Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Kövesdi László: A szocialista iparosítás társadalmi és gazdasági feltételeinek kialakulása Vas megyében

történeti értékelése sem ad átfogó képet megyénk iparának helyzetéről. Az világosan kimutatható, hogy a megye gyáriparának fejlődése időben egyenetlen, aránytalan és dinamizmusa gyenge volt. Az egyes iparágak bázisai azonban kialakultak és a szocialista iparosítás támaszkodhatott ezekre. Az üzemek nagyobb része a feldolgozó iparban, főleg a könnyűiparban és az élelmiszeriparban működött, de a mezőgazdasági gépgyártásnak is voltak egységei. Nagy vállalat nem volt közöttük, az alkalmazott létszám egyiknél sem érte el az egyezret. Az iparban érdekelt lakosság aránya az országos átlaghoz képest alacsony volt (1949-ben a megye 282 958 lélekszámú össznépességéből 133 288 személy végzett kereső foglalkozást). Az iparban és az építőiparban összesen 22 497-en találtak kereseti lehetőséget. Közülük 6214-en önálló iparosok voltak. A mezőgazdaságban 79 061 keresőt tartottak számon.

1 Az ekkor működő gyáripari egységek épületeikkel, használható technikai apparátusaikkal és az azokban kiművelődött ipari szakértelemmel eredményesen hozzájárulhattak volna az ipari pozíciók erősítéséhez. Megemlítendő az is, hogy megyénk az ipari foglalkoztatottsági arány alapján még nem sorolható 1949-ben az iparilag elmaradottak közé. Ebben az évben az 1000 lakosra jutó ipari keresők száma 81 volt, ezzel az értékkel még a közepesen fejlettekhez sorolható Vas megye.

2 Az elmaradottságot elsősorban az ipari szerkezetben mutathatjuk ki, és abban, hogy a technikai fejlődést hordozó ágazatok egységei nem honosodtak meg. Lényeges az is, hogy az 1930-ban kimutatott értékhez viszonyítva csak eggyel gyarapodott az ipari keresők száma (ekkor 80 volt),

3 ezért a megye az iparilag depressziós területekhez tartozott. Az ötvenes években az ország más területein dinamikusan lezajló iparosításba ez a gyáripar korlátozottan kapcsolódott be, ezért az évtized közepére megyénk már az iparilag elmaradottak közé került alacsony foglalkoztatottsága és strukturális gyengesége miatt, ami súlyos társadalmi gondok forrásává vált. Az ötvenes évek gazdasági eseményei tehát meghatározóak a megye társadalmi és gazdasági viszonyainak alakulásában, ezért leírásuk és elemzésük nélkülözhetetlen a későbbi történések értékeléséhez is. A megye ipari viszonyai elemzésében a következő vizsgálati szempontok szolgálhatnak irányadóul: 1. Miért nem hasznosulhatott kellőképpen a már meglévő ipari bázis? 2. Miért nem gyorsulhatott fel a megye iparának fejlődése, annak ellenére, hogy a fejlődését korlátozó korábbi társadalmi korlátok ledőltek? 3. A helyi társadalmi, politikai és gazdasági szervezetek milyen erőfeszítéseket tettek az iparosítás meggyorsítása érdekében? A korszak időhatárainak és csomópontjainak meghatározása is problematikus feladat. A feldolgozások általában az 1948-as év eseményeit tekintik a kiindulópontnak, mert az államosítás és az iparirányítás központi szervezetének létrehozása megváltoztatta a megye iparának működési formáit és bővítette lehetőségeit. A lezáró korszakhatárt az 1959-es év eseményei képezhetik, mert az MSZMP új stílusú gazdaságpolitikájának hatásai ekkorra erősödtek meg és következtében kialakulhatott a megye gyorsabb iparosításának koncepciója. A történeti irodalom általában egy szakaszba sorolja az 1948-tól 332