Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-30 / 35. szám
„Apu kézzel-lábbal fékezett“ - mondta a tanú, a Skoda személykocsi vezetőjének a lánya, s a bírósági tanács tagjainak ugyancsak uralkodniuk kellett magukon, hogy megőrizzék a pillanathoz illő komolyságukat, A tanácselnök az iratokban lapozgatott, az egyik ülnök a zsebkendőjét keresgélte, a másiknak hirtelenében sürgős lett, hogy megtisztítsa a szemüvegét. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen mulatságos pillanat az egész tárgyalás során. Külunk a lépcsőben, vagy az utcán egy kőben. Az ember nem gép, hibákat követ el. Később saját maga sem érti, hogyan történhetett meg ez vagy az. Bonyolulttá teszi a kérdést, hogy míg saját dolgainkban legfeljebb saját magunkat károsítjuk meg, a közúti közlekedésben a kár közös. Itt nem szabad hibát elkövetni. A változatlan, sablonos kötelességeket, műveleteket is következetesen, a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel kell végezni, különben Egy balesetről - majdnem mindenkinek lönben egy közönséges közúti balesetet tárgyaltak, amely az elsőbbségadás elmulasztása következtében történt. Kellemetlen eset, sérülések, bonyodalmak, viszont a közúton ilyesmi előfordulhat. Még azzal is, aki - mint a műszaki segélyszolgálat szerelője - naponta kocsikázik Fiatjával. Ilyenek sokan vannak. Több ezer kilométert megtesznek a sűrű városi forgalomban, nem számítanak újoncnak, tapasztalt vezetők már, akik az utcák labirintusában jobban kiismerik magukat, mint bárki más. Ismerik a közúti közlekedés szabályait, megvan a megszokott útvonaluk, kapásból felsorolják a körzetükben levő főútvonalakat, mellékutakat. Aztán egyszer, talán százezeregyedszer behajtanak a jól ismert útkereszteződésbe, és nem adnak áthaladási elsőbbséget. Még csak azt sem tudják megmagyarázni, hogy miért. Valóban nem tudják. Érthetetlen számukra, a Fiat vezetője számára is, ami történt, hiszen vigyázott, a közeledő tehergépkocsit és a következő Skoda személygépkocsit már messziről látta. Ennek ellenére behajtott az útkereszteződésbe, s a karambolt már nem lehetett elhárítani. Az első elfogadható gondolatként vetődött fel a műszaki hiba. Ám a szakértő sem a fékeken, sem pedig a kormánymúvön nem állapított meg ilyesmit. Valószínűbb tehát, hogy emberi kudarcról van szó, amivel szinte naponta találkozhatunk egyéb vonatkozásban is: amikor megfeledkezünk valami fontos dologról, megbota szerencsétlenség nem kerül el sem bennünket, sem másokat. A karambol ez esetben is személyi sérüléssel végződött. Tulajdonképpen ez indokolja, hogy e mindennapos balesettel bővebben foglalkozzunk. Az orvosi jelentés ugyanis megállapítja: a gépkocsivezető térdkalácstörést, ajakrepedést, mellkaszúzó- dást, a mellette ülő felesége hom- lokzúzódást s a lágyék környékén véraláfutásos horzsolást szenvedett. Tipikus sérülések, amelyeket a kormánykerék, a műszerfal, a kesztyűtartó, a gyújtáskapcsolókulcs okozza. Tipikus sérülések, amelyeknek a biztonsági öv vitathatatlanul elejét vette volna. Ezért nem volt teljesen haszontalan rákérdezni. A felhúzott szemöldök s a csodálkozó tekintet arról árulkodott, mennyire nem látjuk a közúti közlekedés során a legalapvetőbbet: az életünk védelmének értelmét. A Skoda személygépkocsi vezetője és a felesége bevallották, hogy be voltak kötve biztonsági övvel, de útjuk végéhez közeledve, Prágában az Antonín Zápotocky hídon az övét mindketten lecsatolták, és felakasztották a helyére. Itt atévedés. Utazás közben nem a tartófülkében van a biztonsági öv helye! Csakis felcsatolva van értelme, csakis így tudja a neki szánt szerepet betölteni, ez esetben kettős szerepét. A Skoda utasait megóvta volna a fájdalmas, és főleg felesleges sérülésektől, a Fiat vezetőjét pedig a bírósági tárgyalástól és a bűntudattól. A kihágást rendőrségi bírságolással lehetett volna rendezni, s a baleset következménye csupán karosszériakárosodás lett volna. Lám, egy ilyen közönséges baleset is lehet tanulságos. Még mindig vannak közöttünk olyan hósködők, akik a biztonsági övét nem csatolják fel, s ezek között olyanok is, mulasztásukat „megbízhatóan“ megindokolják. Nem győzik meg őket az autós világban összegyűlt egyértelmű tapasztalatok. (A biztonsági öv bekapcsolása nagyon is kifizetődő, állapítja meg például a finnországi Kuopio Egyetem munkatársa, Jorma To- lonen doktori disszertációjában. Ebben 10 ezer olyan kölekedési baleset adatait dolgozza fel, amelyek közül 3 ezer halálos volt. Ami a halál közvetlen okát illeti, a feldolgozott esetek több mint 50 százalékában a halál oka koponyasérülés, majd sorrendben ezután mellkas- és nyaksérülés volt. A halál közvetlen okáról pedig: a halálos balesetek több mint fele elkerülhető lett volna, ha az áldozatok használják a biztonsági övét. További halálos balesetek analízise is hasonló eredményt adott. A következtetések között szerepel az is, hogy a hátsó üléseken a biztonsági övék szerepe - esetleges baleseteknél - legalább olyan fontos, mintazelsókön. E megállapítás kamionra és teherautókra is vonatkozik.) Sőt azoknak az érvelését is vitatják, akiket saját sérülésük győzött meg. Világviszonylatban a közúti baleset 65 százaléka útkereszteződésekben történik, s ez fenntartás nélkül a biztonsági öv használata mellett szól: főként a városokban és a falvakban. Végre mi is megérjük ezt. Belátható időn belül menet közben mindig kötelező lesz a biztonsági öv használata, így megszűnik a sok értelmetlen vita és ellenvetés, megszűnik a félmegoldás: a nyílt úton övvel, a lakott területen öv nélküli közlekedés, ami nem kifizetődő, és bosszút okoz a károsultnak s károkozónak egyaránt. Kezdjük tehát megszokni! Valójában a szokás dolga. Amit automatikusan végzünk, arra nem nagyon gondolunk. Ha megszokjuk, hogy a biztonsági övét felcsatoljuk, mihelyt beleülünk a gépkocsiba, eszünkbe sem jut s nem is igen tudatosítjuk, hogy kissé korlátoz a mozgásban. Ha pedig egyszer mégis alkalmunk lesz rá, hogy (mondjuk valamilyen hasztalan ajándék helyett) luxusnak számító automata biztonsági övét szereljünk fel a kocsiba, megszűnik a korlátozás érzése, azsöv- hossz beállításával járó bajlódás, a körülményes fel- és lecsatolás, a szennyeződés lehetősége. Különben olyan luxusról van szó, amelynek már régóta természetes tartozéknak kellene lennie, hasonlóképpen, mint amilyen a fűtés, vagy a fűthető és törölhető hátsó szélvédő. (A Svét motorú nyomán: ks) A városi közlekedésben - s így a tömegközlekedésben is bevallottan vagy nem vallottan ott bújkál a járművezetőkben a félsz „jaj, csak le ne lépjen valaki váratlanul a járdáról!“ valós veszély ez, s emiatt a járművezetők figyelme - ott ahol sűrű a gyalogos közlekedés - erősen megoszlik. A vezető figyeli az előtte haladó járművet, az utat és - szeme sarkából a járda szegélyét is, hiszen a veszély onnan is jöhet! Vajon mennyire tudunk figyelemmel kísérni történéseket, eseményeket, mennyire tudunk észlelni akadályokat vezetés közben - a szemünk sarkából? A szemünk sarkából való figyelés - tudtuk meg a szakemberek magyarázatából - az ún. perifériás avagy széli látás. Maga a látótér centrális és perifériás részre oszlik. A centrális (központi) látótér az, ahová a tekintet irányul: itt a legszélesebb a látás, hiszen a fénysugarak közvetlenül a látóideg- végződésekkel sűrűn behálózott területre, a „fovea centra- lis“-ra esnek. A széli, a perifériás látás ennél tompább, pl. nehezen tudjuk így megkülönböztetni a színeket, viszont a mozgásokat jól érzékeljük! És erre van ilyen nagy szükség éppen a járművezetőnél... A váratlanul lelépő gyalogos, amikor oldalról a jármű elé lépne - még időben észrevehető éppen a mozgása miatt. Ezek a széli benyomások tehát igen fontos látási információkat jelentenek. Amikor a szemünk sarkából észlelünk egy lelépni készülő gyalogost, akkor a figyelmünket hirtelen meg kell osztani. Ekkor már nemcsak az előttünk levőket, az utat figyeljük, de az út szélére is kell fordulnunk a tekintetünkkel a cselekvési idő azonban ilyenkor mintegy 40 százalékkal megnövekszik. Ezt a cselekvési idő növekedést ugyan a kísérletek során századmásodpercekben állapították meg (laboratóriumi körülmények között 15-20 századmásodperc kell ahhoz, hogy a tekintet hirtelen váltson és az oldalt lejátszódó eseményekre irányuljon), ám bármilyen kevésnek tűnik is ez az idő - egy 60 km/órás sebességgel haladó kocsi ez idő alatt majdnem két és fél métert tesz meg! Igen nagy távolság ez akkor, ha az oldalról lelépő gyalogosra gondolunk! A megelőzés lehetősége: úgy elhelyezkedni az úton, hogy közvetlen közelünkből gyalogos ne léphessen le, illetve, ha erre számítanunk kell, akkor nem marad más hátra, mint a sebesség megfelelő lecsökkentése. Gyalogos-oldalról A világ legjobb autói A Peugeot 205 5 Az Auto motor und sport című NSZK-beli újság olvasói megválasztották a világ legjobb autóit. Amint a computer végzett a szavazólapok értékelésével, azonnal szembe tűnt a két szenzáció. Az immár a 9. „A világ legjobb autói“ választás történetében először vettek részt több mint százezren, és először „lépett fel“ a győzelmi dobogóra egy külföldi autó. A kis Peugeot 205-ös elérte azt, amit ez idáig egyetlen külföldi autónak sem sikerült: első lett az NSZK-ban gyártott autók előtt. Gyászolt viszont a VW Polo, amely múlt évben teljes sikerrel jutott az első helyre, mint a legjobb kiskocsi. 1984-ben a szavazók 25,4 százaléka adta voksát a wolfsburgi autóra, s most ez a szám 23,7 százalékra csökkent. Helyette a Peugeot ugrott a tavalyi 5. helyéről (6,2 %)) az elsőre, 34,4 %-os szavazattal. Még meglepőbben végződött a külföldi kiskocsik kategóriájának a szavazása: 58 417 szavazattal (57,7 %) érte el a francia kiskocsi a legjobb eredményt. Nemcsak ravasz új konstrukciók iránt lelkesednek a gépkocsivezetők, hanem hívei a jól beváltnak is, ez mutatkozott meg ismételten a kiskocsik kategóriájának versenyénél. A VW bogár a 6. helyet szerezte meg maga mögé szorítva sokkal fiatalabb konstrukciókat, mint például a Honda Civicet, vagy a Mitsubishi Coltot. Sőt, az egyik autós nem értett egyet a VW bogár helyezésével, küldött egy fényképet az 1942-ben készült Volkswagenjéről, a következő szavak kíséretében: „Ez a világ legjobb autója!“ A Peugeot 205-ös - sok szakértő számára is váratlan - győzelme főleg azokat az olvasókat töltötte el, megelégedéssel, akik kezdettől fogva kifogásolták, hogy, „mindig csak nyugatnémet autók győznek“. Az NSZK-beli gépkocsigyártók külföldi konkurrenciáival szemben állandó fölényeskedésében kétségtelenül visszatükröződik az, amit a statisztika rendszeresen kimutat. Az NSZK-ban vásátolt autóknak kereken egyharmada nyugatnémet termék. Ugyanezt mutatja a következő kategória -1800 cm3-ig eredménye is. Ebben a kategóriában az olvasók kegyeit hagyományszerűen egy nyugatnémet kocsi élvezi. Az új Golf ebben a kategóriában visszaszerezte az első helyet, s ezután következik az Audi 80, az Opel Kadett, a MBW 316 és az Audi 100. Ennek a kategóriának legjobb külföldi helyezettje, akárcsak tavaly, a Mazda 626, amely 32,1 százalékos szavazatot ért el. A Citroen BX több mint kétszeres mennyiségű szavazatot kapott, amely elegendő volt ahhoz, hogy a makacs francia a második helyre kerüljön, s ennek a ketegóriának újoncát, az Alfa 33-at pedig a harmadik helyre szorítsa. Látványosan végződött a szavazás a 2500 cm3-ig kategóriában. 1984-ben az akkor új Audi 200 turbó 23,4 százalékos szavazattal felülkerekedett a szintén új Mercedes 190 E-n (21 %). Most az Audi a 3. helyre esett vissza. A Mercedes 190 E került az élre. A BMW-nek - mely ebben a kategóriában hagyományosan jól képviselteti magát - ezúttal be kellett érnie egy „vigaszdíjjai“. A BMW 323i a 2. helyet szerezte meg. A 2500 cm3-ig lökettérfogat külföldi kategóriájában ismét a Saab 900 turbó kerekedett fölül. Nem okozott meglepetést a 2500 cm3 feletti kategória eredménye. Mint mindig, most is egy stuttgarti modell került ki győztesen. Ezúttal ; a Mercedes 500 SE, amely 56 479 szavazatot (55,7 %) kapott. 1984- benben az 500 SL változat győzött fölényesen, 48 979 szavazattal (55,6 %). Érthetően több szavazatot kapott a BMW 535i, mint ebben J a kategóriában a tavalyi év második helyezettje, a BMW 745i. A harmadik helyet a Jaguar XJ szerezte meg, éppúgy, mint tavaly, jóllehet, ezúttal csak a 6 hengeres változat futott be az előkelő helyre. Egyazon elgondolás kellett, hogy vezérelje a szavazókat, amikor a „nagy" kategória legjobb külföldi limuzinjára szavaztak. Szintén csak a hathengeres változaton kerekedett felül ismét a Jaguar hires vetélytársain, a Rolls-Royce-on és a Maseratin. A 40,9 % világos bizonyítéka a szavazók kegyének s már igazán tisztes kort megért Jaguar számára. Az az autó, amely immár 20 éves gyártási idővel ismételten bebizonyítja, hogy egy konstrukció a megfelelő változásokkal megfiatalodhat, nem más, mint a Porsche 911. Sorozatos győztesként előzte meg ez évben is vetélytársait. Második helyezettként olasz sportkocsi, a Ferrari Testa Rossa biztosította magának az ezüstérmet. Figyelemre méltó harmadik helyet szerzett az Audi Sport Quattro, megint egy Ferrari előtt: a GTO a negyedik helyen végzett. A legjobb külföldi sportkategóriában a múltban a nagyon sportos Lamborghini Countach és a marenellói Ferrari 512 BBi mindig kemény harcot vívott az első helyért, 1985-ben kétszeresen diadalmaskodott az „ugró ló“: első helyet a Testa Rossa, másodikat pedig testvére, a GTO szerezte meg. A Lamborghini csak a harmadik helyet s ezzel a bronzérmet nyerte el. Kabriolet kategóriában a verseny éppolyan eredménnyel végződött, akárcsak 1984-ben. Első a Porsche 911 Carrera, második a Mercedes 500 SL és harmadik a Ferrari 308 GTSi. Helyet cserélt két angliai vetélytárs, a régről ismert Morgan Plus 8 az 5. helyre szorította ellenfelét, az Aston Martin Volantét. Némi változás volt észlelhető a terepjáró gépkocsik kategóriájában is. A Mercedes G 57,8 százalékos szavazattal megszerezte a győzelmet, a Range Rover pedig ismét a 2. helyre került. Hogy az idén vajon miért lelkesedett több olvasó a Jeep CJ-ért inkább, mint a Suzuki SJ 410-ért, ezzel az előző évhez képest megfordítva a helyezéseket, az pusztán a komputer segítségével nem derül ki. Érdekesség: a Renault 24 V6 Injection és a Maserati Quatroporte ugyanannyi szavazatot kapott. Az eredményeken lehetne vitatkozni, hiszen hiányzik az ismerteI tett kocsik közül jó néhány márkás, befutott típus. Ám a végeredmény mégis nagyjából fedi a valóságot, hiszen az „ezerfejű cézár“ adta le a voksát, minden részlehajlás nélkül. A győztesek és a helyezettek a maguk kategóriájában kétségtelenük a legjobbak közé tartoznak, ám a helyezetlenek között is találni azért favorit típusokat. (am)
