Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)
Degré Alajos: A magyar nemesi (curialista) községek szervezete és gazdálkodása 1848 előtt
A magyar nemesi (curialista) községek szervezete és gazdálkodása 1848 előtt DEGRÉ ALAJOS I. Köztudomású, hogy a 18., de különösen a 19. században a magyar nemesség jóval nagyobb lélekszámú és arányszámú volt, mint más európai feudális országban. Arányszáma elérte az összlakosságnak majdnem 6%-át, túlnyomó részük azonban teljesen vagyontalan volt, vagy jobbágytelken gazdálkodott, vagy saját nemesi telkén élt ugyan, az azonban nem vagy alig volt nagyobb egy jobbágyteleknél. Ez a szegénysége miatt parasztsorban élő nemesség tette ki 1819-ben Zalában az összes kiváltságos rendek több mint 87%-át, a főnemesi címmel nem rendelkező nemességnek pedig majd 92%-át. Méghozzá ez a parasztsorban élő nemesség elég élesen elvált a megyegyüléseket irányító birtokos nemességtől. 1 Ez a parasztsorban élő szegény nemesség helyettesítette Magyarországon a másutt elég jelentékeny számú szabad parasztságot, aminek Magyarországon még a fogalmát sem ismerték. E szegény nemességnek aránylag kis töredéke élt városokban vagy mezővárosokban. Ez utóbbiak némelyikében sikerült neki külön szervezetet létesíteni, és mint szervezett egység tárgyalt, alkudozott a mezőváros földesúri joghatóság alatt álló és a földesúr nyomása alatt választott bírájával és tanácsával, vállalt vagy nem vállalt részt a mezőváros által viselt közterhekből (az adón kívül, melytől a nemesek mentesek voltak, léteztek másféle közterhek is, mint az iskola és templom fenntartása). így volt pl. Keszthelyen 2 és Szekszárdon 3 . Másutt, pl. Zalaegerszegen, Nagykanizsán a városban lakó nemesek nem különültek el a mezővárosi polgároktól, sőt ők vezették azok küzdelmeit a földesúrral szemben/ 1 A parasztsorban élő nemesek nagyobb száma lakott földesúri joghatóság alatt álló jobbágyfaluban és gazdálkodott jobbágytelken, viselve annak úrbéri terheit, de személyes ügyeire megőrizve nemesi szabadságát és a megyei törvényszék előtti perlekedés jogát. A 19. században már nagyon sok jobbágyfaluban élt ilyen módon két-három nemesi család. A legtöbb parasztsorban élő nemes azonban külön falvakban lakott, melynek nem volt földesura, vagy ha egy része földesúri joghatóság alatt állott is, attól területben és szervezetben különvált a nemesek községe (communitas). E nemes falvak száma igen nagy volt. Az 1720. évi országos összeírás szerint az egész országban elérte az 1200-at.-' Ez a szám ugyan irreális, egyrészt ebbe az összeírásba számos olyan falu csúszott be, mely korábban is, később is földesúri joghatóság alatt állott, másrészt számos falu nemesi jellegét csak később ismerték el. Mégis ez a szám jelzi, hogy az ország településeinek, lakosságának és gazdasági egységcinek jelentős hányadáról van szó. Érdekes módon, ennek elienére sem törvényeink, sem egykorú íróink nem sokat foglalkoznak velük. A községek szervezéséről intézkedő 1836. évi törvény csak egy szerény bekezdésben, óvatosan körülírva emlékezik meg azokról a községekről, amelyek eddig is földesúri jelölés és jóváhagyás nélkül választották meg bíráikat, ahol ez a gyakorlat ezután is fennmarad, 6 másutt leszögezi, hogy a nemesi községekben, ahol szabad szava100
