Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-01-07 / 1. szám

Január 7. 1886. Vadász- es Verseny-Lap. 5 ügető lovak ellen, térelőny kikötése nélkül, mindenesetre nagyobb távolságra és pedig sikerrel. Eddig még senki sem fogadta el a franczia velociped-bajuok ajánlatát a fent­emlitett föltétellel. Egyébiránt hosszabb távra, 30000 meierte, kész De Civry térelőny nélkül is bármely ügetővel pályázni. * * * Scuri, a hires egykerekű vasparipás, január 1-én mutatta be először Bécsben művészetét az „Orpheum" helyiségben. * . * * • Két hires angol sculler, Perkins és Lar­gan közt február 4-én a Themzén, 200 font sterling téttel, evező-verseny fog eldöntetni. Bíróul J. B. Horsont választották a London R. C. egyik tagját. * * Két hires franczia bicyclista H. O. Dun­can ós De Civry közt, heves esőzés közben egy match ment véghez busz kilometer tá­volságra Montpellierben. Duncan győzött végre a legérdekesebb küzdelem után fél kerékhoszszal, 39:12 alatt! Az 1885. évi idényben vadászott lovak jegyzéke. A ló neve oo ce > u H •«> ® > ® > — Д В о N GQ Ф Apja Anyja Hol neveltetett ? Iirishman Sickspence Savanyu Mokri Káposztás-Megyeren gróf Esterházy Ferencz lovai Id telivér stpej herélt 3 •A 7é félvér szürke herélt — 1 6é félvér szürke herélt — — 3 Nagy-Mihályon 5é telivér Pej kancza — — В Pápán Gróf Kinsby Eugen lovai: 1 Krátzl Ritter Ъ Pandúr SjMorillo 4|0?borne 5 Nelly 6 Camfort 7 Barren Hill 8 Gold leaf Id telivér Id I félvér félvér telivér félvér félvér telivér félvér pej pej pej te. ete sárga pej sárga herélt herélt mén |mén kancza herélt herélt kancza Sharper Scottisch* Chief Rub-a-dub 10 Tatán. 5 Pápán 3 Pápán 1 Kisbéren 1 Angliában 1 Angliában 2 Írországban TÁRCZA. Sylvesteréji álom. Motto : Álmodtam szépet, gyönyörűt Álmodtam és felébredék ! „Már megint kisért ez a csörgősipkás „ Marius" bohókás újévi álmaival !" Mintha csak hallanám e lapok olvasói­nak eme türelmetlen felkiáltását ! Válaszomat a türelmetlenkedőknek mot­tóm végsoraiban adom : „Hát a boldogságról nekem Még csak álmodni sem szabad ? !" „Eh bien ! hát elolvassuk. — Bolondabb csak nem lesz mint harmadéve, midőn az or­szággyűlés Wahrmann indítványára és Kozma ellenzése daczára fél millióval felemelte az országos lótenyésztés dotatióját ; vagy mint tavaly, midőn az anno 1900-ban tartott rá­kosi lóversenyek mutatták a kisbéri telivér­törzs feloszlatását sürgető „Memorandum­párt" esetleges diadalának épületes követ­kezményeit !" „Hó-hó, uraim ! Ha ilyen jól emlékeznek utolsó két sylvesteréji álmomra, akkor azt is meg fogják engedni, hogy nem is olyan nagyon haszontalan álmok voltak azok. Országos lótenyésztésünknek egy egész millióval javadalmazott „Normal budget"-je ma már tényleg elfogadtatott az országgyű­lés pénzügyi bizottságában, a nélkül hogy a Lipótváros t. képviselője ellene szót emelt volna; a „Memorandum-párt" pedig nem hallatja többé jelszavát : Kisbér autem de­lendnm esse censeo!" Már csak elmondom hát ismét : mit t álmodtam a legutolsó Sylvester-éj alatt, — \ha két izben némileg beütött ; miért ne le­hetnék ezúttal is clairvoyant!" * * * Tiz évi távollét után, — melyet velem Morfeusz istenség távol világrészekben töl­tetett, s mely idő alatt hajlamaim delejtüje által vezetve, Nedjed arabsaitól kezdve Ame­rika versenypályáin és Ausztria telivérte­nyésztésén át a japáni роппуьк hazájáig, az egész világ lótenyésztő vidékeit és intézeteit bejártam, s mindezekkel éppen ugy megis­merkedtem, mint a hogy Európa lótenyész­tését ismerem ; — tiz évi. távollét után tehát végre ismét visszatértem: ma Budapestre. Tiz év hosszú idő, s én ez alatt nem is hallottam semmit Magyarországról. A mint a magyar államvasút perronjá­ról kilépek, szemben velem kissé balfelé óriási néptömeget látok. Számtalan fogat vár