Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Horváth Ferenc: Szombathely város fejlődése a dualizmus korában"!
Szombathely város fejlődése a dualizmus korában HORVÁTH FERENC A Vasi Szemlében Szombathely harmadik városrendezési terve címmel (1969. 4., és 1970. 1. sz.) már részletesen megírtam Szombathely dualizmuskori városfejlődésének első két városrendezési történetét, az azzal járó problémák megoldását és kivitelezését. Ha röviden is, mégis szükségesnek tartottam ennek rövid összefoglalóját bevezetőként közölni, mivel ezek ismerete nélkül aligha lenne minden megérthető, ami e téren a dualizmus korában történt. Szükségesnek tartottam, ha vázlatosan is, hogy utaljak azokra az erőfeszítésekre, amelyekkel Éhen Gyula vezetésével - a kapitalista társadalom tulajdonjogi gátjai ellenére - a város képviselő-testülete sokszor jogi és pénzügyi szabályokat áthágva a városfejlesztést kiharcolták, és végeredményben megteremtették a mai Szombathely városi alapjait. Szombathely, az oppidum, a mezőváros, a jobbágytelepülés a ma városnak nevezett és értelmezett település színvonalát a 19. század közepéig gazdasági és társadalmi viszonyainál fogva nem érhette el. A gidres-gödrös, a régi öt utcát képező városmagon kívül semmi jel nem utalt arra, hogy a település kialakulásában bármi elgondoltság, tervszerűség, építészeti meghatározottság volna. A városi polgárság gazdasági viszonyai, tőkéje, az építkezések volumene alig haladt túl az öt utcányi város némileg újszerű beépítésén, amelyben az újszerűséget a 19. század közepéig mindössze a vályogházakat felváltó zártsorú, téglából vagy kőből épült, immár cserépfedésű lakóházak építése jelentette. A 18. század végére, s a 19. század elején nyíltak meg a régi szűk városfalak, amelyek mögül és közül először északi és déli irányba tört ki a város, a hajdani Űj utca (mai Petőfi Sándor utca) és a Hosszú utca (mai Thököly utca) megnyitásával. 1860-ig mindkét utca foghíjasán, falusiasán kiépített, gazdasági udvarokkal és pajtákkal megtoldott településsor volt, ami tovább növelte a település meglehetősen falusias jellegét. A városias fejlődés jeleinek első kísérlete, mégpedig átgondolt és tervszerű kísérlete egyidős Szombathelyen a vasút megindulásával. A város vezetősége 1864-ben szépítészeti bizottmányt hozott hétre a városrendezés és -fejlesztés céljából Horváth Mihály ügyvéd vezetésével. 1 Először lejtmérési munkáikat végeztek, 2 majd kijelölték a városfejlesztés határait. Ez a vasútállomás vonala, a Rohonci út, délről a kenderes kertig húzódó vonal volt, nyugati irányban pedig a kálváriáig terjedt. 3 A városrendezés és várost ej lesztés első terve főnben konkretizálódott és kezdődött meg Szőkefölde parcellázásával, amely alatt a mai Rákóczi Ferenc utca, Zrínyi Ilona utca, Aréna utca vonalát kell értenünk mint határokat/' Nagy nehézségeket okozott a magántulajdonba eső területek kisajátítása, végül is, még ugyanebben az évben az első városrendezési és fejlesztési terv befejeződött, és közel öt év alatt a terület be is épült. A gazdasági és társadalmi fejlődések során általában kevés a véletlen, az egyes fejlődési szakaszok törvényszerűen kapcsolódnak a valóság reális kérdéseihez. Ez a megállapítás érvényes Szombathely város második, az elsőnél sokkal nagyobb arányú rendezési tervére is, amely már az 1885-1890 közötti, akkor adott város teljes területére kiterjedt. i«7
