Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Feiszt György: Szombathely mezőváros pénzügyigazgatása a XVII—XVIII. században

hozzá tiltakozásul. Ez a határozat jegyzőkönyvbe került, de, hogy a vitás ügy miként rendeződött

1 azt már nem rögzítették.

12 A 18. sz. elejéig a város gazdasági ügyvitelét a bíró intézte. Nála volt a város pecsétje és ő őrizte a város pénzét is. Természetszerűleg a város adójövedelmeinek kezelésével is a bíró foglalkozott. „Aki az adót - mindenféle szedést - a kivetéstől nyolc nap alatt meg nem fizeti, a bíró megfoghassa és kétannyit vehessen rajta. '^

3 így határozott a város 1610-ben tartott gyűlése, de a valóságban a pénzszedés nem ment ilyen egyszerűen. Mint minden mezővárost, Szombathelyt is kétféle adó terhelte. 1. „külső adók", ide soroljuk az állami adókat, valamint a cenzus címen szedett földesúri járadékokat.

14 2. „belső adók" melyen a város által, polgáraira kivetett adókat értjük. A kétféle adó, kétféle behajtást követelt. A város „saját adóját" Szent György és Szent Mihály napokon szedte.

15 Ennek az adónak nem voltak pénzszedői, a statútum ugyanis úgy rendelkezett, hogy aki az ünnepek után legkésőbb három nappala pénzt nem viszi a bíró házához az duplán fizet.

16 Adózni az köteles - mondja tovább a statútum - aki a városban örökséget bír. A statútum szóhasználata kissé megtévesztő. A Szent György és Szent Mihály napokon szedett „saját adó" ugyanis nem más mint a földesúri cenzus összegének házakra vetített, két részletben szedett összege, ahogy azt a 18. sz-ból fennmaradt cenzuslajstromok bizonyítják.

17 Az állami adók kivetéséről valamint behajtásáról a 17. sz-ban alig tudunk valamit. Némi támpontot adhat a perceptori hivatal rendszeresítésekor készült első lajstromok egyike, amelyből az derül ki, hogy a militaris cassa négy pénzbeszedőt foglalkoztatott.

18 A számadás szerint az 1715-1 6-os esztendő adóterheit „két lajstromra osztották" vagyis megfelezték. Mindkét lajstrom összegeit három-három alkalommal szedték és egy negyedik ún. behajtást is végeztek a restanciában maradtaknál.

19 A cassa domestica, a házipénztár bevételi rovatainak áttanulmányozásából az derül ki, hogy a város kiadásait a jövedelmek: gazdapénzek, malombérletek, boltárendák, gyertya- és sóárendák, bérbeadott földek haszna, a piacpénz és a különböző büntetés és bírságpénzek fedezni tudták.

20 Ritka eset volt, amikor egy nagyobb költséget az egész városra egyetemlegesen vetettek ki. Ez történt például 1 636-ban, amikor a győri püspöktől régi privilégiuma megújítását kérte a város. Ennek költségeit arányosan elosztva behajtották a polgárokon, olyan formában, hogy aki nem tudott fizetni attól az adószedők azonos értékű zálogtárgyat vettek el.

21 Vagy 1666-ban a püspökkel folyó perben már többször kellett az esztergomi érsek előtt a városnak megjelenni, ez oly sok pénzbe került, hogy fertályonként 25 pénzt kellett kivetni.

22 Az 1 658-as városi jegyzőkönyvben felsorolták a bíró által ellenőrzésre előterjesztett pénzbevételi elszámolásokat, mészárszékek, boltbérletek, pékjövedelmek, gyertyaárulás, sóárenda, városmalom.

23 Feltűnő, hogy a felsorolásban nem szerepel, a gazdapénz, vagy ahogy később németesen nevezték a purger taxa. A letelepedni szándékozó polgároktól szedett pénz összege az egész 1 7. sz-ben 3 forintot tett ki, és a polgárjogot nyert egyénnek, ha azonnal nem tudott fizetni a következő újévig fizetési haladékot adtak.

24 Részben az infláció, de főként a saját részesedés miatt a ma126