Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-05 / 30. szám, szerda

(Folytatás az 1. oldalról) Örömmel tölt el — mondotta Gustáv Husák beszéde elején —, hogy részt vehetek ezen a tanács­kozáson és kongresszusukat — «6t egyszerre két kongresszust üdvözölhessem Szlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságá­nak nevében, s a rzlovák kor­mány és a Szlovák Nemzeti Ta­nács megbízásából. Az önök mai tanácskozása nom jelenti ifjúsági szervezetünk te­vékenységének kezdetét, hiszen végső fokon a beszámoló s az el­hangzott felszólalások is szorosVn függnek össze munkásmozgal­munk, diákságunk és földművet­flataljaink mozgalmának progretz­szlv hagyományaival. A München előtti köztársaság idején évak hosszá során át vettem részt a szervezetek tevékenységében, s ezért — amennyiben időm engedi — fokozott érdeklődéssel köve­tem, hogyan foglalkoznak a mai fiatalok az adott problémákkal, miként mérlegelik a társadalmi, a közéleti s a politikai problémá­kat, « hogyan keresik az őket megillető helyet társadalmunkban. Nyíltan megmondom, hogy a ro­konszenv érzésétől eltelve figye­lek fel minden megmozdulásra, különösen pedig azokra, amelyek a múlt év folyamán voltak észlel­hetők a fiatalok minden csoportjá­ban. Tapasztalt politikai funkcio­nárius vagyok, s mindezt jő jel­nek tekintem, mivel társadalmunk további politikai fejlődését remél­tett. Ifjúsági szervezeteink egy évig tartó keresgélése s forrongó moz­galmassága után önök bizonyára megkísérlik, liogy ezen a két kongresszuson megtalálják tevé­kenységűk programszerű tartal­mit és szervezési formáit. Meg kell mondanom, hogy ezeket a kérdéseket elsősorban Önöknek kell megoldaniuk, és senkinek sincs szándékában előírni, milyen forma szervezetben, vagy szerve­zetekben dolgozzanak. Ha mégis mondhatok valamit, akkor csnpán annyit, hogy gondoljanak az érem mindkét oldalára. Ez más szóval annyit Jelent, bogy a fiatalok min­den szociális és korosztályok sze­rinti csoportjának sajátos érdekel vannak, amelyeket szem előtt kell tartaniuk, és szervezésileg Is le­hetővé kell tenniük számnkra az • téren óhajtott érvényesülést. Látnunk kell azonban azt Is, hogy a fiatalok minden csoportjában az gyon sok a közös érdek és célki­tűzés. A dolgok e két oldalának összhangba hozása a sajátos érds­kek összhangba hozása mindazzal, ami az Ifjúmunkások, a diákok, a főiskolások, a falusi fiatalok kö­zös érdeke — véleményem szerint lehetővé teszi a jelenlegi hely­zetben a relatívan legideálisabb szervezési formát, és azt, bogy na Jussunk az egyik szélsőségből a másikba. Tapasztalataim alapján tndom, hogy ifjúságunk szerveze­teiben ma már akad elegendO megfontolt s tapasztalt fiatal em­ber, aki alkalmas lesz az említett problémák megoldására. Elvégre mindannak, amiről az Ifjúság a napokban megegyezik, nem keíí okvetlenül érvényesnek lennie a következő években is. Önök egy­két évig kipróbálhatnak bizonyos szervezési formát, és azt, ami hi­bás volt, kijavíthatják, vagy pedig másként dönthetnek. Csehszlová­kiában a Jelenlegi társadalmi fo­lyamatok közös Jellegzetessége az ij módozatok és formák keresése. A régi, a Január előtti módozatok már elavnltak, sok esetben túlha­ladottak, és gyakran fékező ha' tásial vannak közéletünkre, meg­nehezítették az emberek elkötele­zettségének. kezdeményezd kész­ségének kibontakoztatását. SoW mindent kellett elvetnünk, sok mindent kellett reformálnnnk, mert az íj megoldások lehetősé­geit kerestük. Keressük egész po­litikai rendszerünk átszervezésé­nek módját a legutóbbi évtized politikai s közéleti megnyilvánu­lásának bíráló mérlegelésével ét