Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-06-30 / 26. szám

244 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Áfrilis 21. 1881. Visszapillantások a budapesti májusi lókiáüitásra. Az „ Országos lótenyésztés emelése czéljából alakult társulat" által f. év május havában Budapesten rendezett lókiállitás, minden tekintetben a legsikerültebb látványok közé sorozható; minden lókedvelő s tenyésztő igazi örömét lelte e pompás kiállítás szemlélésében, hol annyi szép és jó lovat egyszerre s együtt láthatott. Az egész kiállítás feletti helyes áttekintést azonban a díjazás alkalmával beállott kedvezőtlen időjárás következtében nem szerezhetett magának ! az ember, legalább nem oly mértékben, mint a walesi herczeg ő kir. fensége látogatása alkalmával, mert ez alkalommal 18 négyes fogat, 12 kétfogatú kocsi s több mint 30 hátas ló » egyezerre vezettetett elő. Lélekemelő látványt képeztek az egytől egyig legkitűnőbb anyagból összeállított s a leghelyesebben vezetett fogatok; az ember valami fényes lovagjátékot, vagy egy ünnepélyes bevonulást vélt látni; ily szemkápráztató látványt nyujtott a mindenesetre nagy ritkaságot képező kifogástalan fogatok sokasága, s különösen a nagyszámú megjelent négyes fogat együttléte; de még nagyobb ritkaságnak tűnt fel a szemlélő szakfértinak, annyi kitűnő kocsist s annyi ügyességet egy helyen összepontositva láthatni; az embernek valóban nehezen esett a választás, s igy könnyen el nem határozhatta magát arra, hogy véleményét kifejezze. — Gróf Zichy Béla szürkéi, gr. Almásy Kálmán sárgái, br. Üchtritz Zsigmond gyönyörű pej fogata, gr. Teleki Géz? feketéi, Dőry Lajos ur vegyes fogatai mindegyike ogy-egy díszpéldányt képezve a maga nemében, egyenlő mértékben kitűnőek voltak. Ezeknek méltó folytatásaként megemliteudők továbbá gr. Almásy Kálmán 2 sötét peje, gr. Festetics Pál 2 peje, gr. Zichy Béla és Majthényi László ur sárgái, Frohner J. ur két fogaraei szürkéje. Kovésbbé kielégitő benyomást tett a hátas lovak előlovaglása, ámbár az anyag minősége ellen kifogás nem tehető (csak is a lovasok nagyobb része ellen); de ugy látszott, mintha a lovak nagyobb része nem részesült volna kellő idomitásban, részint hiányosan nyergelve, még hiányosabban s különféle módon kantározva; a kiállítás ez osztálya az ország minden zugából összesereglett szabad csapat benyomását tette, sok lónál a helyes járás, s magatartás is hiányzott, mert oly lovászfiú lovagolta, kinek fogalma sem volt a lovaglásról. Sokkal czélszerőbb lett volna a hátas lovakat 2—3 osztályban, tanult lovászok által előlovagoltatni, mert igy telette jobb benyomást tettek volna, mint az ide-oda vágtató s a nyeregben ingadozó lovasok. Igen jó gondolat volt Pulay urtól az akadályugratás elrendelése. — A résztvevők elszánt nekilovaglása kissé enyhité az első rosz benyomást, s a walesi berezeg kir. ő fensége személyesen győződhetett meg arról, hogy a merész, bátor lovaglás a magyar lovasnak kiválón jellemző vonása, s hogy Magyarország, némi fáradozás után, képes lehetne ép oly kitűnő jockeyknak az előteremtésére, mint Anglia ; minek következtében feleslegessé válnék annyi pénznek e czélra való fordítása. A hátas lovak csoportjából gr. Teleki Géza, br. Bornemisza Pál, Beuiczky Ádám ur lovai tűntek fel correct idomitásukkal ; ezek helyesen s jó lovasok által is lettek lovagolva, ezenkívül jól fölnyergelve, szabályszerűleg kantározva valának. Összesen 260 drb hátas és kocsis-ló vett részt a kiállításban : ezekből esik 40 drb ló kereskedőkre, a többi tenyésztők által lett kiállítva. A tenyésztők közül Dőry Lajos ur nevelése volt legnagyobb