Veszprém vármegye 1696., 1715. és 1720. évi összeírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 17. (Veszprém, 2002)
Fogalomtár
FOGALOMTÁR agilis (agilis): félnemes, nőnemes. Nemes leányát feleségül vevő jobbágy, illetve nem nemes apától és nemes anyától származó gyermek. A feleség, illetve az anya leánynegyed címén örökölt birtoka adómentes nemesi birtok volt. Személyükben pedig korlátozott nemesi jogokat élveztek. armalista nemes (nobiles armales, armalistaé) : a kisnemesség egyik csoportja. A címeres nemeslevél (armális) mellé birtokot nem kaptak. Ezért a jobbágytelken élő armalisták állami és vármegyei adót egyaránt fizetni tartoztak telkük után, amelyet egy összegben is megválthattak (taxa). A kuriális nemesekkel együtt a taksás nemesek csoportját alkotják. beszállásolás, kvártély (condescensio): a török elleni háborúk idején a császári zsoldosokat - laktanyák nem lévén - a falvakban, a jobbágyok házaiban helyezték el. A télire beszállásolt katonáknak a jobbágy köteles volt ellátást biztosíuni, mégpedig az embereknek hajlékot, élemiszert (portio oralis) szolgáltatni, a lovaknak takarmányt (portio equilis) adni. A hadak haladási útvonala mentén fekvő települések különösen megszenvedték a kvártélyozást. diJká tor : az adóösszeírást végző személy. Az országos összeírások alkalmával minden vármegyét más vármegye küldöttei írtak össze. Ezzel azt akarták elérni, hogy az összeírások minél valósabb adatokat tartalmazzanak. (Azonban érdemes megjegyezni, hogy az összeíróktól, akik saját vármegyéjükben földesurak voltak, nem állt távol a valóságosnál kisebb adóalap kimutatásának szándéka, miután a közös rendi érdekekre alapozva bíztak az ő földjeiket összeírok hasonló hozzáállásában.) dikális adó, rovásadó: a kapuadónak - majd a török korban vele eggyéváló hadiadónak (contributio) - a kivetés és a behajtás módjáról nyert elnevezése. A dica szó rovást jelent. A falvakban a bírák rovásbotok segítségével számolták el az adót a jobbágyokkal. A XVI-XVII. században a dica alatt az egy portára kirótt adótételt is értették, (vö.: porta) eltiltott (inbibitus): az 1715. évi összeírásban az iparűzéstől eltiltott kézműveseket jelölték meg ezzel a jelzővel. Eszterházy József és Ferenc földesurak a protestantizmus visszaszorítása érdekében folytatott harcuk során, 1715 elején eltiltották a pápai és a devecseri protestáns mestereket és segédeiket az iparűzéstől és már elkészült termékeik eladásától, míg át nem térnek a katolikus hitre. faizás (sylvae pro foco et aedificiis) : a jobbágyok a középkor óta a falu határában fekvő szabad erdőket osztaüanul bírták, tűzi- és épületfát gyűjthettek saját szükségletükre, és a földesúrral közösen legeltethettek, makkoltathattak is az erdőben. A XVI. századtól kezdve a földesurak igyekeztek korlátozni az erdőhasználatot saját jövedelmük növelése érdekében. Ezután pénz-, termény- vagy munkaszolgáltatást vártak el az erdő haszonvételeiért, illetve eltiltották azoktól jobbágyaikat. A XVIII. század közepétől a majorsági gazdálkodás kiterjesztésével ez a tendencia tovább erősödött. földbér, cenzus (census): a földesúrnak járó olyan pénzszolgáltatás, amelyet a telkes jobbágy és a házzal bíró zsellér az úrbéres földek használata fejében évente 2-5 részletben tartozott megfizetni. Az 1514. évi törvények 1 aranyforintban szabták meg a cenzus összegét, de azt a későbbiekben alapvetően a helyi szokás (usus) alakította. Végül az 1767. évi úrbérrendezés után a jobbágyok és a zsellérek egyaránt évi 1 forintot tartoztak fizetni. Cenzusnak nevezték még az ún. cenzualista jobbágyok által a robot és a terményszolgáltatás megváltásaként a földesúrnak fizetett pénzösszeget is. (vö.: taksái jobbágy) földbér (terragium): eredeti jelentése szerint az úrbéres földek után fizetett földadóval, azaz a cenzussal azonos. A XVIII. században a szabadmenetelű jobbágyoknak a földesúr részére fizetendő „költözési illetékét", majd később a jobbágy végrendelete elismerése fejében a földesúrnak adott „örökösödési illetéket" nevezték terragiumnak. Az 1696. évi összeírásban azonban a jobbágyok által a pusztatelkek tartozékainak használatáért fizetett földbért jelenti. hadnagy (ductor): a XVI-XVII. században a magyar csapatoknál a lovasszázad egyik elöljárója, a kapitány alá rendelt lovashadnagy. (A hadnagy titulus használata széleskörű a korban: a mezővárosokban a bírák segítői, a városokban egy-egy kerület vezetői, nemesi községek bírája stb.)