átértékelésével, vagyis a tökéle­tesítés, a reform lehetőségit egész társadalmi és politikai éle­tünk célszerű demokrafíknsabfi rendszerét keressük. Ebtien az If­júságnak, az ifjú nemzedéknek Is helyt kell állnia Már előbb ls mondottam, hogy a kommunista párt és az állam ve­zetősége örömmel veszi tudomá­sul a fiatalok aktivizálódását. Ez nem csupán holmi udvariassági frázis, amelyet kongresszusunk cí­mére mondok. Ellenkezőleg, ex szorosan függ össze a kommunis­ta párt és az állam vezetőségé­nek elgondolásaival. Ha azt akar­lak, hogy államunk a közgazda­tág, a knltúra terén, s minden más téren is továbbjusson, feltét­lenül szükséges, hogy a fiatalok bebizonyítsák saját akaratokat és kezdeményező készségüket. Mert nincs olyan állam, amely holmi parancsolgatással, dirigálással, a milliós tömegek akaratát t érde­kelt figyelmen kívül hagyva tike­resen haladhatna előre. Ennek az akaratnak s ezeknek az érdekek­nek tzem előtt tartása a SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ALAPELVÉNEK szerves része, s elválaszthatatlan áttAI, hogy ij szempontok tzerint kell látnunk társadalmunkban a demokratikus kapcsolatok tartat A kommunista párt és az állam vezetősége örömmel veszi tudomásul a fiatalok aktivizálódását mát. Éppen ezért különösen ax Ifjú nemzedék aktivitása — amely természetesen néba átcsap a par­tokon — ez az aktivitás egyik alapvető feltétele annak, hogy előrehaladhassunk, hogy áthidal­hassuk mindazt, ami elavult és A] gondolatoknak szerezhessünk ér­vényt. A fiatalok e hatalmas megmoz­dulására tavaly ellentmondásos áramlatok hatottak és hatnak most it, t ezek az áramlatok az egész társadalomban észlelhetők. Kommnnisia pártunk vezetősége több ülésén elemezte ezeket az ellentmondásos áramlatokat. így például a novemberi ülésén hozott közismert határozatában méltá­nyolta mindazt, ami pozitív volt tavaly midnyájunk életében és az állam életében. A határozat rámu­tat azokra a kockázatokra, ame­lyek letérfthetnek bennünket a helyes útról, vagy meggátolnak bennünket a gyorsabb előrehala­dásban. Ezek a volt Novotný­rendszert követő enyhülés ntán keletkezett ellentmondásos nyo­mások rányomták bélyegüket az Ifjúság politikai megnyilvánulásai­ra is, s a fiatalok egyes csoport­jai e nyomások hatására jutnak fölöslegesen szélsőséges helyze­tekbe. Erről nem azért beszélünk, mintha nagyon türelmetlenek len­nénk olyankor, ha a fiatalok nem pengetik mindenkor szépenhang­zőan a húrokat. Elvégre még nem volt elegendő alkalmuk arra, hogy tapasztalataik alapján mérlegeljék nézeteiket, hogy állandösnltabb, koncepcióznsabb politikai véle­ményt alkothatnak. Az Ifjú nem­zedék mindenkor ilyen volt, t Ilyen a mai Ifjú nemzedék Is. Ml Idősebbek türelmesen és rokon­szenvezve követjük figyelemmel ezeket a megmozdulásokat, mert az a meggyőződésűnk, bogy AZ IFJG NEMZEDÉK Oj MEGMOZDULÁSAINAK ÉS SORAKOZÖJANAK LEGFŐBB IRÁNYA HELYES, erőteljes, s nagyon hasznos nem­zeteink és államunk szempontjá­ból. Az amolyan peremszerű túl­kapások s elhajlások azonban még nem adnak jogot arra, hogy si­ránkozzunk az egész iljúság miatt, 'vagy fejünkhöz kapjunk mondván i— Ime, hova jutottunk. Ml teljes erőből támogatni akarjnk az előbb említett legfontosabb, erőtelje* Irányzatokat. Manapság nagyon gyakran — ét különösen a fiatal emberek kö­rében — merül fel az a kérdés, milyenek az emberek kilátásai ná­Innk Csehszlovákiában, s különö­sen milyen jövő vár a fiatalokra. Erről azért teszek említést, mert nálnnk tok helyütt terjed a kilá­tástalanság, a reménytelenség hangulata, sok helyütt dramatizál­ják nehézségeinket, s az elénk gördülő akadályokat. Erre a