Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-04-26 / 17. szám

12 2000. április 26. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Oltári férfiak Júlia Roberts legújabb film­jében, az Oltári nőben, amely minden híresztelés ellenére sem a nagy sikerű Micsoda nő! folytatása, olyan lányt alaldt, aki már háromszor hagyta ott vőle­gényét az oltár előtt. Saját életében ilyet még nem tett, habár az sem állítható, hogy eddigi kapcsolatai „hibátla­nok” lettek volna. 1987-ben ismerte meg az azóta Jedi- lovaggá avanzsált Liam Neesont a Gördülő kavicsok című film forgatásán. Sze­relmük nem túl sokáig tar­tott, Liam nyilván él is felej­tette, hiszen Natasha Richardsonnal él boldog há­zasságban. Egy évre rá is­mét munka közben, az Acél­magnóliák készítésekor lett szerelmes, ezúttal Dylan McDermott volt a kiválasz­tott, több mint egy évig vol­tak együtt. 1990-ben követ­kezett egy majdnem házas­ság Kiefer Sutherlanddel. Vele - minő véletlen! - szin­tén forgatáson, a Joel Schumacher rendezte Egye­nesen át című film felvéte­lén gabal^odott szerelembe. Júlia három nappal az eskü­vő előtt hagyta el Kiefert, mivel a férjjelölt nem volt hajlandó megszakítani vi­szonyát egy korábbi kedve­sével. Két évvel később is­merte meg az akkor még gyerekcipőben járó Jó bará­tok című sorozat sztárját, Matthew Perryt, s az ő ked­véért vállalta a szereplést egy 1996-os epizódban. Még 1993-ban lépett vi­szonyra Lyle Lovett-tel a Pret-a-Porter - Divatdiktá­torok című Róbert Altman- film forgatásakor, és csodák csodájára hozzá is ment a színészhez. Igaz, bő két év után, 1995 tavaszán házas­ságuk már véget is ért. Matthew Perry után Benjámin Brett a második férfi, akivel Miss Roberts nem hivatása gyakorlása közben ismerkedett meg. Kapcsolatuk 1997-ben kez­dődött. és - mint a mesé­ben: máig is élnek, mármint együtt ám Roberts kisasz- szony barátai szerint a férfi tart egy kicsit attól, hogy házasságba torkolljon most még szép szerelmük... Heti hír George Clooney, a főnökverő Mindenki kevenc Ross doki­ja, aki már nem sokáig ját­szik kórházasdit a Vészhely­zetben, újra szabad a höl­gyek számára. Barátnője, Celine Balitran háromévi együttlét után otthagyta Hollywood egyik legújabb szexszimbólumát, akit az egyik tekintélyes magazin a legtöbb nőt a legrövidebb idő alatt „elfogyasztó” férfinak választott. Korántsem lehe­tetlen, hogy ez is közreját­szott Balitran kisasszony döntésében. Az Alkonyattól pirkadatig, a Szép kis nap!, a Batman és Robin, a Peacemaker és a Mint a kám­for után George most a Three Kings című háborús drámában vigasztalódik. Azonban most másképp fi­togtatja férfiúi értékeit, mint hölgyekkel szemben: a film forgatásán összeveszett Dávid O. Russell rendezővel, mert szerinte a direktor nem megfelelően bánt a stáb tag­jaival. Kérdés, hogy volt-e ér­telme ezért megverni a „fő­nökét”. Mindenesetre javára írandó, hogy a saját kapcso­lata megmentéséért nem tett ilyet.... Franki Péter mesterekről, muzsikusokról és a muzsikáról Kottafejek mögött a tartalom Markovics Ferenc felvétele Réfi Zsuzsanna ________________ A zenében a stílust, az átélést, az érzelmeket tartja a legfontosab­baknak. A természetességet, az egyedi hangvételt. A kottafejek mögé rejtett tartalmat. Legfőképp pedig azt, hogy az előadó ne csak eljátssza, hanem szeresse is a mu­zsikát. Ahogyan ezt teszi ő is, im­már