egy óriási épület - tömb márvány - kapuja előtt. Mielőtt kérdésre nyílhat aj kam,egy diszes egyenruhájú szolga kezembe nyom egy kis füzetet. Czimlapján csodálkozással a követke­zőket olvasom ; * * „Magyar Tatter sail" 1896 jan. „2-án s a következő napokon rendes nagy „ló-árveréselc. Eladásra kerül кШопЬ&Л) „kisebb tenyésztő 420 lován ki¥fil a „következő ménesek évi felállítása u. m: ,32 ló gr. Festetics Tassilo perdóczi és keszthelyi méneséből. „26 ló gr. Esterházy Miklós tatai mé­neséből. „16 ló gr. Sztáray Antal nagy-mihályi méneséből. »28 ló gróf Károlyi Gyula szénási és debrői méneséből. „18 ló a Vojnics-féle ménesekből. „22 ló gr. Zichy Nándor szt.-miklósi méneséből. ,26 ló a Leidenfroít-féle uj-barsi mé­nesből. „14 ló gróf Szapáry Gyula taskonyi méneséből. „12 ló a Pöschl-féle bálványosi ménes­ből. „8 ló gr. Larich Henrik karwini mé­neséből. „16 ló a gróf Bánffy válaszuti ménesé­ből. „24 lő az el őszállási ménesből. „12 ló gr. Majláth József perbenyiki méneséből. „9 ló Fáy József ecsédi méneséből. „18 ló gr. Wenkheim Rudolf dobozi méneséből. „12 ló Hunkár Sándor szolgagyőri mé­neséből. „21 ló a Jankovics-féle therezováczi ménesből. „14 ló a Lónyay-féle deregnyői mé­nesből. „16 ló gr. Dessewffy Alajos királyteleki méneséből. „20 ló herczeg Thurn-Taxis écskai mé­neséből. „18 ló a gróf Bánffy-féle bonezhidai ménesből. „26 ló Csihás Antal drágszéli méne­séből. „28 ló gróf Andrássy Gyula terebesi méneséből. „14 ló Tisza Kálmán geszti méneséből. „stb. stb. „Mindez árverésre kerülő lovak „bővebb leírása s az árverés feltételei e „füzetben olvashatók." * * * Mi ez ! Hiszen 10 év előtt, mikor én elutaztam hazulról, lézengett ugyan Buda­pesten egy boszú nevű lótenyésztési társu­lat, mely magát „Tattersall'-nak is csúfol­tatta, de az már akkor feloszlófélben volt; alapitó igazgatója, ki minden szakavatottsága és ügyessége melett sem tudta a publicum bizalmát megnyerni, éppen akkor mondott le állásáról, bizományi istálló nem existait — bát csak nem képzelhetem, hogy ez a társulat vergődött most oda, hogy ilyen ár­veréseket tarthasson ? ! Már csak benézek ide, mielőtt még haza hajtatok ! Az intézet nagy kapuja felé tartok, honnan egyszerre nagy zaj között tódúl ki a közönség ; számos ösmerősöm s barátom bajt el mellettem — általános oszlás. — Vége a mai árverésnek. A mint belépek a megürült udvarra, melyet köröskörül diszes istállók kerítenek, egyszerre csak nyakamba borúi egy olyan ember, kinél derekabbat, képesebbet és job­bat keveset hagytam el e hazában 10 év előtt, mikor távoztam. Melczer Gyula borsodi alispán és ló­tenyészbizottmányi elnök. „Istenhozott, te kalandos rosz „Marius"; hát nem vesztél el a kirgizeknél ?!" „Nem én, kedves Gyulám, itthon vagyok megint s jó sorsom hoz össze először is vé­letlenül veled, érkezésem pillanatában. Te is bizonyosan erre az árverésre jöttél be Mis­kolczról." „Én is !? Hja persze, - te csavargó nem tudod, hogy én vagyok most ennek az inté­zetnek a vezérigazgatója, bát már csak itt kell lennem az árverésen. No jöjj be s nézz körül; azt hiszem, megelégszel azzal, mit látni és hallani fogsz." Arra karon fogott és a „Magyar Tat­tersall" minden egyes helyiségét sorra meg­mutatta ; eltartott vagy kétóra hosszat ; oly nagyszerű volt az intézet. Nyolcz óriási udvar, körülvéve istállókkal, kocsiszínekkel és egyéb szolgálati épüle­tekkel. Négy udvar közepén egy-egy nagy nyári lovarda, a hátsó részen pedig egy-egy nagy fedett lovarcla, a másik négy még sokkal nagyobb udvar a legczélszerübben berende­zett kocsikázó-hajtópályát képezi. A legtöbb istálló tömve lóval, kezdve a telivér és vadászlótól, valamint a pompás carrossi értől egészen a közönséges igás-, juk­ker-, fiakker- és omnibusz-lóig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom