Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-07 / 247. szám, csütörtök

Szabad szambafok az iskolában ELHANGZOTTAK az üdvözlö beszédek és az ünnepi hangu­lat helyét átvette a szorgos, céltudatos munka. Benne va­gyunk az ú] tanévben. A csalá­dok életében is más vágányra zökken a napirend. Pontosabb beosztásra, rendszeresebb élet­módra kell átállnunk, ha azt akarjuk, hogy kötelességeit — gyermek és felnőtt — maradék­talanul teljesítse. " Az új tanév az iskolaügy te­rületén nem hozott Jelentős vál­tozást, hiszen az alap- és kö­zépiskolák tantervének módosí­tása, korszerűsítése most van kidolgozás alatt. Am a szabad szombatok bevezetése és az év­közi szünetek új elosztása így Is számtalan problémát vet fel, amelyekkel feltétlenül foglalkoz­nunk kell. Annál is inkább, mi­vel a szabad Idő helyes kihasz­nálása a felnőttek viszonylatá­ban sem általános, sőt gyakori a ferde, hamis elképzelés, a célt nem szolgáló gyakorlat.. Természetesen az iskolás gyerekek szabad szombatjára és szabad Idejére is rányomja bélyegét az a tény, hogyan ér­telmezik szüleik a szabad idő helyes felhasználását. S éppen a fentebb említett bizonytalan­ság és számos téves, helytelen elképzelés sürgeti, hogy ne hagyjuk magukra a gyermeke­ket a szabad szombatokon. Kü­lönösen fontos ez akkor, ha tu­datosítjuk, milyen megterhelést viselnek el 11 napon át azért, hogy a tizenkettedik szabad le­gyen. Mert nem vitás, a 11 na­pos oktatási ciklus nem kizáró­lag előnyökkel jár. Vannak árnyoldalai is. Hiszen a napi óraszámok növelése, délutánra történő kitolása számtalan ne­hézséget okoz a közlekedés, a napközi, az érdekköri tevékeny­ség, az iskolán kívüli zene- és nyelvtanulás területén, de ami a legfontosabb, bizonyos ese­tekben kérdésessé válhat a leg­fontosabb, az iskolai oktatás hatékonysága is. Csak néhány szempontot említettünk meg, a gyakorlat bizonyosan továbbia­kat sorakoztat majd melléjük. Nincs szándékomban vitába szállni az illetékesekkel az is­kolai szabad szombatok indo­koltságát, létjogosultságét Ille­tően — ez ma már különben is eső után köpönyeg lenne — In­kább arra szeretnék figyelmez­tetni, hogyha már a szabad szombatokat bevezettük, feltét­lenül gondoskodnunk kell róla, hogy ez a szabad nap, ez a nagy lehetőség ne vesszen kár­ba, ne fecsérelődjék el. Az 1966-os statisztikai adatok szerint köztársaságunkban 11 ezer 300 kilencéves alapiskola van, több mint 2 200 000 tanu­lóval. A néhány iskolában ta­valy kísérletileg bevezetett sza­bad szombatok tapasztalatai szerint a tanulóknak átlagosan 30 százaléka szüleivel üdül — víkendházban, turistaszállókban stb. — szabad idejében. Továb­bi 30 százalék az idősebb test­vérek, vagy nagyszülők felügye­lete alatt tölti szabad idejét. A többi azonban magára hagyat­va, az utca kínálta és egyéb lehetőségek adta szórakozással „üti agyon" a szabad napot. S ez a „többi" nem megvetendő szám: a gyermekeknek kb. 40 százaléka, azaz, ha a fenti szá­mot vesszük alapul, több mint 880 000 iskolás. Ezeknek érde­kes, a nevelés és fejlődés szem­pontjából hasznos tevékenysé­get, szórakozást kell biztosíta­nunk. MINDEN MÁSODIK szombaton csaknem egymillió gyermek — a középiskolásokról ez alkalom­mal nem beszélünk, — teszi fel a kérdést: mit csináljak? Erre a kérdésre válaszolni kell, sőt az lenne az ideális, ha a kér­dést meg tudnánk előzni. Félő azonban, hogy erre nem va­gyunk kellően felkészülve. Nem kétséges, hogy a televízió és a rádió figyelembe veszi ezt a tár­sadalmi követelményt és szom­a bat délelőtti műsorát erre fog­ja beállítani. Ám ez édeskevés. A nevelés szempontjából nem 1987 vehetjük ezzel elintézetteknek ' a szabad szombatokat. Vétkes g. 7. könnyelműség lenne ilyen mér­tékben passzív szórakozásra 5 utalni a gyermekeket. Ügy vél­jük sokkal élménydúsabb, szí­nesebb, lekötőbb és egészsége­AZ EI.SÖ SZEPTEMBERI SZA­BAD SZOMBAT miatt tartottuk szeptember 4-én a tanévnyitót. A másodikra már gondoskodni kell műsorról. Gyors intézke­désre van szükség. Tudjuk, hogy a CSISZ és a pionírszerve­zet is megteszi e téren a magá­ét. De a legtöbbet tehetjük mi, a szülők, akikben él a felelős­ségérzet nemcsak saját gyerme­keinkért, hanem