Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-02 / 100. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁJl KOMMENTÁR Brüsszeli hattyúink TÓTH MIHÁLY Volt a rendszerváltás után egy évtizednyi időszak, amikor a szerves fejlődés elmaradásának következményeiről szólva csak a gazdasági el­maradottságra gondoltunk. Bizonygattuk például, hogy Csehszlovákia már ott tarthatna, ahol Franciaország, vagy legalább Ausztria, ha a második világháború után nem abban a táborban találjuk magunkat, amelynek csaknem fél évszázadra lakói lettünk. Most, ahogy közele­dünk Európa szervesen fejlett részéhez, egyre gyakrabban tapasztal­juk: a politikai elit minőségének is mennyire ártalmára volt, hogy nyu­godt fejlődés helyett nyaktörő ugrások következtek be az ország életé­ben. Normális viszonyok között a nagypolitika alanyává válásának megvan a maga rendje. Elképzelhetetlen, hogy valakinek a diplomá­ján még meg se száradt a rektor aláírása, máris minisztert csinálnak belőle. Mint ahogy csináltak is néhányból. Közrejátszott ebben a folya­matok meggyorsulása. És megtörténhetett, hogy úgyszólván teljesen ismeretlen párttörténészből, segédkonstruktőrből, vidéki tornatanár­ból, vegyipari technológusból stb. pártelnök, miniszter, netán diplo­mata lett. Bizonyára sejti az olvasó, kikre gondolt, aki így jellemezte az 1989 után megjelent új politikusnemzedék jelentős részét: „Puló­verből szédületes gyorsan átöltöztek mellényes öltönybe. Csak azért nem frakkba, mert ezt a ruhafélét ma már diplomaták is csak elvétve öltik magukra”. Kihagytak egy fázist, amelynek kihagyását egy szabá­lyosan működő országban bűnnek tekintik lebecsülni. Még akkor is, ha az illető nagyon köti az ebet a karóhoz, és állítja, lelkében churchilli kvalitások mocorognak, és hogy Talleyrand lesz belőle, akárki meglás­sa. A politikussá válást a belpolitika színpadán illik kezdeni. Lélekbúvárok (esetleg a külügyminisztériumi bérelszámolók) a meg­mondhatói, hogy a szerveden fejlődés egyik nagy zökkenőjét követően felszínre dobódott politikusok számára miért oly vonzó a külügyi szol­gálat. Ezek között azok tűnnek a legszerencsésebbeknek, akik a diplo­matává válást követően többé soha nem kerülnek közeli kapcsolatba a belpolitikával. Peter Weiss és Csáky Pál esete jól bizonyítja, mennyire peches az a kül- politikussá válással kacérkodó politikus, akit azzal vert meg a sors, hogy belpolitikai feladatokat is teljesítenie kell. Weiss képességeinek a korlátjairól soha nem szerzett volna tudomást a nagyérdemű, ha nem azzal veri a sors, hogy a rendszerváltás után neki kellett volna jelentős politikai erővé szerveznie a szlovákiai baloldalt. Még évtizedekig pendlizhetett volna Pozsony és a nyugat-európai metropolisok között anélkül, hogy kiderül alkalmatíansága. Csáky sorsát is az pecsételte meg, hogy olyan alpári teendőkkel is megbízták, mint például, a ro­makérdés megoldása, vagy az EU-taggá válás gondolatának nép­szerűsítése. Idődén időkig forgolódhatott volna a diplomáciai szalo­nokban, ha képességének méreteire nem világít rá ez a két malőr. Akár Weissről és Csákyról is modellezhette volna Molnár Ferenc a Hattyú című színdarabot. Egy primadonnáról szól, aki természetes kö­zegében, a bohémek között, a színházi világban oly kecsesen mozog, mint hattyú a kristálytiszta vizű tóban. De feleségül veszi egy arisztok­rata, és az új közegben a „tó partján” a primadonna oly esetlenül tud csak mozogni, mint a partra vetett hattyú. Most már csak az a kérdés, politikusaink rövid néhány év alatt hogyan tudták magukat „hattyúvá” átképezni. JEGYZET Cigányúton az igazság JUHÁSZ LÁSZLÓ Van fölösleges ötezer koronája? Büdöscigányozzon egyet! A meg­lepő kijelentés azonnal értelmet nyer, ha hozzáteszem: a héten ilyen büntetést róttak ki két zó­lyomi katonatisztre, akik egy előadáson a cigányok halomra lö- vetését javasolták a romaproblé­ma megoldására. Még 2001 ele­jén történt az eset, ráadásul ép­pen egy etikáról tartott szeminá­riumon, a légierő zólyomi pa­rancsnokságán. Ahogy nemrég valahol Amerikában orgiává fa­jult egy egyetemistáknak tartott előadás a szexualitásról, úgy csa­pott át cigányozásba az erkölcsi kérdéseket taglaló fejtágítás kato- náéknál. ,A romák kilencvenki­lenc százaléka képtelen az alkal­mazkodásra, három százalékuk talán hajlandó rá, de akkor is ha­lomra kell lőni őket” - hangzott az egyik alezredes érvelése. Kol­légája hozzátette, a romák nem emberek, ezért agyon kell lőni őket. A tanúk később össze-vissza vallottak, volt, aki látta és hallot­ta, mi történt, mások-katonás bátorsággal - állították, éppen „nem figyeltek oda”. A tisztek védője azzal próbált érvelni, hogy a vád koronatanúja Michal Fizik, a roma parlament elnökének fia, akinek édesapja közbenjárt a vé­delmi miniszternél, hogy kezde­ményezzen vizsgálatot. És akkor mi van? Ha így is lenne, mit vál­toztat ez a lényegen? A rasszista uszítás attól még bűncselek­mény marad. Vagy mégsem? Az ügyész egyéves, felfüggesztett börtönt kért a vádlottaknak, amit a független bíróság enyhí­tett pénzbüntetésre. Az igazságszolgáltatás igazságos­ságának megkérdőjelezése nem az én dolgom, mindenki döntse el saját maga, vajon egy ötezer koronás büntetés elég elrettentő hatással lesz-e azokra, akiknek a jövőben kedvük szottyan a nyil­vánosság előtt büdöscigányozni. Tény, hogy a törvények is lassan születnek, igazán azonban az em­berek gondolkodásmódján, előítéletein a legnehezebb változ­tatni. Annak továbbra sem esik semmi baja, aki nagy hangon a Duna túlpartjára (vagy magyar anyjába) küldi a másikat, nyálát csorgatva vagy sántítva utánozza a fogyatékost, viccet csinál a da- dogós beszédhibájából, a legfrap- pánsabb káromkodásnak pedig a hülye buzit és a büdös zsidót tart­ja. A legízesebb trágárságokat, amelyeket a rasszizmus kivált belőlem, nem tűri a nyomdafes­ték, úgyhogy csak azt a tulajdon­ságot írhatom ide, amelyik szá­momra a legundorítóbb. Ez pedig az intolerancia. FIGYELŐ Diplomata lesz iraki kormányzó George Bush amerikai elnök egy külügyminisztériumi tisztségvise­lőt kíván kinevezni Irak polgári kormányzójává - értesült a Newsweek című amerikai heti­lap, amely Colin Powell amerikai külügyminiszter győzelmeként értékelte ezt. A Newsweek beszá­molója szerint Bush Paul Bremer külügyminisztériumi tisztségvise­lőt nevezné ki az említett tisztség­re. Bremer vezetése alá tartozik majd Jay Garner, az iraki újjáépí­tésért és humanitárius kérdése­kért felelős nyugalmazott ameri­kai tábornok.- A gyárat természetesen modernizálni kell. A forgácsolóműhelyből gyorséttermet csinálunk, az összeszerelő csarnokból pedig szórakoztató központot játékteremmel! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ RZECZPOSPOÜTA Lengyelek igazgatnák az öt megszállási övezet egyikét - ír lengyel lap a brüsszeli NATO- pontból szerzett saját értesüld hivatkozva. Az amerikaiak jöv< mező üzleteket is ajánlottak len cégeknek Irak újjáépítésében. A gyei békefenntartók - Washin két-négyezer lengyel katonát sz ne Irakban látni, de a lengyel r zetvédelmi minisztérium állít 1500 katona kiküldését fontolga kulcsszerephez jutnának az e iraki megszállási övezet stabilii nak biztosításában. Más orsz: katonái is csatlakoznának hozzí de a szóban forgó övezetben a gyei kontingens lenne a legszá sabb. A Rzeczpospolita nem hú los értesülései szerint az amerik a lengyel misszió teljes költségé deznék. 1500 lengyel katona fe relése, szállítása és egyéves iraki tózkodása több tíz millió doll, kerülne. A lengyel nemzetvéd tárcának nincs erre pénze. Beindult a gépezet, a cél bebizonyítani, hogy a mezőgazdaság a magyar párt miniszterének idejében ment tönki Összeomlik a mezőgazdaság? Gazdaságpolitikai elemzők rég felismerték, hogy az első Meaar-kormány szándéko­san és nagyon céltudatosan tette tönkre a déli járások mezőgazdasági szövetkezete­it, mégpedig kettős célzattal. Az egyik a végrehajtókon ke­resztül kielégíteni a felpén­zelt klientúrát és szlovák irá­nyítás alá vonni a magyar többségű területeket, a másik az itt található önkormányza­tok ellehetedenítése és szem- beállítása a tönkretett szövet­kezetek alkalmazottaival, sa­ját választópolgáraikkal. SOÓKY LÁSZLÓ A kormányváltás következtében nem sikerült teljes mértékben be­fejezni ezt a gyalázatos tervet, azt azonban elérték, hogy jelentős za­varokat okoztak a megbolygatott közösségekben, melynek hatásai különösen az emberi kapcsolatok területén és a szociális függőség vi­szonyaiban máig nem múltak el nyomtalanul. Az 1998-as kormányváltás az agrá- riumban nem szemléletbeli válto­zást hozott, hanem a baloldali esz­meiség folytonosságát, a bejelen­tett reformok módszeres akadályo­zását, a szükséges törvénymódosí­tások és hiányzó törvények beter­jesztésének elodázását. A minisz­tériumba, a kerületi és járási hiva­talok földügyi osztályaira vissza­szivárogtak az előző rendszer hiva­talnokai, akik hálából úgy irányí­tották az állami támogatások útját, hogy azok a minisztérium érdeksz­férájának megfelelő vállalatokhoz és vállalkozókhoz kerüljenek. A koalíciós szerződés értemében az MKP-nak járó egyik államtitkári pozíciót Mészáros Győző kapta, aki figyelmetlenségből, vagy más egyéb befolyásoltságból aláírt és szétküldött egy, a Legfelsőbb Bíró­ság határozatával is törvényellen­esnek minősített körlevelet, mely­nek alapján a föld- és kataszteri hi­vatalok az eredeti tulajdonosokkal szemben előnyben részesítették a beneái dekrétumok alapján, vég­zéssel földhöz juttatott szlovák te­lepeseket; általa lehetőség nyílt a még 1919. április 16-án beindított földreform kiteljesítésére. Mészá­ros tévedése hivatalának az elvesz­tésébe került, a helyébe lépő Könö- zsi Lászlónak viszont nem volt bá­torsága a helyreigazító határozat meghozatalára, így időt és teret adott a végzéssel bírók tulajdonjo­gi manipulációinak. Ebben az időben már a mezőgazdasági mi­nisztérium hatáskörébe tartozó egyes ágazatokat nem a miniszter, hanem a gabona-, hús- és erdészeti lobbi kimagasló személyiségei irá­nyították, jelentős szerepet vállal­va abban a törekvésben, amely Szlovákia mezőgazdaságának le- züllesztésére irányul. Peter Baco és Pavel Koncos miniszterek magyar- ellenes magatartásának eredmé­nyei megrendítőek, hiszen a déli vonal gazdaságaiban