számban 17 darabban képviselve, ámbár e jeles s általában a legjobb hírben álló tenyésztés nem szorul ajánlatra, mégis megemlitendőnek tartjuk, hogy Dőry ur lovaival, kipróbált vetélytársakkal szemben, a május 16-iki ügetőversenynél 5 első dijat nyert. Miután a lókiállitást az ország majdnem összes tenyésztői és lóbarátai megtekintették, talán felesleges e helyen a kiállítást körülményesen leirni; czélom nem is az, de igenis okait keresni ama körülménynek. hogy daczárH a nagyszámú külföldi vevőknek (itt volt 3 olasz társaság, Holub és Trenka elsőrendű prágai lókereskedők, Berg ur boroszlói lókereskedő, több németországi mágnás, nagybirtokos és gyáros) s daczára a kitűnő anyagnak, — a kiállítás a kiállítókra nézve nem a legjobban sikerült, minek okát sokan egyrészt a közviszonyoknak általában kedvezőtlen volta, az egyidejűleg Bécsben lefolyt magas násziinnepélyek, a budapestit megelőzőleg Bécsben és Kaposvárit tartott lókiállitásokban keresik, — szerény nézetem szerint ugy eme, mint minden eddig Pesten tartott kiállítás bukása következő tényben találja magyarázatát. Miután a lovakat a kiállítás megnyitásakor nem szabad azonnal áruba bocsátani, hanem bizonyos határnapon kell azokat árvereztetni, a külföldi vidéki vevő pedig 3—4 napot nem akar időzni Pesten, tehát vesz a Deutschlünder-czégnél. Tény az a körülmény, hogy az eddig Budapesten tartott lókiállitások eyyátaljában csak nevezett lókereskedői czég hasznára s az általa való kizsákmányolására vezettek, sőt biztosan lehet azt is előre jósolni, hogy a budapesti-kiállítások mindaddig nem sikerülnek, mig e czégnek szabad lesz, a kiállítási téren, általa ki nem állított lovakkal megjelenve, a kiállítók lovaival versenyezni. A kiállítónak vasúti s egyéb uti költségei vannak, azonkívül saját embereit kénytelen magával hozni, továbbá köteles minden ló után 10 frt beiratási dij fejében, s az eladási ár 2°/o át is lefizetni. A Deutschländer czég kiállít 20 lovat, melyeket el nem ad, de a mellékistállókban 200 darab díjfizetés alá nem vonható, eladásra szánt lovat tart készletben; vajmi természetes tehát, hogy kipihent, az elővezetésre fölizgatott lovakkal könnyen versenyezhet bármely kiállitóval is. Különben sehol a világon nincs megengedve, hogy a kiállítási helyiségekben, piaezon más, mint kiállított lovak áruitassanak. Czélszerű volna továbbá, ha a társulat igazgatósága minden lókiállitás anyagát a legterjedtebb külföldi lapokban közölné, amenynyiben nem elégséges a lókiállitást s ennek időpontját hirdetni, hanem az ügy érdekében okvetlen szükséges annak közlése is, hogy pl. a budapesti lókiállitás alkalmával 260 kitűnő minőségű ló és 18 korrekten összeállított 4-es fogat volt kiállítva, hogy maga a walesi hg в kir. fensége is, indíttatva érzé magát bevásárlásokat tenni, ily közlések kétségtelenül előnyére válnak az ügynek, a mennyiben vonzerővel birnak a jövőbeli vevőkre. Czélszerűbb lenne a hátas lovak díjazását nem 6—7 éves korától tenni függővé ha10—12-től, a mennyiben sokkal nagyobb érdem idősebb lovat ép egésséges állapotban elővezetni, kiállítani, mint egy б—7 éveset, mely még alig tehetett szolgálatokat és a helyes idomitásra is tekintet fordítandó. Végre említésre méltó a lókiállitás alkalmával az istállóban szigorúan fentartott rend és tisztaság, valamint azoknak úgymint egyáltalában az egész kiállításnak czélszerű, szabatos és jeles berendezése. E tekintetben a legkiválóbb érdem első sorban kétségtelenül a társulat alelnökét Br. Üchtricz Zsigmondot és Pulay K. urakat valamint a társulat összes tisztviselőit illeti meg. Ez urak nemcsak a kiállítókat, s a jelen volt lóbarátokat, hanem a közönséget is, mely a kiállítást meglátogatá, elismerésre kötelezték. Bányafy Frigyes, ménesmester. Visszatekintés a hazai lótenyésztés fejlődésére, különös tekintettel a telivér angol lovak tenyésztésére s versenyekre. Hazánkban az 1848—49-iki események folytán hanyatlásnak indult lótenyésztés a a^gközelebb mult évtizedekben oly gyorsan emelkedett, hogy az országban nevelt lovak nemcsak a belföldi, — kivált a korábban részben Oroszországból szállított katonai szükségletet bőven fedezik, de tetemes kiviteli czikket is képeznek. Tekintsünk vissza hazai lótenyésztésünknek e század első negyedében volt állapotára s fejlesztésére s a régen mult versenymozgalomra, — s vessünk egy búcsúpillantást a régi versenytérre is, mely mint ilyen, maholnap csak az öregebbek kedves emlékében fog élni. Az úrbéri viszonyok rendezése előtt a parlagon hevert nagykiterjedésű közös legelőket nemcsak számos gulya és juhnyáj, de sok urasági és községi ménes is járta. A vadon tenyésztett ménesek anyagát, a török uralomból származott, 150 éven át keleti fajokkal keresztezett belföldi, úgynevezett magyar faj képezvén, lovaink nemcsak alakjukra, de tulajdonságaikra nézve is keleti jelleggel birtak. Hajtott nyak, széles homlokú, tüzes szemű száraz fej, domború szügy, egyenes, rövid derék, magasan hordott fő és fark, rövid izmos szárak, elegendő gyorsasággal párosult kitartás és lankadatlan tüzesség voltak a régi magyar ló kiváló tulajdonai. Az akkori tenyésztők, hogy méneseik vérét felfrisitsék, de főleg azért, hogy nagyobb és izmosabb hámos lovakat neveljenek, hiresb erdélyi ménesekből vásárlott, közvetlenül keletről hozott, és sok helyen akkor divatban volt spanyol eredetű esődöröket alkalmaztak, s meggyőződvén arról : hogy a tenyésztési ellenőrzést kizáró vadtenyésztés mellett, — mely számtalan bajnak okozója vala, — előre haladniok lehetetlen, léptenkint a kézbőli fedezésre mentek át. — E háromféle keresztezéstől származott méneseinknek különböző, nagyjából 3 - félére osztható jellege, t. i. az arabs, spanyol s ezek között álló erdélyi jelleg. Az arabs jellegű ménesek idővel majdnem tiszta telivér arabs ménesekre neveltettek fel. Telivér törzsüknek nagy részét br. Fechtig, Gyoko, br. Brüdern s még néhányan, keleti utazásaik alkalmával, hozták magukkal. Későbben az állam részére is több izben vásároltattak Syriában tenyészlovak. Igy jött be a nemcsak szépségénél, de ivadékainak kitűnő voltánál fogva nagy hirre emelkedett Tajár, El Bedavi, Siglavie, Koheil, Gydran, Fmir Samham s több más kitűnő faj, melyek ivadékai a bábolnai arabsvérű állami ménestelepben most is megvannak. Az akkori arabs ménesek közül gróf Hunyady József ürményi, gr. Festetics keszthelyi, báró Fechtig lengyeltóti, báró Brüdern gyöngyösi, és későbben Csapody Pál ádándi ménese voltak a leghíresebbek. Félvér tenyésztőink megkívántató törzsanyagukat ezektől vették. A spanyol jellegű ménesek közül herczeg Esterházy ozorai ménese volt a legnagyobb, leghíresebb és törzsanyagnak a legkeresetebb. E fajnak feddhetlen alkotása és taglejtése mellett kosorru kicsit, nehéz feje lévén, eme nem szép tulajdonát kivált a Dunántul igen elter j észté. A ménesek nagy többsége, — főleg alföldön, — a régi magyar és erdélyi faj jellegét tartá meg. Gr. Széchenyi István, kit József főhg nádor, az 1822-ik évi országgyűlés alkalmával tett, akkor szokatlan élességű politikai nyilatkozatai miatt, a perbefogatás elkerülése végett, elvtársával Inkey Ferenczczel együtt, ex abrupto néhányévi külföldre való utazásra küldött, — volt az első, ki Angolországban