az egész nö­vekvő nemzedékért. SKALINA KATALIN í sebb lenne, ha a szabad időt a sport, a testnevelés a turisztika töltené ki. Emellett a kultúrhá­zak, üzemi klubok, népművelési otthonok és pionírházak, ifjúsá­gi klubok különféle összejöve­teleket, versenyeket, olimpiá­szokat stb. rendezhetnének. Csakhogy itt van a nagy bökke­nő. Mind a sporthoz, mint a kulturális rendezvényekhez szervezőkre van szükség. Igen ám, de szabad szombatjuk van a tanítóknak, a pedellusoknak, a trénereknek, a kultúrfelelő­söknek, a népművelőknek, a pionírvezetőknek, sőt a számí­tásba jöhető épületek gondno­kainak is. Mindezek választhat­nak, hogy az iskolások szóra­kozását szervezzék-e, vagy sa­ját családjukkal töltsék a sza­bad időt. Jelentős részük egy­értelműen az utóbbi megoldást választja. EZZEL ÖSSZEFÜGGŐEN köny­nyen elképzelhető, hogy éppen a szabad szombatokon a gyere­kek előtt zárva maradnak az iskolák tornatermei, a játszóte­rek, a kultúrházak, az iskolai és üzemi klubok, stb. Hiszen szabad szombatja lesz annak is, akinél a kulcs van. Meg kellene okvetlen találni a mód­ját, hogy ilyesmi ne következ­hessék be. Gondolkozni kellene azon, hogyan értékelhetnénk, mivel jutalmazhatnánk azoknak az áldozatkészségét, akik haj­landók szabad idejüket az ed­diginél sokkal nagyobb mérték­ben a gyermekekre áldozni, akik egyéni kedvtelésüket a gyermekek nevelésével, szóra­kozásával kapcsolják egybe. Találhatunk erre módot. Ügy tudjuk, az Iskolaigazgatók anya­gilag jutalmazhatják azokat a tornatanárokat vagy pedagó­gusokat, akik önkéntesen vál­lalják a gyermekek körében végzett iskolán kívüli munkát. A nemzeti bizottságok pedig minden fokon rendszeres anya­gi 'támogatást adhatnak a ha­táskörükbe tartozó területen a testnevelés és sport fejlesztésé­re kifejtett tevékenységért. íme tehát ez már egy lehetőség. Ügy gondoljuk, hogy egy má­sik nagy lehetőség a szülői munkaközösségben rejlik. Két­séget kizáróan minden osztály­ban akad olyan szülő — s nem egy, hanem több is — aki szí­vesen vállalja két-három hó­naponként egy-egy szabad szombat programjának megszer­vezését. Havonta egyelőre csak két szombatról van szó, tehát nem kerülne gyakran ugyan­azokra a sor. Az első szeptem­beri szülői értekezleten ezt már meg is lehetne tárgyalni, s az első félévet fel is lehetne osz­tani. Az egyes szüiők azután az osztályfőnökkel tartanák a kap­csolatot, a programot pedig az adott viszonyok, az időjárás stb. szerint állítanák össze. Ki­rándulási, turisztikai lehetőség hazánk minden vidékén bőven akad, s ebben a tél sem jelent­het akadályt. Meggyőződésünk, hogy a szülők rendkívül találé­konyak lesznek a szombati mű­sorok összeállításában, aminek az az előnye is meglesz, hogy változatos szórakozást biztosít majd a gyermekeknek. Minden ilyen program ugyanis magán viseli majd egy kicsit szervező­je egyéniségének jegyeit. Akar­va-akaratlan kialakul majd a szülők körében az egészséges versenyszellem. De szeretnénk annyit megjegyezni, ne tévesz­szék szem elől, hogy a szabad szombaton anyagilag ne terhel­jék meg a szülőket, mert ezáltal lehet éppen azok a gyermekek esnének ki a műsorból, akiknek összefogása a célunk. LÁNYOK A BROÍLERBAN Újdonság a magyar mezőgazdaságban Számok Az utóbbi években gyors fejlődés jellemzi a magyar mezőgazdaságot. Új eljárásokat, tech­nológiát vezetnek be a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. A fejlődés gyorsaságát reprezentálja Fejér megyében az Agárdi Állami Gazdaság Jánosmajori Húscsirke Előállító Broi­ler Üzeme is. 1962—1965 között építették 50 mil­lió forintos beruházással. Az üzem húsz 1000 négyzetméter alapterületű baromfi nevelőház­zal és a hozzá tartozó „kiszolgáló" valamint szo­ciális létesítményekkel rendelkezik. A telepen egyidőben 240 000 csirkét nevelnek. Kilenchetes nevelési idővel számolva évenként 5 rotáció hagyja el a telepet, ez 1 200 000 hús­csirkével, illetve 1500 tonna baromfihússal egyenlő. A gazdaságossághoz még annyit: évente mint­egy 35 millió forint termelési értéket állítanak elő, melyből az évi üzemi nyereség kb. 7—8 mil­lió forint.. A pecsenyecsirke előállításának folyamatában mélyalmos, zártszerű tartás, automatizált itatás, félautomatikus etetés alkalmazásával egy dol­gozó 24 000 baromfit kezel. A gazdaságosság szempontjából az sem mind­egy, milyen a fajta megválasztása 1. Itt a bábolnai Lohmann-féle nagy hozamú húshibrid vált be ed­dig a legjobban. 