Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Lasics Judit: A Bach-kor iskolapolitikájának hatása a szombathelyi népoktatásra

minisztérium volt illetékes Thun Leó miniszter vezetése alatt. A miniszter egyik első intézkedése az voit, hogy a még Mária Terézia által felállított tankerületi rendszert megszüntette az országban. 1849. november 25-én gróf Cziráky János pozsonyi kerületi főbiztos már körlevélben értesítette a kerületébe tartozó kormánybiztosokat, köztük Tóth Bálint Vas megyei kormánybiztost is: „.. .az eddigi tanodái főigazgatók hivataloskodása ezentúl az ország minden egyes polgári kerületeihez kinevezendő oskolafelügyelőkre (Schulinspectore) bízatott, és az eddigi tanodái kerületek feloszlatnak. A pozsonyi polgári kerület ideiglenes iskolafelügyelőjéül főtisztelendő Heiller Károly pozsonyi kanonok és városi lelkész úr neveztetett ki".

6 A „Magyarhoni koronaországban az oktatási ügy ideiglenes létszeresítésének alapjai" címet viselő, 14 §-ból álló rendelkezés amellett, hogy pozitív vonásokat is tartalmazott (állami felügyelet, az anyanyelvi oktatás lehetősége a nemzetiségi területeken) a nemzeti érzés csökkentésére irányult (politikailag „megbízható" iskolafelügyelők kinevezése, politikai igazgatási ellenőrzés).

6 Már a katonai és polgári igazgatás szétválasztása előtt megtörtént Vas megyének a soproni kerületbe sorolása, majd a szétválasztástól 1853. április 30-ig a soproni kerületi kormányzathoz, s a helytartóság decentralizálásával a soproni helytartósági osztályhoz tartozott. A kerületi főbiztos (majd 1851-től kerületi kormányzat főispánnal) mellett létrehozott kerületi tanhatóságok 1850-1854 között működtek. A soproni kerület katolikus iskola-főfeíügyelője Hauer miniszteri biztos javaslatára Sterne Ferdinánd apát lett. Mivel a protestáns és zsidó iskolák feletti állami felügyelet a soproni kerületben nem lépett életbe, így tulajdonképpen itt a tanhatóság megalakulásáról nem is beszélhetünk.

7 A helytartóság decentralizálásával az iskolaügyek közvetlenül a helytartósági osztályok hatáskörébe kerültek, s más közigazgatási, általános ügyekkel együtt intézték. Az igazgatás felsőbb szerveinek ezen átszervezése a megyei hatóságok hatáskörét nem változtatta. Helyi (járási, városi) vonatkozásban a politikai hatóságoknak kellett az iskolai ügyek terén az érvényes jogszabályokat betartatni, személyi ügyeket az illetékes állami tanhatósághoz, politikai hatósághoz vagy egyházi szervhez továbbítani. Az egyháznak tett jelentős engedmények mellett az iskolafelügyelet vonatkozásában is visszalépést jelentett az 1855-ben, a császár és a pápa között megkötött konkordátum. Az egyezmény 8. cikkelye így szól: „A katolikusok számára rendelt népiskolák összes tanítói egyházi felügyelet alatt állnak. Az egyházmegye iskolafőfelügyelőjét a püspök által javasolt férfiak közül őfelsége nevezi ki. Abban az esetben, ha az említett iskolákban a vallásoktatásról nem gondoskodnak kellőképpen, a püspöknek jogában áll egy papot kijelölni, hogy a tanulóknak a hit alapjait megtanítsa."

8 Valójában arról van szó tehát, hogy a kinevezésekről egyértelműen az egyházi hatóságok döntenek.

9 A Bach-korszakban hozott legjelentősebb iskolaügyi rendelkezések németesítő törekvésük és klerikális szellemük mellett polgárias igényeket kielégítő oktatási rend irányába fejlesztették a magyar oktatásügyet, mind a szervezet, mind a tananyag tekintetében.

10 A népiskolák szerkezetéről (alsóelemi, felsőelemi, ezek fokozatai) még a re238