Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-07 / 263. szám, csütörtök

Elsős a fiam! Tanító néni, elsős a fiam - ne­vet rám Királyhelmecen (Kráľ. Chlmec) egy régi kedves tanítvá­nyom.- Szeretném, ha sikeresen ven­né az akadályokat és továbbtanul­na. Mondják, nehéz lesz, mert hát nekem nincs diplomám. S akkor a fiamnak sem igen lesz. Megnyugtatom. Érzem, hogy hisz nekem. Nálunk valóban van rá lehetőség, hogy valamennyi társadalmi réteg gyermekei egy­aránt boldoguljanak az iskolában. Persze nem árt, ha a szülők tisztá­ban vannak a buktatókkal is, az iskola és a szülői ház együttműkö­désének, a családi könyvespolcon fellelhető lexikonoknak a jelentő­ségével is. Az elsősök túljutottak az előké­szítés, a szóképolvasás idősza­kán, figyelmüket egyre jobban le­köti a betűk, a számok világa. Lekókad lassan a nagy lelkesedés is, mert kiderül, hogy a hullámok, a fecskék és a többi betüelem vázolgatása is odafigyelést kíván; pontosan, vonaltól vonalig kell írni, gondosan be kell tartani az ará­nyokat. Az első osztályba járó gyerme­kek szüleiben most tetőzik a szo­rongás; képes lesz-e gyermekünk eleget tenni az iskolai követelmé­nyeknek? Ez a szorongás indo­kolt. A szülőket sok minden ag­gasztja; elsősorban a követelmé­nyek. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy magyar nyelvből a tantervi követelmények teljesít­hetők. Gyermekeink jelentős ré­sze év végére megtanul folyéko­nyan olvasni, az olvasás üteme is eléri a kívánt szintet. Rugalma­sabb a gondolkodásuk, jobban meglátják az összefüggéseket. Az írástechnikai készségük is mega­lapozottnak tekinthető a tizedik hónap elteltével. A gyermekek túlterheltsége gyakori téma, s nemcsak a szülők között. A legújabb szociológiai fel­mérések szerint viszont a tanulás aligha kötheti le a gyermekeket, ha hetente 20-25 órát töltenek a televízió képernyője előtt. Az elmúlt másfél évtizedben na­gyon sok szó esett a hátrányos helyzetű tanulókról is. Ebben a té­mában minden fejlett országban széles körű kutatások folynak. El­sősorban a külső környezeti hatá­sokat vizsgálják, bár egyre inkább előtérbe kerül az osztályban vég­zett munka is. A kutatók arra a kö­vetkeztetésre jutnak, hogy ma még az iskola is, a gyermek is jelentős mértékben ki van szolgál­tatva a környezeti tényezőknek. A gyermekek tanulásban elért eredményei elsősorban nem az öröklött adottságoktól és az osz­tályban folyó munka színvonalától, hanem a környezet hatásaitól függnek. Tény, hogy a gyermek környezetének hátrányos hatásait az iskola sehol a világon nem képes kompenzálni. Ebbe a peda­gógusok nem nyugszanak bele, az adott helyzet megváltoztatásá­ra törekszenek. De munkájuk csak a családdal együttműködve lehet sikeres. Mindenekelőtt tisztázni igye­keznek a hátrányok mibenlétét. Elsősorban a külső hátrányokat mérik fel. Külső hátrányoknak a családi miliőt, a település jelle­gét, az adott iskola ellátottságát és az ott dolgozó tanítók pedagógiai kultúráját tekintjük, mert a környe­zet, amelyben a gyermek mozog, serkenti is, gátolja is a fejlődését. Ha a külső hátrányokat nem fe­dezzük fel idejében, a kedvezőtlen környezeti tényezők lehetetlenné teszik, hogy a gyermek személyi­sége az adottságainak megfelelő ütemben fejlődjön, és kialakul a belső hátrány. A belső hátrány tehát alacsony fejlettségi szint, amely a környeze­ti hatások következményeként jön létre. Az a szomorú, hogy sok iskolában a jelenlegi osztálylét­szám mellett a legtöbb pedagógus nem képes kellően tekintetbe ven­ni és kompenzálni a tanítványai belső hátrányait, az egyénre sza­bott nevelés-képzés ma még nem valósítható meg a szükséges mér­tékben. Ennek következtében a tanulók nem fejlődhetnek az adottságaiknak megfelelően. Fennáll a veszély, hogy a rosszul kezdő gyermek - ha az iskola és a szülők között nem épül ki a biza­lom és az együttműködés - a to­vábbi évek során nem tudja be­hozni hátrányait és a gyenge tanu­lók között fejezi be tanulmányait. Az alacsony fejlettségi szintről in­duló gyermekek többsége a hátrá­nyos környezeti tényezők követ­keztében nehéz helyzetbe kerül az iskolában is, mert nem tudja pótolni lemaradását és képtelen megfelelni a követelményeknek. A pedagógusok ugyanis csak az elért szintre építve fejleszthetik tovább a gyermeket. Az első osztályban tanító peda­gógusok helyzetét az nehezíti el­sősorban, hogy az osztályban nagy a szóródás, s egyidejűleg különböző fejlettségi szintű gyer­mekekkel kell foglalkozniuk. De nemcsak az indulás alacsony szintje hátrány, fékező a magas indulási szint is, mert a tanítóknak az átlagot kell figyelembe venniük, így a magas szinten induló tanulók csak lehetőségeiken alul fejlőd­hetnek.' A szülői ház felelőssége azért nagy, mert a fejlettségi szintet in­duláskor ma már rendszerint a környezeti tényezők határozzák meg, s nem a gyermek tényleges adottságai. Az ingerszegény kör­nyezet eleve hátrányos helyzetbe hozza a gyermekeket. Ebben a helyzetben biztató jel, hogy falun-városon jelentős mér­tékben emelkedett az érettségizett édesanyák aránya; az óvónőkkel összefogva ők készítik fel a gyer­mekeket a beiskolázásra és nagy mértékben enyhítik a hátrányos helyzetet, csökkentik a kudarcok Számát. Az ó tudásuk, magasabb képzettségük, odaadásuk nem­csak a munkájukban, hanem a ne­velésben is kamatozik. Számunkra egyetlen út van: a gondos nevelés, a rendszeres - s nem ötletszerű - foglalkozás, az alapos óvodai felkészítés. Van­nak ugyanis külföldi tapasztalatok, amelyek azt mutatják, hogy a ho­mogén osztályok kialakítása nem oldja meg a hátrányos helyzetű gyermekek problémáját. Viszont tagadhatatlan, hogy a pedagógu­sok munkáját megkönnyíti. Angliában három csoportra osztják az iskolába lépő gyerme­keket; gyengékre, közepesekre és kiválókra, és külön-külön osztály­ban helyezik el őket. A gyermekek képességeit intelligencia-teszttel mérik. Elvileg lehetséges, hogy a gyermekek átlépjenek egyik osztályból a másikba, a gyakorlat, sajnos, azt bizonyítja, hogy az ala­csonyabb színvonalú osztályok felé van csak jelentéktelen mozgás. Ez az iskolarendszer nemcsak szociálpolitikai, hanem pedagógiai szempontból is zsákutcának te­kinthető, mert a magas indulási szint nem a gyermekek képessé­geiből és adottságaiból - a kör­nyezetből hozott pluszból ered. Ezt az előnyt a magasabb osztá­lyokban a gyengébb képességű gyermekek nem képesek megő­rizni, nem állják a versenyt jó vagy kiváló képességű társaikkal, s nagy a szóródás. Ez az út a szocialista társada­lomban járhatatlan. Mi, nem a gyermekek közötti különbség konzerválását, hanem a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatá­sát, az adottságok kibontakoztatá­sát tekintjük az iskolai nevelömun- ka céljának. Ez a munka eredményesen el­végezhető már csak azért is, mert a nagycsoportos óvodásokat olyan hatások érik, amelyek ké­pessé teszik őket az iskolában rájuk váró feladatok teljesítésére. Fontos lenne, hogy az óvodában kialakult kollektívák ne szóródja­nak szét az elsó osztályban sem, a betűtanulás minden szépségé­vel és nehézségével a megszokott közösségben birkózhassanak tovább. Mert tagadhatatlan, hogy az óvodai előkészítés nagyon ha­tékony megelőző intézkedés, amely már az iskolába lépés elótt megkezdi a hátrányos helyzet fel­számolását. Persze az óvodai és az iskolai nevelés csupán része annak a bo­nyolult hatásrendszernek, amely­nek eredményeképpen a gyerme­ki személyiség kialakul. Az otthon látott példa, a szülő felelősségtudata, a család anyagi és szellemi erőforrásainak céltu­datos kiaknázása a gyermekek személyiségének fejlesztésére - ezek azok a lehetőségek, ame­lyeket gyermekeink előrehaladá­sa érdekében ki kell használni. Mert tény, hogy nagyon sok fizikai dolgozóban él az igény, hogy jó eszű gyermekéből értelmiségit ne­veljen. Tény viszont az is, hogy nálunk a szülők érettségi bizonyít­ványa, illetve diplomája nem elő­feltétele a gyermekek továbbtanu­lásának. De az is igaz, hogy a gyermekekre, testi és szellemi fejlődésükre nagyon oda kell fi­gyelni, hogy velük született képes­ségeik kibontakozhassanak. TÖRÖK ZSUZSANNA Anatolij Szmirnov: A Téli Palota ellen Ma este szlovákiai ősbemutató a Tháliában Georg Büchner: Leonce és Léna Georg Büchner német író, tu­dós és forradalmár volt, s a múlt század elsó felében élt - mindösz- sze huszonnégy évet. Rövid élete és nagy hatása révén a világiroda­lom nagyjainak abba a csoportjá­ba tartozik, ahová a mi Petőfi Sán­dorunkat, a franciák Arthur Rim- baudját vagy a cseh Jirí Wolkert sorolják. Büchner a világirodalom csoda­gyerekei közé tartozik, akik rend­kívüli tehetséggel születnek - de kevés idejük marad arra, hogy a tehetségüket kamatoztathassák. Az írók többsége húszon négyéve­sen el sem kezdi még pályáját - Büchner ekkor már be is fejez­te... Halálát - romantikus értel­mezésben - a sors iróniájának is nevezhetnénk, hiszen az az em­ber, aki az írói hivatása mellett nagyon komolyan készült a tudósi pályára — szinte a véletlen közre- játszásaként - tífusz áldozata lett... Büchner, a forradalmár materi­alista világnézetű ember volt. Erről tanúskodik - a többi között - Hes­sen/h/rmondó cím ú forradalmi röp- irata, amelynek csupán egyetlen száma jelenhetett meg, mert a ha­tóságok elkobozták, terjesztőit börtönbe vetették, s bár Büchner- re nem sikerült rábizonyítaniuk a szerzőséget, lakását feltörték, távollétében házkutatást tartottak nála és kihalgatásoknak vetették alá... Az állandó rendőri zaklatások közepette, pattanásig feszült idegi állapotban, öt hét alatt írta meg a - ma fómüvének tartott - Danton halála című drámáját, melynek tárgya a francia polgári forra­dalom. Ebből a politikai légkörből el kellett menekülnie. A franciaor­szági Strasbourgban jótékony ha­tással volt rá az ottani politikai közhangulat. Az ott töltött rendkí­vül termékeny másfél év alatt le­fordította Victor Hugo két drámá­ját, megírta a világirodalom legfur­csább vígjátékát, a Leonce és Lé­nát, elkészült a Pietro Aretino cí­mű kéziratban elkallódott darabjá­val, dolgozott töredékben maradt Kiemelkedő együttesek, kiváló szólisták A szovjet kultúra napjai hazánkban Kétségtelen, hogy a balettked­velőket nemcsak hazánk két nagyvárosában, Prágában és Bra­tislavában vonzaná a moszkvai Nagyszínház balett-társulatának szereplése. A szovjet kultúra nap­jainak rendezvénysorozatában ez az esemény jelenti a csúcsot. Nem véletlenül, hiszen a világhírű moszkvai együttest mindenütt a világon megkülönböztetett figye­lem kíséri. Bizonyára nem lesz ez másképpen nálunk sem. Minda­mellett természetesen a novem­ber 12-22 között sorra kerülő ven­dégszereplések egész során talál­kozhatunk szovjet művészekkel. A moszkvai Szatirikus Színház, amelyet Valentyin Plucsek vezet, Csehov Cseresznyésfceríjével és Brecht Koldusoperájával mutatko­zik be Prágában és Bratislavában. Ennek a társulatnak nevéhez fű­ződik, hogy az ötvenes években élőször kezdte el játszani Maja­kovszkij drámáit, éppen a jelenlegi igazgató rendezésében. Az 1924­ben alapított színház ma is a sza­tíra, a humor fegyverével harcol az emberiességért, az alantasságok, a hibák ellen. önmagában a két színházi tár­sulat is elég nagy vonzerőt képvi­sel egy ilyen típusú széleskörű bemutatkozáson. Ugyanakkor a zene sem maradhat ki, amelyet többek között a Moszkvai Közpon­ti Rádió és Televízió Akadémiai Kórusa és a szólisták, Irina Arhi­pova és Jevgenyij Nyesztyerenko tolmácsolnak majd Kassán (Koši­ce), Bratislavában, PFíbramban, Kariovi Varyban és Prágában. Ez a műsoraiban sokrétű ren­dezvény sem korlátozódik tehát csupán Prágában és Bratislavá­ban. Sót, több olyan koncert, előa­dás is szerepel a szovjet kultúra napjainak tíz napig tartó műsorán, amelyet csak a vidéki közönség lát majd, ilyen például az észtországbeli Tartu városának Vanemuina Színhá­za, amely Opavában, Ostravában, Český Téšínben tart előadást. Nem maradnak ki az esemé­nyek sorából a dél-szlovákiai vá­rosok sem. Érsekújvárban (Nové Zámky) Jurij Antonov és az Aero- busz együttes november 20-án koncertezik. Léván (Levice) és Nagykürtösön (Veľký Krtíš) ugyancsak könnyűzenei hangver­senyt ad a grúz Iveria együttes. Ez a Grúzia ősrégi nevét viselő, mo­dern felfogásban zenéló együttes november 10-én Somorján (Ša- morín), november 11-én Komá­romban (Komárno) lép közönség elé. Persze még ez sem képviseli a teljes skálát, hiszen a szovjet kultúra napjainak műsorán szám­talan filmvetítés is szerepel. Mozi­jaink többségében tíz nap alatt több tucat szovjet filmet vetítenek. Kiemelkedik közülük a Jöjj és láss! című Elem Klimov rendezte monu­mentális alkotás. Nem kevésbé lesz érdekes Jurij Ozerov új négy­részes filmeposza, a Harc Moszk­váért. Mindkét film a háború bor­zalmait, illetve a szovjet nép hősi­es helytállását mutatja be. Ugyan­akkor számtalan új, emberi értéket felmutató momentum is gazdagítja ezeket az alkotásokat. A mai szovjet ember életét, mindennap­jainak gondjait többek között a Ju­rij Bondarev nálunk is sikert aratott regényéből azonos címmel ké­szült film, A part mutatja be. Mindezek mellett ott lesz a szovjet kultúra szinte minden nagyobb városban és faluban. Könyvkiállítások, filmvetítések, irodalmi estek, hivatásos művész­együttesek egész sora hozza közelebb hazánk dolgozóihoz a szovjet művészet, irodalom és színház legjobb alkotásait. A szovjet kultúra napjai alkalmából kiadott műsorfüzetben mindazokat az eseményeket felsorolták, ame­lyek ezekben a hetekben koncert­termekben, színházakban, műve­lődési házakban és klubokban a Szovjetunió művészetének be­mutatását szolgálják. Több mint nyolcszáz műsor, találkozó segíti majd a két ország népének köze- lesédét, egymás jobb megismeré­sét. (d-n) két művén, a Lenz című novellán és a Voyzeck című drámán, köz­ben anatómiai kutatásai alapján megírta (francia nyelven) dolgoza­tát a márnák idegrendszeréről; a zürichi egyetem filozófiai fakultá­sa ennek alapján doktorrá, majd kandidátussá avatta... Itt, Zürich­ben érte utol a halál... Három drámája közül az első, a Danton halála még a romantikus dráma vonulatához sorolható- egyrészt a hős megválasztása, másrészt az alkalmazott drama­turgia alapján Woyzeck című drá­mája valószínűleg a világirodalom első ízig-vérig szociális tárgyú színpadi alkotása. A két dráma között - mondhatnánk: két kor mezsgyéjén - foglal helyet a szer­ző Leonce és Léna című vígjáté­ka. Ebben Büchner újra megírta- példaképe, Shakespeare után- a Romeo és Júlia történetet. Csakhogy már nem a reneszánsz ember nekibuzdulásával, s nem is a romantika túlfűtöttségével... Eb­ben a műben érződik igazán, hogy Büchner egy századdal megelőzte korát. Előfutára ó a modem szín­padi iróniának és szatírának. Gro­teszk színpadi helyzetei Brechtet idézik. Ma este ezt a furcsa Büchner- vígjátékot tekintheti meg a MA­TESZ Thália Színpadának kassai közönsége. Ez a tündökletes mű olyan, akár egy dió: hiába hara­punk rá nagy rössel - beletörhet a fogunk... Tudomásul kell ven­nünk, hogy csak feltörve fogyaszt­ható ... A csonthéjburok feltörésé­ben segítségünkre van a rendező Horváth Lajos, s az ó vezetésével a Thália Színpad összes művé­sze. KMECZKÓ MIHÁLY Kezdődnek a Fábry-napok Tizennegyedszer találkoznak Kas­sán (Košice) pedagógusok, népműve­lők, irodalmárok, hogy a Fábry Zoltán irodalmi és kulturális napok rendezvé­nyein a csehszlovákiai magyar iroda­lom, újságírás és színház kérdéseiről beszélgessenek Nem kevésbé fontos e rendezvény szerepe Fábry Zoltán életművének megismertetésében. Idén ismét több előadás foglalkozik a nagy antifasiszta író szellemi üzenetével, ma is aktuális gondolatokat tartalmazó al­kotásaival. Méltatlan lenne a Fábry-napokhoz, ha az irodalom, a könyv terjesztésével nem törődne. Ma író-olvasó találkozók egész sorát tartják Kassán és környé­kén. Holnap szintén író-olvasó találko­zók és a Csemadok székházában fel­lépő kassai Pinceszínpad előadása gyarapítja a rendezvény műsorát No­vember 9-én (szombaton) a Hutník szál­lóban Duba Gyula, Karol Tomié és Zalabai Zsigmondelóadásait hallhatják a résztvevők Fábry Zoltánról illetve a csehszlovákiai magyar líra háborúel­lenes vonulatairól. Ezután Hét-ankéton találkoznak az olvasók a lap szerkesz­tőivel. Este 19.00 órakor a Thália Szín­házban ünnepi hangversenyt rendez­nek, amelyen az Egri Megyei Művelő­dési Központ Vegyeskara, a Szerencsi Művelődési Központ Énekkara, a ko­máromi (Komárno) Egyetértés Kórus és a kassai Csermely Kórus lép fel. November 10-én (vasárnap) Ivan Baj- cura előadását hallhatják a proletár internacionalizmus történelmi fejlődé­séről, majd a résztvevők megtekintik az előadás helyszínét, a Kassai Kor­mányprogram Házát. Ezután megko­szorúzzák Fábry Zoltán stószi sírját és a szülőházán levő emléktáblát, s ezzel a négynapos rendezvénysorozat ese­ményei be is fejeződnek. D. I. DJ SZÚ 1985. XI. 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom