .Jockey : Horváth Lajos. Rohonczy Gida ur versenyistállója : Tizennégy lóból áll az a lot, a mely a Törökbecse mellett levő Gyöngyszigeten készül elő a campagnera, bogy Rohonczy Gida ur színeit képviselje a versenyeken. Joggal lehet ezt az istállót (Geist Gáspár uré mellett) a legmagyarabb-nak nevezni, mert ugv az idomár, mint a lovas magyar születésű. Rohonczy Gida ur jó példával jár elöl a belföldi jockey-nevelés terén, mert mint tudjuk a múltból, ha csak valami nagyobb díjra nem pályázott, lovait belföldi lovasok által lovagoltatta. A mi a versenyanyagot illeti, az az egy Abgar kivételével, mind a passionatus sportsman saját tenyésztése, s ha az idősebb lovakkal nem is fog figyelemreméltó sikereket elérni, reményei lehetnek, hogy kétéveseiben némi kárpótlást talál azért a nagy veszteségért, mely kedvencz lovának Esterfinek elvesztésével érte öt. A kétéveseket már a nyár folyamán volt alkalmunk látni s közülük tetszetösek voltak Lstók I Esterfi féltestvére), Adj Isten. My Lady de különösen Hableány féltestvére : Hadfi. Csak kívánni lehet, hogy az önzetlen sportsman elérje fáradozásának gyümölcsét. A lot a következő: 5é p к Estei-lánya Illustrissimus—

Ester 4é p m Abgar Puraitn—

Tug of War 4é p к Etiiska Pandúr—

Epiphanie sga m Árkádia Arcadian—Blaubere 3e p m Tiszagyöngye Arcadian—

Tizianella 3é p к Arkangyalát Arcadian —Coppelia 2e p m Estük Arcadian —

Ester 2é stp m Hadfi Arcadian—

Getroffen 2é sga m Berek Arcadian—

Bertha 2é p li Adj Isten Arcadian—Adrienne 2é p к Ariadne Arcadian -Coppelia 2é sga к My Lady Espoir—

Wild Lady 2é sga к Cleopatra Arcadian—Clairnel

te 2é stp к Boszu Arcadian — Bovvist Tattersall. Budapesten. Külső Kereposi-ut 17. 19, 21 szám. szemben a köz ponti (keleti) pályaudvar leszálló oldalával. Telefon-szám 51—95. Letét- és chepueforgalmi számla az angol-osztrák banknál. A székesfőváros által rendelkezésre bocsájtott vásárjoggal, rendezi 40 holdnyi területen Budapest : országos, heti. luxus és ménlóvásárjait. Árverési vásárformával közvetíti a magánménesek nemes kanczaanyagát. A lóverseny-saisonok alatt egyéves angol telivér csikókra tart árveréseket. Október hó legelején a ro. kir. ménesintézetek eladásra kerülő lovai hasonlóképen árverési uton itt értékesittetnek. A május havi díjlovaglás és ugratáskor hátasok adatnak el. A vásártéri nagy vásárcsarnokba 1000 ló is elhelyezhető, ennélfogva tehát soha az egész év folyamán a vásárok rendszeres megtarthatását semmiféle rossz időjárás nem hátráltathatja. A belterületi : Tattersalii istállókba ismét 000 drb. ló helyezhető el. Ezen istállók a vásártérrel szervi kapcsolatban lévén, a társaság a lovak eladását bizományi közvetítésre bármikor elfogadja. El nem adó lovak istállózás, tartás, esetleg gondoztatással is szintén mindenkor elfogadtatnak ; s általában csak a legjobb minőségű takarmánynemüeknek bőséges adagolása mellett, a főváros hasonló intézményeihez képest a legolcsóbb ártarifákkal képes a közönségnek szolgálni. Telepen iakó állatorvos utján állandó egészségügyi felügyelet. A lógondozók magaviselete felett szigorú ellenőrzés. Lovak jártatása télen a nagy fedett lovardában,(nyáron a '/

a ang. mérföldes ügető és lovagló-pályákon történik. Bárminő felvilágosításokkal készséggel szolgál Cíál Béla társulati titkár. Seb äffer János férfi-tizubó BUDAPEST, IV. ker., Kecskeméti-utcza 1. Ivészit saját műhelyében angol szabású utczai- és salon-öltönyöket, mindennemű sport-costume és breecheseket. magyar gála. magyar és angol liberia-öltönyöket. S ORSZÁGOS LOTEJYESZTES. 856/1899. It/1. sz. Hirdetmény. Egyéves méncsikók vásárlása. Felhivom mindazon tenyésztőket, kiknek birtokában legalább is négy jó származású, erős csontú, szabályos testalkatú, saját nevelésit egyéves méncsikó van s azokat az államnak eladni kívánják, hogy ebbeli szándékukat, a helynek és utolsó postájának, a hol a csikók állanak, valamint a csikók származásának, magasságának, színének és árának pontos megjelölésével a földmivelésügyi m. kir. ministeriumhoz benyújtandó s 5U kros bélyeggel ellátott nyilatkozatban legkésőbb 1899. évi február hó l-ig bejelenteni szíveskedjenek, mivel az ezen határidőn tul érkező bejelentések figyelembe vétetni nem fognak. Budapest, 1899. évi január hó 4-én. 3—3 Földmivelésügyi m. kir. minister. A megyei lótenyésztési bizottságok ujjá szervezéséhez. A megyei lótenyésztési bizottságok ujjá szervezésének becses lapjának ez évi 3. számában felvetetl kérdéséhez szives engedelmével én is hozzá szólnék — természetesen nem polemikus czélzaltal, hanem az ügy iránti meleg érdeklődésemnél fogva s abból az elvből kiindulva, hogy minél több nézet nyilvánítása tisztázza az eszmét. A lótenyésztési bizot súgóknak a társadalmi tényező jellegével kell birniok, nem pedig hatósági jelleggel. Ilyen alap'on létesítették annakidején ezt az intézményt, melyhez az a körülmény adta meg eredetileg az impulzust, hogy az orsz. lótenyésztési kormányzat és a tenyésztő közönség között az összekötő kapocs, a rendszeres. közvetlen érintkezés médiuma hiányzott. E hiány folytán egyrészt a kormány nem szerezhetett a tenyésztők szükségletei felöl oly alapos tudomást, a mint ezt a tenyésztési ügyek vezérlete megkivánta volna, minek folytán a kormány szándékainak érvényesítése és keresztülvitele akadályokba ütközött, másrészt pedig a tenyésztő közönségnek nélkülöznie kellett azt az egységes és czéltudatos vezetést, melyet .joggal várhatott a kormány részéről. A lótenyészbizottmányok tehát arra voltak hivatva eredetileg is, hogy az állami lótenyészintézetek és a tenyésztők között szorosabb összeköttetést létesítsenek, továbbá bogy a tenyésztöközönséget a tenyésztés helyes iránya és czéljára nézve felvilágosítsák s a kisebb tenyésztőnek megfelelő tanácscsal és útbaigazítással szolgáljanak. Ezzel a czélzattal létesítette a kormány a megyei lótenyészbizottmánvokat, melyek a földmivelésügyi m. kir. miniszter urnák a vezetése alatt álló minisztérium 1890 évi működéséről szóló jelentése szerint azokban a megyékben, a melyek gazdasági egyesülettel birnak : ez egyesület kebeléből alakíttattak, — ellenben ott, a hol ilyen egyesület nincs, a megye képviselő testületi által választattak. Országos lótenyésztésünk nagy ujjáteremtöje, Kozma Ferencz, az országos lótenyésztési szolgálatot három külünbözö munkáskörre bizta, melyeknek szolid együttműködése és összehatása van hivatva a legjobb eredményt elérni. E tényezők: I. a vármegye törvényhatósága, 2. a lótenyészbizottmány és 3. a méntelep parancsnoksága. Ez a szervezet jelenieg is fennáll, működik és a lótenyésztésre vonatkozó törvényi és rendeleti intézkedésekben mind nütt alapul szolgál. Ott találjuk képviselve abban a hármas bizottságban, mely a megye állami ménszükséglete fölött tanácskozik, az alispán, a lótenyészbizottmányi elnök és a méntelep parancsnok személyében. Képviselve találjuk továbbá a tenyészménvizsgáló bizottságban a járási főszolgabíró, a lótenyészbizottmányi elnök (helyettese) és a méntelep osztályparancsnoka által. A 1 tenyésztési szolgálatban tehát be vannak töltve a szerepkörök, a mennyiben a kormány rendelkezéseit egyfelől a vármegye törvényhatósága hajtja végre a tenyésztöközönséget illető részében, másfelöl a méntelep személyzete a műszaki munkát illetve. A kormány rendelkezéseinek harmadik végrehajtó tényezőt teremteni tehát fölösleges volna s igy a lótenyészbizottmánynak mint közreműködő harmadik tényezőnek az előbbi kettőtől eltérő feladat jut és pedig a tenyésztőközönség érdekeinele képviselete a vármegye hatóságával és a lótenyésztésügyi kormányzattal szemben. Mivel pedig az érdek képviseleti testület első sorban társadalmi intézmény, s ennélfogva a megyei lótenyészbizottmánynak is társadalmi tényezőnek kell lennie. A vármegye közigazgatási hatóságát a lótenyészbizottmány teendőivel is megterhelni nem volna tanácsos, mivel ezek a hatóságok ugy is fölhalmoznák mindenféle ügykörrel s azonfelül nem kívánhatni, hogy a szakmájában kitűnő alispán vagy főszolgabíró egyszersmind működési kerületének legkiválóbb lótenyésztési szakférfia legyen. Ezeket elörebocsátva, miért lagadnók meg a vármegyei gazdasági egyesületektől J-Jo,^nyésztö közönség érdekeinek képviseletét a végrehajtó halóságokkal szemben? Nem jogosult-e az a gazdasági egyesület, mely működési körének összes mezőgazdasági és állattenyésztési érdekeit képviseli, arra, bogy a mezőgazdasággal szoros összefüggésben levő népies lótenyésztés érdekeit is képviselje? Az a némileg elszomorító körülmér.y. hogy sok megyének még nincsen gazdasági egyesülete, nem alterálja nagy mértékben a dolgot, mert az 1890. évi miniszteri jelentés szerint az ily megyékben a törvényhatósági képviselet jelöli ki a lútenyészbizottmányt. És éppen e körülményből kifolyólag nem volna-e lehetséges, hogy a földmivelésügyi miniszter ur ö nagyméltósága a lótenyész

: bizottmányok ujjá szervezése alkalmával egyúttal a hiányzó megyei gazdasági egyesü-. letek pótlására, illetőleg létesítésére, megadnál az impulzust? Egyik nagyobb kiterjedésű vármegye, melyben a nemzetiségi és a szorult anyagi viszonyok egy rendes gazdasági egyesület fennállását a közönség közönye miatt alig tették lehetővé, olvképen segített a bajon, hogy az 1894. évi XII. t.-cz. végrehajtásánál való közreműködés és a vármegye gazdaközönsége gazdasági érdekeinek előmozdítása és képviselete czéljából müködö szakbizottságul a vármegye gazdasági egyesületét jelölte ki szabályrendeletileg. így azután az 1886. évi XXI. t.-cz. VII. fejezetében foglalt felelősség kiterjesztésével illetőleg fenntartásáyal a vármegyei mezőgazdasági központi bizottság teendőivel a gazdasági egyesület igazgató választmányát, a járási mezőgazdasági bizottságok teendőivel pedig a gazdasági egyesület járási bizottságait bizta meg. Szóval a megye a törvényhatósági szakbizottságokból megcsinálta a gazd. egyesület keretét ; a választmány megvan, lassankint talán a közönséges tagok száma is szaporodni fog. Egyelőre a tagsági dijakból nem telvén a költségekre, a megye ezekhez hozzájárul ; átengedi az 1888. évi VII. t.-c 156. §-a értelmében kezelt pénzbüntetéseket, az ebtartási szabályrendelet alapján befolyó jövedelmek egy részét, és a törvényhatósági bizottság által a szükséghez képest erejéig kivetendő pótadót. A vármegye területén müködö, közszolgálatban álló szakférfiak hivatalból tagjai a szakmájukra tartozó választmánynak. Mindezek után azt tartom, hogy a megyei lótenyészbizottmányok alkotása az eddigi elv szerint történjék és a reorganizáczió csakis