Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez

Adatok Szombathely 18—19. századi életéhez SZILÁGYI ISTVÁN Szombathely múltjának kutatása a város eddigi két nagy korszakára összpontosult elsősorban: a rómaira és a püspökség alapításával kapcsolatos későbarokk időszakra, Hefele és Szily korára. A többi sorsa eléggé mostoha, s ezért is nem sikerült eddig átfogóan megrajzolni a város múltját. A levéltárának szerencsétlen pusztulása óta (1605) meglevő újabb iratanyagot sem tanulmányozta át senki építészeti-művészeti vonatkozásban rendszerezően, s így nem is csodálható, hogy a hozzánk korban viszonylag közel álló 18-19. század építészet- és művészettörténete is jórészt ismeretlen. Tudjuk, hogy ez a kor országos vonatkozásban figyelemre méltót az említett püspöki építkezések kivételével lényegében nem tudott itt létrehozni. A földesúri gyámkodás alól szabadulni akaró, erősödő polgárság egyszerű hétköznapjai és ünnepei, kudarcai és eredményei, a ma is álló és a már rég elpusztult emlékei mégis részei az időszak összképének. Megismerésükkel nemcsak ez az összkép lesz gazdagabb, hanem szűkebb hazánk, városunk szeretete is több lesz egyszerű érzelmeknél. Sikerül talán felvázolni a város által létrehozott vagy fenntartott intézmények történetét, megismerni létrehozóikat, gondviselőiket, azok szélesebb körű tevékenységét, lakását, gazdaságát stb. Mindazt, ami az akkori várost többé tette a környező falvaknál, amit elődeink, Sabaria egykori lakói büszkén vallottak magukénak. Tudjuk, hogy ismertetésünk sok adata csak nyersanyag, s egy kritikai értékeléssel, újabb kutatásokkal számtalan helye fog módosításra, átértékelésre szorulni. De éppen ennek a később megérlelődő nagy munkának, talán a megye műemléki topográfiája minél teljesebbé tételének szándéka menti egyébként látszólag indokolatlan terjengősségét. I. A szombathelyi kálvária 1. közlemény BEVEZETÉS Az egykori kis püspöki mezővárostól nyugatra húzódó dombsoron évszázadok óta a település önálló hegyközségi birtoka terült el.

1 A háborúk, az átvonuló katonaság, az idegenek meg a természeti csapások sok pusztítását lassan-lassan kiheverve mindig megújult, s a szántóföldekből, rétekből álló határ egyhangúságát üde zöldjeivel élénkítette. Hátterét a város erdei adták, A domb összképe a 17-18. században igen kedves, hangulatos lehetett. A „puszta szőlők mellett egyre több, erős, friss telepítés, a dúsan roskadozó tőkék sora hirdette a polgárság szívós küzdelmekben edzett életerejét. Gyümölcsfák koronája tarkította a 150