Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-25 / 275. szám, csütörtök

MOZAIK NARANCSSZAKADÁS NÉMETH ZSOLT, A FIDESZ ALELNÖKE VÁLASZOL AZ ÚJ SZÓ KÉRDÉSEIRE Amikor a FIDESZ megjelent a magyarországi politikában, sokakat az addig szokatlan frissességével és fiatalos hangnemével vett le lábáról. Mára a fiatal demokraták között is valami megváltozott. A közelgő parlamenti választások hatására felerősödött a belső hatalmi harc, ami egyebek között Fodor Gábor, parlamenti képviselő és a párt további két alelnökének kilépéséhez vezetett. Egyebek között erről beszélgettünk Németh Zsolttal, a FIDESZ alelnökével, aki lapunknak úgy nyilatkozott: ő marad. - A hatalmi harc a politika egyik jellemzője. A Fideszen belül mindössze annyi történt, hogy a párt egyik frontembere elhagyta sorainkat. Fodor Gábor kisebbségben maradt egy demokratikus választásban, s nem vállalta, hogy kisebbségi helyzetből befolyásolja a Fidesz arculatát. Eddig is voltak konfliktusok a Fideszben, ám most először történt meg, hogy ezek ilyen nagy nyilvánosságot kaptak. A választások közelsége természetesen felerősíti a konfliktusok szerepét. # Fodorról egyes megfigyelők azt tartják, hogy kezdettől fogva idegen test volt a Fideszben. Mások szerint a mérleg szerepét töltötte be. - Fodor Gábor vezető személyisége volt a szervezetnek, de nem kiegyensúlyozó. Meglehetősen hosszú ideje látványos kisebbségben volt nézeteivel. Szerintem Orbán volt a kiegyenlítő személy Fodor és mások között. Érthetetlen számomra, miért gondolják egyesek, hogy Gábor távozása után már nem lesznek jelen a Fideszben az általa képviselt nézetek. E téren semmilyen változás nem történt. • Néhány kiragadott félmondat a magyarországi sajtóból, amely a Fideszben történteket a következőképpen értékeli: a fiatal demokraták keresik arcukat; a párt jobboldali, illetve neokonzervativ jobboldali irányzatot vett fel; a Fidesz megpróbálja felkarolni az MDF-ből kiábrándultakat... - Minden párt keresi az arcát a választások előtt. Tehát ez a Fideszre is érvényes. Az, hogy jobbra tolódnánk, vagy másként szólva közelítenénk az MDFLAKÓ - HÁZ - ÜGY hez, egyáltalán nem vetődik fel. Ez csak bizonyos entellektüelek agyában merüli fel. # És nem közelednek az MDF-hez? - A Fidesz az eddiginél határozottabban fordult szembe az MSZP-vel, de nem lépett közelebb az MDF-hez. A másik dolog, amivel még érvelni szoktak, az a nemzeti elkötelezettség. Ez eddig sem volt kérdéses. Ha a nemzeti elkötelezettség vállalása valaki szerint azonos a jobboldalisággal, akkor vállalom, hogy jobboldali vagyok. Nézetem szerint a nemzeti elkötelezettség nem szükségszerűen jobboldali érték. Egészséges politikában bizonyos értelemben, minden politikai erőt kell, hogy jellemezzen. • Az viszont vitathatatlan, hogy a Fidesz megpróbálta felkarolni az MDF-ből kiábrándult politikusokat... - Ez a folyamat már lezárult. Az MDF nemzeti-liberális szárnya, amely mindig is közel állt hozzánk, otthont talált a Fideszben. Az MDF szavazóbázisa már stabilizálódott. Ha akarnánk sem tudnánk közülük több választót elcsábítani. Összegezve: a Fidesz továbbra is egy szabadelvű középpárt akar maradni. Ami pedig az arckeresésünket illeti, ez alatt olyan alapkérdések tisztázását kell érteni, hogy miként tudjuk némileg háttérbe szorítani a fiatalos arculatot és érzékeltetni: nem egy fővárosi értelmiségi párt vagyunk, s nyitva állunk a vállalkozók, a vidék és a legszélesebb rétegek előtl. A jobboldal és baloldal kérdésében nincsen identitásválságunk. Fodor Gáborral ellentétben én nem tapasztaltam, hogy a Fidesz jobbra tolódott volna. Úgy gondolom, Fodor ott hagyta abba a politizálást, ahol elkezdte, illetve ahol el kellett volna kezdenie. Programjára 30 százalékot kapott. Nehéz dolog kisebbségből egy gondolatrendszert képviselni, de szerintem ezt kellett volna tennie. Én a mai napig nem tudom, hogy Gábor miért hagyta el tulajdonképpen a pártot. Talán nem gondolta végig, hogy a politika miről is szól votaképpen. (Fogas Ferenc felvétele) • Fodor és a további két alelnök távozása mennyiben ingatja meg a Fidesz pozícióját? — Nem kétséges, hogy nagy veszteség ért bennünket, hiszen Fodor nagyon népszerű politikus. Úgy tudom, rajta és a két alelnökön kívül egy országos tanácstag, két helyi önkormányzati képviselő, valamint 5-6 tag hagyta el eddig a Fideszt. Bízom benne, hogy emiatt nem veszítjük el vezető pozíciónkat a közvéleménykutatásokban . 9 A parlamenti választásokig még van fél év. Kivel hajlandó és kivel nem a Fidesz együttműködni? — Ez nagyjából eldöntött kérdés: az SZDSZ az első számú partnerünk, ezen kívül az Agrártermészetesen nem tudhatjuk. De az adott esetben kiindulhatunk abból, hogy 1983-ban a hasonló nagyságú öröklakásokat megközelítőleg 190—200 ezer koronáért árulták, illetve abból is, hogy akkoriban az átlagos négyzetméterenkénti „beszerzési ár" 2600 korona volt. A hasonló szövetkezeti lakások építéséhez nyújtott állami hozzájárulás alapösszege 1983-ban lakásonként 9400 korona, négyzetméterenként pedig további 910 korona volt. Az említett adatokból kiindulva: a 72 négyzetméteres lakás beszerzési ára: 72 X 2600 = 187 200 korona amortizáció: 10 év x 2 százalék = 20 százalék, azaz 37 440 korona az összehasonlítható szövetkezeti lakásra adott alapvető állami hozzájárulás: 9400 korona + (910 x 72 négyzetméter) = 9400 + 65 520 = 74 920 A lakás árának kiszámítása: 187 200 korona - 37 440 korona - 74 920 korona 74 840 korona a lakás ára (és akkor itt még csak az alapvető állami hozzájárulás összegét vettük figyelembe, holott az összehasonlítható szövetkezeti lakászövetséggel és a Vállalkozók Pártjával szeretnénk egy liberális koalíciót létrehozni, amely képes lenne legyőzni a választásokon a jelenlegi konzervatív kormánykoalíciót, valamint a posztkommunista szocialista blokkot. Amennyiben ez nem sikerül, akkor nálunk is a lengyel forgatókönyv fog bekövetkezni. Ez pedig sem a magyarországi, sem a határokon túli magyaroknak nem lenne jó. • Kedvező választási eredmény esetén mit akar a Fidesz másként csinálni, mint a jelenlegi magyar kormányzat? — Először is egy működőképes kormánykoalíciót kell létrehozni, ami nem lesz könnyű dolog. Tevékenységünknek a jelenlegi Fidesz választási programja körül kellene fölépülnie. Ennek meghatározója a kiszámítható politikai irányvonal lenne, ami lehetővé teszi a különböző társadalmi csoportok számára azt, hogy ha nem is értenek velünk egyet, lássák, mit miért csinálunk és tudjanak viszonyulni hozzánk. Az elmúlt évek legnagyobb problémája Magyarországon az improvizáció volt. A gazdaságpolitikában, a társadalompolitikában egyaránt. Mi ezt a gyakorlatot akarjuk megszüntetni. • A külpolitikát, s konkrétan a szlovák-magyar kapcsolatokat illetően milyen az elképzelésük? Sor kerülhet a mindkét fél által olyannyiszor hangoztatott szlovák-magyar kiegyezésre? - Erre vagyunk predestinálva. A két ország egymást felemelheti, de mélybe is ránthatja. A Fidesznek - bár másokkal szimpatizál -, ha kormánypozícióba kerül, a szlovák kormányzattal kell együttműködnie. Legfontosabb szándékunk a párbeszéd, helyesebben a kultúrált párbeszéd lesz, mert a két ország polgárai, vállalkozásai, különféle kezdeményezései egymás hasznára legyenek. A két ország kapcsolatában a jelenlegi szint jelenti a mélypontot. Innen már csak kifelé vezethet az elkövetkezendő években az út. Magyarország integrációs esélyei akkor növekednek, ha jó viszonyban van Szlovákiával, s ez fordítva is így van. GÁGYOR ALÍZ sok építését az állam más hozzájárulásokkal is dotálta). Na már most, a bérlőnek a lakások és a nem lakás célú helyiségek tulajdonáról szóló törvény 18. §-a második bekezdésének a) pontja szerint a lakás tulajdonosa a vételárból 30 százalékos árkedvezményt köteles nyújtani a vevőnek. A 74 840 korona 30 százaléka 22 452 korona, azaz gyakorlatilag egy ilyen lakás hivatalos vételára 52 388 korona. Ebből az árból köteles a lakás bérlője - vásárlója az adásvételi szerződés aláírását követően 15 -százalékot, írzaz_ .7858 koronát — készpénzben kifizetni. A lennmaradó 44 530 koronát tíz év alatt kell letörlesztenie, mégpedig kamatmentesen, ami a mai inflációs folyamatokat tekintve jelentős kedvezmény. Ha átszámoljuk, havonta 371 koronát kellene törleszteni tíz éven át az ön által említett lakásra. Látszólag mindez nagyon olcsó, rendkívül kedvező a bérlő számára. Tény viszont az, hogy annak, aki megveszi az általa lakott bérlakást, számolnia kell azzal, hogy a fenntartási és rezsiköltségek messze meghaladják majd a jelenleg fizetett lakbért. De erről részletesebben talán majd máskor. d

r p D 1993. NOVEMBER 25. AZ EPERJESI ZSIDÓ MÚZEUM ÚJJÁSZÜLETÉSE Egész Európában nincs még egy olyan közösség, amely tragédiákkal terhes századunkban többet szenvedett volna a zsidónál. A szlovákiai zsidóság a második világháború végére jelentéktelen létszámú csoporttá zsugorodott, s a rákövetkező négy évtizedben száma tovább csökkent. A zsidó lakosság évszázadokon át együtt élt a Kárpát-medence népeivel, s így kultúrája közös kulturális örökségünk szerves részévé vált. Sajnos, ma már csak a raktárakká átalakított zsinagógák és a pusztuló, elhagyott temetők emlékeztetnek erre. Lehet, hogy az utánunk következő nemzedékek már semmil sem fognak tudni erről a különös, tragikus sorsú népről és annak életéről? Hogy ez ne következhessen be, már néhány évtizeddel ezelőtt is létrejöttek zsidó múzeumok, amelyek a zsidóság világának emlékeit igyekeztek megmenteni és megőrizni a jövő számára. Szlovákiában az első zsidó múzeum 65 évvel ezelőtt, Eperjesen alakult. Ugyanott ma egy új múzeum van születőben, amely több tekintetben elődjének folytatója lesz. Eperjes egykori zsidó múzeuma a véletlennek köszönhette alapítását. Létrehozásának gondolata 1928ban vetődött fel, amikor egy építkezés során rábukkantak az első városi imaház maradványaira. Bárkány Jenő mérnök, az eperjesi neológ zsidó hitközség elnöke és dr. Austerlitz Tivadar jogász bejárta az egész országot, hogy felkutassa és összegyűjtse a zsidóság múltjára emlékeztető tárgyakat. A felbecsülhetetlen értékű gyűjteményben ugyanúgy helyet kaptak a régi megillák, tóramutatók, tóratekercsek és egyéb szakrális eszközök, mint a mindennapi élet használati tárgyai. A múzeumnak rendkívül gazdag könyvtára és kéziratgyú'jteménye voll, s nem hiányoztak a szlovákiai zsidó személyiségekre vonatkozó dokumentumok sem. A gyűjtemény fokozatosan annyira kibővült, hogy az eredeti épület már kicsinek bizonyult számára, ezért 1931-ben új épületben kapott helyet. A zsidótörvények érvénybe lépése után a múzeumot felszámolták, gyűjteményét az állam elkobozta. Ami megmaradt belőle, a háború után a Prágai Állami Zsidó Múzeumba került. Az epeijesi múzeum feledésbe merült és az ottani kis zsidó hitközség már alig mert reménykedni abban, hogy valaha is felújítják. A közelmúltban azonban az egykori eperjesi múzeumból származó tárgyak visszakerültek Prágából, s az illetékesek úgy döntöttek, hogy Eperjesen a helyük. Az úgynevezett Bárkány-gyűjtemény tehát visszatér Eperjesre. Bemutatását a kulturális minisztérium és az eperjesi hitközség közösen szervezi. A kiállítás megnyitására november 25-én kerül sor a helyi ortodox zsinagóga épületében. A mostani kiállítás anyaga képezi majd a felújított zsidó múzeum gyűjteményének alapját. A zsidó hitközség megkezdte a még fellelhető tárgyi emlékek gyűjtését. Reméli, hogy ebben a munkájában sokan segítségére lesznek, s akadnak, akik felajánlják eddig féltve őrzött tárgyaikat a múzeum céljaira. A hitközség ezenkívül emléktáblán szeretné megörökíteni azok nevét, akik önfeláldozó segítségükkel zsidó emberek életét mentették meg a második világháború alatt. KÓNYA PÉTER D. K.: 1983-ban kaptam egy háromszobás, úgynevezett szolgálati lakást (a nemzeti bizottság által kiállított lakáskiutalási határozaton az szerepel, hogy a lakással való diszponálási jog a munkáltatómat illeti meg). Az első kérdésem az lenne, megvásárolhatom-e én ezt a lakást, a második kérdésem pedig az, hogy ha sor kerülhetne a megvásárlására, mennyit kellene fizetnem ezért a 72 négyzetméteres lakásért? Az ilyen rendelkezési (diszponálási) jogok mára gyakorlatilag megszűntek. Vagyis, ha érvényes bérleti szerződése van, a lakások és a nem lakás célú helyiségek tulajdonáról szóló 182/ 1993. Tt. számú törvény 16. §-a első bekezdésének értelmében ezt a lakást (ha a lakbért rendesen fizeti, és rendesen fizetni fogja), csak az ön tulajdonába ruházhatja át a ház, illetve a lakás tulajdonosa (feltehetőleg a község, esetleg a város vagy a városkerület). Ami a lakás árát illeti, arról a már említett 182/1993. Tt. számú törvény 17. és 18. paragrafusai tartalmaznak részletesebb rendelkezéseket. Itt említenénk meg, hogy az említett rendelkezések alapján kiszámított ár maximális ár, mivel a törvény egyrészt megállapítja azt, hogy a lakás árát az eladó és a vevő kölcsönös megállapodása határozza meg, másrészt pedig azt is leszögezi, hogy a megállapodás szerinti vételár nem haladhatja meg az említett törvény 18. §-ának első bekezdése szerint meghatározott árat. A lakás árára vonatkozó rendelkezés a ház beszerzési árát veszi kiindulási alapként, és ebből von le különféle tételeket. A törvény szerint levonandó például az amortizáció, amely a lakások esetében évi két százalék (de legfeljebb 80 százalék). Levonandó tétel az összehasonlítható szövetkezeti lakás felépítéséhez nyújtott állami hozzájárulás összege is. És végül, ha már kiszámították a lakás árát, a lakás tulajdonosának 30 százalékos árkedvezményt kell nyújtania annak a bérlőnek, aki az általa lakott lakást meg akarja venni. Hogy az ön által lakott lakóházbeszerzési ára mennyi volt,