Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Horváth Ferenc: Szombathely város fejlődése a dualizmus korában"!
A terv kialakulásának szükségszerűségét és egyben lehetőségét elsősorban az a tény teremtette meg, hogy 1885-ben, illetve 1886. január i-től fogva a két erősen falusias jellegű települést, Öperintet és Szentmártont közigazgatásilag Szombathely városához csatolták. Ez nemcsaik számos közigazgatási, jogi, gazdasági és társadalmi problémát okozott, hanem mindezek folytán egy teljesen új városfejlesztési perspektívát vetett fel, és tett szükségszerűen megoldandóvá. E tények mellett hangsúlyozni szeretnék egy körülményt is, amely a helytörténetkutatás köztudatában eddig nem elég világos. Az eddigi kutatások és irodalom e városfejlesztési és -tervezési kérdések kiinduló pontjának és fő irányzójának, mozgatójának az 1885-ben megalakult szépítő egyesületet jelölik meg. Nem vitatkozva azzal a megállapítással, hogy a kivitelezésben a szépítő egyesületnek is jelentős szerepe volt, szeretnék utalni arra, hogy a városfejlesztés alapkoncepciód, gazdasági és társadalmi alapkérdései nem belőle és nem tőle indultak ki. Az 1890-es évek nagy városfejlesztési koncepciói annak a néhány szombathelyi, vagy onnan elszármazott kiválóságnak, mérnöknek és közgazdásznak elképzeléseit voltak, akik közé tartoztak egyrészt Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter és Hollán Ernő államtitkár, másrészt a már 1880 óta városi tanácsnokként működő Éhen Gyula, a későbbi polgármester, s néhány kiváló támogatója mint a Gothard testvérek. Érdemük az, hogy Szombathely fejlődését nem megyei, hanem a korai kapitalizmus országos viszonyaihoz hasonlítva tették mérlegre, s a fejlődés alapvető gazdasági tényezőit magas országos funkciójúiknál fogva biztosították. Biztosították ezt egyrészt felső állami támogatással, másrészt azzal a ténnyel, hogy a Vas megyei legfelsőbb arisztokráciát (Batthyányak) megnyerték a terveknek, s őket azok megvalósításában anyagilag is érdekeltté tették. Csak így volt reális és lehetséges az a méretű fejlődés, amelyre a legszebb tervek és a legnagyobb jószándék mellett is képtelen lett volna a különben tőkeszegény kisváros. Aligha tévedünk akikor, ha az egész fejlődés kovácsát Éhen Gyula személyében keressük, nemcsak képzettsége, szakirodalmi munkássága miatt, hanem azért is, mert a város közgyűlési jegyzőkönyveinek tanúsága szerint a polgármesterségét megelőző 15 évben városi tanácsnokként úgyszólván minden jelentős javaslat kidolgozásának hátterében ott állt mint sugalmazó. Ez a mintegy 20 évnyi közszolgálat, s annak minden megnyilvánulása ugyan még vizsgálatot kíván, elemzést és részletes feltárást, a következtetés mégsem mondható elhamarkodottnak. Ezt elsősorban 6 évi polgármesteri tevékenysége bizonyítja, amely alatt ugyan meglehetősein önkényesen, de csodálatos szervezettséggel ós bátorsággal oldotta meg - sokszor talán vitatható, és a város anyagi erejét meghaladó - elgondolásait. Ez a koncepció, s ugyanakkor a tőkefelhalmozás, no meg a megfelelő nagyvonalú és nagy tehetségű műszaki szakemberek felkutatása és munkába állítása hozták meg együttesen azt a fejlődési periódust, melyet korabeli és későbbi polgári szakírók Szombathely „amerikai méretű" fejlődésének könyveltek el. A második városrendezési terv a Gyöngyös patak és a vasút, valamint a Pqrint patak és a kálvária közötti rész parcellázásával, hidak építésével 1890-ben indult meg, s tulajdonképpen az 1910-es évekig tartott. A varos a rendkívüli feladatok megoldására utcarendezési bizottságot hozott létre 1893-iban, amely BM jóváhagyásával végezte munkáját. Hogy az utcanyitási és -rendezési társulat a maga elé tűzött célt, az utcafej lesztést megvalósíthassa, felhatalmazta a képviselő-testület, miszerint felhasználhatják: ,,a) mindazon önkéntes hozzájárulási összegeket, melyek az utcanyitási és rendezési alap javára az érdekejt telektulajdonosok javára által kiadott vagy önként kiadandó kötelezvényekben foglaltatnak; b) mindazon összegeket, melyek a városi képviselőtestület 40/892. sz. határozatával az érdekeltség egy részének terhére a haszon arányában már megállapítva vannak, vagy később megállapíttatni fognak; c) mindazon te168
