Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Sill Ferenc: Vasvát településtörténetének vázlata a 18. századig

Vasvár településtörténetének vázlata a 18. századig SILL FERENC Vas megye középkori székhelyének topográfiáját nem könnyű feladat rekonstruálni. Azt gondolhatnánk, hogy a vasvári káptalan jelenléte, hiteleshelyi tevékenysége, a birtokadományozások, a határjárások Árpád-kortól kezdődően megmaradt oklevelei, egyéb okiratok bősége kellő támpontot adnak Vasvár településrendjének felvázolásához. Sajnos, ez nem így van. Az egykori határjelek java része eltűnt, több földrajzi helynév feledésbei merült, így az okleveleket kiértékelni sem könnyű. A valóságot jobban megközelítő út lenne az ásatások által feltárt emlékek feltérképezése. Átfogó ásatások azonban Vasvár területén nem voltak. Azzal is számolnunk kell, hogy a középkori település több meghatározóan fontos emléke nyomtalanul eltűnt. A romos épületeket, az erődített település maradványait a város terjeszkedése, pusztulása, majd újjáépítése idején másodlagosan felhasználták. Fontos szempont mégis, hogy hányatott sorsa ellenére Vasvárnak kontinuitása van. Ezért a jcégi térképek, az ott feltüntetett épületek, vagy azok romjaira utaló jelek segítik pontosítani az írott emlékekben felmerülő utcák, városkapuk, épületek földrajzi helyét. Ha Vas megye központjáról a középkor századaiból nem is maradtak fenn rajzok, városképet megörökítő metszetek, a későbbi korban készült térképek és az okleveles adatok összevetéséből a valóságot megközelítő topográfiát készíthetünk. Az így kialakult kép segíti és ösztönzi a további kutatást. Éppen ezek a szempontok motiválták az összegyűjtött adatok közrebocsátását. Vasvár a bonfoglalás korában Nem feladatunk, hogy Vasvár honfoglalás előtti településhelyét és az itt megtelepülő népek történelmét vizsgáljuk. Csupán azokat a földrajzi adottságokat foglaljuk össze, amelyek előmozdították az ember megtelepedését ebben a térségben. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmei, azokra a jelentős, bár kellőképpen még fel nem tárt emlékekre, amelyek nemcsak a különböző emberi csoportok jelenlétét, hanem a településnek hadászati jelentőségét is igazolják. Vasvár a Rába árterületéből kiemelkedő Hegyhát szélén fekszik. É-ról tágas síkság, a Gsörnöc (Herpenyő) és a Rába árterülete van, K-ről, D-ről és Ny-ról völgyekkel osztott dombok egy kiemelkedő teraszt zárnak körül. Ez a magaslat ősidők óta alkalmas helynek bizonyult az ember megtelepedésére. Ma is ott van a helység ősi magva, ahol a kőkorszaktól kezdődően számolhatunk az ember jelenlétével.

1 A régészeti emlékek közül legjelentősebb az a földsánc, amely Vasvár mellett a völgyre könyöklő egyik dombtól majdnem egyenesen D felé, a Sárvíz moosárterületéig húzódik. Mesterséges védősánc ez, amely a Ny felől várható ellenséges behatolást volt hivatva meggátolni.

2 Napjainkban „Római sánc" néven emlegetik, a középkori oklevelekben „fossatum magnum". E tanulmányban is közölt 1790-ből való, Ferdinandus Langh által készített térképen „Magnum Vallatum", amelyen egy eredeti át5