Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-21 / 7. szám
ár & A szerelemről sokan és sokat írtak. Életeket és országokat áldoztak fel érte. Milliószámra születtek a szerelem definíciói. Közülük Stendhal megállapítását idézzük: mi megy végbe lelkűnkben a szerelem születésekor: „1. A csodálat. 2. Azt mondjuk magunkban: micsoda gyönyörűség lenne csókolni és csókoltatni. 3. A reménység. 4. A szerelem megszületik. Szeretni annyi, mint gyönyö- Am rűséget lelni abban, hogy láthatjuk, érinthetjük, minden érzésünkkel a lehető közelségből élvezhetjük azt, aki nekünk kedves, s aki bennünket szeret. 5. A kristályosodás megkezdődik. A salzburgi sóbányák valamelyik elhagyott tárnájába bedobunk egy száraz, levéltelen faágat. Ha két-három hónap múlva megint elővesszük, már csillogó kristályok rakódtak rá: a legapróbb gallyacska is, vékony bár, mint a cinege lába, el van lepve kápráztató gyémántok sokaságával; az eredeti faágra már nem lehet ráismerni. Amit én kristályosodásnak nevezek, az a szellem működése, amely a szeretett lénynek mindig új meg új tökéletességét fedezi fel. “ Nem mindenki képes ilyen ékesen szólni. De minden ember számára fontos - hogyan vélekedik ő a szerelemről. Fiatalokat, időseket faggattunk, mert a téma mindig időszerű. Aktualitását most még az is fokozza, hogy február tizennegyedike a szerelmesek napja. Egy szál virág minden szerelmest megillet... TIZENHÁROM ÉVES KISLÁNY Néha elmúlik a szerelem, de nálam volt olyan is, amelyik több évig tartott, de ez még tízéves koromban történt. A fiú nem tudott róla. Egy táborban ismerkedtünk meg, a címét is tudtam, de nem írtam neki. Most is szerelmes vagyok. De isten ments, hogy a srác megtudja! TIZENHÉT ÉVES DIÁK Nem is tudom, mert pillanatnyilag nem vagyok szerelmes. De jó dolog. Olyankor az ember irtó boldog. De ha csalódik, akkor borzasztóan szomorú. Először tizenhárom éves koromban voltam szerelmes, és amikor megmondtam a kislánynak, ö is nagyon boldog volt. De ez csak két hétig tartott. TIZENKILENC ÉVES ÉRETTSÉGIZETT LÁNY Természetesen jó dolog a szerelem, ha viszonozzák. Lány vagyok, és szerelmes - igaz, most éppen fél éve nem -, ki az, aki nem szerelmes? A kérdés csak az, meddig tart... HUSZONKÉT ÉVES AUTÓSZERELŐ Hülyeség. Nem leszek többet szerelmes. A lány becsapott, és nem is tudom, miért. Nincs másik fiúja. Én meg könyörögni nem fogok senkinek. Ha ó így akarta, nekem is jó. De azóta nem tudok szerelmes lenni. Csak hülyéskedek a lányokkal. Nem veszem őket komolyan. Mind egyformák! HUSZONHÁROM ÉVES FIATAL- ASSZONY Olyan szorongó érzés, mint amikor a vizsgákra mentem, dobogott a szívem, reszkettem; csak a vizsgadrukk negatív érzés, a szerelem meg pozitív. Az ember, ha szerelmes, fél... de fantasztikus. Amikor megismertem a férjemet, szerelmes voltam, de amikor aztán mindketten biztosak voltunk benne, hogy együtt maradunk, nálam ez az érzés átalakult valami biztonságérzetté, mint amit az anyám iránt éreztem. A szerelem olyan, mint a kábulat. Lebegés. Hogy teljesen odavagyok, nem tudok másra gondolni. Rövid ideig tart azt mondja, csak engem szeret... én pedig úgy érzem, ez már nem szerelem a részéről, de a részemről sem. Nem létezik- egy-két hétig. Aztán vagy elmúlik, vagy átalakul. HUSZONNÉGY ÉVES ÓVÓNŐ Tulajdonképpen még nem voltam igazán szerelmes, de bízom benne, hogy létezik... Nem járok szórakozni, inkább elolvasok egy jó könyvet. így az ismerkedési lehetőségeim is kisebbek. Korábban a fiúk még keresték a társaságomat, de fiatalabb koromban a legkevésbé sem érdekeltek, most meg... Pedig azért jó lenne megosztani valakivel a gondjaimat, a gondolataimat... De még nem szántam rá magam, hogy keressek valakit. HARMINCÉVES VÁLLALKOZÓ Ugyan! Kinek van ilyesmire ideje? HARMINCNÉGY ÉVES GÉPKO- CSIVEZETÓ Csak fiatal korban létezik. Tizenhét évesen iszonyú kínokat éltem át, amikor nem láthattam a szivem választottját. Ha megfogtam a kezét, azt hittem, az a boldogság teteje. A lány a feleségem lett. Munka után már nemigen sietek haza. HARMINCÖT ÉVES HÁZIASZ- SZONY Tizenöt éve mentem férjhez, szerelemből. A férjem imádott s én imádtam öt. Sehová nem mentünk egymás nélkül. Az ismerősök irigyeltek bennünket. Kapcsolatunkon az évek nem változtattak. De most a férjem ki-kimaradozik, de mindig beszámol róla, hogy egy okos kolléganőjével ül be egy kávéra. De sírig tartó szerelem, csak önámítás. NEGYVENÉVES LABORÁNSNŐ A szerelem az, amikor az ember szépnek látja a világot, és minden sikerül neki. Valamikor plá- tói szerelem is létezett, de ez ma már nem divat. NEGYVENHAT ÉVES TÖRTÉNÉSZ Biztos, hogy létezik szerelem, de a házasságban átalakul. Talán az a szerelem, amikor az ember rászánja magát, hogy azzal a másikkal - akiről tudja, hogy millió hibája van -, összeköti az életét. ÖTVENÉVES TANÍTÓNŐ Valamikor régen!... Most már egyre ritkább... Pedig de sokszor voltam szerelmes! ÖTVENKÉT ÉVES KÖNYVELŐ Pozitív érzés. Jó ha van. De az évek során átalakul. Egyszer minden szerelem elmúlik. így vagy úgy. ÖTVENHÁROM ÉVES ÚJSÁGÍRÓ Nem hittem, hogy megtörténhetik velem az, ami megtörtént. Nagyon szeretem a második feleségemet. Ez nagy-nagy szerelem. Soha egy pillanatra meg nem bántam, hogy összeházasodtunk. S nem azért mondom, mert koromnál fogva közelebb vagyok az út végéhez, mint az elejéhez, hanem mert szent meggyőződésem, hogy sikerült a házasságom. Nem mondom, hogy ideális, mert ilyen nincs, s azért nincs, mert nem léteznek ideális emberek. Tiz évi házasság után sokkal jobban szeretem a feleségemet, mint tíz nappal az esküvő után. S tudom, hogy a feleségem után nincs más. Nem lehet más. HATVANKÉT ÉVES ÖZVEGYASSZONY Ott egye meg a fene, aki kitalálta! A lánykori szerelmemet elmarták tőlem, hozzáerőltettek az uramhoz. Azt mondta az anyám, nem baj, ha nem szereted, majd megszokod! Az uram olyan szerelmes volt belém, hogy mindig attól félt, otthagyom. Aztán mégis megcsalt! De én nem maradok egyedül! Ha még egyszer férjhez megyek, csak olyanhoz, aki tetszik! HETVENÉVES GÉPÉSZ Sok szerelmem volt. Az első után jött a második, aztán a harmadik és igy tovább. De aztán jött a feleségem, és mindet elsöpörte. A szerelmünk már nem olyan, mint kezdetben, de hát ez törvényszerű, hiszen nem az első napokat éljük együtt, hanem a negyvenharmadik évet. HETVENÖT ÉVES NAGYMAMA Az uram a fronton volt, én meg otthon a két pici gyerekkel meg a sógornőmmel. Egy hadnagyot helyeztek a faluba, civilben segédjegyző volt. Eljárt hozzánk, de soha nem volt tolakodó... Elmesélte, hogy van menyasz- szonya, de ha az uram nem jönne haza a frontról, felbontaná az eljegyzését, elvenne feleségül. Egyszer aztán jön nagy szomorúan, hogy áthelyezték, és bedobták a menetszázadba. A konyhában voltunk a sógornőmmel, amikor váratlanul beállított egy katona. Levelet hozott. Azt irta a hadnagy: „mélyen tisztelt nagyságos asszonyom, a halál torkába indulok, nagyon kérem, írja le azt az egy szót, ami önnek semmit nem jelent, de nekem egy világot“. Azt mondja akkor a sógornőm: „azonnal írj egy levelet, és írd le azt a szót, szegény ember, meglehet, hogy többé nem is látod“... Én nem írom le azt a szót, mondtam, az én írásomat senki ne mutogassa! S azt mondtam a katonának: nincs válasz. Nem tudom, mi lett a hadnaggyal, él-e, hal-e... A nevét tudom, de a címét nem. Utólag nézve: tényleg kutya voltam. Mert leírhattam volna azt az egy szót. HETVENNYOLC ÉVES ASZ- SZONY Akkor már menyasszony voltam. Harmincnyolcban, amikor bejöttek a magyarok, ott volt az egész falu. Egyszer csak jön a kántorné, azt mondja, öltözz, gyere a szövetkezetbe... Utólag tudtam meg, hogy egy főhadnagy érdeklődött utánam, hogy ki volt az a lány fekete fátyolos kalapban... A szövetkezetben a főhadnagy mellé ültettek. Beszélgettünk, elmesélte az életét, hogy az apja bankigazgató Pesten, van egy bátyja, az a Várban szolgál. Az kérdezte, szeretnék-e Pesten lakni. Soha nem jártam még Pesten, mondtam. Másnap megint jött a kántorné, hogy ebéd lesz a katonatisztek tiszteletére, menjek el. Mondom, hogy mehetnék el, a vőlegényem nem lesz ott. De ott lesz az apád, modta. Hát elmentem. Megint a főhadnagy mellé ültettek. Beszélgettünk, de egy szóval se mondta, hogy szeret... Egyszer csak megjelent egy katona, hogy az őrnagy úr kéreti a kisasszonyt. Az őrnagy egy pici ember volt, azzal kezdte, mondjam meg őszintén, mi a szándékom a főhadnaggyal. Mondom semmi. Azért kérdem, mondta az őrnagy, mert én ismerem a családot, a főhadnagyot. Ez nem szélhámos! Ennek a fiúnak komolyak a szándékai. Én menyasszony vagyok, mondtam az őrnagynak, és szeretem a vőlegényemet. Akkor meg ne bolondítsa! Amikor visz- szamentem, azt mondja a főhadnagy: csak tőlem függ, hogy mi lesz a gyűrű sorsa, ami az ujja- mon van... Neki is volt egy majdnem eljegyzett menyasszonya. Mondom semmi. Az én ujja- mon marad a gyűrű... De azért kísértés volt egy fiatal lánynak, hogy pesti ügyvédné lesz belőle vagy falusi tanítóné... Na de az apám is azt mondta: buta vagy, lányom... ez katona, ma neked mondja, hogy szeret, holnap másnak. Talán igaza volt. Amikor a katonák elmentek a faluból, a főhadnagy felült a lovára, odajött elém, és letérdeltette a lovát. Aztán elment. Azóta sem tudom, mi lett vele... NYOLCVANKÉT ÉVES ÜGYVÉD A feleségem gimnazista volt, amikor megismertem, én éppen akkor diplomáztam. Akkoriban nem beszéltek a szexről, nem úgy, mint ma! Csak annyit tudtunk róla, amennyi okvetlenül szükséges. Nem ez jelentette az élet alfáját és ómegáját. A szentírás kimondja, hogy a házastársak egy test, egy lélek. A házasság, tehát a szerelem is, egy egész életre szóló szeretet és megszokás - egy egész életre szóló szerződés. NYOLCVANÖT ÉVES NYUGDÍJAS TANÁR A szerelem abszolút érzelem. Nem állítom, hogy végső soron nem érzékiségen alapul, de anélkül, hogy az ember észrevenné, hogy érzékiség van benne. Utoljára a háború alatt voltam szerelmes. De eszembe sem jutott, hogy... Pedig így visszagondolva, hányszor lett volna alkalmam, hogy testi kapcsolatba kerüljek a szerelmem tárgyával. Úgy éltem meg a húsz évemet, hogy nem volt testi kapcsolatom... Az, hogy valaki csinos, kívánatos, nyolcvanöt éves korban elveszti a jelentőségét. De még most is úgy van, ha meglátok egy csinos nőt, azt mondom: jaj de helyes! De már nem ébredezik bennem a szerelem. Soha nem voltam rámenős. Soha nem voltam kezdeményező. Nem mertem magam kitenni a visszautasításnak. Hogy van-e ebben a korban szerelem? Nem is tudom. Csak azt tudom, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik. Ebben a korban már nem adatik meg, hogy olyan gyakran együtt lehessen az ember egy olyan fiatal nővel, aki iránt kifejlődhetne a szimpátia. Ebben a korban az ember már nemigen kerül ilyen szituációkba - a koránál fogva. A testi adottságokat is reálisan fel kell mérni. Nem tudom, nézi-e a Dallast. Az az idős férfi szerelmes Samanthá- ba. Nem is csodálom... Kopasz-Kiedrowska Csilla CIS m 14 1993. II. 21.
