Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

gáltatni. A lúdbeszolgáltatást eltörölték, a fél icce vaj helyett viszont 2 iccényit követeltek. Hátrányt jelentett, hogy az úrbérrendezés során a jobbágyok kezén lévő irtásföldeket a földesúr visszaválüiatta, s majorsági birtokához csatolhatta. Az úrbéri tabella adatai azt mutatják, hogy a földesurak az árendás zsellérek letelepítésével a készpénzbevételek növelésére törekedtek. Földjeiket a helybeli és vidéki birtokosoknak egyaránt bérbe adták. Nemesek és jobbágyok egyaránt a bérlők közt szerepeltek. 1782-ben pl. nemes Balogh János évi 40 forintért a káptalantól bérelt a két malom közt egy rétet, s a Kövestetőn egy szérűskertet, melyet testvére elfoglalt, s emiatt Hompasz Jószef Zala vármegyei alszolgabírónak meg kellett inteni. 15 Az 1780-as években készült, s katonai szempontokat érvényesítő II. József-féle első országos népszámlálás (1784-1787) adatai alapján Lovasról is képet rajzolhatunk. A veszprémi káptalan és mások által bírt községben ekkor 81 házban 83 család lakott, ami azt jelenti, hogy egy-egy család átlagosan 4 tagú volt. A népszámlálás idején 9 fő volt távol, s 7 idegen tartózkodott a faluban. Ha a népesség nemek szerinti megoszlását tekintjük, ekkor a nők javára billent a mérleg: 158 férfira 165 nő jutott. A férfiak közül 68 házast, 90 nőtlent számláltak. A jelenlévő 146 férfi közül 18 nemest, 9 parasztot, 7 paraszt és polgár örökösét, 55 zsellért, 1 szabadságolt (obsitos) katonát és 9 egyéb kategóriába tartozót regisztráltak. Az 1-12 éves korú fiúk 36-an, a 13-17 évesek 11-en voltak. A zsellérek túlsúlya jelzi, hogy a paraszti társadalom tagjainak több mint egyharmada kevés ingatlannal bírt, s emiatt kénytelen volt más földbirtokán saját keze munkájával megkeresni kenyerét.

16 A XIX. század első feléből az 1828. évi országos összeírás megbízható képet ad a község adózó lakosságáról. Az összeírást Marczibányi Lajos kiküldött országos összeíró és a mellé rendelt boldogfai Farkas János végezték 1828. július 15-én. Erre az alkalomra összehívták a lovasi földesurakat, közbirtokosokat és a községi elöljáróságot. A földesurak szokás szerint megbízottaikat küldték ki. A veszprémi káptalant Szentgály Mihály uradalmi ügyész és Pamer Pál ispán; a székesfehérvári őrkanonokságot és a magyarországi piarista rendtartományt Balassa Mihály ügyész, a községet Nagy Péter bíró, ifj. Pálfy Pál, Nagy Mihály. Bózsa Márton, Török István esküdtek; a hegyközséget Jankó Péter hegymester és esküdt, Pálfy Ádám és Bocsor János esküdtek képviselték. Az összeírok felmérték a község helyzetét, s azt I. osztályba sorolták: eszerint a községben 5 egész 5/8 nagyságú úrbéri telek volt; egy egész jobbágytelekhez elvileg 18 hold szántóföld, 8 kaszás rét tartozott. Ezt azonban a földesurak nem tudták biztosítani: a 19 egész Vi pozsonyi mérős beltelekhez 118 egész Vi hold szántót, 41 kaszás rétet adtak; kompenzációként viszont elengedték az érte járó kilencedet. A felmérés szilárd birtokviszonyokat jelzett: a községben nem volt elhagyott telek, sem műveletlen föld - kivéve 4 hold vizenyős, hasznavehetetlen területet. 15 MADARÁSZ: i. m. 17. 16 DANYI Dezsö-DÁVID Zoltán (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Bp., 1960. 258-259.