Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Vörös Antal: Az őrségi gazdálkodás az úrbérrendezéstől a XX. század elejéig
VÖRÖS ANTAL Az őrségi gazdálkodás az úrbérrendezéstől a XX. század elejéig Hajdan volt őrségi eleink a tudomány támogató erejét nélkülözve, kezdetleges technikai eszközökkel igyekeztek pótolni a létért való küzdelemben azt, amit a természet szűkösen nyújtott ezeken a tájakon. Annak a gazdálkodási rendszernek a történelmi előzményei, amely az egyénien gazdálkodó őrségi falvakban ma is megfigyelhető, és az évszázadok során összegyűlt tapasztalatok egész sorát őrzi, az utolsó kétszáz esztendőről nagyobb számban ránk maradt írásos emlékek alapján már megközelítő pontossággal rajzolhatok meg. Ismeretes, hogy a bécsi udvarban 1767-ben a parasztság állami adófizető képességének a biztosítása érdekében elrendelték a jobbágyok telki állományának, földjeinek a számbavételét és ennek alapján a földesurak részére fizetendő szolgáltatások pontos meghatározását, illetve mindezeknek az urbáriumokban történő írásos rögzítését. Ezzel igyekeztek korlátot szabni a majorságokat kiépítő, majorsági gazdálkodásra áttérő földesurak mértéktelen robotköveteléseinek. A földesuraknak e kíméletlen jobbágyrobotoltató törekvései az 1 760-as években Vas megyében különösen megerősödtek és az agyonsanyargatott vasi parasztság az úrbérrendezést megelőző esztendőben egyre több faluban tagadott meg mindenféle földesúri szolgáltatást, nyílt harcban fordulva az uraságok tisztjei, hajdújai és a megyei karhatalom ellen. Főként a vasi mozgalmak szolgáltatták Bécs számára az ürügyet ahhoz, hogy az államhatalom belenyúljon a jobbágy-földesúri viszony bonyolult, gyakran falvak és földesurak szerint változó szövevényébe és az úrbérrendezéssel az egész országra kiterjedően, egységesen szabályozza. Az úrbérrendezési munkálatok során számos körülmény mellett az egyes vármegyék talaj- és természeti viszonyait, továbbá a divatozó gazdálkodási rendszereket is figyelembe vették egy jobbágytelek nagyságának a meghatározásánál. A talaj minőségének az elbírálására öt osztályt állítottak fel, az elsőbe a legjobb az utolsóba a legrosszabb határú falvakat sorolván. Az egyes osztályok között többnyire mindig két holddal növelték a telki állományhoz tartozó szántók nagyságát. Legtöbb megyében azonban csak négy, vagy három osztályt állítottak fel a minőségi besorolásra. Ez utóbbiak közé tartozott Vas megye is, ahol az első osztályúnak mondott határokban 1 8, a másodikban 20, a harmadikban pedig 22 holdban állapították meg egy egész telekhez tartozó szántó nagyságát, egy holdat 1200 négyszögöllel számolva. Ehhez járult még a belsőség számára biztosított egy 217