Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-03 / 101. szám, hétfő

1993. MÁJUS 3. . ŰJSZÓm HÍREK - VÉLEMÉNYEK LÉPÉSEK: HOGYAN TOVÁBB? A NYILATKOZAT NEM ELÉG... Érvek és ellenérvek ugyan jócs­kán elhangzottak a Szlovák Televí­zió Lépések című műsorának tegna­pi adásában, de az az állampolgár, aki végignézte, aligha lesz tőle oko­sabb. Különösen attól nem lesz az, amit a vitaműsorban a DSZM részé­ről jelen levő Sergej Kozlík szájából hallott. Azt ugyan megtudta tőle, hogy az általános recesszió, amely Európát éppúgy uralja, mint az egész világgazdaságot, Szlovákiát jobban sújtja a hasonló szintről raj­tolt Magyarországnál, Lengyel­országnál és Csehországnál, de ar­ról már nem szólt a kormánypárti közgazdász, hogy az egyes mutatók esetében miért a 10-15 százalékos különbség. Persze, Szlovákia rová­sára. A kormánypárti ökonómus ér­velése gyenge volt és a közismert szólamokon kívül nem sokat mon­dott a Hogyan tovább, Szlovákia? kérdéssel kapcsolatban sem. Joggal érezhette tehát magát nyeregben Ľudovít Černák volt gaz­dasági miniszter (SZNP), Ivan Mik­loš, az előző kormány privatizációs minisztere (KDP) és Mikuláš Dzurin­da parlamenti képviselő (KDM), ami­kor megpróbálta elemezni, miért is csappantak meg Szlovákiában a hi­telforrások, miért van az, hogy a kor­mány minden nyilatkozata ellenére a múlt év szeptemberétől úgyszól­ván egyetlen koronát sem folyósított vállalkozói célokra sem közepes, sem pedig hosszú távú hitelek for­májában, miért van az, hogy a mó­dosított csődtörvény oly nehezen születik meg, hogy a külföldi még mindig nem tartja stabilnak Szlová­kiát, hiszen ha annak tartaná, nem lenne oly tartózkodó irányában, mi­ért van az, hogy a privatizálás csak nem és nem akar folytatódni... Min­denesetre érthető volt úgy Ivan Mik­loš, mint Mikuláš Dzurinda aggálya, hogy a hitelfolyósításokra szánt 8-9 milliárd korona értékű új bankjegy a reform egyértelmű folytatása híján aligha segít gazdaságunkon, külö­nösen akkor nem, ha e bankjegyek zöme a kis- és középvállalkozók bankszámlája helyett továbbra is a csődérett állami vállalatok kasszá­jába vándorol. Márpedig a kormány eddigi lépéseinek ismeretében ez utóbbi lehetőség valószínűsége a nagyobb... -pg­OPC lós TŐZSDE JÓL SZEREPEL A PÁRKÁNYI PAPÍRGYÁR (Munkatársunktól) - Egyhóna­pos tevékenységének mérlegét von­ta meg pénteken a Pozsonyi Opciós Tőzsde. René Vochyan elnök hang­súlyozta: a befektetési privatizációs alapok rriég nem kapták meg pontja­ikat, s ez jelentősen korlátozza for­galmukat. A tőzsde akkor válik iga­zán hatékonnyá, ha ténylegesen be­indul a értékpapírtőzsde (jelenleg kéthetente egyszer működik), s ha a privatizációs alapok szintén mű­ködni kezdenek. Április 2-ától, azaz a nyitás napjá­tól április 30-áig 701 ügyletet bonyo­lítottak le, ebből 296 volt az eladás. René Vochyan szerint az eddigi szá­mok jelzik, a kínálat meghaladja a keresletet. Ennek ellenére az opci­ók csak a nominálértékükön kelnek el, sót, többnyire a névleges összeg alatt, ami a lanyha pénzpiacnak és az általános bizonytalanságnak kö­szönhető. Érdekes, hogy a legin­kább keresettek a párkányi papír­gyár és a pozsonyi Slovnaft opciói, míg a legkevésbé frekventáltak, pontosabban még egyetlen üzletkö­tésbe sem kapcsolódtak be az Álta­lános Hitelbank és a vágbesztercei gépgyár által kibocsátottak. Az Új Szó kérdésére, hogy mi­ért éppen a Dél-Szlovákiai Cellu­lóz- és Papírgyár szerepel olyan jól a tőzsdén, Alen Horecký mér­nök azt válaszolta: az értékpapír­tőzsde és a kereskedelmi bankok magasra értékelik a vállalat gyár­tási programját. (sidó) O kár, hogy már a szín­D C pompás virágok nem­zetközi kiállítására is csak nosztal­giával emlékezhetünk! Több mint egy évtizedig Pozsony arra töreke­dett, hogy ezt a rendezvényt ma­gas szintre emelje, hogy elnyerje a külhoniak elismerését, hogy be­sorolják a nemzetközi naptárban feltüntetett szemlék jegyzékéhe. Ez idáig ez nem sikerült, és úgy tűnik, hogy jó darabig nem is fog. Akik figyelemmel kísérik a virág­kiállításokat, akik megnézték azo­kat, amelyeket régebben mai fővá­rosunkban rendeztek, akik jártak Olmücben - ahol ugyancsak van nemzetközi virágkiállítás - azok­nak van összehasonlítási alapjuk, és tudják: idén szegényes bazárrá lett a művelődési és pihenőpark­ban megrendezett kiállítás. Persze, erről a virágok mit sem tehetnek. Azok színeikben, formáikban pompázni akartak, de már pénte­ken hervadozva kókadoztak, va­sárnap - a zárás idejére - legtöbb­jük a szemétdombra való volt. Már-már úgy tűnt, hogy a 14. évfolyamot nem rendezik meg. Ek­kor jelentkezett a Kulla cég s a D és D reklámiroda — felvállal­va a cseppet sem könnyű feladatot. Fogalmuk sem volt, mibe vágják a fejszéjüket, nyilván csak a ha­szonszerzés járt a fejükben. A 40 koronás beléptidíjért csak bosszan­kodást tálaltak és a 112 kiállítónak a tetemes bérleti összegért sem voltak képesek bármit nyújtani. A pénztárablakon egy cetlire fir­kált ákombákom tudatta a látoga­tóval mennyiért is mehet be a ka­pun, de a pénztáros rögvest mond­ta, csak gyerekjegye van és visz­szaadandó pénze semmi. Nyilván ezért három pénztárat ki sem nyi­tottak, csak az egyiknél kígyózott a sor. Belépve az embernek takarí­tani való kedve támadt, mert a föl­dön annyi röplap, műanyagpohár, piszok hevert. És a járdákon, a ka­szálatlan, ápolatlan füvön ült az elcsigázott nép, mivel pad, egy nem sok, annyi sem volt. A pavilo­nokat is a rendetlenség jellemezte, az volt az úr, a virág pedig a szo­morú dísz. A kiállítás helyszíne annyira elhanyagolt, hogy azt a még legszebben kötött csokrok bámulása közben is észre kellett venni. Az akció koncepciója is sze­rencsétlenre sikerült: a teret felap­rózták, elvéve a látogatótól az össz­benyomást, az önfeledt gyönyör­érzést, mert az üzletkötés került előtérbe, a hasznos kerti szerszá­mok kínálata mellett az ízléstelen kertitörpék, a csecsebecsék árusí­tása. Nyilvánvaló volt az is, hogy a városatyák fittyet sem hánytak a Flórára és végképp nem érdekel­te őket, milyen benyomással tá­voznak Pozsonyból a külföldi ki­állítók, látogatók. Szóba elegyedve velük megtudtam, hogy bizony rossz tapasztalataik miatt utoljára jártak nálunk - panaszkodtak mindarra, amit felsoroltam és sok minden másra, ami ebbe az írásba bele se fért, még az - elnézést - illemhely állapotára is, az étke­zési lehetőségekről nem is be­szélve. A 14. nemzetközi virágkiál­I~\ lit As és vásár fakó, kopott volt. Nincs mit ezen szépítgetni. Csak okulni lehet a fiaskóból. Ha jövőre bárki is meg akarja rendez­ni a 15. évfolyamot, igencsak igye­keznie kell, hogy visszaszerezze a magukat becsapottnak érző láto­gatók bizalmát. OZORAI KATALIN MÉLTATLAN JAVASLAT? Vladimir Mečiar szokásos vasárnap esti tévébeszédében egyebek között a ma kezdődő ausztriai látogatásáról szól, amelynek nagy gazdasági jelentőséget tulajdonított. A Václav Klausszal folytatott pénteki tárgyalásai kapcsán megjegyez­te, hogy Pozsony cseh-szlovák csúcsot javasol. A szlovák kormányfő megerősí­tette, hogy látogatásra hívta meg Antall József magyar miniszterelnököt, aki azonban Dunaszerdahelyt javasolta a ta­lálkozó színhelyéül. Mečiar szavai szerint az önálló Szlovákiára nézve méltatlan lenne, ha a tárgyalásokra nem a főváros­ban kerülne sor. (ú) CSAK UKRAJNA Térségünkben Ukrajnán kívül egyetlen más ország sem rögzített olyan fontos alapelveket, amelyek széles körű jogokat ígérnek a magyar kisebbségnek - mon­dotta Jeszenszky Géza a Magyar Rádió Világóra című műsorában. A magyar kül­ügyminiszter a most aláirt barátsági szer­ződésről kijelentette: abban Magyaror­szág semmiről sem mondott le, mindösz­sze kinyilvánította azt, amit a helsinki elvek is jelentenek, azaz, hogy Magyaror­szágnak nincsenek területi követelései Ukrajnával szemben, mint ahogy a többi szomszéddal szemben sem (Ú) PIERRE BÉREGOVOY FŐBE LŐTTE MAGÁT (Folytatás az 1. oldalról) sei az infláció megfékezését, a frank stabilizálását célozták. Az egy hó­nappal ezelőtt megtartott parlamenti választások előtt pontosan 11 hónap állt rendelkezésére arra, hogy bizo­nyítson a nagypolitika szinterén. Túl késő volt, nem tudott irányt váltani, új távlatokat nyitni, már képtelen volt visszacsábítani az elpártolt franciá­kat és megmenteni a mitterrandi szocializmust. Az első elemzések szerint, nem kizárt, hogy Béregovoy saját szám­lájára írta a szocialisták választási vereségét és ezért akart végezni magával. Mások úgy vélik: korrupci­ós botrányba keveredett, s ennek következményei elviselhetetlenné váltak számára. Az exkormányfőt azzal vádolták, hogy 1 millió frankos kamatmentes hitelt fogadott el egyik bankár barátjától, azzal a céllal, hogy saját javait kamatoztassa. Ami meglepő, hogy a volt minisz­terelnök még szombaton délelőtt ke­rékpárversenyen vett részt Nevers­ben, ahol a polgármesteri tisztséget töltötte be. Bár állítólag már hosz­szabb ideje depresszióban szenve­dett, viselkedéséből nem lehetett előre feltételezni, hogy öngyilkossá­got fog elkövetni. Tette szinte sok­kolta a francia politikusokat, akik most ugyanolyan megdöbbenéssel tudatosítják a tragédiát, mint testőre. Tehetetlenül állt az öngyilkos mel­lett. (ug) DEVIZAPIACI ÁRFOLYAMOK Deviza ÉRVÉNYBEN: 1993. május 3-án Devizaárfolyamok Valutaárfolyamok Vételi Eladási Közép- Vételi Eladási Közép­árfolyam 1 egységre, koronában Angol font 44,728 45,178 44,953 43,38 46,52 44,95 Francia frank 5,339 5,393 5,366 5,21 5,53 5,37 Kanadai dollár 22,375 22,599 22,487 21,71 23,27 22,49 Német márka 17,995 18,175 18,085 17,63 18,55 18,69 Olasz líra (1000) 19,037 19,229 19,133 18,41 19,85 19,13 Osztrák schilling 2,558 2,584 2,571 2,51 2,63 2,57 Svájci frank 19,950 20,150 20,050 19,52 20,58 20,05 USA-dollár 28,442 28,728 28,585 27,89 29,29 28,59 ECU EK 35,143 35,497 35,320 ECU CSK ­­36,380 A REMENY KONFERENCIÁJA KARADZSICS ALÁÍRTA A BÉKETERVET Bili Clinton amerikai elnök döntött a szerbiai agresszióval szembeni lépések­ről, beleértve a katonaiakat is - nyilatkoz­ta szombaton Warren Christopher. Az amerikai külügyminiszter azután tartott sajtóértekezletet a Fehér Házban, hogy Clinton elnök befejezte tárgyalásait a wa­shingtoni adminisztratíva képviselőivel. Köztük volt Les Aspin védelmi miniszter, Al Gore alelnök, Collin Powell tábornok, vezérkari főnök és Madleine Albright amerikai ENSZ-nagykövet. A terv részle­teiről Christopher nem tájékoztatott, mondván, az elnök az európai szövetsé­gekkel kíván konzultálni, s a tárgyalások eredményeitől függően hozza meg végső döntését. A külügyminiszter egyébként ezért utazott Európába, ahol látogatást tesz Nagy-Britanniában, Franciaország­ban, Németországban és Oroszország­ban. Tegnap Londonban John Major kor­mányfővel találkozott. Szombaton Athénban kezdődött meg a Bosznia-konferencia, amelyen részt vettek az egymással szemben álló felek képviselői, és eljöttek Szerbia, Crna Gora és Horvátország vezetői. Cyrus Vance és lord Owen, a Jugoszláviai-konferencia két társelnöke úgy vélte, Szlobodan Mi­losevics szerb elnök nyomást gyakorol a boszniai szerbekre, hogy fogadják el a Vance-Owen-féle béketerveket. A két közvetítő szerint az athéni konferencia a „legnagyobb esély" a békére. Radovan Karadzsics, a boszniai szer­bek vezetője a tegnapi tárgyalások során aláírta a Vance-Owen tervet, ám csak azzal a feltétellel, hogy beleegyezését érvényteleníti, ha a boszniai szerbek par­lamentje május 5-én, azaz szerdán nem éri majd egyet lépésével. A DPA hírügy­nökség szerint az Európai Közösségek két közvetítőjének meggyőződése, hogy a boszniai szerbek tekintettel Milosevics álláspontjára, végleg áldásukat adják a tervre. Warren Christopher tegnap London­ban üdvözölte Karadzsics döntését, de hangsúlyozta: a szerbek szavait tetteknek kell követni. Véleménye szerint a szer­beknek meg kell győzniük a nemzetközi közösséget, hogy cselekedetükben tisz­tességesek. Annak ellenére, hogy Karadzsics aláír­ta a béketervet, Boszniában tegnap dél­után is folytatódtak a harcok. MÁJUS ELSEJE ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN ÜNNEPSÉGEK, ZAVARGÁSOK, ÖSSZECSAPÁSOK MEGGYILKOLTAK A SRÍ LANKA-1 ÁLLAMFŐT Május elseje előestéjén tévébeszédet mondott Michal Kováč, a Szlovák Köztá'rsaság elnöke. Az 1989 előtti és utáni helyzet elemzését követően hangsúlyozta, hogy az önálló Szlovákiából jól működő szuverén államot kell teremteni, amely minden ország számára megbízható partner lesz. - Hatal­mas feladat ez, ám tekintsük kihívásnak, melyre választ akarunk és tudunk is adni. Ez a válasz pedig csak a becsületes és felelősségteljes munka lehet - mondta. Országszerte sokféleképpen ün­nepelték május elsejét, volt, ahol majálisokkal, kulturális műsorokkkal, volt, ahol nagygyűléseket is szer­veztek. Például Pozsonyban a Mun­kások Fóruma és a Szlovákiai Mun­kások Pártja, továbbá Szlovákia Kommunista Pártja rendezett talál­kozót. Körülbelül ezren voltak jelen egy másik pozsonyi május elsejei mítín­gen, melyet a Demokratikus Baloldal Pártja ezúttal először szervezett kö­zösen a szociáldemokrata párttal, valamint a mezőgazdászok mozgal­mával. A szervezők képviseletében beszédet mondott Peter Weiss, majd Milan Ftáčnik. Prágában a rendőri egységek je­lenléte ellenére sem sikerült mega­kadályozni az összecsapásokat a jobboldali skinheadek és a szélső­baloldali anarchisták között. Az ösz­szetűzésekben egy cseh újságírónő súlyosan megsebesült. Tüntetést szervezett a Sládek-féle republiká­nus párt is, amelynek mintegy 800 híve Lanžhot határátkelőnél eltorla­szolta a D2-es autópálya egyik sza­kaszát. Budapesten békésebben zajlot­tak a városligeti ünnepségek. Külön­böző politikai, társadalmi és érdek­védelmi szervezetek tartottak ren­dezvényeket. Ismert közéleti szemé­lyiségek, politikusok válaszoltak az egybegyűltek kérdéseire. Az MSZP politikai fórumán Horn Gyula pártel­nök egyebek közt elmondta: alapos a gyanúja, hogy óriási visszaélések történtek az állami vagyon privatizá­ciója során. Pető Iván szerint egy évvel a szavazás előtt nem lehet választ adni arra, hogy az SZDSZ koalícióra lép-e az MSZP-vel vagy sem. Moszkvában véres összecsapá­sokkal végződött a prokommunista és nacionalista erők által szervezett nem engedélyezett tüntetés. Az egybegyűltek a Vörös tér felé vették útjukat, ott azonban a biztonsági erőkbe ütköztek. Mintegy 10 ezer ember botokkal, kövekkel és téglák­kal támadt a speciális rendőri egysé­gekre, akiknek vízágyúk segítségé­vel sikerült feloszlatni a tüntető tö­meget. Moszkvai források szerint az összecsapások során mintegy 150-200 ember sebesült meg. Ruszlán Haszbulatov, az orosz legfelsőbb tanács elnöke vizsgálóbi­zottságot állított fel, s ezzel egy idő­ben a parlament vezetése közle­ményt hozott nyilvánosságra, mely­ben a biztonsági erőket tette felelős­sé a vérontásért. Tegnap az orosz parlament épülete előtt tovább folytatódott a kommunisták tünteté­se. Mintegy 1500-an követelték Bo­risz Jelcin elnök lemondását és a népi képviselők kongresszusának összehívását. Colombóban a május elsejei fel­vonulás során egy eddig ismeretlen merénylő robbanóanyaggal megra­kott kerékpárján nekirohant a Sri Lanka-i államfő gépkocsijának, amely azonnal felrobbant. Rana­szinghe Premadasza elnök a helyszínen meghalt és további 30 ember is életét vesztette. A tragikus éšét után a miniszterelnök vette át az ország ügyeinek irányítását. Sri Lankán egyébként kijárási tilalmat rendeltek el. JÁNOŠÍK BUDAPESTEN Bármennyire is meglepő a címbeli tény, valójában az történt a budapesti Nemzeti Színházban, amit Jánošík akart. Az a szlovák betyár, aki egy lengyel musicalnek is hőse. Olyan hőse, aki a Bryll-Gärtner szerzőpáros Üvegre festve című zenés darabjában egyszerre fakaszt vizet a hegyből a lengyelek­nek, a szlovákoknak és a magyyaroknak, mondván: a hegynek három oldala van. Minden hegyoldal tövében saját történelmét éli egy-egy nemzet, illetve hát ugyanazt a történelmet, csak más-más emberi viszonylatokban. Mert a császár mindenütt császár volt, ahogy a népnyúzó uraságok is hasonlatosak voltak a Tátrán innen és túl, a Dunán innen és túl. így hát a szlovák Juro Jánošikok vagy a magyar Rózsa Sándorok mindig is a nép szivében találtak helyet. Első pillantásra megáílapíthatatlannak látszott, miért csupán háromne­gyed részben telt meg a Nemzeti Színház nézőtere. Az egyetlen vasárnapi újság sem szentelt figyelmet a hétvége - Szlovákiából nézve - legfontosabb színházi eseményének, pedig a Vasárnapi Hírek büszke terjedelmes kulturá­lis rovatára. Mégsem jutott hely benne a Szlovák Nemzeti Színház budapesti vendégszereplésének első előadásáról szóló tudósításának. Veszélyes lenne bárminemű következtetéseket levonni a hírlapírók és színikritikusok érdeklődésének hiánya kapcsán. Csak remélni tudom, hogy Georg Tábori Mein Kampfjának vasárnap esti előadásán zsúfolt lesz a nézőtér. A pesti mentalitást ismerve, ez egyáltalán nem lenne meglepő. Tábori darabjait ugyanis eddig ,,csupán" a budapesti színházak nem játszották Közép­Európában. Ki tudja, miért nem? DUSZA ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom