Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-12 / 86 . szám, szombat

A mezőgazdaság szilárd része népgazdaságunknak (Folytatás az 1. oldalról) tette, bogy a nyomorgó, a kizsákmányolt kisparasztok problémáinak megoldása kezdettől fogva pártunk programjának szerves része volt. Az öregek még |61 emlékeznek az első köztársaság időszakának küzdelmeire, a mezőgazdasági munkások, a cselédek és szegényparasztok tízezreinek a durva kizsákmányolás elleni harcára. Azokban az években a munkásosztály lt megbízható szövetségesre talált a mezőgazdasági dolgozóknak ebben a részében. A szocialista társadalomért folytatott küzdelmünk ezzel a konkrét szövetséggel kezdődött. Amikor 1948 februárja után fokozatosan kialakultak nálunk a szocialista társadalom építésének feltételei, a mezőgazdaságban is hozzá kellett fogni a kitermelési formáról a szövetkezeti nagyüzemi termelési formára való áttéréshez. Említettem már, bogy ezen a téren semmiféle tapasztalatunk nem volt. Nagy dolgok születése nem mentes a hibáktól és a fogyatékosságoktól. Az ötvenes években egész közéletünkben a bürokratikus és szubjektivista államigazgatás sok fogyatékosságot okozott és eltorzította a marxista gondolatokat. Akkoriban a szövetkezeti és a többi mezőgazdasági dolgozóval szemben elég sok igazságtalanság történt Ennek ellenére ki akarom emelni azt a tényt, hogy az idén és a múlt évben — amikor hazánkban sok minden mozgásba került, amikor egyes emberek kételkedni kezdtek a marxista—leninista ideológia és pártunk programja számos alapelvében, amikor céltudatosan kételkedést keltettek a szocialista társadalom alapvető követelményeiben is, amikor meglazult az államhatalom és megerősödtek a különféle negatív nyomások — ilyen helyzetben is megmutatkozott, mily erős gyökeret eresztett falvainkban a szövetkezeti gondolat. Egységes földmüvesszövetkezetclnket úgyszólván érintetlenül hagyták a közvéleményre ható hullámok. Más szavakkal: a múlt minden hibája és fogyatékossága ellenére a szövetkezeti nagyüzemi termelés nagy gondolata természetes dologgá vált. Ez nagy győzelem. Azt jelenti, hogy a szövetkezeti dolgozók saját tapasztalataik alapján győződtek meg a szövetkezeti nagyüzemi termelés lenini gondolatainak helyességéről. Azért is szólok erről a kérdésről, mert a múlt évben kétségbe vonták Csehszlovákia húszéves szocialista fejlődésének sok értékes eredményét, és a sajtó, a rádió és a televízió közvetítésével a múltbeli fejlődés fogyatékosságainak bírálatában elég sokan a szocialista társadalomnak az alapjait támadták. A fogyatékosságokat bírálva az alapelveket bírálták, s nem egy esetben a szocialista társadalom alappilléreinek eltávolítására vettek irányt. A szövetkezeti mezőgazdaság tapasztalatai általános jellegűek. Megmutatják, hogyan tekintsünk az elmúlt húsz évre, hogyan nézzünk szocialista társadalmunk alapvető gondolataira. Információink szerint elmondhatjuk, hogy mezőgazdasági nagyüzemi termelésünk lényegében stabil. Sok esetben rendkívüli eredményeket ér el, amelyek azelőtt Szlovákiában elképzelhetetlenek voltak. Az eredményekkel párhuzamosan emelkedik a szövetkezeti tagok bevétele is. Gazdasági vonatkozásban is megmutatknzott, hogy amennyiben az állam intézkedései helyesek, a szövetkezeti nagyüzemi termelés az egész társadalom számára előnyös, s a falvak szövetkezetesítése nemcsak politikailag, hanem közgazdaságilag Is teljes mértékben helytálló volt. A