hatvan esztendeje. Franki Pé­ter az eltelt évtizedek alatt bejárta a világot, a legnevesebb együtte­sekkel, karmesterekkel és szólis­tákkal muzsikált együtt. Számos felvétele született, Schumann és Debussy összes zongoraművét le­mezre játszotta. A zongoramű­vész most is rendszeresen utazik, de a hangversenyek, szólóestek mellett időt szakít a tanításra is. Immár tizenegy esztendeje a Yale Egyetem vendégprofesszora. S nemcsak technikákra, művészeti kérdésekre igyekszik oktatni nö­vendékeit, hanem világszemlélet­re, életvezetésre is. Franki Péter szeretné, ha mások is olyan har­móniát találnának a mindenna­pokban, a muzsikában és legfő­képp önmagukban, mint ő. Szólóestjei mellett mindig is fon­tos szerepet töltött be életében a kamaramuzsikálás. Az együttes játékban meghatározó szerep jut a triónak, hiszen Pauk Györggyel és Ralph Kirshbaummal már hu­szonhét esztendeje lépnek kon­certdobogóra. Hogyan találtak hárman egymásra? Pauk Györggyel már gyermekko­runk óta muzsikálunk együtt. Az ismeretségünk, a barátságunk egy futballgrundon kezdődött, s aztán a Zeneakadémián, majd később Londonban folytatódott. Ralphot pedig a véletlenek szerencsés összjátékának köszönhetjük. Gyu­rival együtt rengeteg zongora-he­gedű darabot játszottunk, egy idő után azonban szerettünk volna trióban is koncertdobogóra lépni. Ralph Kirshbaum éppen ekkor ér­kezett' Amerikából Londonba, s többen ajánlották nekünk mint ki­váló gordonkaművészt, sajnos azonban valahogy mindig úgy alakultak a fellépéseink, hogy egyeden bemutatkozó hangverse­nyére sem tudtunk elmenni. De éppen azon a napon, amikor egy újabb, fényképes prospektust kap­tunk tőle, a feleségem összefutott Ralph-fal az egyik hangszeijavító műhelyben, ahová a fiunk cselló­jáért ment. Annyira sorsszerű volt ez a találkozás, hogy úgy döntöt­tem, meghívom az amerikai gor­donkaművészt egy kis közös mu­Pauk György és Franki Péter zsikálásra. Ahogy elkezdtünk együtt játszani, rögtön éreztük, ugyanazt a zenei nyelvet beszél­jük. S ez most is így van, huszon­hét év elteltével. Természetesen a trióban mindhármunknak meg­van a saját egyénisége, karaktere, s akad néhány dolog, amelyben eltér a véleményünk, ami miatt sokat vitatkozunk, a zenei gon­dolkodásmódunk azonban szinte teljesen megegyezik. A kritikusok az ön koncertjei kap­csán gyakran írnak allűrök nélkü­li játékról, természetes gesztusa­iról, arról, hogy a mai napig sike­rült megőriznie fiatalságát, gyer­meki rácsodálkozását a muzsiká­ra, az egyes darabokra. Szeretem a zenét. Nagyon sokan a muzsikálást tényleg foglalkozás­nak tekintik, és úgy vélik, az évek során rutinná válik a játék. Ilyen azonban szerintem nem létezik. Én ma is változatlanul tudok lel­kesedni mindenért, ami zene. S nemcsak játszani, hallgatni is sze­retem a muzsikát. Nyitott a fülem mindenre. Szeretem a modern műveket, és sokkal szívesebben hallgatok meg egy érdekes kor­társ darabot, mint egy rosszul elő­adott .nagy klasszikus kompozíci­ót. Ötven év alatt mennyiben válto­zott meg a muzsikához való viszo­nya? Valószínűleg az évek, évtizedek során ez is alakult, formálódott. Az ember sok mindent átél, sokfé­le muzsikussal, karmesterrel, ze­nekarral játszik, s mindez jelentős mértékben hat rá. Mindezt azon­ban nagyon nehéz megfogalmaz­ni még saját magamnak is. Én so­sem akarok szántszándékkal más­képpen játszani. Egyszerűen csak hagyom, hogy hasson rám a körü­löttem lévő világ. Az évek során a zeneszeretetnek különböző foko­zatait, oldalait tapasztalom, élem meg, és még mindig tudok találni egy újabb és újabb kompozíciót, amely elvarázsol, rabul ejt. Sok művész panaszkodik a zon­goristák magányosságáról. Önt a pódiumi egyedüllét sosem zavar­ta? Szembe kell nézni a színpadi félel­mekkel. S azzal is, hogy ez az idő múltával nem lesz könnyebb. Sőt, az évek során csak egyre nehezeb­bé válik, hiszen egyre nagyobb az ember felelőssége. Számomra ez eddig nem jelentett különösebb gondot, de a helyzet éppen az utóbbi esztendőkben változott. Bár most is nagyon sok koncertet adok, kevesebb a szólóestem. S ta­lán emiatt is, mostanában kissé zavar, ha csak magamban muzsi­kálok a pódiumon. Egyedüllét-ér­zésem van. Ezért szívesebben ka- marázom, muzsikálok együtt má­sokkal. Lámpalázat, feszültséget azonban ilyenkor is érzek. S hogy az ember a koncert melyik pilla­natától tud belefeledkezni a mu­zsikába, erre sincs szabály. Van, amikor rögtön, az első ütem leját­szása után a zenén kívül minden­ről elfeledkezem. Előfordul az is, hogy még nem is ütöttem le az el­ső hangot, de máris kontaktust ta­láltam a közönséggel, s ilyenkor érzem, nincs probléma, a koncert rendben lesz. Megesik persze az is, hogy nem ez a helyzet. Ezért sem unalmas foglalkozás a miénk, és ezért sem fárad sosem bele az ember. Sokáig hangoztatta, hogy nem akar tanítani. A Yale Egyetem fel­kérését miért vállalta mégis el? Mert az volt az érzésem, hogy a muzsikálás valahogy rossz irány­ba fejlődik. Szerintem a lényeg az egyéni hangvétel és a természetes muzsikálás. Az, hogy akármilyen darab hangzik is fel, az első né­hány ütem után lehessen tudni, kinek a darabja szól, és kinek az előadásában. Én azt az irányzatot szerettem, amelyet Fischer Annié, Vásáry Tamás vagy Schiff András is képvisel, s szerimtem ez a fajta muzsikálás kihalófélben van. Ma­napság nagyon sokan uniformi- záltan játsszák a zenét. S úgy vél­tem, a panaszkodáson kívül vala­mit tennem is kell. Ezért vállaltam el a Yale Egyetem felkérését. Je­lenleg nyolc növendékem van, évente hatszor-hétszer utazom a tengerentúlra tanítani. Milyen zongoristákat akar nevel­ni? Az emóciók fontosságát szeret­ném megmutatni nekik, azt, hogy nemcsak tudományosan kell ke­zelni a zenét. Nagyon lényeges, hogy tudjuk, mi rejlik a kottafejek mögött, de ugyanilyen fontos a stílus, az átélés, az egyéniség. S bár tudom, nem mindenkiből vá­lik előadóművész, bízom abban, hogy akkor legalább jó zenehall­gató közönségként ülnek majd a koncerteken. Mindenütt és mindenkivel muzsi­kált már, szinte eljátszotta az összes jelentős zongoradarabot. Mire vágyik ilyenkor még az em­ber? Ó, akad azért még néhány olyan darab, amelyet nagyon szívesen felvennék a repertoáromra. Nem játszottam még az összes Beetho­ven- és Schubert-szonátát, s örömmel mutatnék be Brahms- műveket is. Ráadásul, mivel min­dig énekespárti voltam, a daliro­dalommal is szívesen foglalkoz­nék. Nagyon szeretnék még né­hány Haydn-triót is eljátszani. S továbbra is azzal az ars poeticával muzsikálni, mint eddig. Én ugyanis - szerencsére - nem va­gyok sztár, csak megpróbálok jó muzsikus lenni. Bacsó Péter a nyáron ismét forgat. A produkció elég sokba kerül majd, hiszen korhű környezetet kell kialakítani, és nem dúskálnak a pénzben Mozivászonra kerül Karády Katalin viharos szerelme Gréczy Zsolt____________________ Megkezdődtek az Ezt a nagy sze­relmet tőled kaptam én munkací­met viselő új játékfilm próbafel­vételei. Karády Katalin, Újszászy !► István és G. Dénes György világ- háborús háromszögének históri­áját Bacsó Péter júniustól képesí­ti meg. „Karády és Újszászy szerelme szá­mos ember sorsára hatott a máso­dik világháború utolsó éveiben - vélekedik Bacsó Péter. - Ez a kap­csolat sok szempontból volt kü­lönleges. Például azért, mert így menekült meg a munkatáborból G. Dénes György, azaz Zsüti, aki az énekesnő ismert szövegírója volt. Zsütit a Don-kanyarhoz vit­ték munkatáborba, s közel volt a fagyhalálhoz, amikor váratlanul megjelent egy tank, s felültették rá a didergő szövegírót. A zsidó kisembert Horthy kémelhárításá­nak főnöke, Újszászy István kife­jezetten Karády kérésére hozatta haza, mivel prozódiai problémái adódtak néhány dallal. Ráadásul Újszászy ezt úgy kivitelezte, hogy Zsütit egy fiktív kémperbe hívták mint tanút. Hogy hogyan ismerkedett meg egymással a kormányzóhoz s ez­által a németekhez lojális titkos­szolgálati vezető és a nácikkal ép­penséggel nem barátkozó díva? Ez is érdekes történet. Karádyt a saját baráti köre, az ellenzékinek számító háborúellenes értelmi­ség szinte »ráküldte« Újszászyra, s e fondorlatos szándékból egy kamaszokra jellemző hevességű szerelem szövődött. Újszászynak nem is volt könnyű Karádyt vál­lalni a saját környezetében, mivel a szélsőjobb folyamatosan tá­madta a színésznőt, az Egyedül vagyunk című nyilas lap például minden héten. Ugyanakkor Karádyt a szocdemek sem támo­gatták. Karády végül elhagyta az országot. Újszászy sorsa ma is rejtély, Zsüti viszont él. Zsüti nemcsak hogy a túlélés Pagani­nijeként ma is köztünk van, de szellemileg tökéletesen friss, s órákon át meséli a régi története­ket. Újszászyról annyit tudunk, hogy először a németek vitték el, Bacsó Péter, a film rendezője majd az oroszok. Halála körül­ményeit nem ismerjük, de voltak olyan pletykák, hogy Péter Gábor megtalálta, s a volt horthysta kémfőnök a KGB-n tartott elő­adásokat, majd részt vett az ÁVH kiépítésében. Ezt azonban soha senki nem bizonyította. Karády 1949-ben ment el. Lefizetett orosz katonák segítették Bécsbe, onnan ment tovább Amerikába. Távozása előtt két évvel még én is láttam őt fiatal asszisztensként a Forró mezők című film forgatá­sán, s rendkívül rossz idegálla­potban volt. Mindenesetre érde­kes és tanulságos, és hogy Zsüti és Újszászy egy menetben ismét találkozik az országúton, ez sze­repel a filmben is. Ujszászyt Cser­halmi György, Zsütit Rudolf Pé­ter alakítja majd. Karádyra még nincs végleges választásom. Az viszont biztos, hogy a filmben szereplő dalok az énekesnő ere­deti hangján szólalnak meg, mi­vel hangját képtelenség utánoz­ni. Felvételeit digitalizáljuk erre az alkalomra. A produkció elég sokba kerül majd, hiszen korhű környezetet kell kialakítani, s nem is dúská­lunk a pénzben. Úgy gondolom, ügyességgel s megfelelő kamara­körülmények biztosításával elér­hető a megfelelő hatás. A forga­tókönyv elkészült, júniusban kez­denénk forgatni. Addig azonban az a csoda történt meg velem, hogy az MTV felkért egy új tévé­játék készítésére Hunyady Sán­dor Tigriscsíkos kutya című no­vellájából.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom