Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)

1982-10-09 / 240. szám, szombat

A TESTVÉRI HADSEREGEK EREJE A NÉPPEL VALÓ EGYSÉGÜKBEN VAN Az új kormány megtartotta első ülését Szívélyes légkörű találkozó (ČSTK) - Miloš Jakeš, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB tit­kára tegnap fogadta azt a párt- munkás-küldöttséget, amelyet Ni- aza Mohammed Momand, az Af­ganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának titká­ra vezet. A szívélyes légkörű találkozón Miloš Jakeš elvtárs a CSKP szoli­daritásáról és teljes támogatásáról biztosította a pártnak a nemzeti demokratikus forradalom céljai elérésére tett erőfeszítéseit és az afgán népnek a reakció és az ellenforradalom elleni harcát. Nagyra értékelte a két párt köz­ponti bizottságának együttműkö­dését és tapasztalatcseréjét. (ČSTK) - Varsóban tegnap megkezdődött a lengyel parla­ment, a szejm kétnapos ülése. A szakszervezetekről és a parasz­ti szakmai szövetségekről szóló törvények javaslatát tárgyalja meg. A LEMP vezetése a szakszer­vezeti kérdés rendezését alapve­tőnek tartja a normalizálódási fo­lyamatban, olyan politikai lépés­nek, amely elengedhetetlen a len­gyelországi állapotok végleges rendezéséhez. Amint a szejm elfogadja a szak- szervezeti törvény javaslatát, az összes szakszervezetek, a Szoli­(Folytatás az 1. oldalról) Az eióadasokat vita követte. Nagy Béla Dulovcéból arról be­szélt, hogyan harcolt együtt Stei­ner Gáborral, hogyan szervezték a tüntetéseket. Beck Pál, a városi nemzeti bizottság első elnöke töb­bek közt azt idézte fel, hogyan ismerkedett meg Steiner Gáborral, és milyen volt utolsó találkozásuk. Berecz Imre, a Steiner Gábor ne­vét viselő hajógyár üzemi pártbi­zottságának elnöke egyebek közt elmondotta, hogy a gyár dolgozói büszkék névadójukra. Ezután Anton Halmo, a ke­szegfalvi (Kameničná) Steiner Gá­bor Efsz főkönyvelője szólalt fel. (ČSTK) - Amin Gemajel állam­fő elnökletével Bejrútban az elnöki palotában tegnap megtartotta első ülését az új libanoni kormány, amelynek fő feladata az ország biztonságának és felújításának garantálása az izraeli agresszió után. Safik Vazzan kormányfő csü­törtök este mutatta be kormányát, amelynek csak tíz tagja van, s amelyben a miniszterelnök meg­tartotta magának a belügyi tárcát is. A kormány alelnöke és külügy­minisztere Elie Szalim lett. A 10 új miniszter eddig nem tartozott a li­banoni politikai élet vezető szemé­lyiségei közé. daritás, az ágazatiak és az auto­nómok megszűnnek létezni. A törvényjavaslat olyan szak­szervezetet körvonalaz, amelyek teljesen függetlenek az államigaz­gatástól és a gazdaságirányítás­tól, de a dolgozók érdekeit védve partneri szellemben vállalják a kö­zös felelősséget az ország jelené­ért és jövőjéért. A sztrájkjogot az új tervezet is megtartotta, mert ez volt a dolgozók kívánsága. Ugyan­akkor nyomatékosan hangsúlyoz­za, hogy ehhez az eszközhöz va­lóban csak végső esetben lehet nyúlni, akkor, ha tárgyalások útján nincs lehetőség a megállapo­dásra. Beszélt arról, hogyan tartják tisz­teletben a szövetkezetben a járás nagy szülöttjének emlékét. A Béke utcai iskola Steiner Gábor poinír- csapata nevében a csapatvezető, Hanslián Mária beszélt. Az összejövetelt Szabó Imre ér­tékelte. Hangsúlyozta: megvaló­sítjuk azokat a célokat, melyekről Steiner Gábor és harcostársai ál­modtak. Ezután