Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-30 / 35. szám

„Apu kézzel-lábbal fékezett“ - mondta a tanú, a Skoda sze­mélykocsi vezetőjének a lánya, s a bírósági tanács tagjainak ugyancsak uralkodniuk kellett ma­gukon, hogy megőrizzék a pilla­nathoz illő komolyságukat, A ta­nácselnök az iratokban lapozgatott, az egyik ülnök a zsebkendőjét ke­resgélte, a másiknak hirtelenében sürgős lett, hogy megtisztítsa a szemüvegét. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen mulatságos pilla­nat az egész tárgyalás során. Kü­lunk a lépcsőben, vagy az utcán egy kőben. Az ember nem gép, hibákat követ el. Később saját ma­ga sem érti, hogyan történhetett meg ez vagy az. Bonyolulttá teszi a kérdést, hogy míg saját dolga­inkban legfeljebb saját magunkat károsítjuk meg, a közúti közleke­désben a kár közös. Itt nem sza­bad hibát elkövetni. A változatlan, sablonos kötelességeket, művele­teket is következetesen, a legna­gyobb óvatossággal és körültekin­téssel kell végezni, különben Egy balesetről - majdnem mindenkinek lönben egy közönséges közúti balesetet tárgyaltak, amely az el­sőbbségadás elmulasztása követ­keztében történt. Kellemetlen eset, sérülések, bonyodalmak, vi­szont a közúton ilyesmi előfordul­hat. Még azzal is, aki - mint a mű­szaki segélyszolgálat szerelője - naponta kocsikázik Fiatjával. Ilyenek sokan vannak. Több ezer kilométert megtesznek a sűrű vá­rosi forgalomban, nem számíta­nak újoncnak, tapasztalt vezetők már, akik az utcák labirintusában jobban kiismerik magukat, mint bárki más. Ismerik a közúti közle­kedés szabályait, megvan a meg­szokott útvonaluk, kapásból felso­rolják a körzetükben levő főútvo­nalakat, mellékutakat. Aztán egy­szer, talán százezeregyedszer be­hajtanak a jól ismert útkeresztező­désbe, és nem adnak áthaladási elsőbbséget. Még csak azt sem tudják megmagyarázni, hogy mi­ért. Valóban nem tudják. Érthetet­len számukra, a Fiat vezetője szá­mára is, ami történt, hiszen vigyá­zott, a közeledő tehergépkocsit és a következő Skoda személygépko­csit már messziről látta. Ennek ellenére behajtott az útkereszte­ződésbe, s a karambolt már nem lehetett elhárítani. Az első elfogadható gondolat­ként vetődött fel a műszaki hiba. Ám a szakértő sem a fékeken, sem pedig a kormánymúvön nem állapított meg ilyesmit. Valószí­nűbb tehát, hogy emberi kudarcról van szó, amivel szinte naponta találkozhatunk egyéb vonatkozás­ban is: amikor megfeledkezünk valami fontos dologról, megbot­a szerencsétlenség nem kerül el sem bennünket, sem másokat. A karambol ez esetben is sze­mélyi sérüléssel végződött. Tulaj­donképpen ez indokolja, hogy e mindennapos balesettel bőveb­ben foglalkozzunk. Az orvosi je­lentés ugyanis megállapítja: a gépkocsivezető térdkalácstö­rést, ajakrepedést, mellkaszúzó- dást, a mellette ülő felesége hom- lokzúzódást s a lágyék környékén véraláfutásos horzsolást szenve­dett. Tipikus sérülések, amelyeket a kormánykerék, a műszerfal, a kesztyűtartó, a gyújtáskapcsoló­kulcs okozza. Tipikus sérülések, amelyeknek a biztonsági öv vitat­hatatlanul elejét vette volna. Ezért nem volt teljesen haszon­talan rákérdezni. A felhúzott szem­öldök s a csodálkozó tekintet arról árulkodott, mennyire nem lát­juk a közúti közlekedés során a leg­alapvetőbbet: az életünk védel­mének értelmét. A Skoda sze­mélygépkocsi vezetője és a fele­sége bevallották, hogy be voltak kötve biztonsági övvel, de útjuk végéhez közeledve, Prágában az Antonín Zápotocky hídon az övét mindketten lecsatolták, és fel­akasztották a helyére. Itt atévedés. Utazás közben nem a tartófülké­ben van a biztonsági öv helye! Csakis felcsatolva van értelme, csakis így tudja a neki szánt sze­repet betölteni, ez esetben kettős szerepét. A Skoda utasait megóv­ta volna a fájdalmas, és főleg felesleges sérülésektől, a Fiat ve­zetőjét pedig a bírósági tárgyalás­tól és a bűntudattól. A kihágást rendőrségi bírságolással lehetett volna rendezni, s a baleset követ­kezménye csupán karosszéria­károsodás lett volna. Lám, egy ilyen közönséges bal­eset is lehet tanulságos. Még mindig vannak közöttünk olyan hósködők, akik a biztonsági övét nem csatolják fel, s ezek között olyanok is, mulasztásukat „meg­bízhatóan“ megindokolják. Nem győzik meg őket az autós világban összegyűlt egyértelmű tapasztala­tok. (A biztonsági öv bekapcsolá­sa nagyon is kifizetődő, állapítja meg például a finnországi Kuopio Egyetem munkatársa, Jorma To- lonen doktori disszertációjában. Ebben 10 ezer olyan kölekedési baleset adatait dolgozza fel, ame­lyek közül 3 ezer halálos volt. Ami a halál közvetlen okát illeti, a fel­dolgozott esetek több mint 50 szá­zalékában a halál oka koponyasé­rülés, majd sorrendben ezután mellkas- és nyaksérülés volt. A halál közvetlen okáról pedig: a halálos balesetek több mint fele elkerülhető lett volna, ha az áldo­zatok használják a biztonsági övét. További halálos balesetek analízise is hasonló eredményt adott. A következtetések között szerepel az is, hogy a hátsó ülése­ken a biztonsági övék szerepe - esetleges baleseteknél - leg­alább olyan fontos, mintazelsókön. E megállapítás kamionra és teher­autókra is vonatkozik.) Sőt azok­nak az érvelését is vitatják, akiket saját sérülésük győzött meg. Vi­lágviszonylatban a közúti baleset 65 százaléka útkereszteződések­ben történik, s ez fenntartás nélkül a biztonsági öv használata mellett szól: főként a városokban és a fal­vakban. Végre mi is megérjük ezt. Be­látható időn belül menet közben mindig kötelező lesz a biztonsági öv használata, így megszűnik a sok értelmetlen vita és ellenve­tés, megszűnik a félmegoldás: a nyílt úton övvel, a lakott területen öv nélküli közlekedés, ami nem kifizetődő, és bosszút okoz a káro­sultnak s károkozónak egyaránt. Kezdjük tehát megszokni! Való­jában a szokás dolga. Amit auto­matikusan végzünk, arra nem na­gyon gondolunk. Ha megszokjuk, hogy a biztonsági övét felcsatol­juk, mihelyt beleülünk a gépkocsi­ba, eszünkbe sem jut s nem is igen tudatosítjuk, hogy kissé kor­látoz a mozgásban. Ha pedig egy­szer mégis alkalmunk lesz rá, hogy (mondjuk valamilyen haszta­lan ajándék helyett) luxusnak szá­mító automata biztonsági övét szereljünk fel a kocsiba, megszű­nik a korlátozás érzése, azsöv- hossz beállításával járó bajlódás, a körülményes fel- és lecsatolás, a szennyeződés lehetősége. Kü­lönben olyan luxusról van szó, amelynek már régóta természetes tartozéknak kellene lennie, hason­lóképpen, mint amilyen a fűtés, vagy a fűthető és törölhető hátsó szélvédő. (A Svét motorú nyomán: ks) A városi közlekedésben - s így a tömegközleke­désben is bevallottan vagy nem vallottan ott bújkál a jár­művezetőkben a félsz „jaj, csak le ne lépjen valaki várat­lanul a járdáról!“ valós veszély ez, s emiatt a járművezetők figyelme - ott ahol sűrű a gya­logos közlekedés - erősen megoszlik. A vezető figyeli az előtte haladó járművet, az utat és - szeme sarkából a járda szegélyét is, hiszen a veszély onnan is jöhet! Vajon mennyire tudunk fi­gyelemmel kísérni történése­ket, eseményeket, mennyire tudunk észlelni akadályokat vezetés közben - a szemünk sarkából? A szemünk sarkából való fi­gyelés - tudtuk meg a szakem­berek magyarázatából - az ún. perifériás avagy széli látás. Maga a látótér centrális és pe­rifériás részre oszlik. A centrá­lis (központi) látótér az, ahová a tekintet irányul: itt a legszéle­sebb a látás, hiszen a fénysu­garak közvetlenül a látóideg- végződésekkel sűrűn beháló­zott területre, a „fovea centra- lis“-ra esnek. A széli, a perifé­riás látás ennél tompább, pl. nehezen tudjuk így megkülön­böztetni a színeket, viszont a mozgásokat jól érzékeljük! És erre van ilyen nagy szükség éppen a járművezetőnél... A váratlanul lelépő gyalogos, amikor oldalról a jármű elé lép­ne - még időben észrevehető éppen a mozgása miatt. Ezek a széli benyomások tehát igen fontos látási információkat je­lentenek. Amikor a szemünk sarkából észlelünk egy lelépni készülő gyalogost, akkor a figyelmün­ket hirtelen meg kell osztani. Ekkor már nemcsak az előt­tünk levőket, az utat figyeljük, de az út szélére is kell fordul­nunk a tekintetünkkel a cse­lekvési idő azonban ilyenkor mintegy 40 százalékkal meg­növekszik. Ezt a cselekvési idő növekedést ugyan a kísérletek során századmásodpercekben állapították meg (laboratóriumi körülmények között 15-20 századmásodperc kell ahhoz, hogy a tekintet hirtelen váltson és az oldalt lejátszódó esemé­nyekre irányuljon), ám bármi­lyen kevésnek tűnik is ez az idő - egy 60 km/órás sebes­séggel haladó kocsi ez idő alatt majdnem két és fél métert tesz meg! Igen nagy távolság ez akkor, ha az oldalról lelépő gyalogosra gondolunk! A megelőzés lehetősége: úgy elhelyezkedni az úton, hogy közvetlen közelünkből gyalogos ne léphessen le, illet­ve, ha erre számítanunk kell, akkor nem marad más hátra, mint a sebesség megfelelő le­csökkentése. Gyalogos-oldalról A világ legjobb autói A Peugeot 205 5 Az Auto motor und sport című NSZK-beli újság olvasói megválasz­tották a világ legjobb autóit. Amint a computer végzett a szavazólapok értékelésével, azonnal szembe tűnt a két szenzáció. Az immár a 9. „A világ legjobb autói“ választás történetében először vettek részt több mint százezren, és először „lépett fel“ a győzelmi dobogóra egy külföldi autó. A kis Peugeot 205-ös elérte azt, amit ez idáig egyetlen külföldi autónak sem sikerült: első lett az NSZK-ban gyártott autók előtt. Gyászolt viszont a VW Polo, amely múlt évben teljes sikerrel jutott az első helyre, mint a legjobb kiskocsi. 1984-ben a szavazók 25,4 százaléka adta voksát a wolfsburgi autóra, s most ez a szám 23,7 százalékra csökkent. Helyette a Peugeot ugrott a tavalyi 5. helyéről (6,2 %)) az elsőre, 34,4 %-os szavazattal. Még meglepőbben végződött a külföldi kiskocsik kategóriájának a szavazása: 58 417 szavazattal (57,7 %) érte el a francia kiskocsi a legjobb eredményt. Nemcsak ravasz új konstrukciók iránt lelkesednek a gépkocsive­zetők, hanem hívei a jól beváltnak is, ez mutatkozott meg ismételten a kiskocsik kategóriájának versenyénél. A VW bogár a 6. helyet szerezte meg maga mögé szorítva sokkal fiatalabb konstrukciókat, mint például a Honda Civicet, vagy a Mitsubishi Coltot. Sőt, az egyik autós nem értett egyet a VW bogár helyezésével, küldött egy fényképet az 1942-ben készült Volkswagenjéről, a követ­kező szavak kíséretében: „Ez a világ legjobb autója!“ A Peugeot 205-ös - sok szakértő számára is váratlan - győzelme főleg azokat az olvasókat töltötte el, megelégedéssel, akik kezdettől fogva kifogásolták, hogy, „mindig csak nyugatnémet autók győznek“. Az NSZK-beli gépkocsigyártók külföldi konkurrenciáival szemben állandó fölényeskedésében kétségtelenül visszatükröződik az, amit a statisztika rendszeresen kimutat. Az NSZK-ban vásátolt autóknak kereken egyharmada nyugatnémet termék. Ugyanezt mutatja a következő kategória -1800 cm3-ig eredménye is. Ebben a kategóriában az olvasók kegyeit hagyományszerűen egy nyugatnémet kocsi élvezi. Az új Golf ebben a kategóriában vissza­szerezte az első helyet, s ezután következik az Audi 80, az Opel Kadett, a MBW 316 és az Audi 100. Ennek a kategóriának legjobb külföldi helyezettje, akárcsak tavaly, a Mazda 626, amely 32,1 százalékos szavazatot ért el. A Citroen BX több mint kétszeres mennyiségű szavazatot kapott, amely elegendő volt ahhoz, hogy a makacs francia a második helyre kerüljön, s ennek a ketegóriának újoncát, az Alfa 33-at pedig a harmadik helyre szorítsa. Látványosan végződött a szavazás a 2500 cm3-ig kategóriában. 1984-ben az akkor új Audi 200 turbó 23,4 százalékos szavazattal felülkerekedett a szintén új Mercedes 190 E-n (21 %). Most az Audi a 3. helyre esett vissza. A Mercedes 190 E került az élre. A BMW-nek - mely ebben a kategóriában hagyományosan jól képviselteti magát - ezúttal be kellett érnie egy „vigaszdíjjai“. A BMW 323i a 2. helyet szerezte meg. A 2500 cm3-ig lökettérfogat külföldi kategóriájában ismét a Saab 900 turbó kerekedett fölül. Nem okozott meglepetést a 2500 cm3 feletti kategória eredménye. Mint mindig, most is egy stuttgarti modell került ki győztesen. Ezúttal ; a Mercedes 500 SE, amely 56 479 szavazatot (55,7 %) kapott. 1984- benben az 500 SL változat győzött fölényesen, 48 979 szavazattal (55,6 %). Érthetően több szavazatot kapott a BMW 535i, mint ebben J a kategóriában a tavalyi év második helyezettje, a BMW 745i. A harmadik helyet a Jaguar XJ szerezte meg, éppúgy, mint tavaly, jóllehet, ezúttal csak a 6 hengeres változat futott be az előkelő helyre. Egyazon elgondolás kellett, hogy vezérelje a szavazókat, amikor a „nagy" kategória legjobb külföldi limuzinjára szavaztak. Szintén csak a hathengeres változaton kerekedett felül ismét a Jaguar hires vetélytársain, a Rolls-Royce-on és a Maseratin. A 40,9 % világos bizonyítéka a szavazók kegyének s már igazán tisztes kort megért Jaguar számára. Az az autó, amely immár 20 éves gyártási idővel ismételten bebizonyítja, hogy egy konstrukció a megfelelő változásokkal megfi­atalodhat, nem más, mint a Porsche 911. Sorozatos győztesként előzte meg ez évben is vetélytársait. Második helyezettként olasz sportkocsi, a Ferrari Testa Rossa biztosította magának az ezüstér­met. Figyelemre méltó harmadik helyet szerzett az Audi Sport Quattro, megint egy Ferrari előtt: a GTO a negyedik helyen végzett. A legjobb külföldi sportkategóriában a múltban a nagyon sportos Lamborghini Countach és a marenellói Ferrari 512 BBi mindig kemény harcot vívott az első helyért, 1985-ben kétszeresen diadal­maskodott az „ugró ló“: első helyet a Testa Rossa, másodikat pedig testvére, a GTO szerezte meg. A Lamborghini csak a harmadik helyet s ezzel a bronzérmet nyerte el. Kabriolet kategóriában a verseny éppolyan eredménnyel végző­dött, akárcsak 1984-ben. Első a Porsche 911 Carrera, második a Mercedes 500 SL és harmadik a Ferrari 308 GTSi. Helyet cserélt két angliai vetélytárs, a régről ismert Morgan Plus 8 az 5. helyre szorította ellenfelét, az Aston Martin Volantét. Némi változás volt észlelhető a terepjáró gépkocsik kategóriájában is. A Mercedes G 57,8 százalékos szavazattal megszerezte a győ­zelmet, a Range Rover pedig ismét a 2. helyre került. Hogy az idén vajon miért lelkesedett több olvasó a Jeep CJ-ért inkább, mint a Suzuki SJ 410-ért, ezzel az előző évhez képest megfordítva a helyezéseket, az pusztán a komputer segítségével nem derül ki. Érdekesség: a Renault 24 V6 Injection és a Maserati Quatroporte ugyanannyi szavazatot kapott. Az eredményeken lehetne vitatkozni, hiszen hiányzik az ismerte­I tett kocsik közül jó néhány márkás, befutott típus. Ám a végeredmény mégis nagyjából fedi a valóságot, hiszen az „ezerfejű cézár“ adta le a voksát, minden részlehajlás nélkül. A győztesek és a helyezettek a maguk kategóriájában kétségtelenük a legjobbak közé tartoznak, ám a helyezetlenek között is találni azért favorit típusokat. (am)

Next

/
Oldalképek
Tartalom