Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Nádasdy Lajos: A falusi és mezővárosi kézműipar Vas megyében a 46-10. században

tik. Ez az évszázad az, amikor egészen kicsire zsugorodott az országnak az ä területe, ahol nyugodt életkörülmények között folyhatott a mindennapi élet, ahol békésen folyhatott a termelés mind mezőgazdasági, mind pedig ipari téren. Ekkor omlott össze szinte atomjaina Hunyadi Mátyás gazdaságilag, katonailag, politikailag hatalmas és kulturálisan is magas szinten álló magyar birodalma. Ekkor legnagyobbak a veszteségek emberiben és anyagban, úgy gazdasági, mint ipari és kulturális területen, az anyagi és szellemi alkotások különböző ágazataiban, amelyekről ma már csak hírből van tudomásunk, vagy amelyeket csak maradványaikban s romjaikban mondhatunk a magunkénak s netán még romjaikban szemlélhetünk. Természetes, hogy mindebben osztozott Vas megye is, lakosságával együtt. De egyike volt azoknak a kicsire zsugorodott területeknek, ahol ha a hadseregek elvonulása után felpepzselt falvaknak romjai maradtak is vissza, az élni akarás újra épített, alkotott, magot vetett, gyümölcsfát ültetett, állatokat szaporított. A» élni akarás, az élet győzött a pusztulás, az elmúlás felett. Ez volt a helyzet a kézműipar területén is. Az adatok a 16. századból a kézműipar területéről nagyon gyérek. A fentebb elmondottak után ez lényegében érthető is. Bácskai Vera kutatásainak közzétett eredményei szerint 1491-1526. évek időszakában Vas-Sopron vármegyék tájegységében: Babot, Csepreg, Ikervár, Keresztúr, Léka, Ruszt lakossága között az iparnak a százalékos megoszlása a következő számszerű adatokat mutatja: az iparágak száma átlagosan 7; - iparosok és kereskedők 20,4; vasipar 13,5; - szövő ipar 15,5; - bőripat -; - faipar 7,3; élelmiszeripar 17,8; - ruházati ipát 34,7; - építőipar 6,3; kereskedők 6,3. - A lakosság lélekszámáról nem közöl közelebbi adatokat.

1 Szűcs Jenő, aki a sárvár--kapuvár-lékai uradalmak 1518-19. évi urbáriumaiban vizsgálta a kézműipar mibenlétét, Sátvárott egy Máté nevezetű szabót említ; Hegyfalun 1492-ben négy, Megyeren ekkor ugyancsak négy, ölbcwi pedig két iparost. Ikerváron 1520 körül 43 jobbágy közül 13-an voltak iparosok, azaz a lakosságból 30,2% foglalkozott iparűzéssel, kik között két takács volt. Az Ikervár környéki falvakban egy-két iparos volt található: Nyőgéren, Gsényében, Sárban s a távolabb fekvő Semjénben 6; a messzibb Hegyfalun 6, Családon 11 kézműiparos dolgozott. Iparág szerint említ 38 varga, 28 szabó, 28 kovács, 20 mészáros, 18 takács és 24 molnár kézművesiparost, Családon 4 posztónyíró és egy csapó működik. A három uradalom területén szép számú iparos foglalkozik szövőiparral, így 18 takács, 7 posztónyíró és ; posztócsapó. A Kanizsay család e három uradalmának területén lévő öt mezővárosban összesen 87 iparos élt, a lakosságnak kb. 18%-a! Ezeken kívül az összbirtokhoz tartozó 46 faluban 110 iparos dolgozott, azaz a jobbágyságnak 12%-a volt ipar űző. Szakiparosok között említ 2 lakatost, 2 csiszárt, 6 bognárt, 9 kádárt, 1-1 asztalost s esztergályost, 2 tímárt, 4 szűcsöt, 2 fazekast, 1-1 ácsot, gerencsért, cserepest, 2 kőfaragót ós egyéb jelzővel még öt mestert. Lékán a vár alatt fűrésztelep működött, bent a falu területén 3, & a környéken még 2 másik „Fyryzmesther" dolgozott. Említést tesz arról is, hogy egy 1522-es számadás szerint, sótonyi ácsok dolgoztaik az uradalomban, s a provizor Asszonyfalván vásárolt hordót.

2 Az a tény, hogy a Kanizsay család birtokain huszonkét fajta iparágban dolgozó kézműiparosok felsorolását olvassuk, azt jelenti, hogy a Vas megyei mezővárosokban és falvakban egy nagyon korai időszakban az ipar fejlődésének útján a kézműves szakipar jelen van, éspedig olyan iparágakban is, amelyekben fokozott mértékű szakmai tudásra van szükség. És végeredményében az ipar termelőerőinek nem csupán számbqli gyarapodásában mutatkozik meg annak fejlődési foka s minősége, hanem fokozott mértékben abban is, hogy a kézművesség hányféle iparágban folytat termelést. A szakipar már minőségi továbbfejlődés, és a dolgozó, a munkát végző ember képességeinek, s tudásának magasabb szintre emelkedése az alkotásban. A barkácsszint ügyességétől, a 93