Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 1. szám

VASÁRNAP 1979. január 7. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 7.43, nyugszik 16.12 Kőzép-Szlovákia: 7.35, nyugszik 16.04 Kelet-Szlovákia: 7.27, nyugszik 15.56 órakor A HOLD kel — 12.28, nyugszik 1.39 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTÉI. KOSZONTJUK ATTILA és BOHUSLAVA nevű kedves olvasóinkat 1899-ben született Sztye- pan Petrovlcs SCSIPACSOV szovjet költö • 1904-ben halt meg Friedrich HEF­NER ALTENECK elektro­technikus, a fényerősség mérésére szolgáié HEF- NER-gyertya megalkotója (szül. 1845). AZ ÜJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Leonyid lljics Brezsnyev: Szüzföld, 8. rész Hittünk benne! Mészáros János riportja Olajsejkek — olajmunkások Önody György kuvaiti riportja Milyen olvasók lesznek? Dr. Szeberényi Judit írása Gyönyörködj halványzöld csirájában Mészáros Károly írása Kulcsár Ferenc versei Az örök tavasz országában Makrai Miklós vietnami riportsorozatának 5. része Életünk változó felté­telei között sok minden „kimegy a divatból". Így van ez a babbal is, illet­ve a karósbab tarka faj­táival. Nagyüzemileg ter­meszthető fehér gyöngy­bab itt-ott található még a polcokon, de a tarkának már se híre, se hamva. A falusiak a kertekből, háztáji gazdaságokból ki­elégíthetik még ez irá­nyú. szükségleteiket, de lm a városi embernek jó kolbászos, vagy hagymás babfőzelékre jön meg az étvágya, esetleg csak a piaci kofáktól szerezheti be e szenzációs étel alap­anyagát — a babot. A bab évszázadokon át a dolgozó nép jő húspót­ló fehérje-forrásául szol­gált. Olcsóságát és hozzá­férhetőségét mi sem jel­lemezte jobban, mint a közismert és ma is hasz­nált mondás: nem babra megy a játék! A közélel­mezési szakemberek ugyanakkor világszerte egyre gyakrabban utal­nak arra, hogy milyen nagy veszteségekkel jár az emberiség fehérjeellá- lása állati termékeken, főleg húson keresztül. Ezzel természetesen nem akarom kétségbe vonni az ésszerű táplál­kozás követelményeit és szempontjait, s környe­zetvédelmi vészharango­kat sem akarok kongat­ni. Csupán a bab rehabi- litása érdekében emelem jel a szavam. Babra is megy a játék Nem fér hozzá kétség. hogy a táplálkozáshoz szükséges fehérjék egy részét az említett gazda­sági összefüggések miatt, s étrendi okokból is cél­szerű növényi források­ból fedezni. Ennek az az alapvető feltétele, hogy ezen a területen is bő­vüljön az áruválaszték. Ezzel szemben ennek in­kább a fordítóttja ta­pasztalható. A borsó még jól tartja magát, lencse is kapható, de nem árta­na, ha a bab is vissza­nyerné régi megbecsülé­sét. A babhiányt nem a ke­reskedelem hanyagsága okozza, hanem más, ob­jektív tényezők járnak közre. Elsősorban az, hogy a karósbab nem fe­lel meg a nagyüzemi ter­mesztés számára. De bi­zonyára lehetne megol­dást találni. Ha a nö- vénynemesítőknek sike­rült előállítaniuk kom- bájnos betakarításra al­kalmas paradicsom-, uborka- borsó- és más zöldség fajtákat, miért ne lehetne valami hasonlót elérni a karósbab eseté­ben is? Talán a termesztési technológiában is volna átmeneti megoldás, eset­leg valamilyen nagyüze­mi köztestermesztés for­májában. jó lenne, ha az illetékesek ezen a kérdé­sen is elgondolkoznának, mielőtt még teljesen fe­ledésbe menne ez az ér­tékes élelmiszer, hogy unokáink is élvezhessék farsang idején a babfőze­lék utánozhatatlan ízét. JjLül •Ló» A. Majerfixné panaszai A minap a főváros egyik kávéháza előtt ba­rátomra várva egy isme­rős hölggyel találkoztam. Amikor megláttam, nem hittem a szememnek. Hi­szen ez Majerfixné! — Jé, milyen kicsi a világ! Kivel kell találkoz­nom? — szólított meg felcsillanó szemekkel. — Valóban, asszonyom, arra már én is rájöttem, hogy kicsi a világ. Kép­zelje, a múlt héten Pók Alajossal találkoztam! — Ne mondja! — szólt álmélkodva, majd kissé eltűnődve megkérdezte: — Ki az a Pók Alajos? A neve ismerősen cseng. — Pók anyagilag egy jól szituált hapsi. Most utazgat, ahogyan ő mondja: ismerkedik a vi­lággal. Ez a legújabb hobbija. Különben fő­könyvelő egy vidéki Pa­pír és Rongygyűjtö Vál­lalatnál. — Szóval ö is utazgat. Hát ezt nagyon jól teszi. Régebben gyakori ven­dége voltam a jó lúrű fürdőknek és üdülőknek. Mostanában én is inkább utazgatok, de már ezt is megirigyelték tőlem. — Érdekes, én ezt ed­dig nem tapasztaltam. Rám ugyanis még senki se irigykedett — jegyez­tem meg szerényen. — Maga más. Ne hara­gudjon meg az őszinte­ségemért, de ki irigyelné magát? Nincsenek száz­ezrei, pazar villája és külföldi márkájú kocsija sincs. Én azért mégis irigylem magát, hiszen szabadon és nyugodtan él. De az én Jenőkém már két éve ül. — Ne mondja! Es mi volt a vád ellene? — kér­deztem ártatlan arccal. — Mi lett volna?! Köz­vagyon eltulajdonításá­val és sikkasztással vá­dolták, mert megirigyel­ték, hogy okos volt és tu­dott élni. Nyolc évet ka­pott ... — Szegény — mond­tam tettetett sajnálkozás­sal. — Maga igazán rendes, köszönöm, hogy együtt érez velem. Tudja, az fáj a legjobban, hogy sem­mit se tehettem érte, pe­dig ő mindent megtett a kedvemért. Ma gazdag vagyok, de mit ér, ha egyedül maradtam. A ré­gi jó barátok is elhagy­tak, már meg se ismer egy se. Bezzeg, mikor még Jenő szabadon volt — — szorította meg a kezemet drágaköves gyűrűkkel díszített ujjai­val. Közben nagyot só­hajtott, s könnybe lá­badt szemekkel szipogta, hogy ő milyen szeren­csétlen és árva ebben az irigy emberekkel benépe­sedett rideg világban __ Ek korra megjött a ba­rátom, aki, ha néhány percet késik, ki tudja, miket zokogott volna még a fülembe szegény árva Majerfixné__ DŐ SZERŰ GONDOLATOK Adottak a teltételek ahhoz, hogy az ed­diginél jobb gazdasági eredményüket ér­jük el. Eanek fontos előfeltétele a poli­tikai nanka, az emberekkel való munka továbbfejlesztése. Az az elsődleges célunk, hogy a munkásság, a parasztság, minden dolgozó megértse, miből erednek a mai fo­kozódó igények, mert csak ezzel teremtjük meg a feltételeket kezdeményezések fejlő­déséhez. Nagyabb mértékben kell mozgósí­tanánk a műszaki értelmiséget és a tudo­mányos kutatásban dolgozókat a feladatok teljesítésére, nagyobb mértékben kell hasa nositanunk tapasztalataikat és ismereteiket. Nem kevés ember tapasztalatairól van szó, a tudományos kutatómunka fejlesztésére is jelentős eszközöket fordítunk. A párt po­litikáját az értelmiség döntő többsége is támogatja. Az eddiginél nagyabb mértékben és jobban együtt kell vele működnünk. A mostani ülés határozatait a 11. áléi határozata'val együtt terjeszteni kell az egész pártban, minden szervezetben, kellő gonddal meg kell «tataink e határozato­kat a Nemzeti Front szervezeteinek is, meg kell magyarázni e határozatokat a dolgo­zóknak. Mindenki megérti azt az egyszerű elvet, hogy ha jobban akar élni, jobban kell dolgoznia. Az ebhez szükséges értékekei közös mun­kával magnóknak kell előállítanunk. M'n- den munkást, földművest, a dolgozók leg­szélesebb rétegeit meg kell győznünk és megnyernünk annak érdekében, bogy mun­káinkkal, tudásukkal, tehetségűkkel az előttünk éllé feladatok teljesítését szolgál­ják. (GUSTAV BUSÁK elvtársnak a CSKP KB 12. ülésén elhangzott záróbeszé­déből) — A Szovjetunió és a szocialista országok külpolitikája egyedülálló a történelemben. Hatást gyakorol a világ eseményeire, át­hatja a humanizmus, nagy gyakorlati célo­kat valósit meg az ember'ség érdekében. Azon igyekszik, hogy békét teremtsen az államok között, megértés és barátság le­gyen a nemzetek között, arra törekszik, hogy felszámolja az elnyomás és az igaz­ságtalanság m:nden formáját, és kazárja a háborát az emberiség éleiéből. A szocia­lista külpolitika a munkásosztály politiká­ja, amely k:fejexi az összes dolgosé érde­keit, érthető és vonzó a világ nemzetei számára, amelyek rokonszenveznek vele és támogat-ák. (VASIL BIEAK elvtársnak a Nagy Októberi Sxoc alista Forradalom prá­gni ünnepségén elhangzott beszédé­ből) gozott, azt mondták nekem, bogy senkire sem erőszakol­ta rá döntéseit, nem kiabált, bár gyűlölte és gyűlöli a fe­gyelmezetlenséget, a mellé­beszélést, és alapjában véve elég lobbanékony természe­tű. — Értette a módját, bogy követeljen — mondta az egyik szocialista munkabri­gád vezetője —, és nagysze­rűen értett ahhoz, hogy fe­lelősségérzetet ébresszen ben kezett -vissza —, de amikor az órájára pillantott, már tudtuk, hogy ilyesfélét mond majd: Nem kár az időért? Mi lenne, ba nemcsak fecseg­nénk? A földművesszövetkezet el­nöke pedig elmondta: — Hat hetet kellett volna várni á telefon- és villany- oszlopokra. Fogta magát egy este, elutazott Zvolenba. reg­gel a Bucina vállalat fiatal­jainak elmondta, miről van A Szocialista Ifjúsági Szö­vetség Becsületkönyvébe né­hány héttel ezelőtt került be ez a név: Goldschmidt János mérnök. A név viselője egyik legjelentősebb ifjúsági épít­kezésünk, az Udvardi (Dvory nad Zitavouj Aurora Efsz-ben felépített, 1206 férőhelyes modern tehénfarm építésve­zetője volt. Jelenleg pedig a tehénfarm vezetője. Három hónappal a kitűzött határidő előtt adták át ren­deltetésének az építkezést, melyen két szocialista mun­kabrigád és hatezer fiatal dol­gozott. Közel 5 millió koro­nás megtakarítást elérve épí­tették fel a mintegy 52—53 millió korona értékű, mo­dern, mezőgazdasági létesít­ményt. Amikor az átadási ünnep­ségen ez a fiatal építésveze­tő — aki egyébként mezőgaz­dasági mérnök — megkapta a kitüntetést, a bejegyzésről szóló okmányt, ez a problé­ma foglalkoztatott: hogyan birkózott meg a több ezer fő­nyi kollektíva irányításával? Főleg azért izgatott ez a kér­dés, mert előzőleg már be­szélgettem vele, s önmagáról vallva elmondta, hogy nem volt túl szigorú sem, és bi­zony vasakarattal sem dicse­kedhet. Az ünnepi hangulat­ban azonban mégis feltettem neki ezt a kérdést: — Élj az idővel! — mond­ta. — Ez az én jelszavam. Idő nélkül semmit sem vé­gezhetünk eL. Az idő pedig folyik. Ha nem fogjuk meg, úgy kihull kezünkből, mint nyitott ujjaink közül a száraz homok. Ezt tudatosítottam magamban, és arra töreked­tem, hogy ezt mások is meg­értsék, magukénak vallják. Azok, akikkel együtt dől­nünk. Olyan okosan érvelt az időt emlegetve, hogy nem előtte, a vezető előtt, hanem magunk lelkiismerete előtt éreztünk felelősséget. A másik szocialista mun­kabrigád vezetője ezt mondta: — Tudta, a dicséret hatá­sosabb, mint a dörgedelem. Tudta, a bizalom többet ér, mint a kicsinyes gyámkodás. Senkit sem hajszolt, de na­gyon is éreztette velünk, hogy mi sürgős és mi nem. Érdekes volt az egyik, épí­tőtáborban dolgozó diák vé­leménye: — Mindig mindenkit türel­mesen meghallgatott — emlé­szó, milyen szükség van az oszlopokra. Harmadnapra már itt volt a szállítmány. 0 maga így vélekedik az idő okos, céltudatos, ügyes felhasználásáról: — Légy gazdája és ura az idődnek ügy, hogy jusson be­lőle mindenre, a pihenésre is, mert hiszen fontos az erő­gyűjtés is. Élj az idővel oko­san! Hogy ehhez ért, és jól ért, bizonyítja a tény: három hó­nappal korábban adták át rendeltetésének az építkezést. Sikerült másokkal, sokak­kal megértetnie: ha nem fog­juk meg az időt, úgy kihull kezünkből, mint nyitott uj­jaink közül a száraz homok. HAJDÚ ANDRÁS Élj az idővel!

Next

/
Oldalképek
Tartalom