sarka­latot kérdésre az Ifjú nemzedék lehetőségeivel t jövőjével kapcso­latos kérdésre válaszolnunk kell. Mindnyájan Ismerjük Szlovákia történetét. Jómagam saját tapasz­talatomból és megközelítőleg negyven évig folytatott politikai tevékenytégem alapján ismerem, milyen volt a München előtti köz­társaság éveiben, n háború alatt, a> ellenállási küzdelem Idején és a 45-ös évet követő időben nálnnk a fiatalok különböző megmozdulá­sainak a torsa. E tapasztalatok alapján mag szeretném mondani, hogy még nem létezett olyan szlo­vák ifjú nemzedék, amelynek OLVAN LEHETŐSÉGEI LETTEK VOLNA, MINT AMILYENEK ÖNÖK ELŐTT FELTÁRULNAK. Ex rétiemről nem holmi gesztus, és nem frázis. Emiltétt teszek néhány példáről. Önök it tndják — Jóllehet többsé­gük csnpán hallásból tndja —, milyen volt Szlovákia gazdasági helyzete. Szlovákia húsz év alatt fejlett Ipart-mez&gazdasági or­szággá fejlődött. Mai helyzetét semmiképpen sem hasonlíthatjuk össze ax 1945-ben t 1943-ban fenn­álló helyzettel. Ma már rendelkezünk műszaki szakképzettségű káderekkel, ami nem csekélység akkor, ha a nem­zet magas célokat tűzött ma™n elé. A különböző kategóriájú mű­velt emberek tömege, a közép­és a főiskolákon az életre felké­szülő fiatalok tömege — ez a ml kit nemzetünk, és szinte csodához hasonlíthatjuk történetét. Manap­ság ebből Indulhatunk kl, mégpe­dig olyan emberekkel, akik Igé­nyesebb feladatok teljesítésére It felkészültek t készülnek ma lt. Nincs szándékomban, hogy befo­lyásoljam tanácskozásukat, de sa­ját gyakorlatom alapján tehetek említést arról, hogy például 1945 —1948-b'an milyen nehézségekbe ütköztünk, ha üzemeink vagy a fels&bb fokú nemzeti szervek szá­mára szakképzett embereket ke­restünk. Ma már merőben más a helyzet. Egyik gyökeres változásnak kell tekintenünk társadalmunk szociá­lis átszervezését. Ez önöknek már nem mond sokat, de úgy húsz­hnszonöt évvel ezelőtt a flatalo,k It bét csoportra oszlottak: a mnn­kások s a szegény parasztok csa­ládjaiból tzármazó megalázóitok­ra t elutaaítottakra, ét a lakosság más rétegeiből származó kiváltsá­gosakra. Ez a szétszaggatott, fel­aprózott társadalom eltűnt, t már sohasem tér vlttza. Ma lényegé­ben azonos az egyes társadalmi osztályok t rétegek helyzete, t lé­nyegében AZONOSAK A FIATALOK ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK FELTÉTELEI, tekintet nélkül a szülék foglalko­zására t helyzetére. Ez volt te­hát az a forradalmi változás, amely a mai nemzedék előtt tel­jesen más távlatokat, t merőben más lehetőségeket tár fel. Tavaly végérvényesen megoldottuk a szlo­vák nemzet régi fájó problémá­ját, azt, hogy milyen legyen a helyzete a csehszlovák államban. A múltban az e megoldásért foly­tatott küzdelem kötötte le nálunk az ifjúság erőit. Államunk föde­ratív átszervezése alapján a mai szlovákiai fiataloknak nemcsak szlovákiai Viszonylatban, hanem országos és nemzetközi viszony­latban is, objektívan összehason­líthatatlanul nagyobb lehetősé­geik, s fejlődésük jobb feltételei adódnak minden területen. Néhány szóval említést szeret­nék tenni társadalmunk demokra­tizálásának problémáiról. A szo­cialista társadalmunkon belüli demokratizálás a fiatalok helyzete s lehetőségei szempontjából rend­kívül nagy jelentőségű. Nem ál­lítom, hogy már elértük az Ideá­lisnak mondható állapotokat. Azt sem állítom, hogy e téren már mindent megoldottunk. De ameny­nyiben tudomásom van azokról a nagy akadályokról, amelyeket a parancsnralom s a társadalom bü­rokratikus, adminlsztratfv-ntasítá­sos Irányítása gördített elénk, úgy ezeket a nagy akadályokat már eltávolítottuk, tovább It rendszeresen eltávolítjuk, t meg­szilárdítjuk demokratikus kapcso­latainkat, erősítjük az ember, az állampolgár helyzetét, jogalt álla­munkban, t ezért kezességet lt vállalunk, vagyis az egyénnek az érvényesülés szabadabb terét biz­tosítjuk. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoz­ni szeretném, hogy IFJÚ NEMZEDÉKÜNK EROS ÉS EGÉSZSÉGES. A tzlovákok nem kihaló nemzet, és attól sem kell tartanunk, hogy ez a nemzet elfajulhatna. Mindez természetesen nem Je­lenti a Jelenlegi állapotok ldeali­zálását. Társadalmunkban még akad bőségesen a különféle fo­gyatékosságokból. Az önök haja is megőszül addig, amig mindeze­ket a fogyatékosságokat kiküszö­bölhetjük, mert a társadalom éle­te már olyan, hogy sohasem érhe­ti el az ideális állapotokat, mert minden nap újabb problémákkal, újabb feladatokkal kell megbir­kóznia. Tekintettel a jelenlegi fo­gyatékosságokra, meg tndjuk ér­teni nem csak a fiatalok, hanem általában polgártársaink elége­detlenségét. Mindnyájunknak nagy küzdelemre kell felkészülnünk. Bírálnunk lehet egyéneket, terve­ket stb., de a bírálatból még nem élhetünk meg, ettől még nem ja­vul meg a termelét, ét nem lesz jobb a társadalom sem. A bírála­tot mindenkor egybe kell kötnünk a pozitív program lehetőségének keresésével. Ogy vélem, hogy kü­lönösen a fiataloknak nemcsak ar­ra kellene figyelmeztetniük, hogy ml ós miért helytelen, hanem egyidejűleg Javasolniuk ls kelle­ne, hogy mit és miként lehetne megoldani, t magnk lt mihez akarnak hnzzájárnlni. Pártunk vezetősége a CSKP KB legntóbbi három plenáris ülésén jóváhagyott alapvető fontosságú dokumentumokban rámntatott POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI ÉLETÜNK LEGFŐBB CÉLKITŰZÉSEIRE. Ez azonban nem tízparancsolat, amit betéve kell megtanulnunk, hanem utasítás a fontolgatásra, ntasítás a keresésre, a már meg­levőnek kiegészítésére. A fiatal emberek akarat- és képzelőerejfi­ket e pozitív irányban maradék­talanul felhasználhatják, elköte­lezhetik magukat és a felelősség­vállalásból ls kivehetik részüket. Ügy, ahogyan egymást követik a nemzedékek, mint ahogyan egyre újabb s újabb emberek nőnek fel, úgy kell az ifjú nemzedéknek fo­kozatosan a maga részéről it fe­lelősséget vállalnia az adott üzemben uralkodó állapotokért, a nemzet helyzetéért, az államban fennálló helyzetért, de szükséges az is, hogy átverekedte magát eh­hez a felelősségvállaláshoz. Le­het, hogy ezt természetes úton, a Jelenlegi állapotok bíráló mér­legelésével It megtehetik, de olyan pozitív programmal, amely a lövőre lt vonatkozik. Ameny­nylben az Ifjúsági szervezetek a tavalyi forrongás után ki tudják eszközölni a konkrétan pozitív programot az adott üzemben, köz­ségben, városban, a nemzetben és az államban, úgy ifjúsági mozgal­munk hatalmas ugrással jnt előre. Ilyen az élet — állandó küzdelem az akadályokkal, a nehézségek­kel, mindazzal, ami az egyén éle­tének útjában áll, ami a tártada­lom kollektfviinak, a nemzetek­nek, az államoknak útjában áll. Aki részt akar venni a közösség életében, annak számolnia kell ezekkel a nehézségekkel. Meg kell tanulnia, hogyan vegye fel a küzdelmet ellenük, s meg kell tanulnia azt is, miként hidalja át a nehézségeket, hogyan verekedje át magát. A társadalom minden fejlődése küzdelmes, küzdelmet folytatnak az új gondolatok a ré­giekkel, olyan küzdelem ez, mely­nek célja a maradi elgondolások helyettesítése a progresszív el­gondolásokkal, s ez egyaránt vo­natkozik a technológiára, a tudo­mányra, a művészetre és az egész társadalomra. Nem várhatjuk, hogy valaki ki­eszeli az ideális társadalom tí­pusát és ezt a típust ideálisan meg is valósítja. Aki a társada­lomban valamiféle ideális eszmét akar megvalósítani, látja, hogy mennyi akadály tornyosul eléje, hogy mindenkor mennyit kell küz­denie az új, a haladó irányzat győzelméért, és számolnia koll mindazzal, ami az évek vagy az évszázadok alatt felhalmozódott. Szeretnék rámutatni arra a gon­dolatra, hogy az élet aktív meg­közelítéséről van sző. Végül ls ez hozza meg a munka örömét, a po­litikai küzdelem örömét és a ma­gánélet örömét is. Az az ember, AKI VALAMIÉRT LELKESEDIK, AZ VÉGÜL IS TUDJA, MIÉRT ÉL. Aki csak az apró személyi elő­nyöket vagy hátrányokat látja, az ilyen vagy olyan értelemben a kollektíva passzív részévé válik. Ezt azért említem meg, mert hoz­zánk Nyugatról az élet negatív módon történő megközelítését cél­zó jelenségek érkeznek, beszélnek arról, hogy az ipari társadalom korlátozza az embert, elnyomja és ezáltal kiút nélküli helyzetek ke­letkeznek. Bizonyos mértékig ilyen hatást gyakorol a sajtó, a rádió és a film Is. Tártadalmunk­ban azonban semmi tem Indokolja az ilyen magatartást. Ha csak a fiatal energia levezetéséről len­ne szó, akkor ez Itt-ott érthető lenne. De ha ezt valaki program­ként, koncepcióként tűzi ki, ak­kor meg kell mondani, hogy ez a negatív magatartás gátolja a hiá­nyok felszámolását célzó törek­vésünket és semmit sem nyújt a fiatal embereknek. A második veszély az, hogy azt a teret, amelyet a múlt évben a január utáni fejlődés nyitott számunkra frázisokkal, demagó­giával, radikalizmussal kezdik megtölteni. Néha az a legnépsze­rűbb, aki a legmagasabbra lici­tál, aki játszik a szabadság, a demokrácia, a nép és más hatá­sos tzavakkal. De azután egy-két év múlva megmutatkozik, hogy ki az üres frazeológut, kl az üres demagóg, ki a terméketlen radl­kallsta, aki sem a társadalom, sem a nép számára nem jelent semmit. Ebben a küzdelemben sokan tö­rekedtek arra, hogy különösen a fiataltágra hatást gyakoroljanak, hogy kihasználják a fiatalokat, akik természetesen fogékonyab­bak a radikális, élesebben megfo­galmazott eszmék Iránt. Ezeket akarták megtéveszteni és kihatz­nálnl táját céljaikra. — Csak egy kit példát említek. Azt hiszem, itt nem kell különösebben rámu­tatni a szlovák nemzet küzdelmé­re, amit azért vívott, bogy mint egyenjogú nemzet élhezsen az ál­lamban. Ennek ellenére néhány nappal ezelőtt hallottam egy iro­dalmár szavait: „Nem hagyjuk magunkat a föderáció serlegéből leitatni." Ha jól értem ezt a frá­zist, ez valami csalást, valami bnta fogást Jelent. És ezt egy mii. vett ember a rádión keresztül kiabálja ki a nagy világba. És mi­lyen serlegből hagyná magát az Illető leitatni? Talán az üres szalmacséplés serlegéből, ha sza­bad ezt a kifejezést használnom? Hiszen az emberek néha képesek a legnagyobb butaságot ls gyö­nyörűen megfogalmazni. Bedobják a jelszót — nem hagyjuk maguk magnnkat leitatni a föderáció ser­legéből! Ezt megelőzőleg a jelszó először a demokratizálódás, aztán a föderallxáclő voltl De milyen demokratizálódásra kerülhetett sor egy több nemzetiségű állam­ban, ha a nemzetek nem voltak egyenjogúak, ha nem alakultak volna ki a nemzetek közötti de­mokratikus kapcsolatok. Így ke­rülnek az emberek közé a jel­szavak. Azt mondják, hogy az ifjúság legyen politikai erű. A főiskolá­sok is és az Ifjúság más rétegei is. Ezzel teljesen egyetértek. De barátaim, mit mond az nekünk, hogy politikai erő? Azonnal meg­kérdem: milyen politikai erő? Átéltem azt a korszakot, amely­ben az ifjúság hlinkás volt, agrár­párti volt, kommunista volt, szo­ciáldemokrata volt, henleinists volt és mindegyik politikai erő volt. Ha azt mondom, hogy poli­tikai erő, akkor pontosan meg kell határoznom, milyen a prog­ramja, a célja, örömmel üdvöz­löm azt, hogy a fiatal emberek, valamint az a szervezet, amelyet itt képviselnek vagy amelyek meg­alakítanak, olyan VALÓDI POLITIKAI ERŰVÉ VÁLJON, amelyet komolyan kell venni, de azt is, bogy programja világosan mutassa, milyen irányban akar mint pniitikal erő érvényesülni, mit akar támogatni és természe­tesen mi ellen akar harcoInL A közügyek ét a politikai ügyek mérlegelésekor reálisan kell lát­nunk nemzetünk ét a csehszlovák áilam reális lehetőségeit Is. Mind­nyájan szeretnénk különféle ét teljesen tökéletes ideálokkal ren­delkezni. És amíg álmodozunk, mérlegelünk, ábrándokat szövöge­tünk, kérünk, addig semmi rossz nincs abban, ha nagyon magasra helyezzük az ideilok mércéjét. De amint beleavatkozunk a közélet­be, a társadalmi életbe, akkor egyszerűen látnnnk kell a szlo­vák nép történelmi torsát, mi­lyen volt, milyen a jelenlegi hely­zete, lehetőlégei és mit akarok ebből maximálisan teljesíteni. Ez a józan meglátás, amelyet mosl Itt ott reális szemléletnek gúnyol­nak, az értelmes társadalmi ma­gatartás előfeltétele. Ha a köz­életről, a társadalmi életről be­szélünk, akkor konkrét tényekből kell kiindulnunk és mindkét lá­bunkkal a földön kell állnunk, bárhogyan lt tzeretnénk az eget ostromolni. Barátaim, befejezésül azt aka­rom mondani, hogy a kommunis­ta párt vezetősége és a szlovák nemzeti azervek lt maximálit te­ret akarnak biztosítani az ifji nemzedék érvényesülésének. Arről van szú, hogy ezt az alapelvet együtt váltsuk gyakorlattá. Hiszem, hogy a fiatal emberek nálnnk ezt az ntat már megta­lálták, és velük minden területen megtaláljuk a Jó, elvtársi, baráti együttműködés formáit és így egy lépéssel előbbre jntunk Szlovákiá­ban és Csehszlovákiában is. Eh­hez a munkához kívánok őszinte szívvel sok tikért. A vitában a küldöttek első­sorban az új ifjúsági szervezet kérdéseivel foglalkoztak. A rendkívüli kongresszus ha­tározata értelmében Szlovákiá­ban a tegnapi nappal megszűnt a Csehszlovák Ifjúsági Szövet­ség és működni kezdett hat ön­álló gyermek- és Ifjúsági szö­vetség, amelyek a jövendő Szlo­vákiai Ifjúsági Szövetségbe tö­mörülnek. Ezek: a Szlovák Pio­nfrszervezet, a Szlovák Cser­kész, a Szlovák Falusi, Mező­gazdasági és Városi Ifjúság Szö­vetsége, a Szlovák Dolgozó If­júság Szövetsége, a Szlovák Kö­zépiskolai és Szakipari Ifjúság Szövetsége és a Szlovák Főis­kolások Szövetsége. A kölcsönös bizalom jegyében Egyházi vezetők a művelődésügyi miniszternél (ČSTK) — Ez év február 4-e és 11-e között Miroslav Válek, szlovák művelődésügyi minisz­ter fokozatosan fogadja az egy­házak, vallásos intézmények, illetve társaságok képviselőit. Az első látogatásra február 4-én került sor, amikor ls dr. Ambróz Lazík püspök, trnavai apostoli adminisztrátor vezeté­sével valamennyi szlovák ró­mai katolikus püspök és főbb egyházi tisztségviselő bemutat­kozott a miniszternek. A talál­kozás a szívélyesség, a kölcsö­nös bizalom és megértés lég­körében zajlott le. Dr. Lazík püspök biztosította a minisztert a római katolikus egyház azon igyekezetéről, miszerint a szlo­vák hívőket olyan szellemben kívánják vezetni, hogy minden­kor becsülettel és odaadással vegyék kl részüket az ország­építésből, s a cseh nemzettel együtt öregbítsék hazánk vilá­gi javait. A püspök egyúttal megköszönte az új miniszté­riumnak az egyházakkal szem­ben tanúsított megértését. Válek miniszter a találkozás alkalmával kifejtette, hogy a SZSZK kormányának határozott érdeke az egyház és az állam kapcsolatának további fejlesz­tése mindkét fél megelégedésé­1969 II. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom