Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-11 / 1. szám
1981. I. 11. N Ifi kommunista mozgalom vezető személyiségeit, vagy nevezetesebb alakjait, Steiner Gábort, Major Istvánt, Nagy Gyulát, Nagy Istvánt, dr. Herz Sándort, de a délszlovákiai kommunista mozgalomban jelentős szerepet betöltött Szabó Istvánt, Fábry Istvánt és Fábry Józsefet, Keleti herencet, Réthy Istvánt, Rabay Ferencet, Sagan Mihályt, Poszpis Józsefet, Kutrucz Lászlót, Száraz Józsefet, Lőrinc Gyulát és másokat. Néhányan még élnek közülük, mások elhunytak - vagy mártírhalált haltak. E fejléc alatt, amely közismert kommunista mozgalmi dal idézett sora, a következő héttől kezdve minden vasárnapi számunk 3. oldalán idős, veterán kommunisták és erejük teljében tevékenyen munkálkodó párttagok visszaemlékezéseit, a velük folytatott beszélgetések alapján írt riportokat, profilokat közöljük. Egyéb sajtóközvéleményeken kívül főleg ezzel a jubileumi sorozattal kívánunk tisztelegni Csehszlovákia Kommunista Pártja előtt, megalakulásának közelgő 60. évfordulója alkalmából. Méltó emléket szeretnénk állítani ezzel is pártunk - munkásosztályunk élcsapata és társadalmunk vezető ereje - egész története során, megalakulásától kezdve napjainkig folytatott harcainak, amelyeket dolgozó népünk szociális helyzetének szüntelen javításáért, gazdasági és politikai jogainak kivívásáért, művelődési lehetőségeinek megteremtéséért és teljes győzelme, a proletárdiktatúra, majd a marxiz- mus-leninizmus eszmei-politikai alapján felépült szocializmus, végül pedig a fejlett csapásokat. A müncheni árulás után a köztársaság feldarabolása, majd hitleri nácista megszállása és hazai cinkosaik uralma felett érzett országos keserűséget, a kommunista párt és a baloldali szervezetek betiltását, az emigrációba kényszerültek kemény elszántságát, az itthon maradottak elkeseredett antifasiszta mozgalmát, fegyveres harcait, amelyek végül is a Szlovák Nemzeti Felkelésbe, majd a csehországi, illetve a prágai nemzeti és antifasiszta májusi felkelésbe torkolltak. A koncentrációs táborokba hurcolt kommunisták és antifasiszták mérhetetlen szenvedéseit, vagy mártírhalálát. Felszabadulásunk mámoros érzését és az országépítés kétéves tervének tömegeket lelkesítő s mozgósító teljesítését. S utána az 1948-as Februári Győzelem, az államosítás, a mezőgazdaság szocializálása és az ötéves népgazdasági tervek diadalmas folyamatának eseményeit. Jó részüket a CSKP történetében, a hazai kommunista és munkásmozgaMegtisztelö feladatnak érezzük megszólaltatni az élőket, hogy lehetőleg minél többet mentsünk meg a múló időből, s ne engedjük pártunk történetéből kihagyni s így feledésbe merülni a helyi vagy regionális fellegú, de az országos kommunista mozgalomhoz szorosan fűződő eseményeket sem. A már említett okoknál fogva, nem tartunk - nem tarthatunk - igényt teljességre. De arra igen, hogy minden leírt szavunk megegyezzen a történelmi hűséggel, s pontosan az igazság kifejezője legyen. Ezért arra kérjük kommunista olvasóinkat, ha lapunk újságírói és szerkesztői ilyen küldetéssel bekopognak lakásuk ajtaján, fogadják őket szívesen, elvtársi barátsággal, s kommunista becsületességgel, őszintén mondják el emlékeiket, tapasztalataikat azokról a pártmozgalmi munkákról, amelyekben bármikor is részt vettek, tevékeny alakítói voltak, vagy biztos tudomásuk van róluk, de lehetőleg tartózkodjanak személyi jelentőségük, egyéni szerepük szükségtelen felnagyításától. Tartsák szem előtt Lenin és sok más kommunista vezéregyéniség közismert szerénységét, akik elsőrendű fontosságot a pártmozgalomnak és az érte hozott áldozatoknak tulajdonítottak. Amellett persze nem szabad elhallgatniuk személyes szerepük tényszerűségét. A pártszervek és -szervezetek - kerületi, járási, üzemi vagy alapszervezetek - illetékes vezetőihez pedig azzal a kéréssel fordulunk, legyenek mindenben segítségükre munkatársainknak, főleg ami az útbaigazítást és a hiteles párttörténeti adatszolgáltatást illeti. Hiszen közös ügyünkről van szó. Ha minden az említett elképzelések szerint történik, remélhetjük, hogy közösen sikerrel valósítjuk meg ezt a kiemelkedő jubileumi megemlékezés-sorozatot - pártunk alapításának 60. évfordulója tiszteletére. Klement Gottwald, a Pravda chudoby főszerkesztője lomról szóló történelmi munkákban, valamint a különböző, főleg kommunista sajtóorgánumok már feldolgozták, illetve megörökítették. Nem könnyű a dolgunk, mert tudatában vagyunk, hogy a pártunk hatvanéves történetével összefüggő eseményeknek, megmozdulásoknak - különösen a régebbieknek - egyre kevesebb Bennünk minden eltökéltség és lelkesedés megvan e nemes törekvés valóra- váltásához. MIKUS SÁNDOR (Archív-felvételek) már az élő résztvevője, rokonszenvező segítőtársa vagy szemtanúja. Mindazonáltal szép számmal vannak még pártalapító tagok, a párt egyszerű sorkatonái, de pártonkívüliek is, akik emlékeznek az első kommunista pártszervezetek megalakítására, a kommunista párt vezette sztrájkmozgalmakra, tüntető vagy tiltakozó akcióikra. így a krompachi és a duch- covi munkáslázadásokra és csendórsor- tüZekre, a mosti és a Rosice-Oslavany-i bányászok, az észak-csehországi textilipari dolgozók, a Cervená Skala-Marge- cany közötti vasútvonal építésén dolgozó munkások, a dél-szlovákiai agrárproletárok sztrájkmozgalmaira, a kosúti ,, véres pünkösd'‘-re, a füleki zománcgyári munkások 1936-os, országos hírű sztrájkjára, az 1938-as tornóci és kassai antifasiszta tömegtüntetésekre, nem utolsósorban az illegális fasisztaellenes tevékenységben működőkre, majd a Szlovák Nemzeti Felkelésben részt vett Petőfi Sándor partizánbrigád, valamint az ugyancsak szlovák területen, illetőleg a szlovák-magyar országhatár mentén küzdött Nógrádi Sándor vezette partizáncsapat harcaira - és így sorolhatnánk tovább a kapitalista kizsákmányolás ellen folytatott osztályharc, valamint a fasiszta rémuralom szétverésére szervezett ellenállás és fegyveres harc tényeit, amelyek a nemzetközi kommunista, antifasiszta és baloldali mozgalmak szerves részét képezték. Hasonlóképpen Bohumír Smeralon, Klement Gottwaldon, Antonín Zápotockyn, Ján Svermán, Gustáv Husákon kívül sokan ismerték személyesen is a hazai Rendőrkordon a prágai Károly téren 1935. május elsején A mosti Kommün épülete — a sztrájkbizottság székháza szocialista társadalom megvalósításáért küzdött végig töretlenül. Természetesen nem szándékozunk párttörténelmet írni - az a történészek dolga. Nagyon hosszú ideig tartó sajtó- kampányt igényelne, ha csak a kiemelkedőbb pártmozgalmi eseményeket szeretnénk is rögzíteni. Ki, vagy kik győznék ebben a formában feldolgozni a kommunista párt által vezetett osztályharc és politikai küzdelmek tömérdek megnyilvánulását? Csak vázlatosan sorolva: a prágai Népház durva hatósági lerohanását és lefoglalását s az emiatt kitört 1920-as decemberi sztrájkot. A iubochőai előkészítő kongresszust, majd a CSKP megalakulását - központi és területi vezető szerveinek létrehozását, városi és községi szervezeteinek megalakítását. Az emlékezetes kongresszusokat, kiváltképp a párt bolsevizálódásához vezető és a gottwaldi irányvonal győzelmét eredményező V., vagy a szocializmus építését megalapozó IX. kongresszust. Az 1929-1933-as világgazdasági válság munkásosztályt legnagyobb mértékben sújtott következményei ellen, a dolgozó tömegek egységfrontjáért szervezett mozgalmakat, tüntető és tiltakozó felvonulásokat, bérharcokat, sztrájkokat. A proletárnyomor ezer arculatát: a munkanélküliséget, az éhezést, a kilakoltatásokat és az árverezéseket, a bebörtönzéseket, a házkutatásokat, a kommunista és kommunistagyanús vagy velük rokonszenvező személyek gyakori rendőrségi megfigyeltetéseit. A tiltakozó tüntetések, sztrájkok során kiömlött munkásvér özönét, a hozzátartozók vigasztalhatatlansá- gát, komor gyászát. Vagy a kapitalista idők május elsejei manifesztációinak szépségét, szívdobogtató hangulatát, gyakran pedig a karhatalom ünnepet rontó brutális beavatkozásait, sőt e nyilvános ünnepi felvonulások hatósági betiltása miatt kirobbantott zavargásokat, össze
