Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-02 / 177. szám, hétfő

MOZAIK . ÚJ SZÓM UJ MŰSOR A BUDAPESTI TELEVÍZIÓBAN MAGYAROK Sokan érezték posványnak a rendszerváltást megelőző éve­ket, kilátástalannak a jövőt. Ki hitte volna még 1990-ben is, hogy már három év múlva külön műsor foglalkozik a Magyar Te­levízióban a határon túli, első­sorban a Kelet-Közép-Európá­ban élő magyarokkal, az erdé­lyiekkel, felvidékiekkel, vajda­ságiakkal, kárpátaljaiakkal? Hogy megkezdődik a magyar önismeret folyamata, annak fel­mérése, hányan is vagyunk, kik is vagyunk, hogyan érzünk és mit tartunk egymásról meg a vi­lágról? Mindez, persze, Magyarorszá­gon sem mindenki ügye. Nem véletlen, hogy egy időre Chrudi­nák Alajos és Pál f y C. István is nemkívánatos személlyé vált a Magyar Televízióban, s bírósá­gi döntés után került vissza a Külpolitikai Főszerkesztőség, illetve a Híradó élére. A közel­múltban láthattuk a Magyar Te­levízióban azt a portréfilmet, amely Makovecz Imrét, a világ­hírű építőművészt, a sevillai vi­lágkiállítás magyar pavilonjának alkotóját mutatta be. Hihetetlen, de tény! — ez a kétórás film másfél évig várt bemutatásra! (Rendezője Sára Sándor, elké­szítésének szorgalmazója Chru­dinák Alajos volt.) Makovecz a vérbeli egyéniségek stílusában arról is szót ejtett, hogy a rend­szerváltás utáni időszak hozta felszínre a legtöbb szennyet - megszűnt a diktatúra, felsza­badultak a gátlások: most aztán mindenki leveheti a maszkját s megmutathatja, mi lakozik benne. Ilyen viszonyok között dolgo­zik a Chrudinák Alajos vezette szerkesztőség, amely európai hí­rű és rangú alkotóműhely. Mi is jól ismerjük műsorait, különösen a Panorámát - abban szólalt meg először a még ellenzéki Václav Havel, a félreállított és belföldi emigrációba kényszerí­tett Alexander Dubček, a szór­ványban élő jeles magyarok s a világpolitika nagyjai. Chrudi­nák Alajos rehabilitálása óta ala­posan nekilendült a Külpolitikai Főszerkesztőség: jelenleg kilenc állandó műsoruk van, köztük a júliusban indított Magyarok. Minthogy e havonta jelentkező adás indulásánál én is ott voltam a stúdióban, beszámolhatok róla. A Magyarok főleg a Kárpát­medencében élő kisebbségi ma­gyarokkal foglalkozik: szót ejt égető gondjaikról, bemutatja azokat a rugalmas, alkotó embe­reket, akik elsőként ismerték fel az új történelmi helyzet kihívá­sait, s megalapozzák a fennma­radásunkhoz, sőt gyarapodá­sunkhoz szükséges szervezete­ket, intézményeket, vállalkozá­sokat. Újkori történelmünk so­rán most fordul elő első ízben, hogy az anyaország támogatás­ban részesítheti kisebbségben élő honfitársait, s teszi azt annak dacára, hogy gazdasága átépülő­ben, a kincstár pedig csaknem üres. A Magyarok képernyőre viszi a sikeres magyar-magyar együttműködés követnivaló pél­dáit, azzal a céllal, hogy a köztu­datba kerüljön minden, ami eu­rópai mércével minősíthető. Fél­reértés ne essék: nem valamiféle újkori nacionalizmusról van szó! Az új műsor akkor nyeri el a né­zők tetszését Szlovákiában, Ro­mániában, a volt Jugoszláviá­ban, Ukrajnában és másutt, ha tárgyilagos lesz, ha megszólal­tatja a velünk együtt élő más nemzetiségűeket is. Sőt: ha be­mutatja, hol kitűnő máris az együttmunkálkodás, azaz képet ad a közös Európa építésének mindennapjairól. A júliusi adásban - többek között - a szlovákiai magyar iskolaügy volt a téma, Erdélyből pedig azt a riportot láthattuk, amely a minden csaladnak tehe­net mozgalom meghonosításáról számolt be. A műsorvezető ifjú ember: Szentesi László először szerepelt ilyen minőségben, és jól megállta helyét. Szentesi sze­repeltetése akár jelképként is felfogható: a felnövő nemzedé­keknek történelmi szerepük, hogy megismerjék egymást min­denütt a világon; hogy felhal­mozzák azt a hatalmas tapaszta­latot és tudást, amely a világ magyarjaiban összegyűlt, s hogy bepótolják a történelem­könyvekből sokáig hiányzó is­mereteket. Chrudinák Alajos főszerkesz­tői hitvallása változatlan: erede­ti témák felkutatása; a minden­felé burjánzó politikai és egyéb hazugságok leleplezése; a szép magyar nyelv használata a ripor­tokban; minél több képi infor­máció a szöveg alá; igényesség a témák feldolgozásakor. BATTA GYÖRGY JÓ UTAT Szinte hihetetlennek tűnhet, de Pozsonyt mindössze 2 órás repü­lőút választja el ez észak-afrikai tengerparti országtól. A Szlová­kiánál háromszor nagyobb, hét és fél millió lakosú arab ország az utóbbi 5 év alatt méltán lett a turisták paradicsoma. A ten­gerpart hossza több mint 1300 km. Szinte gomba módra nőttek ki a földből a szebbnél szebb szállodakomplexumok. Tunézia nemcsak természeti szépségével, csodálatos műemlékeivel, ha­nem elsősorban olcsó áraival vonzza a látogatókat. A beava­tottak nem győzik hangsúlyozni, egy kéthetes tunéziai üdülés ke­vesebbe kerül mint ugyanaz pél­dául a Balatonnál. Szinte nincs olyan hazai utazási iroda, mely ne kínálna utat ebbe az afrikai országba. Nem árt, ha több he­lyen is érdeklődünk, mivel az árajánlatok nagyon eltérőek. És még egy jó tanács: ha már az utazás mellett döntünk, feltétle­nül két hétre induljunk, mivel a második hét az előzőhöz vi­szonyítva lényegesen olcsóbb. UTAZÁS: A szlovákiai utazá­si irodák zöme Pozsonyból, illet­ve Bécsből indítja útjait repülő­vel, de van olyan iroda is (Dann Tour, Vágsellye), mely busszal (Ausztrián és Olaszországon ke­resztül), majd hajóval szállítja a turistákat. Tunéziában, az ot­tani utazási irodák számos érde­kes programot kínálnak. A ka­landvágyóknak feltétlenül ajánl­juk a kétnapos körutazást, me­lyek során eljutnak Sousse-ba, Monastirba, El Djem városába és az ország vallási központjába, Kaiouranba is. Sőt több órát tölt­1993. AUGUSZTUS 2. hetnek a Szahara sivatagban, és ha van kedvük, teveháton is utazhatnak. A kétnapos belföldi körutazásáért a helyi irodák 110-130 dollárt kérnek el: eb­ben benne van a szállás és az étkezés ára is. Fárasztó, de meg­éri — állítják azok, akik már részt vettek ezen a mintegy 1200 km­es körúton. ÉTKEZÉS: A tunéziai konyha változatos és viszonylag erősen fűszerezett. Az ételeket olíva­olajjal készítik, s mindenhez bő­ségesen tálalnak zöldséget és gyümölcsöt. A húsételek szinte kizárólag marha- vagy birkahús­ból készülnek, a sertéshús fo­gyasztását szigorúan tiltja az isz­lám vallás. Okvetlenül kóstoljuk meg a tunéziaiak nemzeti elede­lét, a kuszkuszt, ne lepődjünk meg: különleges módon főzött kukoricadaráról van szó, melyet egzotikus fűszerekkel ízesíte­nek. Főtt húsdarabokkal tálal­ják. A mártást (csípős paradi­csompüré) harissának hívják. FONTOS TUDNI: Tavaly megszüntették a vízum­kényszert, 90 napig engedély nélkül tartózkodhatunk az or­szágban. A közbiztonságra feltű­nően sok rendőr ügyel. A pénz­nem a tunéziai dinár (1 TND kb. 1 amerikai dollárt ér). Csak a hi­vatalos helyeken váltsunk pénzt, mert a feketézést szigorúan tilt­ják és büntetik. A bazárok gaz­dag árukínálattal csalogatják a turistákat. Ha vásárolni aka­runk, itt is, mint bárhol az arab világban, érvényes az íratlan szabály - alkudni kötelező (és kifizetődő)! (tics) ORDÓDY KATALIN CL>Ó%pi A témát nem folytatták tovább, Borka szólalt meg, hangjában némi nehezte­léssel. - Mi már beszámoltunk a napról, de te merre jártál, Dóra? Bizonyára jól érezted magad, ha csak vacsorára vetőd­tél haza. Az az alak, aki veletek várt a kocsimnál, úgy látszik, jól elszórakoz­tatott. A fölényes hang felbosszantotta Dó­rát, de legyűrte magában. Azért egy kis rendreutasítást nem mulasztott el. - Az az alak? Ja, doktor Csuthyra gondolsz? Igen, nagyon kellemesen töl­töttük a napot. Képzeljétek, kiderült, hogy földim. Ö is pozsonyi. Mi több, már évekkel ezelőtt találkoztunk futólag. - Beszervezhetnénk őt is a társaságba - mondta Toncsi. - Ötödik keréknek? Borka megjegyzése kíméletlen volt. Toncsi úgy érezte, letorkolták, Dórát pedig egyenesen szíven találta. - Nem hiszem, hogy beszervezhet­nénk. Megvan a saját társasága. - Mégpedig, úgy látszik, a te szemé­lyedben, hiszen egész nap le nem ment a nyakadról. A hangulat kezdett elmérgesedni, Toncsi forgatta fejében, mivel enyhít­hetné. - Látod, Dóra, még párbajra állnak ki érted - kedélyeskedett. - Igaza van Toncsinak - mondta Bor­ka egész más hangon -, utálatos vagyok, mert hiányoztál délután. No, szent a béke? Lehajolt Dóra kezére és megcsókolta, úgy nézett fel rá kérlelő tekintettel. Dóra elnevette magát. - Oké, oké, de vedd tudomásul, hogy az asztalunk szabad emberek baráti tár­sasága, és mindenki maga dönt, mivel tölti az idejét. - Akkor hát döntsük el, hogy holnap este, amint ígértem, és ahogy Toncsi is óhajtotta, testületileg kivonulunk a Tavi­rózsába, ahol múltkor olyan jól éreztük magunkat. Ebben egyetértettek. Toncsi elsőnek állt fel az asztaltól. - Kártyapartira ígérkeztem ma este. A holnapi viszontlátásig. - Engem a parkba várnak, gitározás lesz. - Ezzel Edus is távozott. - Téged senki sem vár? A kérdés hangsúlyából érezni lehetett a célzatosságot, kire gondol Borka. - Csak az ágyam. Fárasztó volt a mai nap, bár nagyon tartalmas és szép. - Alig tíz óra. Ilyen nyári estéket kár alvással tölteni. Tudnék ajánlani egyet­mást, de minthogy említetted, fáradt vagy, nem erőszakoskodom. Tulajdon­képpen számomra is elég kimerítő volt a mai nap. - Legalább a jó helyezésed fölötti megelégedéssel térhetsz nyugovóra. -Jaj de szépen mondtad! Meg kell fogadnom a tanácsot. Megindultak a lépcsőn. Ahol szétvál­tak útjaik, Dóra egy gyors jó éjszakával akart búcsúzni, de amitől félt, bekövet­kezett. Borka karon ragadta. - Szép lenne, ha hagyományt csinál­nánk a... Ezen a helyen már többször megcsókoltuk egymást. - Igen, akkor a cukrászda után. Ah­hoz a szép estéhez valahogy hozzátarto­zott a baráti csók is... - Miért hangsúlyozod annyira, hogy baráti? És miért kéreted magad? Még nem felejtettem el a tested forróságát. Hogy simultál hozzám a Tavirózsában a tánc közben! Nem azt mondtad, hogy felébresztettem benned a nőt? Miért ké­reted magad? - Kérlek, ne folytasd. - Dórának a helyzet egyre kínosabb lett. - És ne szorítsd a karomat. - Tudod, hány nő akadna? Csak inte­nem kéne... - Nem tudom, mi tart vissza. - Mert nem kell minden, ami az utam­ba akad. Válogatós vagyok, ha nem tudnád. És főleg, mert tudom, hogy te többet is tudnál nyújtani a szép szenve­délyes éjszakákon kívül. Veled reggeltől estig is jó együtt lenni. Társ tudsz lenni. Ez talán még többet jelent nekem. - Társ? Ugyan, Borka! Társ erre a hát­ralevő tíz napra? - Azt nem ígérhetem, hogy egy életre. - Maradjunk abban, hogy jó pajtások vagyunk... És fejezzük be ezt a sehová sem vezető beszélgetést. Már vagy fél órája topogunk itt. Kirántotta karját Borka szorításából. Az erőszakos csók csak az arcát, fülét érte. Menekülésszerűen futott a szobá­jába. Első dolga volt az erkélyajtót kulcsra zárni. Látta, hogy Borka szobájában is világosság gyúl, a fény kihullott az er­kélyre, a gesztenyefa sötét lombjaira. Dühös lett rám, gondolta. Sajnálom, de közben szerelmes lettem. Leült az ágya szélére és felidézte a Palival töltött délután jeleneteit. Viszolygott a gondo­lattól, hogy Borka szája az ajkához ta­padjon egy szenvedélyes csókban. De Palival eljött ez a csoda. A Csoda. Azóta más a képlet. Ki tudja, ettől a kerítő gyönyörű nyártól nem szédült volna-e Borka karjaiba? Aki nyári kalandot ke­res, annak Borka kívánatos partner. Jó megjelenésű, el van látva pénzzel, gon­doskodni tud kellemes és színvonalas szórakozásról. A modora pedig? A mo­dora pedig hol elbűvölő, hol taszítóan nyers, a hangulata szerint. Neki azonban ez már édes mindegy. Elfutja az öröm, ha Palira gondol. És a legremekebb az egészben, hogy el sem kell tőle válnia. Pali is pozsonyi. Micsoda boldogság! Talán az is a sors jóindulatú rendezése, hogy Pali nem talált rá azon a szomorú nyáron. Akkor nem létezett számára senki, semmi, a lelke mélyéig megtelt szenvedéssel, bánattal, remény­telenséggel. De négy év múlva, és itt, ebben a gyönyörű környezetben... Nem lehetett volna kedvezőbb időzítés. (Folytatjuk) TUNÉZIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom