Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)
II. Forrásközlések - A Nemzeti Számonkérő Különítmény és péti működése
A SZÉKESFEHÉRVÁRI CIGÁNYOK ÖSSZEGYŰJTÉSE 31. Lakatos Angéla (Mici) székesfehérvári túlélő tanúkihallgatási jegyzőkönyve a Székesfehérvári Népügyészségen Székesfehérvár, 1946. szeptember 21. Székesfehérvári Népügyészség 2388/1946. Nü. (1946. szeptember 21.) Népbíróság Székesfehérvár 227/1946. (1946. október 3.) JEGYZŐKÖNYV készült a székesfehérvári népügyészségen a háborús bűntettel gyanúsított Pintér József és társa elleni bűnügyben 1946. évi szeptember hó 21. napján Lakatos Angela (Mici) tanúkénti kihallgatásáról. Jelen vannak alulírottak: Idézésre megjelent Lakatos Angela (cigány néven Mici) közös háztartásban él Lakatos Ferenc lókereskedővel, 37 éves, gyermektelen, a törvényes figyelmeztetés után előadja: 1945 februárjában a székesfehérvári cigánytelepen, ahol magam is lakom, nagyszámú csendőr jelent meg, százan nem voltak, de úgy 30^10 ember lehetett, betereltek bennünket a vajda házába, oda is jöttek utánunk csendőrök, kikutattak bennünket, pénzünket és értékeinket elszedték. Én akkor mindenórás várandós voltam, és görcseim lévén kértem a vajdát, szóljon a csendőröknek, hogy orvost vagy bábát hozzanak. Valamelyik csendőr azt felelte, hogy dögöljek meg, és durván szidtak. Ott voltunk ezután s csendőrök őrizete alatt a vajda házában, amikor megjelent Pintér főispán, kívül az ablaknál állt és halkan beszélgetett a csendőrökkel, illetve a csendőrök parancsnokával. Bár az ablak nyitva volt, azt hogy mit beszéltek, nem hallottam. Mivel akkor már láttuk, hogy a temetőben sírokat ásnak, sejtettük, hogy mivelünk készülnek valami szörnyűséget csinálni, és a vajda könyörgött Pintér főispánnak, hogy ne végezzenek ki bennünket, hanem vigyenek valami táborba munkára, és legyen tekintettel a szoptatós anyákra, a gyerekekre és a csecsemőkre. Azt felelte Pintér, hogy „dögöljetek meg, úgy is agyon lesztek lőve, büdös cigányok”. Mivel akkor már nagyon erősen lőttek az oroszok, Pintér is és a csendőrök is otthagytak bennünket, a csendőrök azonban megparancsolták, hogy ne merjünk sehova elmenni. A csendőröknek is tudniuk kellett, hogy mi lesz velünk, mert a szép fiatal lányoknak mondták, hogy „de kár lesz, hogy meghaltok”. Mi szívesen elmenekültünk volna, de egyrészt az oroszok felé úgy sem engedtek bennünket, másrészt pedig az erős lövöldözés miatt nem volt bátorságos a házból kimenni. 149