1 kg baromfihús - 2,68 kg abrakból Az üzem tavaly 1278 000 csirkét értékesített, vagyis 1500 tonna baromfihúst termeltek. Egy kilogramm baromfihús előállításához 2,69 kg abrakot használtak fel, A termelési eredmények és árak figyelembe vételével a beruházás 7—8 év alatt megtérül. A telep technológiai berendezésének korszerűsí­tése, a tartási viszonyok javítása eközben is fo­lyik, hiszen a technológia állandó javítása ma­gában hordja a lehetőséget, hogy az évi ter­melés elérje az 1800 tonnát. Ezt a célt elérni jö­vőre már minden bizonnyal sikerül. Az etetés, a szellőző berendezés, a szállítás nagyfokú gépesítése nyomán a fizikai munka a minimálisra csökkent. Egyrészt ebből is követ­kezik, hogy a termelőrészlegen elsősorban nők dolgoznak. A telep egy-egy dolgozója személyen­ként évi 361 000 forint termelési értékel állít elő. ­Emberek Valljanak most magukról s munkájukról azok közül néhányan, akik a bevezetőben felsorolt eredményeket megvalósítják. Major Márta: A szentesi középiskola után Pécelen végeztem u felsőfokú technikumot. A kertészet érdekelt, de erről a fizikumom miatt lebeszéltek. Igy kerültem ide, a broiler üzembe. Gyakornok vagyok, havi keresetem 1200 forint. A gazdaság a szomszédos Seregélyesen biztosít lakást nekünk, fiataloknak. A legbüszkébb arra, hogy a 15 katasztrális holdon létesített üzemben a megye baromflne­velését több mint 30 százalékkal növelték. Gond? Az is akad. A mező közepén, távol a várostól kevés lehetőség nyílik a szórakozásra, ismerkedésre, társas életre. Megkérdezem, szereti-e a csirkehúst. Igennel válaszol. Ezért megjegyzem, hogy a broiler csirke íze elmarad a hagyományosan neveltek ízétől. A gyakornok a jövendő szakember meg­győződésével közli: a tápösszetétellel kísérletek folynak s így minden bizonnyal ezt az ízkti­lönbséget is megoldják. Gelencsér Erzsébet: Nyolc osztályt végeztem az általános iskolában, majd Válón hároméves tanfolyamon baromfitenyésztő szakmunkás bi­zonyítványt szereztem. Négy éve, 15 éves korom óta dolgozom Itt a broilerban. Vagyis az üzem születésétől kezdve itt vagyok. Ez idő alatt let­tem szakmunkás is. Mire a legbüszkébb? Négy év alatt negyedmil­lió csirkét bíztak gondjára s ezek az előírt normáknak megfelelően növekedtek. Milyen gondjai vannak? Mosolyogva néz a fényképező­gép lencséjébe... Magyar Erzsébet: Húsz éve az Agárdi- Állami Gazdaság dolgozója. Korábban a borjúnevelő­ben dolgozottt s onnan jött át a broiler üzembe. Kétszeres kiváló állattenyésztő, a Munkaér­demrend bronz fokozatának tulajdonosa. Itt ho­gyan állja meg a helyét? Legutóbb kiváló dol­gozó jelvényt kapott. Árva Éva: brigádvezető: — Három éve dolgo­zom a gazdaságban. Más elképzelésem volt ko­rábban: fodrásznak készültem. — Gelencsér Er­zsébet ájjolónő szeretett volna lenni. S most hi­vatásuknak vallják a baromfinevelést. Terveiről kérdem. — 1970-ben szeretnék férjhez menni... KISZ-titkári agitálással magyarázza: a lány 22—23,- a férfi 28—30 éves korában gondoljon családalapításra. Szerinte így sokkal kevesebb lenne a családi probléma. Gondok (valamennyiük nevében mondja]: itt lányok dolgoznak. Klubunk még nincsen s az üzem területére idegenek — beleértve az isme­rős fiúkat is — egészségügyi előírások miatt nem léphetnek be. A három műszakos munkabeosztás is nehezíti a társas és a szervezeti élet kibon­takozását. Seregélyesen — ahol laknak — a művelődést otthon biztosít erre lehetőséget klubszobáival, színháztermével, mozijával és könyvtárával. Ezt a lehetőséget támogatja a gazdaság vezetősé­ge is. Nemrégen harmincan Pöstyénbe kirándultak autóbusszal. A gazdaságban végzett túlmunká­val teremtették meg az út anyagi alapjait. + + Végül: a broilerben 97-en gondoskodnak. A csirkeállomány neveléséről, a gépi berendezéseit üzemeltetéséről s az adminisztrációról 51 nó és 46 férfi gondoskodik. PAIZER GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom