Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-18 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

i A komáromi járás tanyavilága nagyobb megértést érdemel I

iMfaá romtól, a Vág-Duna mentén |\hepehupás, csúfosan tönkretett országúton közelítettem meg Vágfüzest. Az idegen a fejét csóválgatja: a holdhódítás korszakában ilyesmi is lehetséges? A fejlődés ugyan itt sem állt meg, ezt észreveszi az ember az első pillantásra, mégis mintha a torkomra száradt volna a szó, amikor szemközt találtam magam a tanyavilággal - és embereivel. Egyszerű, őszinte, vendégszerető emberekkel találkoztam, akiknek gondjait szeretném mások gondjaivá is tenni, azzal a szándékkal, hogyha sikerül a problémákat megoldani - több lesz a közös öröm. KÉT EMBER VÁLLÁN - SOK EMBER GONDJA A tanyavilág életéről, problémáiról hosszasan elbeszélgettem Skulecz Lászlóval, a helyi nemzeti bizottság elnökével, és Szénássy Nándorral, a szövetkezet elnökével. Tőlük tudtam meg, hogy Vágfüzest a múlt év közepén nyilvánították önálló községgé, s az idetartozó négy tanyával együtt közel hétszáz lakost számlál. Az utóbbi években sokat fejlődtek, s egyre közelednek a falusi élethez. Ezt legalább olyan haladásnak tartják, mint amikor a falusi ember felkerül a nagyvárosba. Az utóbbi két évben huszonnégy család rakott új fészket, s az idén is többen igényelnek házhelyet — eddig hét kérvény érkezett a nemzeti bizottságra. Lakásokat épít a szövetkezet is — két négylakásegységes épület építése van folyamatban a szövetkezeti tagok számára. S meg kell mondanom, Vágfüzes vezetőit dicséret illeti. Ugyanis nem minden faluban dicsekedhetnek vízvezetékkel, vagy a legkorszerűbb közvilágítással. Az utóbbi már elkészült, a vízvezetékhálózatot most építik. Három szakaszban. Az első másfél kilométer, összesen pedig hat kilométer hosszú lesz. A talajvíz következtében az ivóvíz egészségtelen, s ezért egy 138 méter mély kutat kellett fúratni, hogy megjavuljon a lakosság ivóvízellátása. A szövetkezet mintegy nyolcszáz hektáron gazdálkodik. Jelentősebb azonban az állattenyésztése — pontosabban a szarvasmarha hizlalása. Az idén például 350 bikát hizlalnak. Az elnök szavai szerint azonban ez a termelési ág nem lesz számukra kifizetődő. Több probléma is mutatkozik. Igy például nem mindig tudnak be- < szerezni hizlalásra alkalmas fiatal bikákat. A felhizlalt állatokat főleg Olaszországba szállítják, de csupán a javát — amit kiválaszt az átvevő - a többi értékesítésével pedig sok probléma merül fel hazai viszonylatban. Arra kényszerülnek tehát, hogy csökkentsék a hizlalandó állatok számát. Hizlalhatnak ugyan tenyészetből kiselejtezett üszőket is, ezeket azonban nem szállíthatják külföldre egy vitatható rendelet értelmében, amely a szarvasmarhaállomány csökkentését akarja megakadályozni. Vagyis, ha a tenyészetből már úgyis kiselejtezett üszőket felhizlalják, nem adhatják el a külföldnek bár érdeklődik iránta -, annak ellenére, hogy ezek mindenféleképpen levágásra kerülnek. A hazai piacon viszont gondot okoz értékesítésük. Bonyolult ez a kérdés, foglalkozni kellene vele, mert, a szövetkezet érdeke szempontjából korántsem kőzöm-' bős. Gondot okoz a foglalkoztatottság is. Nagy a munkaerőfelesleg. A szövetkezet csupán munkaidényben tudja foglalkoztatni az asszonyokat. Sőt. A napokban a faluban megkezdődött egy fűszerüzlet építése. Ennek az agronámus örül a legjobban, mert az építkezéshez öt embert kértek a szövetkezetből ... A szövetkezet vezetősége melléktermelés bevezetését tervezi, hogy enyhítsen a helyzeten. KÉTLÁBÚ - ÉS NÉGYKEREKŰ KÁRTEVŐK A szövetkezetnek sok kárt okoz a talajvíz. Ezen viszont sajátmaguk nemigen tudnak segíteni. Bár a probléma megoldásáról van bizonyos elképzelésük. Egy csatornahálózat Jdépítése segítene a bajon, persze, ez felülmúlja erejüket, s csakis olyan értelemben beszélnek róla, hogy „bizony az nagyon jó lenne". Ez mintegy kétezer hektáron javítaná meg a talajviszonyokat. De hát maguk is tudják, hogy a kérdés megoldása nagyobb anyagi beruházást igényelne, mert több kilométernyi csatornahálózat kiépítéséről lenne szó. Ezért erről mint a „jövő zenéjéről" is csupán bátortalanul nyilatkoznak. Annál bátrabban szót emeltek viszont a Váhostav dolgozóinak magatartása ellen. A szövetkezet azon fáradozik, hogy megtalálja a módját a Helyi lehetőségek jobb kihasználásának, vagyis, hogy az adott körülmények között gyarapítsa, gazdagítsa a közöst. Nagy gonddal és szorgalommal gyümölcskertészetet létesítettek mintegy húsz hektáron. A kővetkező években száz hektárnyi gyümölcsöst terveznek. Mi köze ehhez a Váhostavnak? - Ez a vállalat már évek óta rendkívül hasznos munkát végez: építi a gátakat, amely kordában tartja majd az áradó folyót. Elismerés hasznos munkájukért! Csakhogy: az itt dolgozó munkások nincsenek tekintettel a szövetkezet vagyonára. Az autók vezetői kíméletlenek — rengeteg facsemetét tesznek tönkre! Nem néznek se szántást, se vetést. Szénássy elvtárs szerint csupán a tavasszal 25 000 korona kárt okoztak a szövetkezetnek — nem beszélve a telefonoszlopok kidőntéséről. Jogos tehát a szövetkezet felháborodása, annál is inkább, mert nem segít sem a tiltakozás, sem a szép szó. A szövetkezet vezetői hiába „könyörögnek" a Váhostav sofőrjeinek. Ügy tűnik, mintha e kétlábú és négykerekű kártevők könyőrtelensége határtalan lenne. MEDDIG (Tóthpál Gyula felvétele) MESSZE A KULTÚRA - KÖZEL A KOCSMA Itt, a tanyavilágban tulajdonképpen a rádió és a televízió jelentik a kultúrát. Ezzel a megállapítással ki is merítettem volna a tanyavilág kultúrájának kérdését, ha maga a tanya embere nem látná a további lehetőségeket. És erről van szó. Vágfüzesnek van kultúrháza, de... nem felel meg a követelményeknek. Még a tanyavilágban sem. A falu vezetői szerint másfél millió koronára lenne szükség, hogy a kultúra háza valóban kultúrált legyen. S figyelemre méltó, ami ezzel kapcsolatban meglepett: nem, nem várják a sült galambot. Maguk is hozzá szeretnének járulni — magukra vállalnák az összeg felét! ÉS ha ezek az emberek azt mondják, hogy egyéb lehetőségek is lennének, ha ... - elhiszem, mert abból a „ha"-ból keserűség tükröződik. Elvégre még Komárom sincs a világ végén, s ennélfogva naponta, illetve estelente is megközelíthetőbb lehetne. Egynéhány adat: az utolsó autóbusz Komáromba 16.45 órakor indul, s viszsza 18.45 órakor. Napközben kielégítő az autóbuszjárat, de ha a kulturális rendezvények szempontjából vizsgáljuk a kérdést — nem. A filmvetítések és a Komáromi Magyar Területi Színház előadásai is később kezdődnek. így tehát azonkívül, hogy külön autóbuszt rendelnek egy-egy rendezvény meglátogatására — senki sem szánja rá magát a komáromi kultúrára, hacsak nem foglal szobát a szállodában. A tanya embere látja a megoldást, s felteszi a kérdést: miért nem indulhat egy busz Komáromba 18.00 órakor, és miért nem indulhatna egy busz vissza 23.00 órakor? Én még kibővítem a kérdést: mi a véleménye erről a komáromi Csehszlovák Autóközlekedési Vállalatinak? Mit tehetne a tanyavilág embereinek érdekében? Szintén emberek érdekében . .. Annak érdekében, hogy a tanya embere is több kultúrához jusson, s ne legyen korlátok közé szorítva, és a szórakozást ne csupán a kocsma jelentse számára, melynek bevétele — bizonyítható adatok alapján - megközelíti a fűszerüzlet bevételét! Annak érdekében, hogy ne legyen igaz az a vélemény, miszerint: „itt a legfőbb szórakozás a féldeci I" KÉRDÉS A KOMÁROMI POSTÁHOZ A tanyavilág emberének is vannak ismerősei, rokonai. A városi, vagy falusi erhber természetesnek veszi, hogy a levelet, vagy a csomagot elviszi a postára. Nem ilyen egyszerű ez a tanyavilágban. Itt nincs posta. Levélkézbesítő van, de messze van a posta - s így még messzebb a rokon, vagy mondjuk a napilap. Az itteni vezetőség szerint a helyi kézbesítőnek mintegy félszáz kilométert kell megtennie a postáért. Ez az út — figyelembe véve a közlekedést — egy nap alatt ugyan megtehető, de a kézbesítés két-három napba kerül. A levelek, a csomagok esetében ez talán nem is olyan égető kérdés(?), mint mondjuk a napi sajtó esetében. Az emberek ugyanis három-négynapos újságokat olvasnak. Az Új Szó itt például már nagyon is régi, elavult szó, mert a rádió és a televízió mégiscsak hamarabb eljut a tanyavilágba is. Látják ezt az emberek, s tudnák a kiutat is, ha... Megint csak nem rajtuk múlik. Igy csupán kérdéseket tesznek fel: miért kell a postát ilyen körülményesen kapniuk? A helyi kézbesítőnek jelenleg Keszegfalvára kell bejárnia a postáért. Ez azt jelenti, hogy a kézbesítőnek be kell mennie Komáromba, ott át kell szállnia egy másik autóbuszra, s végül meg kell tennie ugyanazt a távolságot, amit megtett Komáromba. Nem lenne ez egyszerűbb, ha a kézbesítő Komáromban venné át Vágfüzes, s az idetartozó tanyák postáját? Az állítólagos érv: ez a szokás. Kérdem a komáromi postától: nem lehetne ezen a szokáson változtatni? Emberek dolgoznak a komáromi postán is. Talán megérthetnék, hogy milyen problémát jelent a tanyavilágmak egy ajánlott levél, vagy egy nagyobb csomag feladása, sőt egy-egy olyan nagyobb csomag kézbesítése, melynek címzettje a tanyán lakik .. . Nem sok értelem kell ahhoz, hogy ezzel tisztában legyenek. Mégis, mintha a tanyavilág nem találna náluk megértésre. Vagy talán nem eléggé nyomós ok, megfontolandó bizonyíték az, hogy ha a tanyavilágból valaki nagyobb csomagot kap, mint amit a kézbesítő köteles kivinni — a címzettnek kell érte Keszegfalvára utaznia, ami .. de hagyjuk a kilométereket. A kérdés lényege: miért kell a vágfüzesi postát Keszegfalván keresztül továbbítani, amikor egyszerűbb lenne, ha Vágfüzesnek Komáromban létesítenének postafiókot? Vagy mozgópostát állítanálak be. Ez a tanyavilág egyszerű emberének a véleménye, s ehhez csatlakozom én is — a válasznál is többet várva! H

a a tények nem kényszerítenének — a következőket már el sem mondanám. Ottjártamkor rakták le egy fűszerüzlet alapjait. A jelenlegi üzlet semmilyen igényeknek nem felel meg. A helyi vezetők a Potraviny igazgatóságához fordultak segítségért, s ez a segítségkérés rövid időn belül visszhangra talált. Bátran állítom, hogy a Potraviny illetékes vezetői rendkívüli megértést tanúsítanak. Az alapkő letételénél például jelen voltak a járási és a kerületi igazgatóságról, sőt a Potraviny vezérigazgatóságának kereskedelmi igazgatója, Ottava Ferenc is megfogta az ásó nyelét. .. így a vágfüzesiek augusztus végén, szeptember elején már az új üzletben vásárolhatnak. Követésre méltó példa, s most már csak az a kérdés: mikor oldódnak meg a riportban felvetett problémák? Meddig váratnak magukra az illetékesek konkrét intézkedései - meddig még? KEREKES ISTVÁN