szövetkezeti falvak ma elválaszthatatlan részei szocialista társadalmunknak. lói tudjuk, sok probléma megoldatlan még. Beszélni kell ezekről, szorgalmazni kell megoldásukat. Természetesen nem lehet elszigetelten csak a mezőgazdaság problémáit megoldani. A mezőgazdaság egész gazdaságunk része. Gazdaságunk pedig az elmúlt évtized folyamán tartósan válságos helyzetbe került. Egész gazdaságunkban, Így a mezőgazdaságban ls fokozatosan, kölcsönös összefüggéseikben, helyesen kell megoldani a fennálló problémákat. Helyes, ha a megbeszéléseken rámutatnak ezekre és sürgetik megoldásukat. A párt- és az állami vezetés kötelessége, bogy a gazdasági reform keretében ennek a rendkívül fontos szakasznak megfelelő figyelmet szenteljen. Nem akarom részletezni a mezőgazdasági kérdéseket. Néhány politikai kérdéssel szeretnék foglalkozni. A politika feladata ugyanis az emberek milliói számára megteremteni a nyugodt légkört, hogy megfelelő figyelmet szentelhessenek a fő problémáknak, a gazdaság fejlesztésének, a szociális, a kulturális és az életszínvonal emelésének. Szükséges, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat, legyen távlatuk, hogy lefekvéskor ne kelljen attól félniük, mire ébrednek reggel. A politika feladata az is, hogy olyan szövetségesekről gondoskodjon, akik a legjobban garantálhatják az államnak és polgárainak biztonságát. A politikának olyan feltételeket kell létrehoznia, amelyek biztosítják az állampolgárok szabad életét. Párt- és állami szerveinknek az elmúlt hetekben ismét válsággal kellett foglalkozniuk, amelyet a március 29-re virradó éjszaka eseményei, a tüntetés, a vandalizmus és a barbár akciók okoztak. Mindezek ismét rendkívül nehéz belpolitikai helyzetbe sodortak bennünket, kiélezték külpolitikai kapcsolatainkát, s az államot újból a katasztrófa szakadékának a szélére sodorták. Ismeretes Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének április 2-i nyilatkozata, az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének, a szövetségi, valamint a nemzeti kormányoknak a nyilatkozata. Április 17re összehívták a CSKP Központi Bizottságának a plénumát, hogy részletesen megítélje a helyzetet, értékelje az elmúlt hónapokat, megállapítsa, mi az oka annak, hogy a párt helyes állásfoglalásait, mint például a múlt évi novemberi határozatot, nem teljesítik, és hol vannak azok az erők, amelyek szüntelenül válságos helyzetet, konfliktusokat teremtenek, provokációkat szerveznek. Veszélyeztetik állampolgáraink millióinak békés életét s megrendítik külpolitikai kapcsolatainkat. Szükséges, hogy a Központi Bizottság ezekről a kérdésekről ne csak vitatkozzék, hanem végleges kiutat is találjon, hogy végre vége legyen a bizonytalanságnak és a válságos helyzeteknek. Svoboda elvtárssal tegnapelőtt a trnavai, a trenőíni és a topolőanyi járásban Jártunk. Svoboda elvtárs arról beszélt, milyen nyugodtaknak látszanak falvaink, milyen szépen műveltek a földek, gondozottak a házak, az emberek törődnek életük szépítésével. Nagyon szépen beszélt erről az elnök. Az embernek eszébe jutott, milyen bűnt követ el az emberek millióival szemben, amikor valaki folyton igyekszik őket kizökkenteni a rendes kerékvágásból, mert amikor egésznapi fárasztó munkájuk után a tv-készülékhez, a rádióhoz ülnek vagy kezükbe veszik az újságokat, valaki különféle jelszavakkal és frázisokkal újra meg újra félrevezeti, üzi és uszítja őket. Rohamosan növekszik az a meggyőződés, hogy államunkban egyszer már rendet kell teremteni. Husák elvtárs beszéde további részében a Novotný-rezsim deformációiról szólott. Hangoztatta, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja 1968 januári kezdeményezése helyes volt és további munkánk alapja. Követelményei az elkövetkező évek programját adják: a szocialista demokrácia megszilárdítását, az egész társadalomban a demokratikus kapcsolatok megerősítését, az emberek szabadságának védelmét. Fokozatosan valamennyi sürgető kérdést meg kell oldani. De a múlt évben az emberek tudatába az olyan helyes elképzelésekkel, hogy jóvá kell tenni az igazságtalanságokat, cselekvési teret kell biztosítani az embernek, kezdeményező készségének, eltorzított és helytelen gondolatok ls bejutottak, amelyek kikezdték magának a szocialista társadalomnak, a párt vezető szerepének gyökerét, céljuk volt az államhatalmi apparátus felbontására hatni, és következményeik számos anarchikus elemként mutatkoztak a termelésben, a munkafegyelem meglazulásában. Teljesen helyes volt olyan Intézkedéseket hozni, hogy egyetlen állampolgárral szemben sem kerüljön sor törvénysértésekre. Minden államnak törvényekkel kell védenie polgárai jogait, mint ahogy védenie kell a közős, a társadalmi és az állami érdekeket. Itt azonban a múlt év folyamán olyan gyakorlat alakult ki, bogy a felelős szervek nem tettek eleget ennek a kötelességüknek vagy számos helyen nem tudtak neki eleget tenni. Így anarchizálődott, bomlásnak indult a társadalom, az antiszocialista erők hatása Ilyen befolyásra tudott szert tenni. Aláásták az államhatalom alapvető láncszemeit, hogy meggyengítsék a dolgozó nép politikai hatalmát. Az antiszocialista erők és a különféle opportunisták arra törekedtek, hogy felaprózzák és szétforgácsolják a dolgozó nép politikai hatalmát, meggyengítsék, bomlasszák a kommunista párt vezető szerepét, az államhatalmat, az államapparátust, szétforgácsolják a dolgozó nép egységét, csoportokra szakítsák szét a munkásosztályt és a parasztságot, hogy ez a hatalmas erő, mely döntő államunkban, mint egész ne tudja érvényre juttatni politikai érdekeit, hogy a párt ne tudja érvényesíteni érdekeit, hanem, hogy bekövetkezzék az érdekek és az eszmék káosza. Azok, akik teli szájjal beszélnek a demokráciáról, olyannyira antidemokratikusak, hogy nem ismerik el az állampolgár, a munkás, a paraszt, az egyszerű ember elemi jogait, és különféle kikonstruált elméleteket találnak kl egy elit rétegről, mely állítólag uralja társadalmunkat. Vegyük például a sajtót, a rádiót és a televíziót. Azt mondják, hogy a szabad társadalomban fontns a sajtószabadság, a véleményszabadság. Egyetértünk ezzel az elvvel. Kilejeztük azt a tézist, hogy elismerjük a sajtószabadságot, de a sajtószabadságnak, mint minden szabadságnak, megvannak a határai, s jelen esetben ezek a határok a párt és az állam vezetése alapvető koncepcióival, állami politikánk alapvető koncepcióival vannak megadva. Aki túlmegy ezeken a határokon, az vét több millió ember érdekei, ennek az államnak az érdekei ellen. Bírálnunk kell pártunk vezetését és állami politikánk irányítását is. 1948 januárja után az 1948 februárja előtti szocialistaellenes elemek ismét szúhoz jutottak. Irányításunk hibájának tudható be, hogy a problémákat nem oldotta meg következetesen, hogy megengedte a szocialistaellenes és az ellenséges elemek beszivárgását a közéletbe és a politikai