Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi káptalan hiteleshelyi tevékenysége

A vasvár-szombathelyi káptalan hiteleshelyi tevékenysége SILL FERENC A szombathelyi püspökség 1777. évi megállapítása előtt a vasvár-szombathelyi székeskáptalan Szent Mihályról elnevezett társaskáptalan volt. Keletkezésének pontos idejét nem ismerjük. Országunkban a közösségben élő és szabályokat, vagyis kánonokat követő papi társulások (capituli) az egyházi szervezet fokozatos kiépülésével jöttek létre. A nyugati kereszténységben akkor már kialakult szervezeti formák alapján, így főleg Szent Chrodegang regulájának hatására, általában a megyéspüspök gondoskodó felügyelete alatt bontakoztak ki ezek az intézmények. Ennek a feltételezésnek szemléltető igazolását adja az 1109 körül íródott Szent Gellért legenda, amely megemlékezik a Csanádi káptalan megalakulásáról is. Voltak országunkban királyi alapítású társaskáptaianok, így pl. Székesfehérvár és Óbuda, a legtöbb káptalan megalapításában mégis a püspököknek kell fontos szerepet tulajdonítanunk, akik a papi utánpótlás biztosítása miatt sem nélkülözhették a káptalanok szolgálatát. A térítés kezdeti szakaszában nem zárhatjuk ki az idegenből érkező papok szerepét sem. Előfordulhatott, hogy egyikmásik missziós pap káptalani iskolából indult el, esetleg valamelyik káptalani szervezetből kiválva érkezett magyar földre. Itt azután maga is papi társulást kezdeményezett, elnyerve vállalkozásához püspöke jóváhagyását. A magyar viszonyokra jellemző egyházszervezeti kibontakozásnak főbb mozzanatait tehát így jelölhetjük: István király megalapította a püspökséget, a püspökök pedig közösségbe gyűjtötték székvárosuk papjait: székeskáptalan. Központibb településeken, ahol több pap működött, a közös életre szintén lehetőség nyílt. Közismert tény, hogy az egyházmegyék területén levő várispánságok idővel a püspökségekre épülő egyházi szervezet alsóbb közigazgatási központjai lettek. Feltételezhetjük, hogy már Szent István korában a püspököknek székhelyükön kívül is voltak kiemelt munkatársaik, akiket később archipresbitereknek, majd archidiakónusoknak, vagyis főespereseknek hívtak.

1 Ha ebben a beosztásban olyan papi személy működött, aki közösségbe tudta összegyűjteni munkatársait, létrejött egy-egy társaskáptalan. Nem zárhatjuk ki az egyéni kezdeményezéseknek ezt a lehetőségét, hiszen a legősibb káptalanok kialakulásában nem lehet kimutatni tervszerű területi elosztást. Voltak megyeszékhelyek, ahol nem volt káptalan, viszont Esztergomban pl. a székeskáptalan mellett másik két társaskáptalanról tudunk, és Győrben is virult a Szent Adalbertről elnevezett prépostság. Talán nem alaptalan a feltételezés, hogy a vasvári főesperesnek is szerepe lehetett a káptalan megalapításában, amelynek ő lett a prépostja. Ezzel magyarázható, hogy a vasvári prépostnak 1770-ig Vas megyére kiterjedő főesperesi joghatósága volt.

2 A prépost vezetése alatt álló káptalanok, amelyek a közös istentisztelet végzésében és a legszükségesebb ismeretek oktatásában tevékenykedtek, a 11-12. században még nagyon szerény igényű, szerzetesi életformát mutató papi közösségek voltak. Nagyon valószínű, hogy e kezdeti időszakban megélhetésüket nem az adománybirtok haszna, hanem az egyházi tizedből való részesedés biztosította. Életszükségleteikről tehát a püspök gondoskodott. Jellemző volt ez a vasvári káptalanra is, amely jóval megala20