Steiner Gábor komáromi szobrának megkoszorúzására került sor. Délután a hajógyárban Zdenka Holotíková elbeszélgetett a város fiataljaival Steiner Gábor életé­ről. FÜLÖP IMRE Közben a libanoni hadsereg egységei Nyugat-Bejrútban és a palesztin menekülttáborokban folytatják a házkutatásokat és a dokumentumok ellenőrzését. Hírügynökségi jelentések szerint a razziák során számos személyt letartóztattak, és teherautókon be­kötött szemmel ismeretlen helyre szállították őket. A libanoni baloldal az akciókat az alapvető polgári jogok és a de­mokratikus szabadságjogok meg­sértésének minősíti. Figyelemre méltó, hogy a razziák csak Nyu- gat-Bejrútra összpontosulnak, a város keleti részére viszont nem. Itt a jobboldali keresztény erők egyáltalán nem hajlandók alávetni magukat a központi hivataloknak. A nyilatkozat hangsúlyozza továb­bá, hogy az egész akció az izraeli agresszorokkal szemben hősie­sen harcoló nemzeti és hazafias erők ellen irányul, és így a libanoni hadsereg ilyen akciói a megszálló­kat szolgálják. Pérez de Cuellar -Chňoupek találkozó (ČSTK) - Javier Pérez de Cu­ellar ENSZ-főtitkár New Yorkban fogadta Bohusiav Chňoupek,kül­ügyminisztert, az ENSZ közgyű­lés 37. ülésszakán részt vevő csehszlovák küldöttség vezetőjét. Az ENSZ főtitkára a beszélgetés folyamán értékelte Csehszlovákia aktív és konstruktív hozzájárulását a világszervezet céljainak teljesí­téséhez. A felek véleményt cseréltek a nemzetközi kapcsolatok idősze­rű kérdéseiről. Egyöntetűen meg­állapították, hogy a jelenlegi nyug­talan és bonyolult nemzetközi hely­zetben növekszik az ENSZ és szer­veinek jelentősége. Véleményük szerint a legaktuálisabb az olyan halaszthatatlan feladatok megol­dása, amilyen főként a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítá­sa, a béke megőrzése, a haladás elérése a leszerelési tárgyaláso­kon, az enyhülési folyamat felé­lénkítése és további fejlesztése, valamint a kiterjedt nemzetközi gazdasági együttműködés elmé­lyítése. Az ENSZ főtitkára ezután ebédet adott Bohusiav Chňoupek tiszteletére. A szejm tanácskozása Varsóban Steiner Gáborra emlékeztek (Folytatás az 1. oldalról) Šlapka, az SZLKP KB Elnökségé­nek tagjai, Szlovákia, Bratislava és a nyugat-szlovákiai kerület párt- és állami szerveinek más tisztségviselői, Samuéi Kodaj ve­zérezredes, a keleti katonai körzet parancsnoka, Jozef Kováčik altá­bornagy, a keleti katonai körzet politikai csoportfőnöke, a cseh­szlovák néphadsereg további tá­bornokai és Vagyim Sztyepanov szovjet főkonzul. Prágába való elutazásuk előtt a szovjet vendégeknek vörös vi­rágcsokrokat adtak át és üdvözöl­ték őket Bratislava lakosai. Martin Dzúr hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter tegnap Prágában a látogatás befejezése alkalmából találkozott a Dmitrij Usztyinov vezette szovjet katonai küldöttséggel. Jelen voltak: Eugen Turzo, valamint nemzetvédelmi miniszterünk helyettesei és más személyiségek. Ott volt Ivan Vo­losin vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának rangidős csehszlovákiai képvise­lője. Dmitrij Usztyinov nagyra érté­kelte a látogatás lezajlását és je­lentőségét, amely hozzájárult a két hadsereg együttműködésé­nek és fegyverbarátságának szi­lárdításához, valamint a két nép barátságának fejlesztéséhez. A találkozó szívélyes, elvtársi légkörben zajlott le. A Dmitrij Usztyinov marsall ve­zette szovjet katonai küldöttség tegnap befejezte hivatalos baráti látogatását Csehszlovákiában. Az ünnepélyesen feldíszített Ruzynéi repülőtéren a delegáció búcsúztatásán megjelentek: Jo­sef Korčák, a CSKP KB Elnök­ségének tagja, cseh miniszterel­nök. Eugen Turzo, a CSKP KB osztályvezetője, Martin Dzúr had­seregtábornok, nemzetvédelmi miniszter, Jaromír Obzina szö­vetségi belügyminiszter, Jindrich Ŕehoŕek, a külügyminiszter első helyettese, a csehszlovák nép­hadsereg tábornoki karának tag­jai, valamint más politikai és közé­leti személyiségek. Jelen volt Ivan Volosin vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erői főparancsnokának rangidős csehszlovákiai képviselője, vala­mint több más szovjet tábornok és tiszt. Jelen voltak még: Alek­szandr Botvin, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövete és a szocialista országok Csehszlo­vákiában akkreditált katonai és lég­ügyi attaséi. xxx A szovjet katonai küldöttség lá­togatásának végén zárójelentést adtak ki, melyben egyebek között ez áll: Dmitrij Usztyinov marsall meg­beszélést folytatott hazánk veze­tőivel, a csehszlovák néphadsereg tisztségviselőivel. A találkozók szívélyes és baráti légkörben zaj­lottak le. A megbeszéléseken megelégedéssel nyugtázták, hogy növekszik a szocialista közösség védelmi képessége, ami néhány napja a Bolgár Népköztársaságban Pajzs ’82 fedőnéven megrende­zett hadgyakorlat során is meg­győzően bebizonyosodott. Megál­lapították, hogy a Varsói Szerző­dés és egyesített fegyveres erői már több mint 27 éve a béke úgyét szolgálják, és védelmezik testvéri országaink népeinek békés mun­káját. A testvéri hadseregek ereje a néppel való egységükben s ab­ban rejlik, hogy következetesen betöltik küldetésüket a szocializ­mus vívmányainak védelme terén. Kiemelték, hogy az imperialista or­szágoknak, főként az Egyesült Ál­lamoknak nincs ínyére az enyhü­lés. Agresszív militarista politiká­juk rosszabbra fordította a nem­zetközi helyzetet, és a feszültség kiéleződéséhez vezetett a világ különböző részein. A megbeszélések során a felek ismét kiemelték azt a szándéku­kat, hogy továbbra is sokoldalúan bővítik és erősítik a csehszlovák néphadseregnek és a szovjet had­seregnek, valamint a Varsói Szer­ződés többi hadseregének testvéri kapcsolatát. A szovjet katonai küldöttség csehszlovákiai látogatása hozzá­járul a Szovjetunió és a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság népei és hadseregei barátságának, va­lamint sokoldalú együttműködésé­nek további megszilárdításához. Dmitrij Usztyinov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisz­tere Martin Dzúr hadseregtábor­nokot, hazánk nemzetvédelmi mi­niszterét hivatalos baráti látoga­tásra hívta meg a Szovjetunióba. során a nemzetközi kapcsolatok rendszerét kizárólag a kizsákmá­nyoló osztály logikája alakította, akkor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után e kapcsolatok teljesen új struktúrája alakult ki, amelyben a nemzetközi kapcsola­tok először váltak antagonisztikus osztályok - a proletariátus és a burzsoázia - küzdelmének aré­nájává. A nemzetközi kapcsolatok rendszerében először lépett fel annak az osztálynak egy államban megtestesült akarata, amely célul tűzte ki az ember ember általi kizsákmányolásának felszámolá­sát, más népek elnyomásának megszüntetését és a háborúk ki­küszöbölését. A második világháború után eb­ből a helyzetből adódóan alakult ki a nemzetközi kapcsolatrendszer­nek az a struktúrája, amelynek alapvető vonása az imperializmus hidegháborús politikája volt. AZ ENYHÜLÉSI FOLYAMAT OBJEKTÍV JELLEGE A történelmi fejlődés dialektiká­ja azonban a helyzet alapvető megváltozásához vezetett. Első­sorban a szocialista országok ha­talmas erőfeszítéseinek köszön­hetően lényeges változások men­tek végbe a nemzetközi erőviszo­nyokban. A szocialista és az impe­rialista országok fennállása óta először alakult ki közöttük hozzá­vetőleges katonai-stratégiai egyensúly. Kialakulóban volt a szocialista közösség, mint a vi­lág forradalmi átalakulásának mi­nőségileg új tényezője. Újabb si­kereket ért ei a kommunista és munkásmozgalom. A nemzeti fel­szabadító mozgalom fejlődése gyökeres változásokhoz vezetett egész kontinenseken. Több mint 100 új független állam alakult a korábbi gyarmatok helyén, közü­lük sok a szocialista építés útját választotta. Az imperializmus vilá­gában két olyan új hatalmi központ alakult, amely nem szándékozik gépiesen alávetni magát az ameri­kai uralomnak. A kapitalizmus ál­talános válsága új szakaszhoz ér­kezett. A tőkés gazaság fejlődésé­nek válságjellege rendkívül kiéle­ződött. Mindez, a fenti tényezők, a vál­tozások összessége a nemzetközi kapcsolatrendszer háború utáni struktúrájának mély és megoldha­tatlan válságát okozta, s történel­mi törvényszerűséggé vált, hogy elengedhetetlen egy olyan új struktúra kialakítása, amely meg­felelne a fennálló gazdasági és társadalmi-politikai viszonyoknak. Az enyhülési folyamat rendsze­rének létrejötte és alakulása tehát nem a véletlen müve, hanem a re­ális valóság, a világban kialakult gazdasági és társadalompolitikai viszonyok törvényszerű és objek­tív eredménye. A különösen el­lentmondásos fejlődés feltételei közepette fokozatosan születik meg az új rendszer struktúrája. Ez számos rendkívül jelentős megál­lapodás és nemzetközi szerződés formájában ölt testet, amelyek kö­zé tartozik elsősorban a helsinki Záróokmány, valamint a Szovjet­unió és az USA, illetve más tőkés országok közötti megállapodások sora. Az enyhülés rendszerré fejlődé­sének viszonylag rövid időszaka alatt megmutatkozott, hogy ez a politika rendkívül életerős. A vi­lág valamennyi népének mérhe­tetlen hasznot hozott. A KÖZVETLEN KONFRONTÁCIÓ IRÁNYVONALA Ha valakiket komolyan aggasz­tott az enyhülési folyamat, azok az amerikai imperializmus legrakció- sabb, legharciasabb körei voltak. Úgy döntöttek, hogy visszafordít­ják az enyhülést és az emberiségre a közvetlen konfrontáció irányvo­nalát kényszerítik rá, hangsúlyoz­va, hogy katonai eszközöktől sem riadnak vissza. Az Egyesült Államok minden tőle telhetőt megtesz, hogy a nem­zetközi kapcsolatok rendszerét saját törekvéseinek rendelje alá, ám ezek az erőfeszítései nem ha­tásosak. A kapcsolatok struktúrá­jának megsemmisítése érdekében tartós politikai válsághelyzeteket , akar teremteni, amelyek egysze­rűen rákényszerítenék más orszá­gokra az amerikai elképzeléseket. Példaként említhetjük a lengyel- országi eseményeket is. Ez az elképzelés azonban csődöt mon­dott. Az egyik oldalon az amerikai politika hatására komolyan romlik a nemzetközi helyzet, éleződik a feszültség, növekszik a nukleá­ris háború veszélye, a másik olda­lon azonban megnyilvánul az amerikai külpolitika belső ellent­mondása is. Az erőviszonyok megváltoztatására törekszik, s ez­zel nemcsak a világ, hanem a sa­ját biztonságát is veszélyezteti. A „szovjet fenyegetés“ jelszavá­val igyekszik befolyásolni a közvé­leményt - az eredmény azonban az, hogy nő a tömeges ellenállás e politikával szemben, s a béke­mozgalom sosem látott méreteket ölt. Az USA irreális külpolitikai irányvonala A történelem sodrásával szemben A közvetlen konfrontáció vagy „az antikommunista őrület“ rea­gani külpolitikai irányvonala világszerte joggal kelt aggodalmat. Az Egyesült Államok leghivatalosabb helyein úgy szokták jellemezni, mint a szocialista országok elleni politikai, gazdasági és ideológiai háborút. Ez ugyanakkor minden haladó és nemzeti felszabadító erő, a békemozgalmak, az egész világ népei elleni háború is. Az elmúlt időszakban viszont mind gyakrabban ugyanezzel a kifejezéssel jellemzik az Egyesült Államok gazdasági kapcsolatait a nemzetközi imperializmus további két központjával - Nyugat-Európával és Japánnal szemben. Az USA háborús politikája világszerte nemcsak elutasítást vált ki, hanem növekvő tömegméretű ellenállást is. Erre e politika atyjai az eddigi irányvonal még elszántabb, még arro- gánsabb folytatásával válaszolnak. Ezen irányvonal és az általa kialakított nemzetközi légkör köz­vetlen vagy közvetett terméke volt a véres és költséges brit gyarmati expedíció a Malvin-szigetek ellen, s nem utolsósorban a kegyetlen és cinikus izraeli-amerikai agresz- szió a közel-keleti arab országok ellen. Ez a háború is bizonyítja, hogy az USA elsődleges orientáci­ója a háborúra, mint a politika eszközére, egyáltalán nem formá­lis, s nem „csupán“ fenyegetés, hanem messzemenő következ­ményekkel járó kegyetlen valóság. Az emberek világszerte aggód­va teszik fel a kérdést: hogyan tovább? Lehetséges-e, hogy ez a háborús, öntelt, arrogáns irány­vonal a világra kényszerítse az USA akaratát, arra kényszerítse a nemzeteket, hogy rendeljék alá magukat az Egyesült Államok leg­reakciósabb körei elképzelése­inek? A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK RENDSZERE A nemzetközi kapcsolatok nem csak az egyes államok és más társadalmi erők külpolitikájának gépies felsorolását jelentik. Lenin már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt hangsúlyozta, hogy a nemzetközi arénában nem­csak az államokat és külpolitikáju­kat kell látni, hanem - s ezt külön hangsúlyozta - az államok nem­zetközi rendszerét is. Hogy a külpolitika nem csupán valamiféle „fennkölt eszmék“ vagy általános elvek megvalósítá­sa, hanem az uralkodó társadalmi osztályok szükségleteinek, érde­keinek a realizálásáért folytatott harc, ez általánosan ismert való­ság. Az is nyilvánvaló, hogy min­dig különböző, gyakran egymás­nak ellentmondó érdekek találkoz­nak, s az egymással antagoniszti­kus ellentétben álló osztálytársa­dalmak találkozása szükségképp az éles osztályharc jellegét öltik. A nemzetközi kapcsolatok konkrét rendszere, struktúrája a szélesebb társadalmi-gazdasági folyamatok tükre. Már több mint 60 éve az embe­riség a nemzetközi kapcsolatok olyan rendszerében él, amely alapvetően különbözik minden ko­rábbitól. Ha az előző évezredek ÚJ SZÚ 2 ^ 1982. X. 9. A LIBANONI HADSEREG EGYSÉGEI FOLYTATJÁK A RAZZIÁKAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom