Veszprém vármegye 1696., 1715. és 1720. évi összeírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 17. (Veszprém, 2002)

Fogalomtár

1 garas = 5-6 dénár vagy 3 krajcár krajcár: a XVII. századtól kezdve a legfontosabb váltópénz. A rajnai forint 1/60 része, dénár: a magyar forintnak és a rajnai forintnak is 1/100 része. porta: az állami adó (majd a hadiadó) kivetésének alapegysége. 1336-tól Károly Róbert rendelkezése szerint a jobbágyoknak kapunként kellett fizetni az adót. (A latin szó eredeti jelentése: kapu.) A kapu fogalma akkor még egy egész jobbágytelket takart. 1609-tól kezdve 1 porta 4 jobbágygazdaságból vagy 12 zsellérháztartásból állt. A porta 1696-ban már csak elméleti adóegységet képezett. (Részletesebben lásd a bevezetőben.) pozsonyi méró' (metreta Posoniensis); pozsonyi köböl (cubulus Posoniensis): űrmértékek és egyben területmértékek is. A pozsonyi mérő a XVI. században az országgyűlések helyszínén, Pozsonyban használatos gabonamértékből alakult ki. Miután csaknem megegyezett a bécsi mérő nagyságával, a XVII. század folyamán - törvények és rendeletek által megerősítve - az ország hivatalos mértékévé válhatott, amelynek használatát a közölt három összeírás utasításai is előírták. A tárgyalt korszakban a pozsonyi mérő mint űrmérték 62-62,5 liter nagyságú volt, ami kb. 46,5 kg búzának felelt meg. (A pozsonyi mérő csak gabonamérték volt.) A pozsonyi köböl mint űrmérték gyakorlatilag azonos a pozsonyi mérővel. Csupán az 1715. és 1720. évi összeírások terjesztették el országosan ezt a névváltozatot. (Ugyanakkor említést érdemel, hogy a köbölnek mint űrmértéknek számos, különböző nagyságú, helyi változata létezett, amelyek gabona- és bormértékként is használatosak voltak.) A pozsonyi mérő mint földmérték 1 mérőnyi vetőmaggal bevetett földterületet jelentett. Ez kb. 600-800 bécsi négyszögölnek felelt meg. A pozsonyi mérő - párhuzamosan a gabonamértékként való hivatalos mértékké válásával -a földterület hivatalos számítási egysége is lett. Az 1715. és 1720. évi összeírásokban a dikátorok már a pozsonyi köböl elnevezést használták, amely földmértékként is azonos volt a pozsonyi mérővel. A XVIII. század közepéig az összeírások gyakran éltek e kettős megnevezéssel: pozsonyi köböl vagyis mérő. praedialista/prédiális nemesek (nobilespraediales; praedialistaé): egyházi nemeseknek is nevezik őket, ugyanis egyházi földesurak zászlai alatt katonáskodtak és ezért praediumot kaptak. A praedium ebben az esetben szolgálathoz kötött adománybirtokot jelentett. A praediumon kívül más nemesi birtokuk nem lehetett. Jobbágyaik sem lehettek. Sőt bizonyos, jobbágyi szolgáltatásokhoz hasonló kötelezettségek hárultak rájuk. Birtokukat örökíthették, és adómentességet élveztek. Nem voltak országos nemesek, hanem a prédiális szék biztosított számukra kollektív előjogokat, (vö.: Vecseszék) prédium, puszta (praedium): a török korban többnyire háborús pusztítás következményeként számos település vált elhagyottá, lakatlanná, azaz pusztává. A pusztatelepülés határának kisebb része beolvadt a környező települések határába. Területük többi részét a szomszédos falvak, mezővárosok lakói bérelték a földesúrtól pénzért, illetve naturális szolgáltatásért. A bérleményt leggyakrabban állattartó legelőként vagy szántóként használták. A XVIII. században a telepítések és a majorsági gazdálkodás kiterjesztése miatt csökkent a puszták száma. pusztatelek (déserta sessio) : olyan jobbágytelek, amelyet a jobbágy valamilyen ok miatt elhagyott, nem művelt tovább. A falu többi lakója közösen használhatta a pusztatelket, míg a földesúr nem telepített oda új jobbágyot. Más helységből valók (extraneusok) is bérelhették a pusztatelek határát. szabados (libertinus): a földesúri szolgáltatásoktól való bizonyos mértékű és idejű mentességgel rendelkezők, akik a szabadabb jogállást és a kedvezőbb adózást megegyezés szerinti pénzösszeg fejében nyerték el. Tágabb körben ide sorolhatók a hajdúk, az új telepesek, az inscriptionalisták, a gazdatisztek, a lelkészek, a falu bírája, a taksás jobbágyok, a falusi iparosok, sőt bizonyos értelemben az agilisek is. taksás jobbágy, taksás nem nemes (taxatus ignobilis; non nobilis taxatus) : a földesúri szolgáltatások egy részét, leginkább a robotot, szerződésben megállapított összeggel évente megváltó jobbágy. Szabad költözési joggal bírtak. Egyesek közülük a jobbágytelket bérleti díj ellenében művelték (árendások). Az iparűző jobbágyok termékeikből szolgáltatták a taksát. taksás nemesek (nobiles taxait): taksát (taxa), azaz egyfajta állami és vármegyei adót fizető kisnemesek. Közéjük tartoztak az armális nemesek, a kuriális nemesek, a hódoltságból elmenekült birtoktalanok és