életbe egyaránt, hogy különböző felelőtlen egyének felhasználhatták az újságok milliós példányszámait, illetve a rádióhallgatók és a tv-nézök milliói között a szó szoros értelmében államellenes nézeteket terjeszthettek, bolondithatták a népek, becsaphatták az ifjúság egy részét. Vezetőségünk felelőssége abban is megnyilvánul, bogy ezt a veszélyt lebecsülte s hagyta, hogy elburjánozzék. De az is a vezetés számláját terheli, hogy noha elfogadtunk álláspontokat és határozatokat, amelyek túlnyomó többségükben helyesek voltak, azok mégis csupán a papíron maradtak, megvalósításukra már nem került sor. Hiányzott az egység e vezetőségből, a Központi Bizottság Elnökségéből és később a Végrehajtó Bizottságból és a Központi Bizottságból is. A szervezetekben, a gyárakban, a falvakban az emberek ezzel fordulnak hozzánk: ti otl fönn csináljatok rendet, ti tömörüljetek egységbe, ti lépjetek fel egységesen. És teljes mértékben Igazuk van. Azért van a pártuak és az államnak vezetősége, hogy irányítson, s nem azért, hogy naponta másképp táncoljon, ingadozzék. A sajtó, a rádió, a propagációs eszközük bálványokat állítottak föl, szinte már térdre estek és imádkoztak néhány fénykép előtt. Es hol maradt a munka? Hol maradt az eredmény? A kifejtett propaganda alapján az emberek bizonyos elképzeléseket alkottak maguknak erről vagy arról az emberről. Ám az, akinek alkalma adódott a dolgok mélyére tekinteni, az csalódott. A tömegtájékoztatás dolgozói körében kialakult kisebb-nagyobb csoportoknak olyan ahatalmuk volt, hogy azt seprűzték ki, akit akartak, és azt magasztalták az egekig — akár ostoba volt, akár nem —, akit ők akartak. Ezekben a kérdésekben a párt vezetősége sem csinált rendet. Ezt a következetlenséget, felemásságot, egyenetlenséget nyilván a Központi Bizottság is bírálni fogja. Ex a népnek is teljes mértékben Joga van ahhoz, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék. Ha államunkban végre békét, biztonságot akarunk teremteni, akkor ehhez mindenekelőtt az kell, hogy a pártnak és az államnak olyan vezetősége legyen, amely mindezért szavatol. A sok felmerült hiányosság közül ez a követelmény kulcsproblémává lépett elő. Kddig a nagy nyilvánosság előtt nem beszéltünk ezekről a kérdésekről. Csak magánszemélyként egymás között. Ma már tudjuk, hogy ez nagy hiba volt, mert minél magasabb polcra helyeznek egy embert, annál szigorúbban kell a hibáit bírálni. Mennél nagyob funkcionárius valaki, annál nagyobb hatással vannak ax elkövetett hibái a nemxetek és államok sorsára. Munkásaink és parasztjaink millióinak teljes mértékben Jogukban áll a vezetőkkel szemben magasabbra emelni a mércét, és felelősségre vonni őket. Továbbá külső kapcsolatainkat is rendezni kell. Mindenki tudja, hogy államunk biztonsága a szocialista államokkal kötött szövetségi egyezményektől, mindenekelőtt a Szovjetunióval kötött egyezménytől függ. Mindenki tudja, hogy a cseh és a szlovák nemzet szabadsága és államunknak újjászületése szovjet katonák vérébe került, több mint 100 000 szovjet hős nyugszik hazánk földjében. De ha mellőzném ezeket az érzelmi dolgokat, s ha mellőzném a kommunista pártnak és nemzetköziségének elveit, a józan ész akkor is megmondaná, hogy kivel, hol és hogyan tudjuk ebben a fegyverekkel teli megoszlott világban biztosítani nemzeteink szabadságát és biztonságát. És mégis mit láttunk? Nem is augusztus óta, hanem jóval augusztus előtt is. A különféle úgynevezett reformátorok egy része rendszeresen a szovjetellenes uszításra összpontosított. Emlékezzünk csak vissza a a múlt év márciusára, áprilisára, júniusára, júliusára. Felkorbácsolták a szenvedélyeket, a gyűlöletet, gyalázták és sértegettek mindent, ami valamilyen kapcsolatban volt ezzel a szövetséges állammal. Mintha legalábbis mi lennénk a „világ köldöke", mintha az egész világ körülöttünk forgott volna, vagy legalábbis olyan nagyhatalom lettünk volna, hogy amit mi Prágában vagy Bratislavában mondunk, az az egész világnak is szentírása. Ez a nagyzási mánia egyre nagyobb katasztrófákkal fenyegetett. Mindenki gondolja csak meg józanul, hogy Európában mi szavatolhatja a szabadságunkat, és ha megfontolták, akkor e szerint is cselekedjenek. De ha valakivel barátkozni akarok, nem köphetem szemen. így barátságot fenntartani nem lehet. Tegnapelőtt Svoboda elvtárs Tapolčányban mondott beszédében megemlékezett az átélt háborús éveiről. Azt mondta: „Nálunk egyesek azt gondolják, hogy elsősorban a Szovjetuniónak van ránk szüksége. Csakhogy ha elképzeljük a jövőnket, akkor rájövünk, hogy elsősorban nekünk van szükségünk erre az államra, mind a katonai és politikai, mind pedig a gazdasági támogatására és segítségére. Gondolkodni kell a dolgok felett, és szilárdan szembe kell szegülnünk a szovjetellenes hangulatokkal. Átéltük a háborús éveket, a háborút követő éveket, és tudjuk, hol találunk a világban barátokra és hol ellenségekre. Azokat, akik barátaikat nyugodtan keresik, nem fogjuk visszatartani, ha odamennek. De azt nem engedjük meg, hogy elmérgesítsék nemzetközi kapcsolatainkat és veszélyeztessék a cseh, valamint a szlovák nemzet szabadságát. Ami pedig a belpolitikai problémákat illeti, itt elsősorban pártunkat és a pártfegyelmet kell megsxilárditani. Támogatjuk a nyílt eszmecserét, a nézetek csisxolását, a párbeszédeket, de a kommunista párt önkéntes fegyelemre épül, amelynek alapja, hogy alávetjük magunkat a már egyszer elfogadott határozatoknak. Megszilárdítjuk a fegyelmet pártunkban, mint társadalmunk vezető politikai erejében ex az egyik legégetőbb feladatunk. Ugyancsak fel kell újítanunk a szocialista államhatalmunkat ás szerveit. Egyrésxt, mint ahogy már mondottam, meg kell védenünk ax állampolgárok jogait, szocialista társadalmunk demokratikus alapelveit, márészt útját kell állnunk, minden negatív jelenségnek, akár a bűnözés, akár a politika terén nyilvánul meg. Egész államapparátusunknak és valamennyi sxervének erre kell összpontosítania figyelmét, ezen a tárén kell küldetésüket teljesíteni.. Mi a szabadságot és a demokráciát osztálysxcmpontból nézzük, mind a minket körülvevő antagonista világban másképpen nem U értelmezhetjük. Ez a szempont a dolgozó nép, a munkások a parasztok és az értelmiségiek millióinak a legteljesebb szabadságot, a legteljesebb demokratikus jogok élvezetét Jelenti. De semmiképpen sem jelent szabadságot az antiszocialista, az antikommunista felforgató emelőknek. Ex a helyzet. Nem engedhetjük meg a további visszaéléseket a demokratikus jogokkal, mert így magunk ásnánk meg január utáni politikánk sírját. Ha hozzá akarnnk fogni alapvető létkérdéseink megoldásához, és ha gazdaságunkat ki akarjuk rántani a válságból, ha föl akarjuk emelni mezőgazdaságunkat, ha azt akarjuk, hagy az emberek többet, valamint jobban termeljenek, és jobban is élhessenek, feltétlenül véget kell vetnünk a válságos helyzeteknek. Fel kell éleszteni dolgozó népünk, munkásaink, parasztjaink forradalmi aktivitását, tel kell élesztenünk azt a harci szellemet, amellyel a múltban nagy politikai összecsapásainkat megnyertük. A szocialistaellenes, ellenséges erő ket politikailag kell letérítenünk és száműznünk kell a közéletből. A győzelemben pedig teljes mértékben biztosak vagyunk. Csehszlovákia dolgozó népe kiharcolta magának a politikai hatalmat 1948 iebrnárjában. Ha valaki azt hiszi, hogy az 1948 tebruárjában elért pozícióinkból viszakozni fogunk, és azok az elemek amelyek annak előtte dolgoztak Csehszlovákiában, Ismét szóhoz juthatnak, akkor alaposan csalódik, mert nagyon hamar meggyőződhet ennek az ellenkezőjéről. Ebben az igyekezetünkben számítunk a munkások és a parasztok, mint alapvető politikai erő támogatására, amelyet teljes mértékben érvényesítenünk is kell közéletünkben és politikai életünkben. Nincs sxükségünk olyan „nagyságokra", akik semmibe sem vcsxik, lenézik a dolgozó embert. Mi azt akarjuk, és erre van szükségünk, hogy a milliónyi dolgozó valóban úrnak érezze magát ebben az államban, bogy szabadnak érezzék magnkat, de viszont azt is akarjuk, bogy ellássák a felforgatók baját is. Elnézést kérek, hogy ezen ax összejövetelen, ahol az egybegyűlteknek is sok a problémájuk, bővebben érintettem a politikai kérdéseket. Ám nem lehet nyugodtan dolgozni sem a gyárban, sem a mezőn, ba ezek a kérdések megoldatlanok maradnak. Természetesen ezxel nem azt akarom mondani, hogy az önök jogos igényeit most félre kell tennünk. Ellenkezőleg, amint megoldódnak a politikai problémák, ezeknek a kérdéseknek is napirendre kell kerülniük, mint a legfontosabb gazdasági problémának, közöttük a mezőgazdasági problematikának, a terciális szféra problematikájának stb. Össze kell szednünk az eszünket. A csehek és a szlvákok művelt, kulturált nemzet, sok mindenhez értenek és sok mindent tudnak. Ha összefogunk, csoda lenne, ha nem lennénk képesek ebből ax államból haladó, demokratikus, szocialista és fejlett államot kiépíteni, amelynek polgárai elégedettek és boldogok. Újult erővel támadnak a hazafiak Saigon — A dél-vietnami szabadságharcosok péntekre virradóra ismét mintegy harminc ellenséges állást árasztottak el rakétákkal és gránátokkal. Legnagyobb tüzesapásaikat a délvietnami főváros térségében összevont amerikai gyalogos hadosztályok állásaira mérték. Tüzérségi akciót indítottak ezenkívül négy tartományi főváros — a kulcsfontosságú Tay Ninh és My Tho, valamint An Loc és Vi Thanh ellen. Az amerikai hadvezetőség 107 milliméteres rakéták, 82 milliméteres aknák és 75-ös tüzérségi lövedékek becsapódását Jelezte. Az amerikai főparancsnokság szerint „a kommunista támadásokra a B-52-es bombázók kötelékeinek három bevetésével vágtak vissza." Emellett az ame•ikai vadászbombázók a kambodzsai határ mentén — állítják az amerikaiak — elnémították a DNFF négy légelhárító géppuskáját. Előtérben az európai (Folytatás az 1. oldalról) nek a budapesti felhívásról, miközben ez a javaslat egyáltalán nem vonzó. A Frankfurter Rundschau megemlíti, hogy a NATO a négy nagyhatalom nagyköveteinek csoportját bízta meg, dolgozzon ki javaslatokat a berlini kérdésben. A Die Welt megállapítja, hogy az Egyesült Államoknak is számolnia kell a kínai veszéllyel. A két nagyhatalom érdekei ezen a téren annyira kiegészítik egymást, hogy aligha várható gyors előrehaladás a rakétákról folytatott tárgyalásokon.