felére csök­kent a szőlő, ennél is nagyobb arányban a gyümölcsösök területe, töredékére a juh-, és szarvasmar­ha-állomány és padlóra kerültek a csirkefarmok is. A hosszú vajúdás után megszületett vadászati tör­vény nem több, mint a még 1962- től hatályos eredeti kiegészítése, s csupán azt a küldetését teljesíti, hogy legalizálja a korábban már törvényellenesen létrehozott att­raktív vadászterületeket. A 2002. április 1-től hatályos halászati tör­vény bebetonozta a szocializmus vívmányait, s minden fontos hatás­kört a Zsolnán székelő szlovákiai halászszövetségre ruházott. Ebben az állapotában vette át a mi­nisztérium irányítását az MKP által jelölt Simon Zsolt, s már beiktatása pillanatában felmerült a kétkedés, hogy a politikai és erkölcsi támoga­tással párhuzamosan az őt jelölő párttól, az előző államtitkártól, a tárca európai uniós integrációjá­nak felelőseitől elegendő tájékoz­tatást kapott-e ahhoz, hogy fe­lelősséggel elvállalja a tisztséget. Az ide vonatkozó másik kérdés az, hogy biztosítottak-e számára kellő hátteret és védelmet ahhoz, hogy kísérletet tegyen az ágazatot elura­Vajon kapott-e Simon Zsolt kellő hátteret és vé­delmet az ágazati klien­ló klientelizmus, korrupció felszá­molására, valamint a tudatosan létrehozott zűrzavar megszünteté­sére. Tartok tőle, hogy nem, s ez érzékelhető volt az uniós csatlako­záshoz megkövetelt mezőgazdasá­gi fejezet lezárásának pillanatában is, mivel ezzel egyidóben beindult az a nem jelentéktelen gépezet, amelynek végső célja, hogy bebizo­nyítsa: a szlovák mezőgazdaság a magyar párt miniszterének idejé­ben ment tönkre. E törekvés első mozzanata már az elmúlt év no­vemberében érzékelhetővé vált, amikor is a sertésforgalmazók és feldolgozók a hazai tenyésztőket kizárták a kereskedelemből és im­portáruval tömték meg a piacot. Február és március folyamán már azonosíthatóvá vált, hogy mind az Agrárkamara, mind pedig a sei tenyésztők szövetségének illet se késleltette a minisztériui küldött jelentést, aminek ke keztében kezelhetetlenné fajú tenyésztők és a minisztérium zött kialakult feszültség. Ezzel egyidőben felriadt tízi szunyókálásából az Agrárkan is, figyelmeztető megmozdul kát helyezett kilátásba. Nyom csatlakozott hozzájuk, obstruk hoz folyamodva, a miniszter < egy-egy helyen felelősségre t erdészet és a múlt rendszerbő felejtett parasztszövetség is. A f jelenségek és kezdeményezi minden demokratikus jogáll ban a maguk kialakult termész rendje szerint működnek, Szí« kiában viszont már hallhatók a a hangok, amelyek arra élezik mezőgazdaság és a mezőga; szók nyomorúságát, hogy min a magyar miniszter szakszerű irányításának az eredménye, s hető módon ezt hangoztatjá csőd szélén egyensúlyozó ma$ gazdák is. Mivel az elégedetlen; mozgalmat a háttérből egy nag gazdag és az elmúlt idők folyat korlátlan hatalomhoz jutott le irányítja, céljai elérése érdeké félő, attól sem riadnak vissza, h szándékosan válsághelyzetbe 1 zák az egyébként is agonizáló azatot. A közeljövő tétje tehát hogy a jelenlegi mezőgazda: miniszter kap-e elegendő idői támogatást politikai partnerei valamint a gazdasági rendőrsé; ahhoz, hogy bejelentett célkitt seit, tételesen a mezőgazda korrupciótól és klientelizmu való megtisztítását véghezvij vagy az érintettek gazdasági ha ma és politikai befolyása kieszk a miniszter korai megbuktatása Míg a szódban délre a tömeg hajlamosabb része már részeg volt, most csak délben ülnek pohár mellé Május elseje, kolbász & sör, vodka & dzsús; KORPÁS ÁRPÁD A tömeg innen megy oda, a végén veszi a kolbászt meg a sört - mondta a néha, halhatatlan Hofi Géza a pártállami május elsejékről. A kol­bászt és a sört most is veszik, cspk a tömeg nem vonul. A munka 1989 előtti ünnepeihez képest ez az egyik legfeltűnőbb különbség. Május elsején reggel kilenckor egy kisvárosi büfé előtt találom magam. Rajta nagylakat és rács hirdeti, hogy a tulajdonosa a munka ünnepéből a ünnepet választotta, vagy, legalább­is, nem sieti el a munkát. Úttörőként megélt május elsejékkel vetem egy­be a lakatra zárt jelent, s állapítom meg magamban sommásan, hogy míg a szódban délre a tömeg hajla­mosabb része már részeg volt, most csak délben ülnek pohár mellé, igaz, sejthetően nagyjából ugyanazok. Persze, utánpótlás is akad jócskán. Nyílik az orgona és a sok virág, csak a kocsmák zárva még. Egy újabb bü­féhez érek, ahová későbbre cigány­pecsenyével csalogatnak május else­je apropóján. Két negyven év körüli, pajeszos férfi áll meg a nyitva tartást hirdető tábla előtt - felmérni a hely­zetet. Cikánszká pecsjenká, dörmö- gi az egyik magyarosan, aztán - mintha ez valamiféle jelszó lenne - mindketten rozzant kerékpárjaikra kapnak és újul a hajtás a pedálon. Egy ,Autóiskola” feliratú kocsi ro­bog el mellettem. Az oktatónak a munka ünnepe is munka, a tanuló pedig talán éppen azért jöhetett el vezetni, mert ünnep van. Konstruk­tív hozzáállás ez mindkettejük ré­széről. A munkásmozgalomi helyett új: munkás, mozgalmas hagyo­mányt teremtenek? Az egyik bár a május elseje tömény definícióját kínálja. Kirakatában ugyanis az olvasható szlovákul, hogy május elseje: Vodka & dzsúsz, ennyi és ennyi, ennyiért és ennyi­ért. Egy családi ház előtt árkot ás­nak, dolgozik a légkalapács és a csákány. „Elvtárs a csákányt jó mélyre vágd...” - jut eszembe a munkásmozgalmi nóta. Köszön­tőm a tavaszt dallal. Egy ideig el sem hessegethetem az egyszerű, populáris dallamot, sőt más meló­diákat is felszínre hoz. Az efféle dalokat, indulókat nem is olyan ré­gen még csokorba fonták, s a csehszlovák és szovjet himnusszal együtt szervesen épültek be a má­jus elsejékbe. Olyannyira, hogy 12- 13 éves úttörőként az ipolysági május elsején azonnal feltűnt szá­momra: nem hangzott el a szovjet himnusz - tán a hivatalos csehszlo­vákiai pártkörökben nem igazán szívlelt peresztrojka miatt. A kisvárosban közös pódiumon em­lékezik a munka ünnepére Szlová­kia Kommunista Pártja (KSS), a De­mokratikus Baloldal Pártja (SDL), a Szociáldemokrata Alternatíva (SDA) és a Szlovákiai Szociá mokrata Párt (SDSS). A május e jét, természetesen tekinthetik ke értéknek, mégis fura, hogy netr kígyót békát mondtak egymá most pedig hivatalosan is eg; szerveznek ünnepélyt. Furcsa, n a KSS-ből az SDL, abból pedig SDA vált ki, a szociáldemokraták dig igazából minden eddigi pari rüket trójai falónak használtál parlamentbe jutáshoz. Vagy ép az a közös ünneplés magyaráz, hogy egy tőről fakadnak? Az emelvényen az SDL és az SDfi gói és a nemzeti lobogó közt ve transzparens adja a jelszót: Mur és létbiztonságot! Cikánszká pi jenká - jut önkéntelenül az eszet az, amit az imént dörmögött egyik proletár a büfé előtt. S le valami ebben a cikánszká pecs kában, mert ahogy körbepillam esznek a világ proletáijai, egybe’ tek. Csak már nem vonulnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom